444/B/2009. AB határozat. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítására és megsemmisít

444/B/2009. AB határozat. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítására és megsemmisítésére, mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítvány, továbbá alkotmányjogi panaszok tárgyában meghozta a következő 1. Az Alkotmánybíróság a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 217. § (3) bekezdésének – az Alkotmány 2. § (1) bekezdésére alapított – alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja. 2. Az Alkotmánybíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 237. §-ának – az Alkotmány 2. § (1) bekezdésére alapított – alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja. 3. Az Alkotmánybíróság a Győri Ítélőtábla Pf. I.20.367/2008/13. számú ítéletével, valamint a Legfelsőbb Bíróság Pfv.I.21.797/2007/2. számú végzésével összefüggésben előterjesztett, a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 217. § (3) bekezdésének – az Alkotmány 2. § (1) bekezdésére alapított –, továbbá a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 237. §-ának – az Alkotmány 2. § (1) bekezdésére alapított – alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszokat visszautasítja. 4. Az Alkotmánybíróság az indítványt egyebekben visszautasítja. I n d o k o l á s I. Az indítványozó alkotmányellenesnek, az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe ütközőnek véli a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 217. § (3) bekezdését, valamint a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 237. §-át, ezért azok visszamenő hatállyal történő megsemmisítését kéri. Nézete szerint a kifogásolt rendelkezések azért sértik a jogállamiságot, illetve a jogbiztonságot, mert azok a végrehajtó intézkedésétől számított hat hónap elteltével nem teszik lehetővé a végrehajtási kifogás előterjesztését; továbbá nem jogosult fellebbezéssel élni az a személy, aki az adott ügyben félként nem szerepel, vagy nem tartalmaz rá rendelkezést az adott határozat. Mindezek alátámasztására az indítványozó példaként említi saját peres ügyét: az ő és volt felesége közös vállalkozásának – amely a házastársi vagyonközösség részét képezte – tartozása keletkezett, amelyet a hitelező engedményezés útján átruházott. Erről az indítványozó csak a házassági közös vagyon megosztására irányuló peres eljárásban értesült. Az indítványozó a végrehajtási eljárásban kérte annak megállapítását, hogy a tartozás elévült, azonban a bíróság arra hivatkozással utasította el a kérelmét, hogy az eredeti hitelező cselekményei megszakították az elévülést. Az indítványozó a volt házastársa ellen indított végrehajtási perben fellebbezést nyújtott be, amelyet az eljáró bíróság arra hivatkozással utasított el, hogy az nem jogosulttól származott, valamint elkésett. Nézete szerint a két kifogásolt rendelkezés, továbbá mind „a Magyar Alkotmányba mind az EU Alkotmánya és annak egyik sarkalatos alapelvébe ütközik a jogok és kötelezettségek összhangjába”. A fenti indokok alapján egyben alkotmányjogi panasszal élt a Győri Ítélőtábla Pf.I.20.367/2008/13. számú jogerős ítélete, továbbá a Legfelsőbb Bíróság Pfv.I.21.797/2007/2. számú végzése ellen. Az indítványozó kiegészítő indítvánnyal is élt, amelyben egyrészt számszerűen megemlítette a Győri Ítélőtábla Pkf. I.26.307/2008/2. számú végzését, és annak indokolását vitatta, azonban a végzésre nézve alkotmányjogi panaszt tartalmazó kérelmet nem terjesztett elő. Hivatkozott továbbá arra, hogy a Vht. „nincs jogharmonizációban az EU törvényekkel és e tekintetben mulasztá sos alkotmánysértés történt a végrehajtás és a végrehajtó alkotmányjogi besorolásánál”. II. 1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései: „2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokrati kus jogállam.” 2. A Vht. indítvánnyal támadott rendelkezése: „217. § (3) A végrehajtó intézkedésétől számított 6 hó nap eltelte után nem lehet végrehajtási kifogást előterjeszteni. E határidő elmulasztása miatt nincs helye igazolásnak.” 3. A Pp. indítvánnyal támadott rendelkezése: „237. § Ha a fellebbezés elkésett, vagy olyan határozat ellen irányul, amely ellen a fellebbező nem élhet fellebbezéssel, továbbá ha a fél a fellebbezést felhívás [235. § (2) bekezdése] ellenére nem, vagy hiányosan adja be, az első fokú bíróság a fellebbezést hivatalból elutasítja. Azt, aki a fellebbezést elutasító határozat ellen nyilvánvalóan alaptalan fellebbezéssel él, a másodfokú bíróság pénzbírsággal (120. §) sújthatja.” III. Az indítvány részben érdemi elbírálásra alkalmatlan, részben megalapozatlan. Az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, hogy az alkotmányjogi panaszok megfelelnek-e a törvényi feltételeknek. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 48. § (1) bekezdése értelmében az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal az fordulhat az Alkotmánybírósághoz, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az Abtv. 48. § (2) bekezdése szerint az alkotmányjogi panaszt a jogerős határozat kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani. Az Abtv. 48. § (1) bekezdése szerint az alkotmányjogi panasz benyújtásának feltételei közé tartozik egyebek mellett az is, hogy az Alkotmányban biztosított jog sérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következzék be. A vizsgált esetben az alkotmányjogi panaszok alapjául fekvő, a Győri Ítélőtábla Pf.I.20.367/2008/13. számú jogerős ítélete, továbbá a Legfelsőbb Bíróság Pfv.I.21.797/2007/2. számú jogerős végzése meghozatala során az eljáró bíróságok nem alkalmazták sem a Vht., sem a Pp. indítványozó által támadott szövegrészeit, így az alkotmányjogi panasz előterjesztésének e törvényi feltétele egyik esetben sem teljesült. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszokat az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat (ABK 2009. január, 3.; a továbbiakban: Ügyrend) 29. § e) pontjában foglaltak alapján, a rendelkező rész szerint visszautasította. Megjegyzi továbbá az Alkotmánybíróság, hogy az alkotmányjogi panasz előterjesztőjének olyan jogsérelemre kell hivatkoznia, amelyet egy – megítélése szerint – alkotmányellenes jogszabály vele szembeni alkalmazása okozott. Az alkotmányjogi panasznak tehát konkrét ügyre kell vonatkoznia, melyben az indítványozónak egyedileg meghatározható jogsérelme áll fenn. Az Alkotmánybíróság több határozata is egyértelműen kimondja, hogy az egyedileg meghatározható, konkrét jogsérelemnek egy, az Alkotmányban foglalt alapjog sérelmében kell testet öltenie [575/1991. (XI. 8.) AB határozat, ABH 1991, 272, 281–284.; 277/D/1995. AB határozat, ABH 2001, 780, 788–790.]. „A jogállamiság részét képező jogbiztonság követelménye önmagában azonban nem minősül az állampolgár Alkotmányban biztosított jogának. Ugyanígy nem tekinthetők az Alkotmányban biztosított jognak a felhívott, az egyes jogforrások kiadását rendező hatásköri szabályok, illetve a jogforrási hierarchiát szabályozó alkotmányos rendelkezések sem.” (1140/D/2006. AB végzés, ABH 2008, 3578, 3580.). Ennek hiánya – az Ügyrend 29. § e) pontjában foglaltak alapján – szintén az alkotmányjogi panasz visszautasítását eredményezi. IV. 1. Az indítványozó utólagos normakontrollra vonatkozó kérelmében a Vht. 217. § (3) bekezdése alkotmányellenességét az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe foglalt jogbiztonság sérelmére hivatkozással állította. 1.1. Az Alkotmánybíróság az indítvánnyal összefüggésben elsőként azt vizsgálta, hogy az indítvány tárgya nem minősül-e „ítélt dolognak.” Az Ügyrend 31. § c) pontja értelmében „ítélt dolog” címén az eljárás megszüntetésének van helye, ha az indítvány az Alkotmánybíróság által érdemben már elbírált jogszabállyal azonos jogszabály (jogszabályi rendelkezés) felülvizsgálatára irányul és az indítványozó az Alkotmánynak ugyanarra a §-ára, illetőleg alkotmányos elvére (értékére) – ezen belül – azonos alkotmányos összefüggésre hivatkozva kéri az alkotmánysértés megállapítását. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az indítványban felvetett kérdés akkor res iudicata, ha az újabb indítványt ugyanazon jogszabályi rendelkezésre vonatkozóan azonos okból vagy összefüggésben terjesztik elő (1620/B/1991. AB határozat, ABH 1991, 972, 973.). Ha az új indítványt más okra, más alkotmányossági összefüggésre alapítják, az Alkotmánybíróság az újabb indítvány érdemben vizsgálja [35/1997. (VI. 11.) AB határozat, ABH 1997, 200, 212.; 17/1999. (VI. 11.) AB határozat, ABH 1999, 131, 133.; 5/2002. (II. 22.) AB határozat, ABH 2002, 78, 81.; 37/2004. (X. 15.) AB határozat, ABH 2004, 908, 911.]. Az Alkotmánybíróság a Vht. 217. § (3) bekezdésének vizsgálatát az Alkotmány 57. § (5) bekezdésének sérelmére vonatkozóan a 451/B/2009. AB határozatában (ABH 2009, 2458.) elvégezte; megállapítva, hogy nem sérti a jogorvoslathoz való jogot a törvényhozó által a végrehajtási kifogás előterjesztésére megállapított 6 hónapos jogvesztő határidő. Mivel jelen indítvány a Vht. 217. § (3) bekezdésének sérelmét más alkotmányi rendelkezésre figyelemmel tartotta alkotmányellenesnek, az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvány tárgya nem res iudicata. 1.2 Az Alkotmánybíróság ugyanakkor a 451/B/2009. AB határozatában (ABH 2009, 2458, 2462.) a Vht. 217. § (3) bekezdésének alkotmányossági vizsgálatával összefüggő alkotmányossági okfejtést jelen ügyben is irányadónak tartja. Ezen határozatában az Alkotmánybíróság – áttekintve gyakorlatát – hangsúlyozta, hogy számos esetben foglalkozott a jogvesztő határidők és az Alkotmány egyes rendelkezései (különösen a bírósághoz fordulás jogának) kapcsolatával. Az 54/1992. (X. 29.) AB határozat megállapította, hogy a különféle jogviszonyok, így a polgári jogi jogviszonyok szabályozása során a jogalkotó nagyfokú szabadsággal rendelkezik egyebek között abban a vonatkozásban is, hogy az egyes jogviszonyok belső sajátosságainak a figyelembevételével az alanyi jogok bíróság előtti érvényesíthetőségének lehetőségét milyen időkorlátokkal biztosítja. Ha a szabályozás nem sérti az Alkotmány 57. § (1) bekezdését, vagyis garantálja a jogok bíróság előtti érvényesítésének lehetőségét, akkor akár a jogvesztő perlési határidő megállapítására nézve a törvényhozó mérlegelési szabadsága meglehetősen nagy (ABH 1992, 266, 267.). A 935/B/1997. AB határozat (ABH 1998, 765, 771.) azt emelte ki, hogy a jogbiztonság indokolja a bíróság előtti megtámadási határidő pontos rögzítését; tehát az objektív és jogvesztő határidő sem alkotmányellenes. Ugyanakkor a határozat hangsúlyozta, hogy az Alkotmánybíróság korábbi határozataiban az itt közelebbről érintett végrehajtási eljárással kapcsolatban is megfogalmazott már alkotmányossági követelményeket. A 46/1991. (IX. 10.) AB határozatban rámutatott arra, hogy a bírósági határozatok tiszteletben tartása, a jogerős bírósági döntések teljesítése – akár jogszerű kényszerítés árán is – a jogállamisággal kapcsolatos alkotmányos értékekhez tartozik. Ha ugyanis a végrehajtási rendszer gyenge és könnyen kijátszható, ez óhatatlanul a bírósági határozatok lebecsüléséhez, jogbizonytalansághoz, a jogállamiság sérelméhez vezet. Az ilyen veszély leküzdése nyilvánvalóan mind állampolgári, mind társadalmi, mind pedig állami szempontból alkotmányos érdek (ABH 1991, 211, 212–213.). Míg a 16/1992. (III. 30.) AB határozatában az Alkotmánybíróság azt emelte ki, hogy a jogállamiság megköveteli azt is, hogy az állampolgárnak a törvények ben és a bíróságok által meghozott ítéletek végrehajthatóságában a bizalma megszilárduljon, a végrehajthatatlan ítéletek felhalmozódása pedig ezzel ellentétesen hat (ABH 1992, 101, 102.). A határozat azt is megállapította, hogy a Vht. által szabályozott végrehajtási eljárásban a jogbiztonság elvéből fakadó követelmény a hatékony, eredményes, a megfelelő ésszerű időn belüli végrehajtás. Ezt hivatott biztosítani a végrehajtási kifogás 6 hónapos jogvesztő határideje is. A végrehajtási eljárás a jogerős bírósági határozatokba foglalt kötelezettségek állami kényszerrel való érvényesítését jelenti. A jogorvoslati jog tehát csak a kikényszerítés mikéntjével – az egyes végrehajtási eljárási cselekmények jogszerűségével – kapcsolatban merülhet fel, nem az érvényesített követelés jogalapja és terjedelme tekintetében, amelyek értelemszerűen csak a bírósági határozat jogerőre emelkedése előtt támadhatók jogorvoslattal (ABH 2009, 2458, 2460–2461.). Mindezen érvek figyelembevételével az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Vht. 217. § (3) bekezdésében rögzített 6 hónapos határidő jogvesztő volta nem eredményezi az Alkotmány 2. § (1) bekezdése szerinti jogbiztonság sérelmét, ezért az indítványt ebben a részében elutasította. 2. Az indítványozó alkotmányellenesnek vélte továbbá a Pp. 237. §-ában foglaltakat, az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében rögzített jogbiztonság sérelmét állítva. A fellebbezési eljárás indokolatlan elhúzásának megakadályozása érdekében a Pp. 237. §-a által meghatározott esetekben a fellebbezés elutasítása – kizárólag a rendelkezésre álló iratokból kitűnő adatok alapján –az elsőfokú bíróság határozatának felülbírálata nélkül történhet meg. Így amennyiben a fellebbezés elkésett, vagy olyan határozat ellen irányul, amely ellen a fellebbező nem élhet fellebbezéssel, továbbá ha a fél a fellebbezést a Pp. 235. § (2) bekezdése szerint felhívás ellenére nem, vagy hiányosan adja be – a fellebbezés másodfokú bírósághoz történő felterjesztése nélkül –, maga az elsőfokú bíróság hivatalból utasítja el a fellebbezést. Az indítványozó alkotmányjogi érvelésében a jogbiztonság sérelmét valójában abban látja, saját esetét véve alapul, hogy egy végrehajtási ügyben nem volt jogosult fellebbezés előterjesztésére. Ugyanakkor indítványában nem kifogásolta az elsőfokú bíróság határozata elleni fellebbezésre jogosultak körét meghatározó Pp. 233. § (1) bekezdését. Az Alkotmánybíróság mindezekre tekintettel megállapította, hogy a Pp. 237. §-a és az indítványozó által megjelölt alkotmányjogi érvek között nem állapítható meg érdemi összefüggés. Miután az Alkotmánybíróság gyakorlata alapján az érdemi alkotmányossági összefüggés hiánya az indítvány elutasítását eredményezi [985/B/1991. AB határozat, ABH 1991, 652, 653–654.; 19/2004. AB határozat, ABH 2004, 312, 343.], az Alkotmánybíróság az indítványt a Pp. 237. §-ára nézve érdemi összefüggés hiányában elutasította. 3. Az indítványozó az utólagos normakontrollra irányuló kérelmében az alkotmányellenesség megállapítását az Alkotmány és az EU Alkotmány összhangjának hiányára alapítottan is kérte; továbbá mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló kérelmében az alkotmányellenességet arra alapította, hogy a Vht. nincs jogharmonizációban az EU törvényekkel. Az Abtv. 22. § (2) bekezdése szerint az Alkotmánybíróság határozott kérelem alapján jár el, mely kérelemben három feltételnek kell együttesen fennállnia: egyrészt a kérelemnek tartalmaznia kell a sérelmezett jogszabályi rendelkezést, továbbá az Alkotmány érintett szakaszát, valamint azt az indokot, amely alapján az indítványozó az alkotmánysértést fennállónak véli. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint a kérelem alapjául szolgáló ok hiányában az indítvány – a tartalmi követelményeknek meg nem felelő volta miatt – érdemben nem bírálható el, ezért azt az Alkotmánybíróság visszautasítja [18/1993. (III. 19.) AB határozat, ABH 1993, 161, 171.]. Az Alkotmánybíróság jelen eljárásában megállapította, hogy az indítványozó sem az Alkotmány értintett szakaszát, sem az alkotmányellenesség, sem a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség alátámasztására szolgáló alkotmányjogi indokokat nem jelölte meg kérelmében. Tekintettel arra, hogy a fentiekben ismertetett kérelmek az Abtv. 22. § (2) bekezdésében rögzített feltételeknek nem feleltek meg; az Alkotmánybíróság az indítványt ezekben a részeiben – mint érdemi vizsgálatra alkalmatlant – az Ügyrend 29. § e) pontja alapján visszautasította. Budapest, 2010. november 8. Dr. Paczolay Péter s. k., az Alkotmánybíróság elnöke