1161/D/2007. AB végzés. Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz, jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára továbbá mulasztásban megnyi

1161/D/2007. AB végzés. Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz, jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára továbbá mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő v é g z é s t: 1. Az Alkotmánybíróság a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény 39. § j) pontja és a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 66. § (2) bekezdése, 67. § (1) bekezdés d) pontja, 73/B. §-a 115–118. §-ai, valamint 233. § (3) bejkezdés b) pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja. 2. Az Alkotmánybíróság a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény 39. § j) pontja és a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 66. § (2) bekezdése, 67. § (1) bekezdés d) pontja, 73/B. §-a 115–118. §-ai, valamint 233. § (3) bejkezdés b) pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt visszautasítja. 3. Az Alkotmánybíróság a Legfelsőbb Bíróság Pfv. IV.20.509/2007/4. számú ítéletének a megsemmisítésére, valamint az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében foglalt emberi méltóság alapjogának az értelmezésére irányuló indítványt visszautasítja. 4. Az Alkotmánybíróság az Alkotmány 70/K. §-ával összefüggésben mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítvány tárgyában az eljárást megszünteti. 1. Az indítványozók a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága Pfv. IV.20.509/2007/4. számú jogerős ítéletével szemben alkotmányjogi panaszt terjesztettek elő. „Másodlagosan” utólagos absztrakt normakontroll hatáskörben a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 39. § j) pontja és a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 66. § (2) bekezdése, 67. § (1) bekezdés d) pontja, 73/B. §-a 115–118. §-ai, valamint 233. § (3) bekezdés b) pontja alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérték az indítványozók az Alkotmánybíróságtól. Az indítványozók – jogvitás ügyük részletes ismertetése mellett – a Bszi. 39. § j) pontját, valamint a Pp. 67. § (1) bekezdés d) pontját ellentétesnek találták az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével. Érvelésük szerint a kifogásolt törvényi rendelkezések „szövegezése és tartalma – mivel az alkalmazásuk félreérthető, és a szöveg tartalma a bíróságok tekintetében nem tisztázott – nem felel meg az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt jogállamisági kritériumoknak.” Az indítványozók az Alkotmány 57. § (1) bekezdésébe (felek perbeli egyenlősége, tisztességes és igazságos tárgyaláshoz való jog) ütközőnek tekintették azt, hogy a peres ügyükben az alperesi bíróságok képviseletében bíró járt el, akként, hogy az alperesi képviselőként eljáró bíró e „minősége” a tárgyalási jegyzőkönyvből nem derült ki, és a perbíró a felperesekkel nem osztotta meg azt az információt, hogy az alperesek képviseletét ellátó bíró képviseleti jogosultságáról a perben hivatalos tudomása volt. A Pp. 73/B. §-ával és 66. § (2) bekezdésével összefüggésben az indítványozók a tisztességes és igazságos tár gyalás [Alkotmány 57. § (1) bekezdés] alkotmányi követelményének a sérelmét állították. Kifejtették, hogy álláspontjuk szerint az említett követelmény sérelmét jelenti az, ha az eljáró bíróság a fél, illetve ha a felet több jogi képviselő képviseli, ezek bármelyike számára megtiltja a tárgyaláson történő felszólalást, s így a fél saját ügyében nem mondhatja el amit akar, illetve ennek jegyzőkönyvezését a bíróság megtiltja. A Pp. 73/B. §-át a demokratikus jogállamiság [Alkotmány 2. § (1) bekezdés] alkotmányi rendelkezésével is ellentétesnek ítélték az indítványozók, mivel álláspontjuk szerint az nem határozza meg, hogy kötelező jogi képviselet esetén a személyesen jelen lévő félnek a tárgyaláson milyen jogai vannak. A Pp. 115–118. §-át és 233. § (3) bekezdés b) pontját az Alkotmány 57. § (1) bekezdésével (tisztességes és igazságos tárgyaláshoz való jog) látták ellentétesnek az indítványozók. Ezzel összefüggésben egyrészt azt kifogásolták, hogy a Pp. hatályos szabályozása nem teszi kötelezővé, hogy a bíróság (a tanács elnöke, tagja) jegyzőkönyvben rögzítse azt, hogy a tárgyaláson milyen iratokat ismertetett, illetve azt, hogy a tárgyaláson mikor és milyen tartalmú eljárási cselekményt, intézkedést, nyilatkozatot (kérdést, indokolást, tájékoztatást) tett. Másrészt azt kifogásolták, hogy a jegyzőkönyvet a fél nem írja alá, így a saját jegyzőkönyvbe foglalt nyilatkozata helyességéről nem nyilatkozhat, valamint a bíróság már az előtt érdemi ítéletet hozhat, mielőtt a tárgyalásról készült jegyzőkönyv elkészül (a felek jegyzőkönyvi nyilatkozatai véglegesednek, illetve a jegyzőkönyvben foglalt bizonyítékokat a bíróság megismerte és értékelte volna). Az indítványozók az utólagos absztrakt normakontroll keretében megsemmisíteni kért törvényi rendelkezések tekintetében kérték az Alkotmánybíróságtól azok bírósági eljárásból történő visszamenőleges hatályú kizárását. Az indítványozók mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását kérő indítványa azon alapult, hogy véleményük szerint a jogalkotó elmulasztotta a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat.) 2. § c) pontjában, 3. § g) pontjában és 5. § f) pontjában foglalt jogalkotási kötelezettségét, mivel nem alkotta meg az Alkotmány 70/K. §-ában foglalt bírósági igényérvényesítés eljárási szabályait. Az indítványozók azt is kérték, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg, hogy a Legfelsőbb Bíróság alkotmányjogi panasszal támadott jogerős ítélete közvetlen alkotmányellenességet idézett elő, annak következtében, hogy nem állapította meg az indítványozók emberi méltóságának a sérelmét. Indítványozták továbbá, hogy az Alkotmánybíróság „értelmezze az emberi méltóságnak az állami szervek előtti eljárásban a határidők megtartásának követelményével való összefüggését”. Az indítványozók kérelmet terjesztettek elő a Legfelsőbb Bíróság alkotmányjogi panasszal támadott jogerős határozatának a megsemmisítésére. 2. Az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta meg, hogy az alkotmányjogi panasz megfelel-e az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 48. § (1) és (2) bekezdésében foglalt feltételeknek: „(1) Az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. (2) Az alkotmányjogi panaszt a jogerős határozat kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani.” Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata értelmében az Abtv. 48. § (1) és (2) bekezdésében foglalt törvényi feltételeket együttesen kell értelmezni, és figyelembe venni [23/1991. (V. 18.) AB végzés, ABH 1991, 361–362.; 41/1998. (X. 2.) AB határozat, ABH 1998, 306, 309.]. A vizsgált esetben az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a panaszosok által állított alkotmányos jogsérelem a Fővárosi Ítélőtábla – felülvizsgálati kérelemmel elbírált – 2.Pf.21.068/2006/12. sorszámú jogerős ítéletéhez kapcsolódik, ez a jogerős ítélet változtatta meg a Heves Megyei Bíróság P.20.019/2006/16. sorszámú ítéletét a panaszosok (felperesek) számára kedvezőtlen módon. A Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati eljárás során meghozott alkotmányjogi panasszal támadott ítélete – érdemben helyes indokai alapján – hatályában fenntartotta a Fővárosi Ítélőtábla hivatkozott jogerős ítéletét. Az indítványozók alkotmányjogi panasza kizárólag olyan alkotmányossági kifogásokat fogalmaz meg, amelyek nem a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati eljárása során merültek fel, hanem a Fővárosi Ítélőtábla előtti eljáráshoz, az ebben meghozott jogerős ítélethez kapcsolódnak. A panaszosok a Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.21.068/2006/12. sorszámú – a felperesek jogi képviselője számára 2007. január 5-én kézbesített – jogerős ítéletével szemben nem terjesztettek elő alkotmányjogi panaszt. Az Alkotmánybíróság rámutat továbbá arra, hogy az alkotmányjogi panaszban a panaszosok nem jelölték meg azokat az általuk alkotmányellenesnek tekintett törvényi rendelkezéseket, amelyeket a Legfelsőbb Bíróság a panasszal támadott határozat meghozatala során ténylegesen alkalmazott. Az alkotmányjogi panasz nem a kifogásolt és a Legfelsőbb Bíróság által a felülvizsgálati eljárásban az ítélethozatal során ténylegesen alkalmazott törvényi rendelkezések indítványban felhívott alkotmányi rendelkezésekkel állított ellentétét fejtette ki és indokolta, hanem az eljáró bíróságok jogértelmezését és az ezen alapuló jogalkalmazását kifogásolta, illetve a bírósági eljárásokban alkalmazott egyes törvényi rendelkezések hiányosságaira hivatkozott. Az alkotmányjogi panasz alapján nem állapítható meg az sem, hogy a Legfelsőbb Bíróság által alkalmazott egyes törvényi rendelkezések közül mely rendelkezéseket és konkrétan melyik alkotmányi rendelkezéssel, továbbá milyen alkotmányos indokkal tekintik alkotmányellenesnek az indítványozók. Az Alkotmánybíróság a kifejtettekre tekintettel megállapította, hogy a panaszosok által előterjesztett alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. alkotmányjogi panaszra vonatkozó törvényi rendelkezéseinek, ezért azt az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat (a továbbiakban: Ügyrend; ABK 2009. január, 3.) 29. § e) pontja alapján visszautasította. 3. Az indítványozók „másodlagosan” – az alkotmányjogi panaszukban kifejtett indokok alapján – utólagos absztrakt normakontroll hatáskörben is kérték az indítványuk elbírálását. Az Abtv. 22. § (2) bekezdése kimondja, hogy az Alkotmánybírósághoz előterjesztett indítványnak a kérelem alapjául fekvő ok megjelölése mellett határozott kérelmet kell tartalmaznia. Az Ügyrend 21. § (2) bekezdése értelmében az indítvány tartalmazza: a vizsgálandó jogszabály megjelölése mellett az Alkotmánynak azokat a rendelkezéseit, amelyeket – az indítványozó állítása szerint – a hivatkozott jogszabályok megsértenek, valamint az Abtv.-nek és egyéb törvényeknek azokat a rendelkezéseit, amelyekből az indítványozó jogosultsága és az Alkotmánybíróság hatásköre megállapítható. Az Alkotmánybíróság irányadó gyakorlata szerint nem elegendő az Alkotmány egyes rendelkezéseire hivatkozni: az indítványban meg kell indokolni, hogy az Alkotmány egyes felhívott rendelkezéseit a megsemmisíteni kért jogszabály miért és mennyiben sérti [654/H/1999. AB határozat, ABH 2001, 1645.; 472/B/2000. AB végzés, ABH 2001, 1655.; 494/B/2002. AB végzés, ABH 2002, 1783.]. A Bszi. 39. § j) pontját és a Pp. 67. § (1) bekezdés d) pontját az Alkotmány 2. § (1) bekezdése és 57. § (1) bekezdése alapján támadó indítvány nem tartalmaz a kifogásolt törvényi rendelkezések tartalmi elbírálását lehetővé tevő indokolást. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésének sérelmét állító indítvány nem jelöli meg azt, hogy a támadott rendelkezések a felhívott alkotmányi rendelkezés mely tartalmi elemét és milyen alkotmányos indokkal sértik. Az indítványozók nem a támadott törvényi rendelkezések alkotmányellenességét, hanem azoknak a peres ügyükben eljárt bíróságok általi értelmezését és alkalmazását kifogásolták, a bíróságok általi jogértelmezés és konkrét peres ügyben való jogalkalmazás alkotmányosságának megítélésére azonban az Alkotmánybíróságnak nincs hatásköre. Önmagában az, hogy az indítványozók peres ügyében a támadott törvényi rendelkezéseket az eljáró bíróságok milyen tartalommal értelmezték és ennek az értelmezésnek milyen perjogi következményei voltak, nem pótolja az utólagos absztrakt normakontrollra vonatkozó indítvány alkotmányos indokolását. A Pp. 73/B. §-ával és 66. § (2) bekezdésével összefüggésben az indítványozók szintén csak állították az Alkot- mány 57. § (1) bekezdésének és 2. § (1) bekezdésének a sérelmét, ám az állított alkotmányellenességet alátámasztó indokolás helyett, e helyütt is a támadott törvényi rendelkezések konkrét peres ügyükben való alkalmazását, az eljáró bíróságok jogértelmezését kifogásolták. A Pp. 233. § (3) bekezdés b) pontjának alkotmányellenességét az indítványozók nem indokolták, a Pp. 115–118. §-ai tekintetében pedig nem fejtették ki, hogy ezek közül konkrétan mely törvényi rendelkezések és milyen alkotmányos indok mellett sértik az Alkotmány 57. § (1) bekezdését (a tisztességes eljárás követelményét). Az indítványozók által a hatályos szabályozással, annak hiányosságaival összefüggésben megfogalmazott „törvénykritika”, illetve a támadott jogszabályi rendelkezések indítványozók konkrét ügyében való bírósági jogalkalmazásával összefüggésben kifejtett kifogások a támadott törvényi rendelkezések állított alkotmányellenességének az indokaként nem voltak elfogadhatók. Az Alkotmánybíróság a fent kifejtettek alapján megállapította, hogy az indítványozók által előterjesztett alkotmányjogi panasz az utólagos absztrakt normakontroll hatáskörben történő elbírálásra sem volt alkalmas, ezért azt az Ügyrend 29. § d) pontja alapján visszautasította. 4. Az indítványozók a Legfelsőbb Bíróság alkotmányjogi panasszal támadott ítéletének a megsemmisítését is kérték az Alkotmánybíróságtól. Álláspontjuk szerint az említett ítélet „közvetlen alkotmányellenességet” idézett elő, amiatt, hogy nem állapította meg a felperesek (indítványozók) emberi méltóságának a sérelmét a peres ügyükben eljárt bíróságok által be nem tartott eljárási határidők miatt. Az indítványozók azt is kérték, hogy az Alkotmánybíróság értelmezze az emberi méltóság alkotmányos jogának az állami szervek előtti eljárásban előírt határidők megtartására vonatkozó követelménnyel való összefüggését. Az Alkotmánybíróságnak sem az Abtv. sem más jogszabály alapján nincs hatásköre az alkotmányjogi panasszal támadott jogerős ítélet megsemmisítésére. Az Alkotmánybíróság ezzel összefüggésben megjegyzi, hogy az indítványozók által felhívott 57/1991. (XI. 8.) AB határozatban foglaltak a jelen ügyben nem alkalmazhatók. Az Abtv. 21. § (6) bekezdése rögzíti azt az indítványozói kört, amely az Alkotmánybíróságtól az Alkotmány értelmezését [Abtv. 51. § (1) bekezdés] kérheti. Az indítványozók nem tartoznak ebbe a körbe, az Alkotmány értelmezésére irányuló indítvány előterjesztésére nem rendelkeznek indítványozói jogosultsággal. A kifejtettekre tekintettel az Alkotmánybíróság a Legfelsőbb Bíróság Pfv. IV.20.509/2007.4. számú ítéletének a megsemmisítésére irányuló indítványt az Ügyrend 29. § b) pontja, míg az Alkotmány 54. § (1) bekezdésben foglalt emberi méltóság jogának – az indítványozók által jelzett összefüggésben való – értelmezésére irányuló indítványt az Ügyrend 29. § c) pontja alapján visszautasította. 5. Az indítványozók az Alkotmány 70/K. §-ával összefüggésben mulasztásban megnyilvánuló alkotmányelle nesség megállapítását is kérték az Alkotmánybíróságtól, mivel álláspontjuk szerint a törvényalkotó elmulasztotta azoknak az eljárási szabályoknak a megalkotását, amelyek az említett alkotmányi rendelkezésben foglalt bírósági jogérvényesítést biztosítják. Az Ügyrend 31. § c) pontja értelmében az Alkotmánybíróság megszünteti az eljárást, ha az indítvány az Alkotmánybíróság által már érdemben elbírált jogszabállyal azonos jogszabály (jogszabályi rendelkezés) felülvizsgálatára irányul, és az indítványozó az alkotmánynak ugyanarra a § -ára, illetőleg alkotmányos elvére (értékére) – ezen belül – azonos alkotmányos összefüggésre hivatkozva kéri az alkotmánysértést megállapítani („ítélt dolog”). Az Alkotmánybíróság a 236/E/2000. AB határozatában (ABH 2007, 1255.) már elbírálta az indítványozók által felvetett alkotmányossági kérdést, és elutasította az azonos indokokon nyugvó alkotmányellenes mulasztás megállapítását kérő indítványt. Tekintettel arra, hogy az indítvány e tekintetben „ítélt dolog”, az Alkotmánybíróság az Ügyrend 31. § c) pontja alapján az eljárást megszüntette. Budapest, 2009. szeptember 29. Dr. Paczolay Péter s. k., az Alkotmánybíróság elnöke