31/2014. (X. 9.) AB határozata a Szegedi Ítélőtábla Pk.I.20.821/2014/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapításáról és megsemmisítéséről

31/2014. (X. 9.) AB határozata a Szegedi Ítélőtábla Pk.I.20.821/2014/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapításáról és megsemmisítéséről. Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a  Szegedi Ítélőtábla Pk.I.20.821/2014/2. számú végzése alaptörvényellenes, ezért azt megsemmisíti. Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi. I. [1] 1. Paczér Balázs indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a és a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény (a továbbiakban: Ve.) 233. §-a alapján 2014. szeptember 29-én alkotmányjogi panaszt nyújtott be a  Szegedi Ítélőtábla Pk.I.20.821/2014/2. számú, 2014. szeptember 26-án kelt végzése ellen. [2] Kérte, hogy az Alkotmánybíróság az Abtv. 27. §-ában foglalt hatáskörében eljárva állapítsa meg az ítélőtáblai döntés alaptörvény-ellenességét, és semmisítse meg azt, mivel sérti az Alaptörvény egyes rendelkezéseit. [3] 2. Az  ügy előzményéhez tartozik, hogy az  alkotmányjogi panaszos mint Foktő község egyik – függetlenként nyilvántartásba vett – polgármesterjelöltje a  választási kampány során a  választókhoz eljuttatott szórólapján kifejtette, hogy az  önkormányzati hivatalban (Kalocsa Közös Önkormányzati Hivatal Foktői Iroda) a  dolgozók „minden nap összeszorult gyomorral veszik fel a munkát”. Panaszos állítja, és a csatolt szórólappal bizonyítja, hogy olyan szövegbe beágyazottan szerepel az  idézett állítás, amely a  község jelenlegi polgármestere vezetői stílusát értékeli azzal összefüggésben, hogy ő ezen kíván változtatni. [4] A szórólap idézett szövegrésze ellen a  kritizált személy (a jelenlegi polgármester) kifogással élt, amelynek Foktő Község Helyi Választási Bizottsága (a  továbbiakban: HVB) helyt adott. A  46/2014. számú határozatában a  HVB megállapította, hogy a  panaszos megsértette a  Ve. 2.  § (1)  bekezdés e)  pontjában foglalt, a  jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás alapelvét, és a jövőre nézve eltiltotta a további jogszabálysértéstől. [5] A panaszos fellebbezése nyomán eljárt Bács-Kiskun Megyei Területi Választási Bizottság (a  továbbiakban: TVB) a  HVB határozatát helybenhagyta. A  TVB 52/2014. (IX. 20.) számú határozata leszögezte, hogy a  szórólap „olyan ténymegállapítást, kijelentést tartalmaz, amely túllép a  szabad véleménynyilvánítás határán, és a  valóságtartalma nem állapítható meg”. [6] A bírósági felülvizsgálat nyomán hozott végzés a  TVB határozatát helybenhagyta. A  Szegedi Ítélőtábla Pk.I20.821/2014/2. számú végzése szerint a  szórólap érintett szövegrésze sérti a  Ve. 2.  § (1)  bekezdés a)  pontját (a  választás tisztaságának megóvása) c)  pontját (esélyegyenlőség a  jelöltek és a  jelölő szervezetek között) és e) pontját (jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás). [7] 3. Az alkotmányjogi panasz szerint a bírói döntés az Alaptörvény alábbi cikkeit, illetve rendelkezéseit sérti: – az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdés szerinti alapjogi korlátozhatóság szabályát; – az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdésében elismert véleménynyilvánítási szabadsághoz való jogot; – az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljáráshoz való jogot. [8] Az indítványozó utal arra, hogy az ügyben érintettsége megállapítható, mert a támadott bírói döntés ránézve állapít meg elmarasztalást (hagyja helyben a választási szervek elmarasztaló döntéseit). [9] Az alkotmányjogi panasz részletes indokolást tartalmaz a  felhívott alaptörvényi szabályok sérelmét illetően, amelynek a lényege a következőképpen foglalható össze. [10] 3.1. Az  ügyben korábban eljárt szervek nem végezték el az  alapjog korlátozhatóságára vonatkozó alaptörvényi tesztet, nem indokolták meg, hogy a  véleménynyilvánítási szabadság ilyen mértékű korlátozása miért indokolt, ezáltal az alapvető jog lényeges tartalmát sem tartották tiszteletben. [11] 3.2. A  véleménynyilvánításhoz való jogával összefüggésben hangsúlyozza, hogy a  HVB tudomására hozta: a  kifogás tárgyává tett mondatot, mint a  foktői közbeszédben kialakult véleményt idézte. Alkotmánybírósági határozatok támasztják alá, hogy a  közszereplőknek többet kell elviselniük tevékenységük kritizálása során, mint az  átlagembereknek. Az  általa kritikával illetett személy mind polgármesteri, mind jelölti minőségében kétségkívül közszereplőnek minősül. A  panaszos szerint az  ilyen véleménynyilvánítás – tekintet nélkül érték- és igazságtartalmára – alkotmányos védelemben részesül. [12] 3.3. A  tisztességes eljáráshoz való joga pedig akkor érvényesült volna, ha a  bíróság állást foglalt volna az  ügy eldöntéséhez nélkülözhetetlen kérdésben, vagyis abban, hogy az  inkriminált mondat tényállítás volt-e avagy véleménynyilvánítás. A  bíróság döntése szerint ezen distinkció nélkül is mindenképpen sértette a  panaszos megnyilvánulása a Ve. hivatkozott alapelveit. II. [13] 1. Az alkotmányjogi panasz az Abtv-ben meghatározott formai és tartalmi követelményeknek megfelel. [14] Az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság tanácsa mérlegelési jogkörben vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a  26–27.  § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29–31. § szerinti feltételeket. [15] Az Abtv. 27.  §-ában meghatározott egyedi ügyben való érintettség megállapítható: az  indítványozó az alkotmányjogi panasszal támadott ügy kötelezettje. A panasz az Abtv. 27. § b) pontjában foglaltaknak is eleget tesz: az indítványozó a rendes jogorvoslati lehetőségeit kimerítette. [16] Az alkotmányjogi panasz az  Abtv. 52.  § (1b)  bekezdés a)–f )  pontjaiban foglalt feltételeknek maradéktalanul megfelel. [17] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a  panasz a  törvényes határidőn belül, azaz a  támadott végzés kézhezvételétől számított 3 napon belül érkezett [Ve. 233. § (1) bekezdés]. [18] 2. Az Abtv. 29. §-a alapján az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának további feltétele, hogy az alkotmányjogi panasz a  bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség lehetőségét vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel. E két feltétel alternatív jellegű, így az egyik fennállása önmagában is megalapozza az Alkotmánybíróság érdemi eljárását {erről lásd: 3/2013. (II. 14.) AB határozat, Indokolás [30], illetve 34/2013. (XI. 22.) Indokolás [18]}. A feltételek meglétének a vizsgálata az Alkotmánybíróság mérlegelési jogkörébe tartozik. [19] A jelen alkotmányjogi panasszal összefüggésben az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy a támadott végzésnek a  véleménynyilvánítás szabadságát szűkítően értelmező tartalma felveti a  bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség lehetőségét. [20] 3. Az  Ügyrend 31.  § (6)  bekezdése lehetővé teszi, hogy „az előadó alkotmánybíró a  panasz befogadásáról szóló döntés helyett a panasz érdemi elbírálását tartalmazó határozat-tervezetet” terjesszen a testület elé. III. [21] Az alkotmányjogi panasz megalapozott. [22] 1. Az  Alaptörvény I.  cikk (1)  bekezdése kimondja, hogy az „állam elsőrendű kötelezettsége” az  ember jogainak védelme. [23] A 3367/2012. (XII. 15.) AB végzés Indokolásának [13]  bekezdése úgy értelmezte az  Alaptörvényt, hogy az  Alaptörvény 24.  cikk (2)  bekezdés c) és d)  pontja szerinti alkotmányjogi panasz jogintézményének elsődleges célja az  egyéni, szubjektív jogvédelem: a  ténylegesen jogsérelmet okozó alaptörvény-ellenes jogszabály, illetve alaptörvény-ellenes bírói döntés által okozott jogsérelem orvosolása. A 3149/2013. (VII. 24.) AB határozat Indokolása [19]  bekezdése szerint az  alkotmányjogi panasz egyéni jogvédelmi eszköz. A  25/2013. (X. 4.) AB határozat [49]  bekezdése értelmében az  Alkotmánybíróságnak az  alkotmányjogi panasz alapján folytatott eljárásokban elsősorban jogvédelmi szerepe van, mert az  Abtv. 26–27.  § rendelkezései értelmében az  a  feladata, hogy az Alaptörvényben biztosított alkotmányos alapjogoknak ténylegesen érvényt szerezzen. [24] Az Alkotmánybíróság az  Alaptörvény 24.  cikk (1)  bekezdésének értelmében az  Alaptörvény védelmének legfőbb szerve. Ennek megfelelően az Alkotmánybíróság az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdésének d) pontja alapján a bírói döntéseket az  alkotmányosság szempontjából ellenőrizheti, és jogköre a  bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vizsgálatára és kiküszöbölésére korlátozódik. Az  Alkotmánybíróság az  Abtv. 27.  §-ában szabályozott hatáskörében eljárva a bírói döntés és az Alaptörvény összhangját biztosítja. [25] 2. Az Alkotmánybíróság 1/2013. (I. 7.) AB határozata Indokolásának [93]–[94] bekezdése értelmében az Alaptörvény IX.  cikk (1)  bekezdésében elismert véleménynyilvánítási szabadság kiterjed a  választási kampány során a  jelöltek és a  jelölő szervezetek által folytatott kampánytevékenységre. Ennek egyik eszköze szórólapok eljuttatása a választójoggal rendelkező személyek részére. [26] 2.1. Az  Alkotmánybíróság 7/2014. (III. 7.) AB határozatában (a  továbbiakban: Abh.) átfogóan és részletezően értékelte a  közszereplők személyiségi jogainak korlátozhatóságát a  közügyek szabad vitatását biztosító alapjogok gyakorlása érdekében. A  választási kampány a  közügyek szabad vitatásának egyik, a  választójog szabályai körébe vont megnyilvánulása. E nélkül a választópolgárok nem, vagy csak komoly nehézségek árán tudnák eldönteni, hogy kire szavazzanak. A  választási kampány során tehát nemcsak egyszerűen a  közügyeket vitatják meg az  emberek, hanem tájékozódnak annak érdekében, hogy a szavazás napján megfontolt döntést tudjanak hozni. A jelen ügyben ez  azért releváns, mert az  alkotmányossági vizsgálat tárgyát képező bírói döntés választási kampány során tett konkrét megnyilvánulást érint. [27] Az Alkotmánybíróság az  Abh.-ban kifejtette, hogy a  közügyek szabad megvitatásához fontos társadalmi érdek fűződik. Az  Abh. ezen fontos társadalmi érdek érvényesülésének alaptörvényi összefüggéseit megragadva, hangsúlyozta: „[…] az  Alaptörvény megerősítette az  alkotmánybírósági gyakorlatban kialakult azt az  értelmezést, mely szerint a szólás- és sajtószabadság kettős igazolással bír, azaz az egyéni önkifejezés, illetve a politikai közösség demokratikus működése szempontjából egyaránt kulcsfontosságú. Az Alaptörvényben megerősített kettős igazolás pedig azt jelenti, hogy a  véleményszabadságnak az  alapjogok körében elfoglalt kitüntetett helyére vonatkozó értelmezés is változatlanul érvényes” (Indokolás [23]). [28] 2.2. Választási kampányban tipikusan a  közszereplők egymás közti kontextusában kell értelmezni és megítélni a  véleménynyilvánítási szabadságot, illetve annak korlátait. Az  Abh. idevonatkozó megállapításai az  alábbiak: „A közéleti szereplőkre vonatkozó beszéd mindazonáltal a  politikai véleménynyilvánítás központi alkotóeleme. A  közügyek megvitatásának lényegi részét jelentik a  közügyek alakítóinak tevékenységét, nézeteit, hitelességét érintő megnyilvánulások. A  társadalmi, politikai viták jelentős részben éppen abból állnak, hogy a  közélet szereplői, illetve a  közvitában – jellemzően a  sajtón keresztül – résztvevők egymás elképzeléseit, politikai teljesítményét és azzal összefüggésben egymás személyiségét is bírálják. […] Annak ellenére tehát, hogy a  közéleti véleménynyilvánítás fókuszában maguk a  közügyek – nem pedig a  közszereplők – állnak, a  közügyek alakítóinak személyiségét érintő megnyilvánulások túlnyomó része szükségszerűen és elkerülhetetlenül a politikai véleménynyilvánítás védelmi körébe tartozik. A  közügyek vitatásának kiemelkedő alkotmányos jelentősége ezért azzal jár, hogy a  közéleti szereplők személyiségének védelmében a  szólás- és sajtószabadság szűkebb körű korlátozása felel csak meg az Alaptörvényből levezethető követelményeknek.” (Indokolás [48]) [29] A jelen ügyben ennek megfelelően arra kellett figyelemmel lenni, hogy a  panaszos a  vele versengő személyt érintően milyen jellegű megnyilvánulással élt. Miután egy polgármester úgy közszereplő, hogy a helyi közhatalom gyakorlásában vesz részt (vezeti a  képviselő-testületet, irányítja a  hivatalt, illetve közös hivatal esetén rész vesz abban), a  kritizáló nem lépi túl a  közügyek megvitatásának kereteit, ha éppen vezetői tevékenységét minősíti. A  személyiségi jogait is érintő kritika különös indokoltságát pedig az  jelenti, hogy a  polgármester-jelölti minőségében megnyilvánuló panaszos éppen az  ilyen stílusú vezetői tevékenységtől akart elhatárolódni. A  bírói döntés azt sem vette figyelembe, hogy a  panaszos véleményként fejtette ki mondandóját. Az  értékítélet, illetve a  tényállítás közötti különbségtételnek úgyszintén lehet alkotmányossági relevanciája az  Abh.-ban kifejtettek szerint: „A véleménynyilvánítás szabadsága az  értékítéletet kifejező, az  egyén személyes meggyőződését közlő megszólalásokra attól függetlenül kiterjed, hogy a  vélemény értékes vagy értéktelen, helyes vagy helytelen, tiszteletre méltó vagy elvetendő. A  tényállítást tartalmazó megnyilvánulások szintén részei a  szólásszabadságnak. Egyrészt valamely tény közlése is kifejezhet személyes véleményt, másrészt tényközlések nélkül a véleményformálás is ellehetetlenülne. A  szólás- és sajtószabadság határainak megvonásánál mindazonáltal indokolt különbséget tenni az értékítéletek és a tényállítások védettsége között [36/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 219, 230.]. Míg vélemények esetében a hamisság bizonyítása értelmezhetetlen, addig a bizonyíthatóan hamis tények önmagukban nem állnak alkotmányos védelem alatt.” (Indokolás [49]) [30] Az is fontos szempont, hogy azok a  közszereplők, akik nyíltan vállalhatnak közéleti-politikai szerepet (szemben például egy bíró idevonatkozó lehetőségeivel), meg is tudják magukat védeni az  alaptalan megnyilvánulásokkal szemben a nyilvánosság előtt. Erre minden lehetőség adott például egy választási kampány során a polgármesterjelölteknek. A  bírói döntés ezeket az  alkotmányossági szempontból meghatározó összefüggéseket helyesen értelmezte ugyan, de a  konkrét ügyben tévesen alkalmazta őket. A  véleménynyilvánítás szabadsága tehát fokozottan érvényesül olyan értékítéletekkel kapcsolatban, amelyek a  közügyekre vonatkozó vélemények ütközésében kapnak hangot, még akkor is, ha esetleg túlzóak és felfokozottak. [31] 2.3. Az Alkotmánybíróság a fentieken túlmenően utal a 13/2014. (IV. 18.) AB határozatban foglaltakra is, amelyben a  büntetőjogi felelősségre vonással szemben a  véleménynyilvánítási szabadság védelmének adott elsőbbséget. Abban az ügyben is polgármesterrel szemben gyakorolt éles kritikát a büntetőeljárás alá vont személy, és az eljáró bíróságok úgyszintén téves következtetéseket vontak le az alapvető joggal összefüggésben. [32] Az Alkotmánybíróság a jelen ügy megítélése során figyelembe vette továbbá a 18/2013. (VII. 3.) AB határozatában kifejtetteket, vagyis azt, hogy Foktő Község Önkormányzata Képviselő-testületének működését abban az eljárásában alaptörvény-ellenesnek ítélte. [33] Az Alkotmánybíróság hangsúlyozza, hogy a  jelen választási ügyben kifejtett megállapításait a  konkrét ügy összes értékelt körülményeire tekintettel tette, s minden további más ügyben esetről-esetre fogja vizsgálni a véleménynyilvánítási szabadsághoz való jog esetleges sérelmét. [34] 3. A  fentiekben kifejtettek alapján az  Alkotmánybíróság megállapította, hogy a  Szegedi Ítélőtábla Pk.I.20.821/2014/2. számú végzése sérti az  Alaptörvény IX.  cikk (1)  bekezdésében foglalt véleménynyilvánítás szabadságához való jogot, azért a végzést megsemmisítette. [35] 4. Az  Alkotmánybíróság e  határozatának a  Magyar Közlönyben történő közzétételét az  Abtv. 44.  § (1)  bekezdés második mondata alapján rendelte el. Budapest, 2014. október 7. Dr. Lévay Miklós s. k., tanácsvezető, előadó alkotmánybíró