19/2010. (II. 18.) AB határozata

19/2010. (II. 18.) AB határozata. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság folyamatban lévő ügyben alkalmazandó jogszabály alkot mány elle nességének megállapítására irányuló bírói kezdeményezés tárgyában meghozta a következő határozatot: 1. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a Debrecen Megyei Jogú Város Önkormányzatának Közgyűlése által a közterületek használatának és igénybevételének szabályozásáról alkotott 46/1999. (XII. 23.) Kr. rendelet 8. §

A Debrecen Megyei Jogú Város Önkormányzatának Közgyűlése által a közterületek használatának és igénybevételének szabályozásáról alkotott 46/1999. (XII. 23.) Kr. rendelet 8. § (5) bekezdése a következő szöveggel marad hatályban: „(5) A közterület-igénybevételi szerződés megkötéséhez a polgármester ad hozzájárulást. A hozzájárulás megtagadása esetén az igénybevételi szerződés nem köthető meg.”

Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.

Indokolás I. A Fővárosi Ítélőtábla az előtte folyamatban lévő másodfokú eljárásban a per tárgyalásának felfüggesztése mellett 3.Kf.27.240/2008/12. számú végzésében az Alkotmánybíróság eljárását kezdeményezte. Az ügyben eljáró tanács a Debrecen Megyei Jogú Város Önkormányzatának Közgyűlése által a közterületek használatának és igénybevételének szabályozásáról alkotott 46/1999. (XII. 23.) Kr. rendelet (a továb biak ban: Kr.) 8. § (5) bekezdésének alkotmányossági vizsgálatát kezdeményezte.

A Kr. támadott rendelkezése szerint a közterület-igénybevételi szerződés megkötéséhez a polgármester ad tulajdonosi hozzájárulást. A hozzájárulás megtagadása esetén az igénybevételi szerződés nem köthető meg.

A bírói kezdeményezés alapjául szolgáló ügyben Debrecen megyei jogú város polgármestere a felperes által kezdeményezett szerződés megkötéséhez előírt hozzájárulást határozataiban megtagadta. A határozatok ellen a felperes fellebbezett, fellebbezésére az önkormányzat jegyzőjétől azt a tájékoztatást kapta, hogy a polgármester ezekben az ügyekben nem hatósági, hanem tulajdonosi jogkörben jár el, így eljárása nem tartozik a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továb biak ban: Ket.) hatálya alá. Így a polgármester határozatát nem köteles indokolni és a határozat ellen fellebbezésnek sincs helye.

A felperes a határozatok ellen bírósághoz fordult. Az első fokú bíróság a keresetlevelet a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 332/A. § a) pontja alapján idézés kibocsátása nélkül elutasította azzal az indokolással, hogy a polgármester nem hatóságként járt, hanem az önkormányzat tulajdonosi jogait gyakorolta. A felperes így olyan határozatokat támadott meg bíróság előtt, amelyeknek bírósági felülvizsgálatát a törvény kizárja. A végzés ellen a felperes fellebbezett. A Fővárosi Ítélőtábla 3.Kf. 27.240/2008/12. számú végzésével a per tárgyalását felfüggesztette, és az Alkotmánybíróság eljárást kezdeményezte. A felfüggesztő végzés ellen az alperes fellebbezett. Az Ítélőtábla végzését a Legfelsőbb Bíróság Kpkf. IV.37.180/2009/3. számú végzésével helybenhagyta.

Az Ítélőtábla indítványában a 41/2000. (XI. 8.) AB határozatra hivatkozással, azért kéri a Kr. 8. § (5) bekezdésének alkotmányossági vizsgálatát, mert az azzal, hogy tulajdonosi nyilatkozatnak minősíti a polgármester határozatát, kizárta a jogorvoslat lehetőségét a polgármester hozzájárulást megtagadó határozata ellen, s ez sérti az Alkotmány

57. §(5) bekezdésében szabályozott jogorvoslathoz való jogot

II. Az Alkotmánybíróság a következő jogszabályok alapján hozta meg döntését:

Az Alkotmány 57. § (5) bekezdése a jogorvoslathoz való jogot a következőképpen szabályozza: „(5) A Magyar Köztársaságban a törvény ben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti. A jogorvoslati jogot – a jogviták ésszerű időn belüli elbírálásának érdekében, azzal arányosan – a jelen lévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvény korlátozhatja.”

A Kr. 8. § (5) bekezdésének az indítvány által támadott rendelkezése: „(5) A közterület-igénybevételi szerződés megkötéséhez a polgármester ad tulajdonosi hozzájárulást. A hozzájárulás megtagadása esetén az igénybevételi szerződés nem köthető meg.”

III. Az indítvány megalapozott.

Az indítvány alapján az Alkotmánybíróságnak arra a kérdésre kellett választ adni, hogy az Alkotmány 57. §

A közterület fogalmát az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (a továb biak ban:

Étv.) 2. § 13. pontja határozza meg: „13. Közterület: közhasználatra szolgáló minden olyan állami vagy önkormányzati tulajdonban álló földterület, amelyet a rendeltetésének meg fele lően bárki használhat, és az ingatlan-nyilvántartás ekként tart nyilván. Egyéb ingatlanoknak a közhasználat céljára átadott területrészére – az erről szóló külön szerződésben foglaltak keretei között – a közterületre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni. Közterület rendeltetése különösen: a közlekedés biztosítása (utak, terek), a pihenő és emlékhelyek kialakítása (parkok, köztéri szobrok stb.), a közművek elhelyezése.”

E definíciónak meg fele lően a közterület egy olyan „közjószág”, amelyet rendeltetetésének meg fele lően bárki használhat. A közterület közcélokat szolgáló ingatlan, amelynek mindenki számára hozzáférhető, biztonságos és zavartalan használatát jogszabályi elő írások biztosítják. A közutak közlekedési célú használatának és nem közlekedési célú igénybevételének szabályait a közúti közlekedés szabályairól szóló 1988. évi I. törvény (a továb biak ban: Kkt.) állapítja meg. Az egyéb közterületekre vonatkozó szabályok megállapítása a települési önkormányzatok hatáskörébe tartozik. Az Étv. 12. § (5) bekezdésének c)–d) pontjai a szabályozási terv kötelező elemeként írják elő a közterületek lehatárolását és rendeltetésének meghatározását, a 13. § (2) bekezdés d) pontja alapján a helyi építési szabályzatban kell szabályozni a különböző célú közterületek felhasználása és az azokon történő építés feltételeit és szabályait.

A közterületek közcélú rendeltetésére tekintettel a közterületek tulajdonosai ezekkel a tulajdoni tárgyakkal nem rendelkeznek szabadon. A közterületek közvagyonnak minősülnek, önkormányzati, ille tő leg állami tulajdonban állnak. Az állami tulajdonban álló közterületek az állami tulajdon kizárólagos tárgyai. A helyi önkormányzatok tulajdonába tartozó közterületek a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továb biak ban: Ötv.) 79. §

A közutak tekintetében a Kkt. 36. §-a határozza meg a közutak nem közlekedési célú igénybevételének szabályait.

Ez a szabályozás minden közútra, így az önkormányzati tulajdonban álló helyi közutakra is kiterjed.

A közútnak nem minősülő közterületek tekintetében törvényi szabályozás nincs, annak hiányában helyi közügynek minősül, s a települési önkormányzatok szabályozási autonómiájába tartozik azoknak a feltételeknek a meghatározása, amelyek mellett lehetőség van a közterületek rendeltetésétől eltérő használatára. E szabályokat a települési önkormányzat nem tulajdonosi jogkörében, hanem a helyi közhatalom gyakorlójaként állapítja meg. [1256/H/1996. AB határozat, ABH 1996, 789, 798.; 46/B/1996. AB határozat, ABH 1996, 753, 755.] A közterület rendeltetésétől eltérő használatának szabályozása során az önkormányzatnak tulajdonosi érdekein túl, közérdekű célokat – városképi, városrendezési, környezetvédelmi, közegészségügyi, közlekedés- és vagyonbiztonsági érdekeket, a közterület rendeltetésszerű használóinak érdekeit – is érvényesíteni kell. Ugyanakkor olyan szabályozást kell alkotnia, amely biztosítja a közterületet jogszerűen a rendeltetésétől eltérően használók jogainak, jogos érdekeinek védelmét is. A közterület-használat szabályozása így alapvetően közjogi, közigazgatási jellegű szabályozást jelent.

Mindezek alapján megállapítható, hogy közterület rendeltetésétől eltérő használata során elsősorban nem a magánjog szabályai, hanem közigazgatási jogi szabályok határozzák meg az önkormányzat és a közterülethasználója között létrejövő jogviszonyban a jogalanyok jogait.

A hatósági ügy fogalmát a Ket. 12. § (2) bekezdése határozza meg. Eszerint hatósági ügynek minősül minden olyan ügy, amelyben közigazgatási hatóság ügyfél számára jogot, kötelezettséget állapít meg. A polgármester a Ket. 12. §

A vizsgált polgármesteri döntés megfelel a Ket.-ben szabályozott, önkormányzati hatósági ügyben hozott döntés törvényi kritériumainak.

Hasonlóan foglalt állást az Alkotmánybíróság az indítványozó bírák által hivatkozott 41/2000. (XI. 8.) AB határozatában, amelyben megállapította, hogy a közterület-használati szerződés megkötéséhez a Fővárosi Önkormányzat rendeleteiben előírt polgármesteri hozzájárulás önkormányzati hatósági ügyben hozott döntésnek minősül és rendelkező részében alkotmányos követelményként fogalmazta meg, hogy e döntés az Alkotmány 57. §

Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továb biak ban: Abtv.) 42. §-a alapján a megsemmisített rendelkezés az Alkotmánybíróság határozatának közzététele napján veszti hatályát. Az Abtv. 43. § (4) bekezdése lehetőséget ad arra, hogy az Alkotmánybíróság kimondja az alkot mány elle nes szabály konkrét ügyben való alkalmazhatóságának tilalmát, ha a jogbiztonság, vagy az eljárást kezdeményező különösen fontos érdeke azt indokolja. Ezért az alkot mány elle nes rendelkezés megsemmisítésével egyidejűleg az Alkotmánybíróság úgy rendelkezett, hogy az alkot mány elle nesnek ítélt szabályozás a Fővárosi Ítélőtábla előtt folyamatban levő 3.Kf.27.240/2008. számú ügyben nem alkalmazható.

Az Alkotmánybíróság a határozatnak a Magyar Közlönyben való közzétételét az Abtv. 41. §-a alapján rendelte el.

Budapest, 2010. február 16. Dr. Holló András s. k., Dr. Kiss László s. k., előadó alkotmánybíró alkotmánybíró