148/2010. (VII. 14.) AB határozata. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság által a nemzeti és etnikai kise

148/2010. (VII. 14.) AB határozata. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság által a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló 1993. LXXVII. törvény 61. § (2) bekezdésén alapuló népi kezdeményezésre irányuló aláírásgyűjtő ív mintapéldánya és az azon szereplő kérdés hitelesítése tárgyában hozott határozat ellen benyújtott kifogás alapján meghozta a következő határozatot: Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság 3/2010. (I. 14.) OVB határozatát helybenhagyja. Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi. Indokolás I. 1. A választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény (a továbbiakban: Ve.) 130. § (1) bekezdése alapján két kifogás érkezett az Alkotmánybírósághoz az Országos Választási Bizottság (a továbbiakban: OVB) 3/2010. (I. 14.) OVB határozata (a továbbiakban: OVBh.) ellen, amelyekben az indítványozók az OVBh. felülvizsgálatát és megsemmisítését kezdeményezték. Az OVB e határozatában a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló 1993. évi LXXVII. törvény (a továbbiakban: Nekt.) 61. § (2) bekezdésén alapuló népi kezdeményezésre irányuló aláírásgyűjtő ív mintapéldányának hitelesítéséről döntött. A 2010. január 11-én egy kezdeményező által az OVB-hez benyújtott aláírásgyűjtő ív mintapéldányán a következő kérdés szerepel: „A nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló 1993. évi LXXVII. törvény – a továbbiakban: kisebbségi törvény – 61. § 2. bekezdésének értelmében alulírott magyar állampolgárok kijelentjük, hogy a magyarországi bunyevác kisebbséghez tartozunk és a kisebbségi törvényben foglalt feltételeknek megfelelünk. Kérjük a Tisztelt Országgyűlést, hogy a kisebbségi törvény alapján a bunyevác népcsoportot ismerjék el nemzeti kisebbségként, és a hivatkozott törvény 61. § 1. bekezdésében a „Magyarországon honos népcsoportok” felsorolását, a bunyevác kisebbségi népcsoporttal egészítse ki.” Az OVB határozatában megállapította, hogy az aláírásgyűjtő ív a törvényben meghatározott formai, valamint a népi kezdeményezésre feltenni kívánt kérdésre vonatkozó tartalmi követelményeknek eleget tesz, ezért a hitelesítésének nincs akadálya. Az OVBh. ellen benyújtott egyik kifogás előterjesztői az alábbiakat fogalmazták meg: – Az aláírásgyűjtő ív mintapéldányát egy magánszemély, nem pedig a magát bunyevác kisebbséghez tartozónak valló legalább 1000 személy nyújtotta be, ezért az OVBh. nem felel meg a Nekt. 61. § (2) bekezdésének, az országos népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló 1998. évi III. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 2. §-ának, valamint a Ve. több rendelkezésének. – A Nekt. alapján az OVB-nek az aláírásgyűjtő ív hitelesítése előtt be kellett volna szereznie a Magyar Tudományos Akadémia (a továbbiakban: MTA) állásfoglalását. – Az Alkotmány 28/D. §-a értelmében 50000 – nem pedig 1000 – választópolgár aláírása szükséges népi kezdeményezéshez. – A kérdés első mondata nem felel meg a pontosság és az egyértelműség követelményének. – Az OVBh. meghozatalának időpontjában a Ve. 131/A. §-a nem volt hatályban, mert az azt beiktató jogszabály hatályon kívül helyezésre került. A másik kifogást az Országos Horvát Önkormányzat terjesztette elő. Álláspontja szerint a bunyevácok a horvát nyelvet beszélik, kultúrájuk, hagyományaik a horvát kultúrnemzet részét alkotják. A kifogás előterjesztője továbbá sérelmezte, hogy az OVB nem kérte ki a Magyar Tudományos Akadémia elnökének állásfoglalását a törvényi feltételek fennállásáról. A népi kezdeményezésre irányuló aláírásgyűjtő ív előterjesztője az Alkotmánybírósághoz küldött levelében azt a tájékoztatást adta, hogy az MTA elnöke hivatalos levélben úgy nyilatkozott: az MTA nem látja akadályát annak, hogy a bunyevácok önálló nemzeti kisebbségi státuszt kapjanak. Az Országos Horvát Önkormányzat benyújtotta az Alkotmánybírósághoz az MTA közleményét, amely szerint az MTA elnökének levele nem a bunyevác kisebbség elismerésére vonatkozó hivatalos akadémiai álláspont. Az elnök „levelében ugyanazon kérdések és érvek szerepeltek, amelyeket a 2006-ban hivatalosan megkért és kiadott állásfoglalás is tartalmazott, ugyanakkor az Akadémia elnöke demokratikusan nem kívánta kizárni, hogy egy civil szervezet önálló nemzeti kisebbsége tudata okán – a korábbi sikertelen próbálkozásokat követően – néhány év elteltével elinduljon azon a jogi úton, amelynek eredményeként magukat nemzetiségként meghatározhatónak remélik.” Az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat (ABK 2009. január, 3.) (a továbbiakban: Ügyrend) 28. §-a alapján az Alkotmánybíróság – a tárgykör azonossága miatt – az ügyeket egyesítette. 2. Az Alkotmánybíróság határozatának meghozatala során a következő jogszabályokat vette alapul: Az Alkotmány rendelkezései: „28/B. § (1) Országos népszavazás és népi kezdeményezés tárgya az Országgyűlés hatáskörébe tartozó kérdés lehet.” „28/D. § Országos népi kezdeményezést legalább 50 000 választópolgár nyújthat be. Az országos népi kezdeményezés arra irányulhat, hogy az Országgyűlés hatáskörébe tartozó kérdést az Országgyűlés tűzze a napirendjére. Az országos népi kezdeményezésben megfogalmazott kérdést az Országgyűlés köteles megtárgyalni.” A Nekt. rendelkezései: „1. § (1) E törvény hatálya kiterjed mindazon, a Magyar Köztársaság területén lakóhellyel rendelkező magyar állampolgárokra, akik magukat valamely nemzeti vagy etnikai kisebbséghez tartozónak tekintik, valamint e személyek közösségeire. (2) E törvény értelmében nemzeti és etnikai kisebbség (a továbbiakban: kisebbség) minden olyan, a Magyar Köztársaság területén legalább egy évszázada honos népcsoport, amely az állam lakossága körében számszerű kisebbségben van, tagjai magyar állampolgárok és a lakosság többi részétől saját nyelve és kultúrája, hagyományai különböztetik meg, egyben olyan összetartozás-tudatról tesz bizonyságot, amely mindezek megőrzésére, történelmileg kialakult közösségeik érdekeinek kifejezésére és védelmére irányul.” „61. § (1) E törvény értelmében Magyarországon honos népcsoportnak minősülnek: a bolgár, a cigány, a görög, a horvát, a lengyel, a német, az örmény, a román, a ruszin, a szerb, a szlovák, a szlovén és az ukrán. (2) Ha az (1) bekezdésben felsoroltakon kívül további kisebbség kíván bizonyságot tenni arról, hogy megfelel az e törvényben foglalt feltételeknek, legalább 1000, magát e kisebbséghez tartozó választópolgár e tárgykörben a népi kezdeményezésre vonatkozó aláírásgyűjtő íveket az Országos Választási Bizottság elnökének nyújtja be. Az eljárás során az országos népszavazásra és népi kezdeményezésre vonatkozó törvény rendelkezéseit kell alkalmazni azzal, hogy az Országos Választási Bizottság az eljárása során köteles kikérni a Magyar Tudományos Akadémia elnökének állásfoglalását a törvényi feltételek fennállásáról.” Az Nsztv. rendelkezései: „2. § Az aláírásgyűjtő ívek mintapéldányát az aláírásgyűjtés megkezdése előtt – hitelesítés céljából – be kell nyújtani az Országos Választási Bizottsághoz.” „17. § A népi kezdeményezésnek pontosan és egyértelműen tartalmaznia kell a megtárgyalásra javasolt kérdést. 18. § Az Országos Választási Bizottság akkor tagadja meg az aláírásgyűjtő ív hitelesítését, ha a) a kérdés nem tartozik az Országgyűlés hatáskörébe, b) a kérdés megfogalmazása nem felel meg a törvényben foglalt követelményeknek, c) az aláírásgyűjtő ív nem felel meg a választási eljárásról szóló törvényben foglalt követelményeknek. 19. § A népi kezdeményezést – az aláírásgyűjtésnek a Ve. 118/A. §-a szerinti szünetelése kivételével – az aláírásgyűjtő ív hitelesítését követő két hónapon belül egyszer lehet benyújtani az Országos Választási Bizottság elnökéhez. A pótlólag benyújtott, a kezdeményezést kiegészítő aláírások érvénytelenek. 20. § A népi kezdeményezésről a 6. § szerinti bejelentést követő három hónapon belül dönteni kell.” A Ve. alkalmazott szabályai: „130. § (1) Az Országos Választási Bizottságnak az aláírásgyűjtő ív, illetőleg a konkrét kérdés hitelesítésével kapcsolatos döntése elleni kifogást a határozat közzétételét követő tizenöt napon belül lehet – az Alkotmánybírósághoz címezve – az Országos Választási Bizottsághoz benyújtani. (2) Az Országgyűlés népszavazást elrendelő, valamint kötelezően elrendelendő népszavazás elrendelését elutasító határozata elleni kifogást a határozat közzétételét követő nyolc napon belül lehet – az Alkotmánybírósághoz címezve – az Országos Választási Bizottsághoz benyújtani. [...] (3) Az Alkotmánybíróság a kifogást soron kívül bírálja el. Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság, illetőleg az Országgyűlés határozatát helybenhagyja, vagy azt megsemmisíti, és az Országos Választási Bizottságot, illetőleg az Országgyűlést új eljárásra utasítja.” II. A kifogások nem megalapozottak. 1. Az Alkotmánybíróságnak a jelen ügyben irányadó hatáskörét az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 1. § h) pontjában foglaltaknak megfelelően a Ve. 130. §-a határozza meg. Az Alkotmánybíróságnak a kifogás alapján lefolytatott eljárása jogorvoslati eljárás. Ennek során az Alkotmánybíróság – alkotmányos jogállásával és rendeltetésével összhangban – a beérkezett kifogás keretei között azt vizsgálja, hogy az aláírásgyűjtő ív és a népszavazásra szánt kérdés megfelel-e a jogszabályi feltételeknek, és hogy az OVB az aláírásgyűjtő ív hitelesítési eljárásában az Alkotmánynak és az irányadó törvényeknek megfelelően járt-e el. 2. Az Alkotmánybíróság a 27/2006. (VI. 21.) AB határozatban kifejtette: „A Nekt. 61. § (2) bekezdésében szabályozott népi kezdeményezés a népi kezdeményezésnek egy sajátos esete, amelynek anyagi jogi feltételei eltérnek az országos népi kezdeményezésnek az Alkotmányban is megállapított általános szabályaitól. Ebben az esetben a népi kezdeményezés meghatározott célra, a Nekt. 61. § (1) bekezdésének módosítására, valamely népcsoport kisebbségként való elismerésére irányul. A népi kezdeményezés benyújtására magát e kisebbséghez tartozónak valló 1000 választópolgár jogosult. A népi kezdeményezéssel kapcsolatos eljárási kérdésekben az országos népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló törvény általános rendelkezései az irányadók. Az Nsztv. 3. § (1) bekezdése alapján a népi kezdeményezést támogató aláírásokat csak az aláírásgyűjtő ív OVB által hitelesített mintapéldányával megegyező aláírásgyűjtő íven lehet gyűjteni. Az aláírásgyűjtő ív mintapéldányának hitelesítése során az Nsztv. 17–18. §-ai alapján az OVB azt vizsgálja, hogy az aláírásgyűjtő íven szereplő kérdés eldöntése az Országgyűlés hatáskörébe tartozik-e, az aláírásgyűjtő ív pontosan és egyértelműen tartalmazza-e a megtárgyalásra javasolt kérdést, a kérdés megfogalmazása megfelel-e a törvényben foglalt követelményeknek, maga az aláírásgyűjtő ív – formailag és tartalmilag – megfelel-e a Ve. 118. § (3)–(5) bekezdésében előírt követelményeknek.” (ABH 2006, 376.) Következésképpen egy személy is előterjesztheti az OVB-nél az aláírásgyűjtő ív mintapéldányát, és annak hitelesítése esetén a népi kezdeményezés benyújtásához szükséges a magát az adott kisebbséghez tartozónak valló 1000 választópolgár támogató aláírása. Mindezeket figyelembe véve az Alkotmánybíróság elutasította azokat az indítványi részeket, amelyek azt kifogásolták, hogy egy személy terjesztette elő az aláírásgyűjtő ív mintapéldányának hitelesítésére irányuló kezdeményezést. 3. Az MTA elnökének állásfoglalásával összefüggésben az Alkotmánybíróság a 27/2006. (VI. 21.) AB határozatban kimondta: A Nekt. 61. § (2) bekezdése „pusztán arra kötelezi az OVB-t, hogy szerezze be az MTA állásfoglalását, nem tartalmaz rendelkezést arra nézve, hogy az OVB-nek az eljárás mely szakaszában kell megkeresnie állásfoglalás végett az MTA elnökét. A népi kezdeményezésre irányuló eljárásnak két olyan szakasza van, amelyben az OVB elé kerül az ügy. Az első szakasz a népi kezdeményezésre irányuló aláírásgyűjtő ív hitelesítése, a második szakasz az összegyűjtött aláírások benyújtása után az aláírások ellenőrzése és az aláírt aláírásgyűjtő ívek megküldése az Országgyűlésnek. A Nekt. 61. § (2) bekezdése második mondatának szövegéből nem következik az, hogy az OVB az aláírásgyűjtő ív hitelesítését megelőzően köteles az MTA elnöke állásfoglalásának kikérésére, az OVB e kötelezettségének az összegyűjtött aláírásoknak az Országgyűlés elé terjesztéséig bármikor eleget tehet. A Nekt. hivatkozott rendelkezése nem tartalmaz utalást arra nézve sem, hogy az aláírásgyűjtő ív és a kérdés hitelesítése során az OVB döntését az MTA elnökének állásfoglalására figyelemmel kell meghoznia, nem biztosít hatáskört az OVB-nek arra, hogy az állásfoglalás alapján a Nekt. 1. § (2) bekezdésében foglalt feltételek fennállását vizsgálja. Az OVB hatásköre a népi kezdeményezésre irányuló eljárásban technikai jellegű. Az aláírásgyűjtő ív hitelesítésének az a funkciója, hogy az OVB elő zetesen, az aláírásgyűjtés megkezdése előtt ellenőrizze, hogy az aláírásgyűjtő ív hitelesítésre benyújtott mintapéldánya megfelel-e a törvényben előírt garanciális követelményeknek, alkalmas-e arra, hogy a megfelelő számú aláírás összegyűjtése után az Országgyűlés népi kezdeményezésként megtárgyalja azt. A népi kezdeményezés teljesíthetőségéről való döntés az Országgyűlés hatáskörébe tartozik. A Nekt. 61. § (2) bekezdésének az indítványozó által felvetett értelmezése – mely szerint az aláírásgyűjtő ív hitelesítése során az OVB az MTA állásfoglalása alapján vizsgálni köteles azt is, hogy az a népcsoport, amelynek tagjai ’bizonyság’-ot kívánnak tenni kisebbséghez tartozásukról, megfelel-e a Nekt. 1. § (2) bekezdésében meghatározott feltételeknek – az Országgyűlést a népi kezdeményezés tárgyában megillető döntési hatáskör korlátozását jelentené.” (ABH 2006, 378.) Következésképpen a Nekt. 61. § (2) bekezdéséből az OVB-nek csak az a kötelezettsége származik, hogy az MTA elnökének állásfoglalását beszerezze, és a népi kezdeményezést az MTA elnökének állásfoglalásával együtt terjessze az Országgyűlés elé. Ezért az Alkotmánybíróság elutasította azokat az indítványi részeket, amelyek azt kifogásolták, hogy az OVB eddigi eljárása során nem kereste meg az MTA elnökét. 4. Az OVB határozata szerint az aláírásgyűjtő íven megtárgyalásra javasolt kérdés az Országgyűlés hatáskörébe tartozik, a kérdés megfogalmazása megfelel az Nsztv. 17. §-ában szabályozott követelményeknek, az aláírásgyűjtő ív eleget tesz a Ve. 118. § (3)–(5) bekezdése által támasztott alaki előírásoknak, ezért az aláírásgyűjtő ív mintapéldányát hitelesítette. Az Alkotmánybíróság egyetért az OVB álláspontjával a tekintetben, hogy a kérdés megfelel az egyértelműség törvényi feltételeinek. Ezért az Alkotmánybíróság az egyértelműség hiányára vonatkozó kifogást elutasította. 5. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a módosított jogszabályi rendelkezés nem veszíti hatályát, ha a módosító normát a jogalkotó utólag hatályon kívül helyezi. Egy másik norma hatálybalépéséről vagy hatályon kívül helyezéséről rendelkező norma későbbi hatályon kívül helyezése nem eredményezi a korábbi állapot „feléledését”. [1437/B/1995. AB határozat, ABH 1998, 616, 618–619.; 90/2007. (XI. 14.) AB határozat, ABH 2007, 750, 766.] Ezért az Alkotmánybíróság elutasította azt a kifogást, amely szerint az OVB eljárása idején a Ve. 131/A. §-a nem volt hatályban, mert az azt beiktató jogszabály hatályon kívül helyezésre került. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság a 3/2010. (I. 14.) határozatot helybenhagyta. Az Alkotmánybíróság a határozat közzétételét az OVB határozatának a Magyar Közlönyben való megjelenésére tekintettel rendelte el. Budapest, 2010. július 13. Dr. Paczolay Péter s. k., az Alkotmánybíróság elnöke