17/2011. (III. 23.) AB határozata

17/2011. (III. 23.) AB határozata. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság által országos népszavazás kezdeményezésére irányuló aláírásgyűjtő ív és az azon szereplő kérdés hitelesítése tárgyában hozott határozat ellen benyújtott kifogás alapján meghozta a következő határozatot: Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság 664/2010. (XI. 17.) OVB határozatát – az indokolás kiegészítésével – helybenhagyja.

Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.

Indokolás I. A választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény (a továbbiakban: Ve.) 130. § (1) bekezdése alapján kifogás érkezett az Alkotmánybírósághoz az Országos Választási Bizottság (a továbbiakban: OVB) 664/2010. (XI. 17.) OVB határozata (a továbbiakban: OVBh.) ellen.

A kezdeményező – aki azonos a kifogástevővel – országos népszavazás kezdeményezésére irányulóan aláírásgyűjtő ív mintapéldányát nyújtotta be, amelyen az alábbi kérdés szerepelt: „Egyetért-e Ön azzal, hogy a magánnyugdíjpénztári tagdíjat törvény nem módosíthatja – még időlegesen sem – nyugdíjjárulékra?”

Az OVB az aláírásgyűjtő ív mintapéldányának hitelesítését megtagadta. Megállapította, hogy a kezdeményezésben foglalt kérdés nem felel meg az országos népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló 1998. évi III. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 13. § (1) bekezdésében foglalt egyértelműség követelményének.

Az OVB álláspontja szerint megtévesztő a népszavazásra feltenni kívánt kérdés, mivel nem egyértelmű, hogy a kezdeményező a magánnyugdíjpénztárak mely formájára kívánja alkalmazni a kérdésben foglaltakat. A jelenleg hatályos szabályozás alapvetően két típusát különbözteti meg a magánnyugdíjpénztári tagságnak.

A magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvény (a továbbiakban: Mpt.) 3. §

Nem egyértelmű tehát, hogy a kezdeményező kizárólag a kötelező, vagy kizárólag az önkéntes belépéssel keletkező pénztártagsági jogviszony szabályait, esetleg mindkettőt egyszerre kívánja népszavazás útján szabályozni.

Az OVB megállapította továbbá, hogy a népszavazásra feltenni kívánt kérdésen belül két különböző fogalom, úgymint tagdíj és nyugdíjjárulék is szerepel, ezáltal a választópolgár számára nem állapítható meg egyértelműen, hogy egy eredményes népszavazást követően milyen tartalmú törvény megalkotására kerülne sor.

Az OVB szerint a kérdés azért sem egyértelmű, mivel a kezdeményező által használt „törvény nem módosíthatja” kifejezés alkalmas azon téves következtetés levonására, hogy az Mpt.-nek a magánnyugdíjpénztári tagdíjra vonatkozó rendelkezéseit más, alacsonyabb szintű jogszabály módosíthatja, mely azonban ellentétes lenne a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: régi Jat.) 1. § (2) bekezdésében foglaltakkal.

Mindezekre tekintettel az OVB – hivatkozással az Nsztv. 10. § c) pontjára és 13. § (1) bekezdésére – a kérdés hitelesítését megtagadta.

A kifogástevő szerint az OVB mérlegelése helytelen és az általa idézett – az egyértelműség követelményével kapcsolatos – alkotmánybírósági határozatokba ütközik.

Véleménye szerint az OVB azon érve, mely szerint nem lehet tudni, hogy a kérdés kötelező vagy önkéntes tagságra vonatkozik irreleváns, mert az Mpt. 4. § (2) bekezdés c) pontja meghatározza a pénztártag fogalmát. A kifogástevő által idézett rendelkezés értelmében pénztártag az a természetes személy, aki pályakezdőként, vagy önkéntes döntés alapján pénztárba belép és e törvény szerint tagdíjat fizet, illetve a pénztártól nyugdíjszolgáltatásban részesül.

Érvelése szerint az OVB döntése meghozatalakor figyelmen kívül hagyta az Mpt. 1. §-át, mely meghatározza a törvény célját. Véleménye szerint köztudomású tény, hogy a tagdíj nem azonos (fogalom) a nyugdíjjárulékkal, továbbá a kérdés a népszavazásra bocsátását követően nyilvános vita tárgyává válik, ami szintén a választópolgárok tájékozódását segíti.

Álláspontja szerint az OVB azon érve, hogy a „törvény nem módosíthatja” kifejezés téves következtetés levonására alkalmas irreleváns, mert az, hogy a kérdésből milyen következtetések vonhatóak le nem képezi a hitelesítési eljárás tárgyát. Az OVB jogalkotási törvényre történő hivatkozása szintén lényegtelen, mert „a választópolgárok többsége nyilván valóan nincs tisztában a jogalkotási folyamattal, a jogszabályok hierarchiájával”.

Mindezekre tekintettel a kifogástevő az OVBh. megsemmisítését és az OVB új eljárásra való utasítását kéri az Alkotmánybíróságtól.

Az OVB kifogással támadott határozata a Magyar Közlöny 2010. évi 175. számában 2010. november 17-én jelent meg, a kifogást 2010. november 26-án – a törvényi határidőn belül – terjesztették elő az OVB-nél.

II. Az Alkotmánybíróság az OVB határozata ellen benyújtott kifogást az alábbi rendelkezések alapján vizsgálta meg:

10. §Az Országos Választási Bizottság megtagadja az aláírásgyűjtő ív hitelesítését, ha

(...)

4. §(...)

4. §(...)

III. A kifogás nem megalapozott.

Az eredményes népszavazással hozott döntés az Országgyűlésnek az Alkotmány 19. § (3) bekezdés b) pontjában foglalt jogkörét – Alkotmányban szabályozottan – korlátozza, mivel az Országgyűlés köteles az eredményes népszavazásból következő döntéseket meghozni. A kérdés egyértelműségének megállapításakor az Alkotmánybíróságnak vizsgálnia kell azt is, hogy a népszavazás eredménye alapján az Országgyűlés – az akkor hatályban lévő jogszabályok szerint – el tudja-e dönteni, hogy terheli-e jogalkotási kötelezettség, és ha igen, akkor milyen jogalkotásra köteles (jogalkotói egyértelműség). [51/2001. (XI. 29.) AB határozat, ABH 2001, 392, 396.; 25/2004. (VII. 7.) AB határozat, ABH 2004, 381, 386.; 24/2006. (VI. 15.) AB határozat, ABH 2006, 358, 360–361.; 84/2008. (VI. 13.) AB határozat, ABH 2008, 695, 703.] 2.1. Az OVB a kifogással támadott határozatában megállapította, hogy a kérdés nem felel meg az Nsztv. 13. §

Az Alkotmánybíróság az érdemi vizsgálat során megállapította, hogy az országos népszavazás kezdeményezésére irányuló aláírásgyűjtő ív mintapéldányának benyújtása után az Országgyűlés 2010. október 25-én a nyugdíjpénztár-választás szabadságáról szóló 2010. évi C. törvényt és a magán-nyugdíjpénztári befizetésekhez kapcsolódó törvénymódosításokról szóló 2010. évi CI. törvényt, 2010. december 13-án pedig a Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alapról, és a szabad nyugdíjpénztár-választás lebonyolításával összefüggő egyes törvénymódosításokról szóló 2010. évi CLIV. törvényt fogadta el, melyek alapvetően megváltoztatták a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény, a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény és az Mpt. rendelkezéseit.

A jogszabályváltozások következtében megszűnt a kötelező magánnyugdíj-pénztári tagság, valamint a magánnyugdíjpénztári tagdíj-befizetés 14 hónapra – 2010. november 1-je és 2011. december 31-e között – felfüggesztésre került, az ezen időszak alatt fizetett egyéni járulék teljes egészében a Nyugdíjbiztosítási Alapot illeti meg. A jogszabályok értelmében tehát az a munkavállaló, aki eddig a kötelező kétpilléres nyugdíjrendszer tagja volt 2011. január 31-ig választhatott, hogy visszalép az állami nyugdíjrendszerbe vagy a magánnyugdíjpénztár tagja marad, vállalva ezzel, hogy „kiszerződik” az állami nyugdíjpillérből. Aki vissza kívánt lépni az állami nyugdíjrendszerbe, annak a visszaléptetése automatikusan megtörtént, aki viszont fenn kívánta tartani magánnyugdíjpénztári tagságát, annak erről a fent megjelölt időpontig nyilatkoznia kellett. Ezen felül, aki akar, továbbra is önkéntes nyugdíjpénztári tag lehet.

Az Alkotmánybíróság megítélése szerint a fent nevesített törvények elfogadásával alapvetően megváltozott az a jogszabályi háttér, amelyhez igazítottan a népszavazási kezdeményezést megfogalmazták, ezért a kérdés a kifogás elbírálásának időpontjában értelmezhetetlenné vált.

Az Alkotmánybíróság a jelen eljárásban megállapította, hogy a népszavazásra feltenni kívánt kérdés azért nem felel meg az Nsztv. 13. § (1) bekezdésében foglalt egyértelműség követelményének, mert a választópolgárok nem tudják megítélni, hogy milyen jogalkotást támogatnak, és eredményes népszavazás esetén a jogalkotó sem tudná meghatározni jogalkotási kötelezettsége tartalmát [lásd korábban: 51/2008. (IV. 24. AB határozat, ABH 2008, 502, 504.;

52/2008. (IV. 24. AB határozat, ABH 2008, 506, 508.; 53/2008. (IV. 24. AB határozat, ABH 2008, 510, 512–513.].

2.2. Az OVB szerint a kérdés továbbá azért sem egyértelmű, mert a kezdeményező által használt „törvény nem módosíthatja” kifejezés alkalmas azon téves következtetés levonására, hogy az Mpt.-nek a magánnyugdíjpénztári tagdíjra vonatkozó rendelkezéseit más, alacsonyabb szintű jogszabály módosíthatja, mely azonban ellentétes lenne a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 1. § (2) bekezdésében foglaltakkal.

Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a régi Jat. már nincs hatályban a kifogás elbírálásának az időpontjában. Az új Jat. a régi Jat.-hoz képest egy más jogi szabályozást (szabályozási koncepciót) valósít meg, így a kérdés egyértelműségének a hiánya a régi Jat. 1. § (2) bekezdésére hivatkozással már nem támasztható alá. Ettől függetlenül a kérdés a régi Jat. OVB által felhívott 1. § (2) bekezdésében foglaltakra tekintettel nem volt megtévesztő, a kérdésben nem volt benne a törvényi szintnél alacsonyabb jogforrási szinten való szabályozás megengedhetősége, az erre való burkolt utalás.

A fent kifejtettek alapján az Alkotmánybíróság a kifogást nem találta megalapozottnak, ezért az OVBh.-t – az OVBh. indokolásának a jelen határozatban foglalt kiegészítésével – helybenhagyta.

Az Alkotmánybíróság a határozat közzétételét az OVB határozatának a Magyar Közlönyben való megjelenésére tekintettel rendelte el.

Budapest, 2011. március 22. Dr. Paczolay Péter s. k., az Alkotmánybíróság elnöke