162/2010. (IX. 15.) AB határozata

162/2010. (IX. 15.) AB határozata. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottságnak országos népszavazás aláírásgyűjtő ív mintapéldányának, illetve az azon szereplő kérdés hitelesítésével kapcsolatban hozott határozata ellen benyújtott kifogások tárgyában meghozta a következő határozatot: 1. Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság 101/2007. (III. 26.) OVB határozatát megsemmisíti, és az Országos Választási Bizottságot új eljárásra utasítja.

Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.

Indokolás I. 1. Az Országos Választási Bizottság (a továbbiakban: OVB) a 101/2007. (III. 26.) OVB határozatával hitelesítette a Magyarok Világszövetsége által, országos népszavazás kezdeményezése céljából benyújtott aláírásgyűjtő ívet. Az aláírásgyűjtő íven az alábbi kérdés szerepelt: „Akarja-e, hogy az Országgyűlés törvényt alkosson arról, hogy kedvezményes honosítással – kérelmére – magyar állampolgárságot kapjon az a magát magyar nemzetiségűnek valló, nem Magyarországon lakó, nem magyar állampolgár, aki magyar nemzetiségét a 2001. évi LXII. tv. 19. § szerinti »Magyar igazolvánnyal« vagy a megalkotandó törvényben meghatározott egyéb módon igazolja?”. Az OVB határozata a Magyar Közlöny 2007. évi 37. számában, 2007. március 29-én jelent meg.

2.1. Az egyik kifogás előterjesztője felvetette, hogy – imeretei szerint – a népszavazási kezdeményezés benyújtója nem is magyar állampolgár és nem is budapesti lakos. Kifogásolta, hogy a kezdeményezéssel a parlamenti pártok és a nem Magyarországon élő magyarok sem értenek egyet, valamint, hogy a népszavazás „a be nem heggedt sebeket” újra feltépné. Végezetül az ország gazdasági helyzetére hivatkozott, jelezve, hogy „nincs kb. ötmilliárd forint egy kétséges népszavazásra”.

2.2. A másik kifogás benyújtója szerint az OVB határozata több szempontból is alkotmányellenes, az az Alkotmány 2. §

Kifejtette, hogy a kérdés nem is egyértelmű, ekként nem felel meg az országos népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló 1998. évi III. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 10. § c) pontjában és a 13. § (1) bekezdésében foglaltaknak. A népszavazás eredményeként a „megalkotandó törvény módjait meg lehet határozni úgy is, hogy senki nem lehet magyar állampolgár, vagy a Föld összes lakosa az lehet”, továbbá azért mert a „Magyar Igazolvány beszerzése már jelenleg is egy parttalan eljárás keretében történik”, melyre több példát is hozott. Álláspontja szerint „a magyar nyelvben használt fogalmak tartalma a törvényi korlátozások miatt nem esik egybe a nyelvtani fogalmakkal, és bizonyos, hogy a (...) választók a kérdés nyelvtani értelmezése esetén nem tudnának olyan választ adni, amelyből kiderülne a valódi szándékuk”.

2.3. A harmadik kifogás szerint „hazánk Alkotmánya tilt minden olyan kezdeményezést, amely a magyar nép egy részét szembeállítja a másikkal”, és erre hivatkozással kezdeményezte az OVB határozatának megsemmisítését.

2.4. A negyedik kifogás benyújtói szerint az Alkotmány és az Nsztv. „nem preferálják olyan népszavazási kérdés ismételt elfogadásának kötelezőségét, amelyben korábban már tényleges népszavazás volt”. Kifogásolták továbbá, hogy a népszavazási kérdés az Egyezmény 5. cikkébe ütközik, „mivel a kérdés a nemzetiségre (nemzeti hovatartozásra) mint egyetlen” állampolgárságot automatikusan keletkeztető feltételre vonatkozik. A kifogás benyújtói sérelmezték azt is, hogy a kérdés nem egyértelmű. Megítélésük szerint a „vagy a megalkotandó törvényben meghatározott egyéb módon igazolja” fordulatból kifolyólag az Országgyűlés a népszavazást követően az eredménytől függetlenül, szabadon határozhatná meg annak tartalmát. A „nem Magyarországon lakó” szövegezés álláspontjuk szerint nem is értelmezhető, mert ennek „a magyar jogalkotásban nincs jogi megfelelője” és a „szövegezésből nem derül ki, hogy a magát magyar nemzetiségűnek valló nem magyar állampolgár beutazással turistaként vagy más engedéllyel (Pl. munkavállalás, tanulás, gyógykezelés, családlátogatás stb.) tartózkodik-e Magyarországon”, végül „aggályos a népszavazási kérdés olyan megfogalmazása, amikor egy hatályban lévő törvény rendelkezésére történik utalás, mivel ezáltal korlátozódik (...) az Országgyűlés törvényalkotási joga”.

2.5. Az ötödik kifogás is arra hivatkozott, hogy a kérdés nem felel meg az egyértelműség követelményének, „mivel a választópolgár és az Országgyűlés számára nem egyértelmű a kérdésből, hogy az a kedvezményes honosítás mely feltételei alól kíván felmentést adni”. A törvényben megfogalmazott „négy feltétel közül a népszavazási kérdésben csak a lakóhely megléte szerepel, ezért nem egyértelmű, hogy a magyar nemzetiség igazolása esetén valamennyi feltételtől el kell-e tekinteni (...) így a választó nem tud a népszavazáson egyértelmű akaratot nyilvánítani, és az Országgyűlés (...) nem tudja majd, milyen jogalkotási kötelezettség terheli”.

II. 1. Az Alkotmány indítványokkal érintett rendelkezései: „2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.” „6. § (3) A Magyar Köztársaság felelősséget érez a határain kívül élő magyarok sorsáért, és előmozdítja a Magyarországgal való kapcsolatuk ápolását.” „7. § (1) A Magyar Köztársaság jogrendszere elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait, biztosítja továbbá a vállalt nemzetközi jogi kötelezettségek és a belső jog összhangját.” „28/C. § (...)

13. §(1) A népszavazásra feltett konkrét kérdést úgy kell megfogalmazni, hogy arra egyértelműen lehessen válaszolni.”

III. 1. Az Alkotmánybíróság hatáskörét a jelen ügyben az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 1. § h) pontja alapján a Ve. 130. §-a határozza meg. Az Alkotmánybíróság eljárása ebben a hatáskörben jogorvoslati természetű.

Az Alkotmánybíróság az OVB határozatában, valamint a kifogásban foglaltak alapján azt vizsgálja, hogy az OVB az aláírásgyűjtő ív hitelesítésének megtagadása során az Alkotmánynak és az irányadó törvényeknek megfelelően járt-e el [63/2002. (XII. 3.) AB határozat, ABH 2002, 342, 344.]. Az Alkotmánybíróság e hatáskörében eljárva is alkotmányos jogállásával és rendeltetésével összhangban látja el feladatát [25/1999. (VII. 7.) AB határozat, ABH 1999, 251, 256.].

Az Alkotmánybíróság az érdemi vizsgálat során megállapította, hogy az Országgyűlés 2010. május 26-án elfogadta a magyar állampolgárságról szóló 1993. évi LV. törvény (a továbbiakban: Ápt.) módosításáról szóló 2010. évi XLIV. törvényt, amely 2010. augusztus 20-án hatályba lépett. Az Ápt. új 4. § (3) bekezdése értelmében kérelmére kedvezményesen honosítható az a nem magyar állampolgár, akinek felmenője magyar állampolgár volt vagy valószínűsíti magyarországi származását, és magyar nyelvtudását igazolja, feltéve, hogy a magyar jog szerint büntetlen előéletű és a kérelem elbírálásakor ellene magyar bíróság előtt büntetőeljárás nincs folyamatban, továbbá honosítása a Magyar Köztársaság közbiztonságát és nemzetbiztonságát nem sérti. E jogszabályi változásra tekintettel az Alkotmánybíróság a kifogások elbírálása előtt megvizsgálta, hogy az Ápt. módosítása befolyásolja-e a népszavazásra szánt kérdés megítélését.

Az Nsztv. 13. § (1) bekezdése kimondja, hogy a népszavazásra feltett konkrét kérdést úgy kell megfogalmazni, hogy arra egyértelműen lehessen válaszolni. Az Alkotmánybíróság számos határozatában értelmezte a népszavazásra bocsátandó kérdéssel szemben támasztott egyértelműség követelményét. Ezen határozataiban az Alkotmánybíróság kifejtette, hogy az egyértelműség követelményének mind a választópolgárok, mind a jogalkotó tekintetében érvényesülnie kell. A választópolgárokat illetően ez azt jelenti, hogy a népszavazásra szánt kérdésnek egyértelműen megválaszolhatónak kell lennie. Ahhoz pedig, hogy a választópolgár a népszavazásra feltett kérdésre egyértelműen tudjon válaszolni, az szükséges, hogy a kérdés világos és kizárólag egyféleképpen értelmezhető legyen, a kérdésre igen-nel vagy nem-mel lehessen felelni (választópolgári egyértelműség). Az eredményes ügydöntő népszavazással hozott döntés az Országgyűlés hatáskörének – az Alkotmányban szabályozott – korlátozása: az Országgyűlés köteles az eredményes ügydöntő népszavazásból következő döntéseket meghozni. Ezért a kérdés egyértelműségének megállapításakor vizsgálni kell azt is, hogy a népszavazás eredménye alapján az Országgyűlés el tudja-e dönteni, hogy terheli-e jogalkotási kötelezettség, és ha igen milyen jogalkotásra köteles (jogalkotói egyértelműség) [51/2001. (XI. 29.) AB határozat, ABH 2001, 392, 396.].

Az Alkotmánybíróság a jelen ügyben megállapította, hogy az Ápt. 4. § (3) bekezdése egy új, kedvezményes honosítási lehetőséget teremtett meg, amelynek feltételei részben megegyeznek a népszavazási kezdeményezésben megfogalmazott honosítási feltételekkel. Az Alkotmánybíróság szerint az új jogi szabályozási környezetben a népszavazásra bocsátott kérdés nem felel meg sem a választópolgári egyértelműség, sem a jogalkotói egyértelműség követelményének. A megváltozott rendelkezések ismeretében a választópolgárok ugyanis nem tudják megítélni, hogy milyen tartalmú jogalkotást támogatnak szavazataikkal, és az Országgyűlés sem tudja eldönteni, hogy a népszavazás eredménye alapján terheli-e még további jogalkotási kötelezettség vagy sem. Az Alkotmánybíróság ezért a kérdés egyértelműségének hiányára tekintettel a 101/2007. (III. 26.) OVB határozatot a Ve. 130. § (3) bekezdése alapján megsemmisítette és az OVB-t új eljárásra utasította [lásd: 130/2008. (XI. 3.) AB határozat, ABH 2008, 1052,;

82/2009. (VII. 15.) AB határozat, ABH 2009, 779, 788–789.].

Tekintettel arra, hogy az Alkotmánybíróság az OVB határozatát a jogszabályi környezet jelentős megváltozása következményeként, a kérdés egyértelműségének hiányára tekintettel megsemmisítette és az OVB-t új eljárásra utasította, ezért az OVB határozatával szemben benyújtott kifogásokat a továbbiakban érdemben nem vizsgálta.

Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy e hivatkozott kifogások nem felelnek meg a törvényben előírt követelményeknek, ezért azokat érdemi vizsgálat nélkül visszautasította.

Az Alkotmánybíróság a határozat közzétételét az OVB határozatnak a Magyar Közlönyben való megjelenésére tekintettel rendelte el.

Budapest, 2010. szeptember 14. Dr. Paczolay Péter s. k., az Alkotmánybíróság elnöke