162/
- (IX. 15.) AB határozata. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottságnak országos népszavazás aláírásgyűjtő ív mintapéldányának, illetve az azon szereplő kérdés hitelesítésével kapcsolatban hozott határozata ellen benyújtott kifogások tárgyában meghozta a következő határozatot:
- Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság 101/
- (III. 26.) OVB határozatát megsemmisíti, és az Országos Választási Bizottságot új eljárásra utasítja.
- Az Alkotmánybíróság a választási eljárásról szóló
- évi C. törvény
- §
(2)bekezdésében meghatározott tartalmi követelményeknek meg nem felelő kifogásokat érdemi vizsgálat nélkül visszautasítja. Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi. Indokolás I.
- Az Országos Választási Bizottság (a továbbiakban: OVB) a 101/
- (III. 26.) OVB határozatával hitelesítette a Magyarok Világszövetsége által, országos népszavazás kezdeményezése céljából benyújtott aláírásgyűjtő ívet. Az aláírásgyűjtő íven az alábbi kérdés szerepelt: „Akarja-e, hogy az Országgyűlés törvényt alkosson arról, hogy kedvezményes honosítással – kérelmére – magyar állampolgárságot kapjon az a magát magyar nemzetiségűnek valló, nem Magyarországon lakó, nem magyar állampolgár, aki magyar nemzetiségét a
- évi LXII. tv.
- § szerinti »Magyar igazolvánnyal« vagy a megalkotandó törvényben meghatározott egyéb módon igazolja?”. Az OVB határozata a Magyar Közlöny
- évi
- számában,
- március 29-én jelent meg.
- A választási eljárásról szóló
- évi C. törvény (a továbbiakban: Ve.)
- §
(1)bekezdése szerint az OVB-nek az aláírásgyűjtő ív, illetőleg a konkrét kérdés hitelesítésével kapcsolatos döntése elleni kifogást a határozat közzétételét követő tizenöt napon belül lehet benyújtani. A határozat ellen a jogszabályi határidőn belül öt kifogást nyújtottak be. Az Alkotmánybíróság a kifogásokat – azok tartalmi azonosságára tekintettel – az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü határozat (a továbbiakban: Ügyrend, ABK 2009, január, 3.) 28. §
(1)bekezdése alapján egyesítette és egy eljárásban bírálta el. 2.
- Az egyik kifogás előterjesztője felvetette, hogy – imeretei szerint – a népszavazási kezdeményezés benyújtója nem is magyar állampolgár és nem is budapesti lakos. Kifogásolta, hogy a kezdeményezéssel a parlamenti pártok és a nem Magyarországon élő magyarok sem értenek egyet, valamint, hogy a népszavazás „a be nem heggedt sebeket” újra feltépné. Végezetül az ország gazdasági helyzetére hivatkozott, jelezve, hogy „nincs kb. ötmilliárd forint egy kétséges népszavazásra”. 2.
- A másik kifogás benyújtója szerint az OVB határozata több szempontból is alkotmányellenes, az az Alkotmány
- §
(1)bekezdésébe és 28/C. §
(5)bekezdés
- b)pontjába ütközik. Egyrészt azért, mert nemzetközi szerződésben vállalt kötelezettséget érint, az Európa Tanács keretében, 1997. november 6-án kelt, az állampolgárságról szóló Európai Egyezmény kihirdetéséről szóló 2002. évi III. törvény (a továbbiakban: Egyezmény) 5. (a diszkrimináció tilalma) és 9. (az állampolgárság visszaállítása) cikkeit. A kérdés ugyanis csak a „Magyar Igazolvánnyal” rendelkező személyekre vonatkozóan veti fel a magyar állampolgárság kedvezményes honosítással való megszerzésének lehetőségét, a „Magyar Igazolvány” megszerzésének lehetősége azonban a korábbi magyar állami területek nem mindegyikére terjed ki (pl. Ausztria), és a „Magyar Igazolványra” nem jogosultak „az állampolgárságukról önként lemondott személyek”, ez az önkéntesség azonban – álláspontja szerint – az 1920-at követő időszakban kétséges volt. Ezzel szemben, mivel a „Magyar Igazolvány birtokosa a népszavazás sikere után magyar állampolgár lesz, ha kérelmezi”, így a kérdésben foglaltak eredményeként nem magyar nemzetiségű személyek is magyar állampolgársághoz jutnak. Kifejtette, hogy a kérdés nem is egyértelmű, ekként nem felel meg az országos népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló 1998. évi III. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 10. §
- c)pontjában és a 13. §
(1)bekezdésében foglaltaknak. A népszavazás eredményeként a „megalkotandó törvény módjait meg lehet határozni úgy is, hogy senki nem lehet magyar állampolgár, vagy a Föld összes lakosa az lehet”, továbbá azért mert a „Magyar Igazolvány beszerzése már jelenleg is egy parttalan eljárás keretében történik”, melyre több példát is hozott. Álláspontja szerint „a magyar nyelvben használt fogalmak tartalma a törvényi korlátozások miatt nem esik egybe a nyelvtani fogalmakkal, és bizonyos, hogy a (...) választók a kérdés nyelvtani értelmezése esetén nem tudnának olyan választ adni, amelyből kiderülne a valódi szándékuk”. 2.
- A harmadik kifogás szerint „hazánk Alkotmánya tilt minden olyan kezdeményezést, amely a magyar nép egy részét szembeállítja a másikkal”, és erre hivatkozással kezdeményezte az OVB határozatának megsemmisítését. 2.
- A negyedik kifogás benyújtói szerint az Alkotmány és az Nsztv. „nem preferálják olyan népszavazási kérdés ismételt elfogadásának kötelezőségét, amelyben korábban már tényleges népszavazás volt”. Kifogásolták továbbá, hogy a népszavazási kérdés az Egyezmény
- cikkébe ütközik, „mivel a kérdés a nemzetiségre (nemzeti hovatartozásra) mint egyetlen” állampolgárságot automatikusan keletkeztető feltételre vonatkozik. A kifogás benyújtói sérelmezték azt is, hogy a kérdés nem egyértelmű. Megítélésük szerint a „vagy a megalkotandó törvényben meghatározott egyéb módon igazolja” fordulatból kifolyólag az Országgyűlés a népszavazást követően az eredménytől függetlenül, szabadon határozhatná meg annak tartalmát. A „nem Magyarországon lakó” szövegezés álláspontjuk szerint nem is értelmezhető, mert ennek „a magyar jogalkotásban nincs jogi megfelelője” és a „szövegezésből nem derül ki, hogy a magát magyar nemzetiségűnek valló nem magyar állampolgár beutazással turistaként vagy más engedéllyel (Pl. munkavállalás, tanulás, gyógykezelés, családlátogatás stb.) tartózkodik-e Magyarországon”, végül „aggályos a népszavazási kérdés olyan megfogalmazása, amikor egy hatályban lévő törvény rendelkezésére történik utalás, mivel ezáltal korlátozódik (...) az Országgyűlés törvényalkotási joga”. 2.
- Az ötödik kifogás is arra hivatkozott, hogy a kérdés nem felel meg az egyértelműség követelményének, „mivel a választópolgár és az Országgyűlés számára nem egyértelmű a kérdésből, hogy az a kedvezményes honosítás mely feltételei alól kíván felmentést adni”. A törvényben megfogalmazott „négy feltétel közül a népszavazási kérdésben csak a lakóhely megléte szerepel, ezért nem egyértelmű, hogy a magyar nemzetiség igazolása esetén valamennyi feltételtől el kell-e tekinteni (...) így a választó nem tud a népszavazáson egyértelmű akaratot nyilvánítani, és az Országgyűlés (...) nem tudja majd, milyen jogalkotási kötelezettség terheli”.
- Az Alkotmánybíróság az eljárása során észlelte, hogy az OVB az adott ügyben olyan kérdés aláírásgyűjtő ívét hitelesítette, melyben korábban,
- december 5-én már tartottak országos népszavazást. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság a 94/
- (XI. 22.) AB végzésével (a továbbiakban: AB végzés, ABH 2007, 1111.)
- június 15-éig felfüggesztette az eljárását, figyelemmel a 27/
- (V. 17.) AB határozatban (ABH 2007, 343.) megállapított, az Nsztv. tekintetében fennálló, mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességre. Ez utóbbi AB határozat szerint ugyanis alkotmányellenes helyzetet eredményezett, hogy az Országgyűlés nem szabályozta törvényben, ugyanabban a kérdésben mennyi időn belül lehet kitűzni újabb népszavazást. Az Alkotmánybíróság felhívta az Országgyűlést, hogy jogalkotási feladatának
- december 31-éig tegyen eleget. A
- december 26-án hatályba lépett, a választási eljárásról szóló
- évi C. törvény, valamint az országos népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló
- évi III. törvény módosításáról szóló
- évi CLXXII. törvénnyel a jogalkotó a mulasztást pótolta, miszerint az eredményes ügydöntő népszavazással hozott döntés az Országgyűlésre a népszavazás megtartásától – ha a népszavazás törvényalkotási kötelezettséget keletkeztet, a törvény megalkotásától – számított három évig kötelező [Nsztv.
- §
(1)bekezdés]. Az AB végzésben meghatározott határidő eltelt, ezért az Alkotmánybíróság az eljárását folytatta. II. 1. Az Alkotmány indítványokkal érintett rendelkezései: „2. §
(1)A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.” „6. §
(3)A Magyar Köztársaság felelősséget érez a határain kívül élő magyarok sorsáért, és előmozdítja a Magyarországgal való kapcsolatuk ápolását.” „7. §
(1)A Magyar Köztársaság jogrendszere elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait, biztosítja továbbá a vállalt nemzetközi jogi kötelezettségek és a belső jog összhangját.” „28/C. § (...)
(5)Nem lehet országos népszavazást tartani: (...)
- b)hatályos nemzetközi szerződésből eredő kötelezettségekről, illetve az e kötelezettségeket tartalmazó törvények tartalmáról,”. 2. Az Nsztv. érintett rendelkezései: „10. § Az Országos Választási Bizottság megtagadja az aláírásgyűjtő ív hitelesítését, ha
- a)a kérdés nem tartozik az Országgyűlés hatáskörébe,
- b)a kérdésben nem lehet országos népszavazást tartani,
- c)a kérdés megfogalmazása nem felel meg a törvényben foglalt követelményeknek,
- d)ugyanazon tartalmú kérdésben három éven belül eredményes országos népszavazást tartottak,
- e)az aláírásgyűjtő ív nem felel meg a választási eljárásról szóló törvényben foglalt követelményeknek. (...) 13. §
(1)A népszavazásra feltett konkrét kérdést úgy kell megfogalmazni, hogy arra egyértelműen lehessen válaszolni.” III.
- Az Alkotmánybíróság hatáskörét a jelen ügyben az Alkotmánybíróságról szóló
- évi XXXII. törvény
- § h) pontja alapján a Ve.
- §-a határozza meg. Az Alkotmánybíróság eljárása ebben a hatáskörben jogorvoslati természetű. Az Alkotmánybíróság az OVB határozatában, valamint a kifogásban foglaltak alapján azt vizsgálja, hogy az OVB az aláírásgyűjtő ív hitelesítésének megtagadása során az Alkotmánynak és az irányadó törvényeknek megfelelően járt-e el [63/
- (XII. 3.) AB határozat, ABH 2002, 342, 344.]. Az Alkotmánybíróság e hatáskörében eljárva is alkotmányos jogállásával és rendeltetésével összhangban látja el feladatát [25/
- (VII. 7.) AB határozat, ABH 1999, 251, 256.]. Az Alkotmánybíróság az érdemi vizsgálat során megállapította, hogy az Országgyűlés
- május 26-án elfogadta a magyar állampolgárságról szóló
- évi LV. törvény (a továbbiakban: Ápt.) módosításáról szóló
- évi XLIV. törvényt, amely
- augusztus 20-án hatályba lépett. Az Ápt. új
- §
(3)bekezdése értelmében kérelmére kedvezményesen honosítható az a nem magyar állampolgár, akinek felmenője magyar állampolgár volt vagy valószínűsíti magyarországi származását, és magyar nyelvtudását igazolja, feltéve, hogy a magyar jog szerint büntetlen előéletű és a kérelem elbírálásakor ellene magyar bíróság előtt büntetőeljárás nincs folyamatban, továbbá honosítása a Magyar Köztársaság közbiztonságát és nemzetbiztonságát nem sérti. E jogszabályi változásra tekintettel az Alkotmánybíróság a kifogások elbírálása előtt megvizsgálta, hogy az Ápt. módosítása befolyásolja-e a népszavazásra szánt kérdés megítélését. Az Nsztv. 13. §
(1)bekezdése kimondja, hogy a népszavazásra feltett konkrét kérdést úgy kell megfogalmazni, hogy arra egyértelműen lehessen válaszolni. Az Alkotmánybíróság számos határozatában értelmezte a népszavazásra bocsátandó kérdéssel szemben támasztott egyértelműség követelményét. Ezen határozataiban az Alkotmánybíróság kifejtette, hogy az egyértelműség követelményének mind a választópolgárok, mind a jogalkotó tekintetében érvényesülnie kell. A választópolgárokat illetően ez azt jelenti, hogy a népszavazásra szánt kérdésnek egyértelműen megválaszolhatónak kell lennie. Ahhoz pedig, hogy a választópolgár a népszavazásra feltett kérdésre egyértelműen tudjon válaszolni, az szükséges, hogy a kérdés világos és kizárólag egyféleképpen értelmezhető legyen, a kérdésre igen-nel vagy nem-mel lehessen felelni (választópolgári egyértelműség). Az eredményes ügydöntő népszavazással hozott döntés az Országgyűlés hatáskörének – az Alkotmányban szabályozott – korlátozása: az Országgyűlés köteles az eredményes ügydöntő népszavazásból következő döntéseket meghozni. Ezért a kérdés egyértelműségének megállapításakor vizsgálni kell azt is, hogy a népszavazás eredménye alapján az Országgyűlés el tudja-e dönteni, hogy terheli-e jogalkotási kötelezettség, és ha igen milyen jogalkotásra köteles (jogalkotói egyértelműség) [51/2001. (XI. 29.) AB határozat, ABH 2001, 392, 396.]. Az Alkotmánybíróság a jelen ügyben megállapította, hogy az Ápt. 4. §
(3)bekezdése egy új, kedvezményes honosítási lehetőséget teremtett meg, amelynek feltételei részben megegyeznek a népszavazási kezdeményezésben megfogalmazott honosítási feltételekkel. Az Alkotmánybíróság szerint az új jogi szabályozási környezetben a népszavazásra bocsátott kérdés nem felel meg sem a választópolgári egyértelműség, sem a jogalkotói egyértelműség követelményének. A megváltozott rendelkezések ismeretében a választópolgárok ugyanis nem tudják megítélni, hogy milyen tartalmú jogalkotást támogatnak szavazataikkal, és az Országgyűlés sem tudja eldönteni, hogy a népszavazás eredménye alapján terheli-e még további jogalkotási kötelezettség vagy sem. Az Alkotmánybíróság ezért a kérdés egyértelműségének hiányára tekintettel a 101/2007. (III. 26.) OVB határozatot a Ve. 130. §
(3)bekezdése alapján megsemmisítette és az OVB-t új eljárásra utasította [lásd: 130/
- (XI. 3.) AB határozat, ABH 2008, 1052,; 82/
- (VII. 15.) AB határozat, ABH 2009, 779, 788–789.]. Tekintettel arra, hogy az Alkotmánybíróság az OVB határozatát a jogszabályi környezet jelentős megváltozása következményeként, a kérdés egyértelműségének hiányára tekintettel megsemmisítette és az OVB-t új eljárásra utasította, ezért az OVB határozatával szemben benyújtott kifogásokat a továbbiakban érdemben nem vizsgálta.
- Az I. rész 2.
- és 2.
- pontjaiban ismertetett kifogások benyújtói az OVB határozattal szemben nem fogalmazták meg, hogy miért tartják jogszabálysértőnek és nem jelöltek meg azzal kapcsolatban konkrét jogsértést. A Ve.
- §
(2)bekezdése
- a)és
- b)pontja szerint a kifogásnak tartalmaznia kell a jogszabálysértés megjelölését és annak bizonyítékait. A Ve. 77. §
(5)bekezdése szerint a kifogást érdemi vizsgálat nélkül el kell utasítani, ha az elkésett, vagy nem tartalmazza a 77. §
(2)bekezdés a)–b) pontjában foglaltakat [85/
- (VI. 13.) AB végzés, ABH 2008, 1553, 1554.]. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy e hivatkozott kifogások nem felelnek meg a törvényben előírt követelményeknek, ezért azokat érdemi vizsgálat nélkül visszautasította. Az Alkotmánybíróság a határozat közzétételét az OVB határozatnak a Magyar Közlönyben való megjelenésére tekintettel rendelte el. Budapest,
- szeptember
- Dr. Paczolay Péter s. k., az Alkotmánybíróság elnöke