21/2003. (IV. 18.) AB határozata. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság önkormányzati rendelet alkotmányellenességének utólagos vizsgálatá

21/2003. (IV. 18.) AB határozata. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság önkormányzati rendelet alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő határozatot: Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a Sajóbábony Nagyközség Önkormányzatának a közterület-használat engedélyezésével kapcsolatos eljárásról és a közterülethasználati díjak mértékéről szóló 10/1993. (XI. 8.) sz. rendelete 1. számú mellékletének 2/c) pontja ,,— szeszes italt forgalmazó pavilonok 720 Ft/m2/hó’’ szövegrésze és a 8. pont ,,— szeszárusítás esetén 720 Ft/m2/hó’’ szövegrésze alkotmányellenes, és ezért e rendelkezéseket megsemmisíti. A Sajóbábony Nagyközség Önkormányzatának a közterület-használat engedélyezésével kapcsolatos eljárásról és a közterület-használati díjak mértékéről szóló 10/1993. (XI. 8.) sz. rendelete 1. számú mellékletének 2. és 8. pontjai a következő szöveggel maradnak hatályban: ,,2. a) árusító és egyéb fülke, lakókocsi, büfékocsi 360 Ft/m2/hó b) pavilonok 200 Ft/m2/hó’’ ,,8. Vendéglátóipari előkert 60 Ft/m2/hó’’ Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi. INDOKOLÁS I. Az indítványozó kérte az Alkotmánybíróságtól Sajóbábony Nagyközség Önkormányzatának a közterülethasználat engedélyezésével kapcsolatos eljárásról és a közterület-használati díjak mértékéről szóló 10/1993. (XI. 8.) sz. rendeletének (a továbbiakban: Ör.) 1. számú melléklete alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését. Az Ör. 1. számú — a közterület-használati díjak mértékéről szóló — mellékletét legutóbb Sajóbábony Nagyközség Önkormányzatának a közterület-használat engedélyezésével kapcsolatos eljárásról és a közterülethasználati díjak mértékéről szóló, többször módosított 10/1993. (XI. 8.) sz. rendelet módosításáról szóló 15/2002. (XII. 11.) sz. rendelete (a továbbiakban: Örm.) 2003. január 1. napjától módosította. Az indítványozó előadta, hogy Sajóbábonyban egyéni vállalkozóként szeszes ital árusítással és forgalmazással, valamint italkiméréssel foglakozik a tulajdonában lévő építményben, amely Sajóbábony Nagyközség Önkormányzata tulajdonában lévő közterületen található. Az indítványozó és az önkormányzat a közterület-használat feltételeiről szerződést kötöttek, amelyet legutóbb 2000-ben módosítottak. A közterület-használat rendjét az önkormányzat — a többször módosított — Ör.-ben szabályozta. Az önkormányzat 2001-ben az indítványozónak megküldött egy szerződéstervezetet, amelynek tárgya a közterülethasználatra vonatkozó korábbi szerződés, illetve a használati díj mértékének módosítása volt. A tervezettel együtt az önkormányzat az indítványozó részére a kifogásolt rendeletet is megküldte. Az indítványozó szerint az Ör. a közterület-használati díj mértékében aszerint tesz különbséget, hogy használója milyen célból veszi azt igénybe, ott milyen tevékenységet végez, mit árusít, és nem a közterület fizikai, földrajzi adottságai alapján határozza meg egy általánosan fizetendő közterület-használati díjat és nem abból nyújt bizonyos feltételek megléte esetén kedvezményt. Előadta továbbá, hogy tudomása szerint az Ör. 2001. évben történt módosításának tárgyalásakor elhangzott indokolás szerint az italmérőnek azért kell a legmagasabb közterület-használati díjat fizetnie, mivel magas haszonkulccsal dolgozik. Az indítványozó álláspontja alapján a rendelkezés ilyen módon történő megszövegezése és hatályban tartása sérti az Alkotmány 70/A. §-ában megfogalmazott hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvét és a 9. §-ában szabályozott gazdasági verseny egyenlőségét védő szabályait. Az Alkotmánybíróság az indítvány tartalmából megállapította, hogy az indítványozó ténylegesen nem is az Ör. 1. sz. melléklete teljes szövegének, hanem a számára sérelmes 2/c) pont ,,— szeszes italt forgalmazó pavilonok 600 Ft/m2/hó’’ szövegrésze, valamint a 8. pont ,,— szeszárusítás esetén 600 Ft/m2/hó’’ szövegrésze alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kéri. Ezért az Alkotmánybíróság a vizsgálatot az indítvánnyal valójában támadott rendelkezésekre tekintettel folytatta le. II. Az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglalt döntését a következő jogszabályi rendelkezésekre alapozta. 1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezése: ,,9. § (1) Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül. (2) A Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát.’’ ,,70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.’’ 2. Az Ör. indítvánnyal érintett rendelkezései: ,,1. sz. melléklet A közterület használat jogcíme Összege … 2. a) árusító és egyéb fülke, lakókocsi, büfékocsi 360 Ft/m2/hó b) pavilonok 200 Ft/m2/hó c) szeszes italt forgalmazó pavilonok 720 Ft/m2/hó’’ … 8. Vendéglátóipari előkert 60 Ft/m2/hó — szeszárusítás esetén 720 Ft/m2/hó’’ III. Az indítvány megalapozott. 1. Az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény 2. § 13. pontja szerint: ,,13. Közterület: közhasználatra szolgáló minden olyan állami vagy önkormányzati tulajdonban álló földterület, amelyet a rendeltetésének megfelelően bárki használhat, és az ingatlan-nyilvántartás ekként tart nyilván. Egyéb ingatlanoknak a közhasználat céljára átadott területrészére — az erről szóló külön szerződésben foglaltak keretei között — a közterületre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni. Közterület rendeltetése különösen: a közlekedés biztosítása (utak, terek), a pihenő- és emlékhelyek kialakítása (parkok, köztéri szobrok stb.), a közművek elhelyezése.’’ A közterület fogalomkörébe tartozó ingatlanok — fajtáinak, jellegének sokrétűsége (út, utca, tér, kerékpárút, gyalogút, járda, közkert, közpark, kiépített parkolóhelyek, pihenőhelyek, játszótér, közhasználatú zöldterületek, közlekedési műtárgyak stb.) miatt — a közterület-használat szempontjából nem kezelhetőek homogén csoportként. A közterületi ingatlanok használati módjai szerint azonban az egyes használati módok (hirdetési tevékenység, kereskedelem, vendéglátás, kulturális és sporttevékenységek, anyagtárolás stb.) homogén csoportot képezhetnek. A hatályos Ör. 1. számú melléklete rendelkezéseinek alapján megállapítható, hogy a szeszárusítást végző közterület-használók által fizetendő közterület-használati díj kiemelkedően magas más, a közterületen kereskedelmi, vendéglátóipari tevékenységet végző vállalkozók tekintetében megállapított közterület-használati díjhoz képest. Az Alkotmánybíróság már számos határozatában értelmezte az Alkotmány 70/A. §-ának (1) bekezdését, s kialakult gyakorlata szerint az Alkotmány e rendelkezését a jogegyenlőség általános elvét megfogalmazó alkotmányi követelményként értelmezte. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Alkotmányban meghatározott tilalom elsősorban az alkotmányos alapjogok tekintetében tett megkülönböztetésekre terjed ki, abban az esetben, ha a megkülönböztetés nem alapvető jog tekintetében történt, az eltérő szabályozás alkotmányellenessége akkor állapítható meg, ha az az emberi méltósághoz való jogot sérti. Az Alkotmánybíróság eddigi gyakorlata során ez utóbbi körben akkor ítélte alkotmányellenesnek a jogalanyok közötti megkülönböztetést, ha a jogalkotó önkényesen, ésszerű indok nélkül tett különbséget az azonos szabályozási kör alá vont jogalanyok között. [9/1990. (IV. 5.) AB határozat, ABH 1990, 46, 48.; 21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 73, 77—78.; 61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280—282.; 35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 197, 203.; 30/1997. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1997, 130, 138.] Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint ,,alkotmányellenes megkülönböztetés csak összehasonlítható jogosultak és kötelezettek között vethető fel’’. [4/1993. (II. 12.) AB határozat, ABH 1993, 48., 65.] ,,A diszkrimináció vizsgálatánál központi elem annak meghatározása, hogy kiket kell egy csoportba tartozóknak tekinteni. … A diszkrimináció alkotmányos tilalma csak a szabályozás szempontjából egy csoportba tartozókra vonatkozik. A diszkrimináció vizsgálatának ennek megfelelően csak az egy csoportba tartozók közötti különbségtétel vizsgálata a tárgya.’’ [1009/B/1991. AB határozat ABH 1992, 479., 479—480.] Az Alkotmánybíróság eljárása során azt vizsgálta, hogy a közterület-használati díjak megállapítása során a szeszárusítást végző vállalkozók hátrányára tett megkülönböztetésnek van-e tárgyilagos mérlegelés szerint ésszerű indoka. ,,Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése kimondja, hogy ,,a Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül’’. Az Alkotmánynak ez a rendelkezése a jogegyenlőség követelményét rögzíti. Azt jelenti, hogy az állam mint közhatalom — mint jogalkotó és jogalkalmazó — a jogok és kötelezettségek megállapítása során köteles az azonos helyzetben levő jogalanyokat indokolatlan megkülönböztetés nélkül, egyenlőkként kezelni.’’ [30/1997. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1997, 130, 136.] Az Alkotmánybíróság a 38/1998. (IX. 23.) AB határozatában kifejtette: ,,A közterület-használati díj a közterület használatának ellenértéke. Ennek megfelelően a közterület-használat díjának alapvetően a közterület-használat értékét befolyásoló tényezőkhöz (a terület nagysága, a településen belüli elhelyezkedése, a használat módja, időtartama stb.) kell igazodnia. A közterület-használók között a közterület-használati díj mértéke tekintetében e tényezők alapján tett megkülönböztetés nem tekinthető alkotmányellenesnek. A közterület-használat díjának olyan szabályozása, amely a közterület-használat értékét meghatározó tényezők azonossága esetén, a szolgáltatástól független, annak értékét nem befolyásoló szempontok alapján kirívóan magas díjfizetési kötelezettséget ír elő egyes vállalkozókra és ezzel megkülönböztetést tesz a közterületet használó vállalkozók között, önkényes, ezért alkotmányellenes.’’ (ABH 1998, 454., 456—457.) A közterület-használati tevékenységből eredő egyéb hatások (zaj, környezetszennyezés stb.) kezelése és a közterület-használati tevékenységből származó jövedelem egy résznek közcélokra történő visszajuttatása (adó- és járulékfizetési kötelezettségek) nem a közterület-használat ellenértékének, a közterület-használati díj mértékének megállapításával megoldandó feladat, azt a hatályos magyar jogrendszer más — közigazgatási hatósági — eszközökkel rendezi. ,,Az Alkotmánybíróság már több határozatában is kifejtette, hogy az Alkotmány 70/A. §-ában foglalt rendelkezés tiltja az azonos szabályozási kör alá vont jogalanyok közöt ti olyan, alkotmányos indok nélküli különbségtételt, amelynek következtében egyes jogalanyok hátrányos helyzetbe kerülhetnek. A 624/B/1998. AB határozat arra is rámutatott, hogy ,,a jogegyenlőségnek ugyanazon jogosultság vagy kötelezettség tekintetében kell fennállnia’’. (ABH 1999, 780, 782.)’’ [55/2000. (XII. 18.) AB határozat, ABH 2000, 523., 526.] Az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglalt döntése kialakításakor tekintettel volt az 57/1998. (XI. 27.) AB határozatában és az 55/2000. (XII. 18.) AB határozatában kialakított álláspontjára is. A diszkrimináció tilalmát sérti az 57/1998. (XI. 27.) AB határozatában foglaltak szerint az olyan önkormányzati rendeleti előírás, amely ,,más mértékű … adókötelezettséget ír elő az olyan lakás esetében, amelyben gazdasági tevékenységet folytatnak és azok tekintetében, amelyekben gazdasági tevékenység nem folyik’’ (ABH 1998, 504, 508.), illetőleg az 55/2000. (XII. 18.) AB határozatában foglaltak szerint az olyan önkormányzati rendeleti előírás, amely más mértékű adókötelezettséget ír elő a pénznyerő automatát üzemeltető és nem üzemeltető vendéglátó egységek tekintetében. (ABH 2000, 523., 526.) Az indítvánnyal támadott közterület-használati díjtételek esetében a jogalkotó önkormányzat a szeszes italt forgalmazó pavilonok esetében — az egyéb pavilonokhoz képest — 3,6-szeres, a szeszárusító vendéglátóipari előkertek esetében — az egyéb vendéglátóipari előkertekhez képest — 12-szeres díjat állapított meg, amely ellentétes azzal, hogy a közterület-használati díj a közterület használatának ellenértéke. Megállapítható, hogy az önkormányzat a szeszárusítás, szeszes ital forgalmazás Ör.-ben megállapított közterület-használati díját olyan szabályozási szempontokra alapította, amelyek a közterület használatával nincsenek összefüggésben, s ezzel a díj mértéke tekintetében nem releváns szempont alapján, önkényesen, ésszerű indok nélkül tett megkülönböztetést a közterületet azonos feltételek mellett használó kereskedelmi, vendéglátóipari közterület-használók között, s ez a különbségtétel alkotmányosan nem indokolható. Ezért az Ör. 1. számú mellékletének 2/c) pontja ,,— szeszes italt forgalmazó pavilonok 720 Ft/m2/hó’’ szövegrésze és a 8. pontja ,,— szeszárusítás esetén 720 Ft/m2/hó’’ szövegrésze sérti az Alkotmány 70/A. §-ában foglalt jogegyenlőség követelményét. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a helyi önkormányzat a közterület-használati díj megállapítása során ne érvényesíthetne helyi gazdaságpolitikai, városképi, városfejlesztési érdekeket is. Amint azt az Alkotmánybíróság a 20/1998. (V. 22.) AB határozatában (ABH 1998, 442.) kifejtette, nem tekinthető alkotmányellenesnek az a szabályozás, amely a helyi érdekek érvényesítése érdekében díjkedvezményt, mentességet nyújt meghatározott vállalkozói csoportok számára. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Ör. 1. számú mellékletének 2/c) pontja ,,— szeszes italt forgalmazó pavilonok 720 Ft/m2/hó’’ szövegrésze és a 8. pontjának a ,,— szeszárusítás esetén 720 Ft/m2/hó’’ szövegrésze alkotmányellenes, sérti az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében meghatározott hátrányos megkülönböztetés tilalmát, ezért azt megsemmisítette. 2. Az Alkotmánybíróság az Ör. 1. számú melléklete 2/c) pontjának ,,— szeszes italt forgalmazó pavilonok 720 Ft/m2/hó’’ szövegrésze és a 8. pontjának a ,,— szeszárusítás esetén 720 Ft/m2/hó’’ szövegrésze alkotmányellenességének vizsgálatát az Alkotmány 9. §-a vonatkozásában mellőzte, mivel e rendelkezés alkotmányellenességét az 1. pontban foglaltak szerint már megállapította és megsemmisítette. Az Alkotmánybíróság jelen határozatának a Magyar Közlönyben való közzétételét az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 41. §-a alapján rendelte el. Dr. Holló András s. k., Dr. Kiss László s. k., alkotmánybíró előadó alkotmánybíró