156/2011. (XII. 9.) AB határozata

156/2011. (XII. 9.) AB határozata. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottságnak országos népszavazás kitűzésére irányuló aláírásgyűjtő ív mintapéldányának, illetve az azon szereplő kérdés hitelesítésével kapcsolatban hozott határozata ellen benyújtott kifogás tárgyában meghozta a következő határozatot: Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság 137/2011. (VIII. 9.) OVB határozatát helybenhagyja.

Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.

Indokolás I. 1. Az Országos Választási Bizottság (a továbbiakban: OVB) 137/2011. (VIII. 9.) OVB határozatában (a továbbiakban: OVBh.) hitelesítette annak az országos népszavazás kezdeményezésére irányuló aláírásgyűjtő ívnek a mintapéldányát, amelyen a következő kérdés szerepelt: „Egyetért-e Ön azzal, hogy a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 23. §-a, miszerint „Nem büntethető, aki a cselekmény elkövetésekor tizennegyedik életévét nem töltötte be.” módosuljon úgy, hogy „Nem büntethető, aki a cselekmény elkövetésekor tizenkettedik életévét nem töltötte be.”?”

Az OVBh. indokolásában megállapította, hogy az aláírásgyűjtő ív a törvényben megfogalmazott formai, valamint a kérdésre vonatkozó tartalmi követelményeknek eleget tesz, ezért hitelesítésének akadálya nincs.

A kifogás rögzítette, hogy a kérdés az Alkotmány 28/C. § (5) bekezdésének a) pontja alapján a népszavazás tiltott tárgyának minősül, mivel „a 12–14 éves gyermekkorú elkövetők pönalizálása a központi költségvetés, illetve végrehajtás területén (a nyomozási cselekmények lefolytatása, a bírósági eljárások számának növekedése, a büntetés végrehajtásával kapcsolatos apparátus költségei stb.) az állami költségvetésben meghatározott előirányzat biztosítását kívánná.” A kifogás szerint még emellett a kérdés az Alkotmány 28/C. § (5) bekezdésének b) pontja alapján is a népszavazás tiltott tárgyának minősül, ennek indokára azonban a kifogás nem tért ki.

II. 1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései: „28/C. § (5) Nem lehet országos népszavazást tartani:

III. A kifogás nem megalapozott.

Az Alkotmánybíróság az OVB határozatában, valamint a kifogásban foglaltak alapján azt vizsgálja, hogy az OVB határozata ellen beérkezett kifogás megfelel-e a Ve. 77. § (2) bekezdése a)–c) pontjaiban, illetve a Ve. 130. §

Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a kifogás – tartalmát tekintve – megfelel a törvényi feltételeknek, ezért azt a Ve. 130. § (3) bekezdése alapján érdemben bírálta el.

Az Alkotmánybíróság gyakorlata során több határozatban értelmezte az Nsztv. 13. § (1) bekezdésében foglalt, a népszavazásra bocsátandó kérdéssel szemben támasztott egyértelműség követelményét. E határozataiban az Alkotmánybíróság kifejtette, hogy az egyértelműség követelménye a népszavazáshoz való jog érvényesülésének garanciája. Az egyértelműség követelménye ebben az összefüggésben azt jelenti, hogy a népszavazásra szánt kérdésnek egyértelműen megválaszolhatónak kell lennie. Ahhoz, hogy a választópolgár a népszavazásra feltett kérdésre egyértelműen tudjon válaszolni, az szükséges, hogy a kérdés világos és kizárólag egyféleképpen értelmezhető legyen, a kérdésre igen-nel vagy nem-mel lehessen felelni (választópolgári egyértelműség). Az eredményes népszavazással hozott döntés az Országgyűlésnek az Alkotmány 19. § (3) bekezdés b) pontjában foglalt jogkörének – Alkotmányban szabályozott – korlátozása: az Országgyűlés köteles az eredményes népszavazásból következő döntéseket meghozni. Ezért a kérdés egyértelműségének megállapításakor vizsgálni kell azt is, hogy a népszavazás eredménye alapján az Országgyűlés el tudja-e dönteni, hogy terheli-e jogalkotási kötelezettség, ha igen, milyen jogalkotásra köteles (jogalkotói egyértelműség) [51/2001. (XI. 29.) AB határozat, ABH 2001, 392, 396.;

25/2004. (VII. 7.) AB határozat, ABH 2004, 381, 386.; 24/2006. (VI. 15.) AB határozat, ABH 2006, 358, 360–361.; 84/2008. (VI. 13.) AB határozat, ABH 2008, 695, 703.].

A jelen ügyben benyújtott kifogással és a népszavazásra feltenni kívánt kérdés egyértelműségével összefüggésben az Alkotmánybíróság a következőkre mutat rá.

A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: Btk.) 22. § a) pontja szerint büntethetőséget kizáró ok a gyermekkor. Ennek megfelelően nem büntethető, aki a cselekmény elkövetésekor tizennegyedik életévét nem töltötte be (Btk. 23. §).

A népszavazásra feltenni kívánt kérdésből egyértelműen megállapítható, hogy a kezdeményező azt szeretné elérni, hogy a Btk. módosításával a büntethetőséget kizáró gyermekkor felső határát szállítsa le a törvényalkotó 12 évre.

Erre tekintettel az Alkotmánybíróság jelen ügy kapcsán azt állapította meg, hogy a kérdés megfelel az egyértelműség követelményének.

Az Alkotmánybíróság már több határozatában vizsgálta az Alkotmány 28/C. § (5) bekezdés a) pontjában meghatározott tiltott tárgykör jelentéstartalmát. Az 51/2001. (XI. 29.) AB határozat megállapította, hogy „az Alkotmány 28/C. § (5) bekezdés a) pontjában szereplő rendelkezés konkrét törvények, többek között a költségvetésről, a költségvetés végrehajtásáról szóló törvény tartalmát vonja ki a népszavazás jogintézménye alól.

A költségvetésről, a költségvetés végrehajtásáról szóló törvény az adott alkotmányi rendelkezés közvetlen végrehajtásaként megjelenő törvényhozási tárgykört jelenti. Az Alkotmány 19. § (3) bekezdés d) pontjában, valamint a 32/C. § (1) bekezdésében szereplő költségvetés és annak végrehajtása (zárszámadás) fordulat teljes egészében megegyezik az Alkotmány 28/C. § (5) bekezdés a) pontjában szereplő kifejezésekkel. A költségvetésről szóló törvény fogalmába semmiképpen sem tartozhat bele az összes olyan jogszabály, amelynek pénzügyi-költségvetési vonzata van. A költségvetés végrehajtásáról fordulat pedig semmiképpen nem jelenti valamennyi, a költségvetés érvényesítését szolgáló törvény tartalmát, hanem kifejezetten a zárszámadási törvényre utal” (ABH 2001, 392, 394–395.). A határozat értelmében az Alkotmány 28/C. § (5) bekezdés a) pontjában szereplő, a költségvetési törvényre vonatkozó kizáró ok alapján valamely kérdés akkor nem bocsátható népszavazásra, ha a kérdés a költségvetési törvény módosítását tartalmazza, vagy a kérdésből okszerűen következik a tiltott tárgykörként megjelölt törvények megváltoztatása, illetve ha a kérdés arra irányul, hogy a választópolgárok pontosan határozzanak meg jövőbeli költségvetési törvényben szereplő egyes kiadásokat. Ugyanitt az Alkotmánybíróság megállapította: „az, hogy a népszavazásra szánt kérdés távoli, közvetett összefüggésben áll valamely tiltott népszavazási tárgykörrel, nem eredményezi a kérdés tiltott tárgykörűvé válását” (ABH 2001, 392, 395.).

Mivel a jelen népszavazási kérdés nem a költségvetési törvény, hanem a Btk. módosítására irányul, a népszavazásra szánt kérdés csak távoli és közvetett összefüggésben áll az Alkotmány 28/C. § (5) bekezdés a) pontjában meghatározott tiltott népszavazási tárgykörrel, ezért a kifogást az Alkotmánybíróság e vonatkozásban nem találta megalapozottnak.

A Gyermek jogairól szóló 1989. november 20-án elfogadott New York-i egyezmény (a továbbiakban: Egyezmény)

A fiatalkorúság alsó korhatára az európai büntetőjogi rendszerekben is változó képet mutat, a legtöbb európai országban a 14., illetve 15. életév betöltésétől kezdődik a büntetőjogi felelősségre vonhatóság, de előfordul az ettől a korhatártól – lefelé – eltérő szabályozás is.

Mindezek alapján az Alkotmánybíróság azt a következtetést vonta le, hogy a népszavazásra szánt kérdés nem érint hatályos nemzetközi szerződésből eredő kötelezettséget, illetve ilyen kötelezettségeket tartalmazó törvények tartalmát, ezért a kifogást e vonatkozásában is elutasította.

A kifogás alkotmányjogilag értékelhető indokolást nem tartalmaz. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a vizsgált kérdés és az Alkotmány hivatkozott rendelkezései között nem állapítható meg értékelhető alkotmányjogi összefüggés. Az érdemi alkotmányjogi összefüggés hiánya pedig az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint az indítvány elutasításához vezet. [985/B/1991. AB határozat, ABH 1991, 652, 653–654.; 19/2004. AB határozat, ABH 2004, 312, 343.; 72/2006. (XII. 15.) AB határozat, ABH 2006, 819, 843.].

A kifogást tevők azon érve, miszerint „a gyermekkorú elkövetők kriminalizálását elhibázottnak tartják”, alkotmányjogilag ugyancsak nem értékelhető.

Fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság a jelen ügyben a kifogást nem találta megalapozottnak, ezért a 137/2011. (VIII. 9.) OVB határozatot helybenhagyta.

Az Alkotmánybíróság a határozat közzétételét az OVB határozatának a Magyar Közlönyben való megjelenésére tekintettel rendelte el.

Budapest, 2011. december 6. Dr. Paczolay Péter s. k., az Alkotmánybíróság elnöke