2024. évi LXXXII. törvény a közhitelességről és a közhiteles nyilvántartások egységes vezetéséről - Hatályos Jogszabályok Gyűjteménye

2024. évi LXXXII. törvény a közhitelességről és a közhiteles nyilvántartások egységes vezetéséről - Hatályos Jogszabályok Gyűjteménye Ugrás az oldal tartalmához Hatályos Jogszabályok Gyűjteménye fejléc Új Jogtár bejelentkezés Oldal nyomtatása Hatály: ( 2026.I.1. - 2026.XII.31. ) Váltás a jogszabály következő időállapotára (2027.I.1. - 2027.I.1.) A jelek a bekezdések múltbeli és jövőbeli változásait jelölik. Megnyitom a Jogtárban Jelen dokumentum a jogszabály 1. weboldalát tartalmazza. A teljes jogszabály nyomtatásához valássza a fejlécen található nyomtatás ikont! 2024. évi LXXXII. törvény a közhitelességről és a közhiteles nyilvántartások egységes vezetéséről *  [1] A közfeladatot ellátó szervek által vezetett közhiteles nyilvántartások rendelkeznek olyan közös pontokkal, amelyek függetlenek a közhiteles nyilvántartást vezető szervtől és az egyes nyilvántartásokhoz fűződő joghatásoktól. Felismerhetőek olyan elvi keretek, amelyek minden közhiteles nyilvántartás esetében alkalmazhatóak, és elsődlegesen nem a nyilvántartás tartalmához, hanem annak vezetéséhez kapcsolódnak. Ebből következően a közhitelesen nyilvántartott adatok és a közhiteles nyilvántartások tekintetében szükséges a jogrendszer számára egységes kerettörvényt alkotni, amely meghatározza a közhitelesség fogalmát, valamint joghatásait. [2] A közhitelességet nem önállóan az egyes nyilvántartások viszonylatában, hanem a jogrendszer egészére nézve kell biztosítani, amit az absztrakciós szint emelésével lehet elérni. A meghatározott követelmények érvényesítésére ki kell jelölni egy olyan szervet, amely biztosítja, hogy közhitelesen csak az e törvényben foglalt követelmények teljesülése esetén valósuljon meg az adat közhiteles nyilvántartása. A Kormány feladata a közhitelesség biztosításáért felelős szerv kijelölése. [3] A közhitelesség célja, hogy a jogalakító és jogvédelmi hatás, illetve a tanúsító erő által a jogalkalmazást az adatok megállapításának és érvényesítésének egyszerűsítése révén megkönnyítse, de a téves adatok esetében az anyagi jogi helyzet érvényesítését ne lehetetlenítse el. A közhitelességet nem lehet kizárólag bizonyítási szabályként kezelni, a tanúsító erő mellett a jogalakító és jogvédelmi hatást is szabályozni szükséges. A közhitelesség nem jelenti a valósággal való egyezést, hiszen a közhiteles adat helyességében és valóságában bízva a téves adathoz is kapcsolódhat jogszerzés, azonban az, hogy ez milyen feltételekkel következhet be, nem a közhitelességből, hanem az adat mögött meghúzódó anyagi jogból fakad. Az anyagi jog hozza egyensúlyba a tanúsító erőt a jogalakító és jogvédelmi hatással. [4] A közhitelességben kifejeződik a közbizalom, amelynek biztosításához a közhiteles adatok bejegyzésének, törlésének és módosításának közhatalmi, jogilag szabályozott és garanciákkal bíró eljárásban kell történnie. [5] Az állam feladata a közhitelesség garantálása és a közhiteles adatok nyilvántartása. Ez a kötelezettség közérdekhez kapcsolódó feladat ellátásából vagy harmadik személyek jogainak védelméből fakad. Ennek keretében felül kell vizsgálni, hogy milyen adatok tekintetében indokolt a közhitelesség biztosítása. Ahol a felülvizsgálat alapján nem áll fenn a jogi szükség, ott nincs helye a közhitelességnek. Egy adat tekintetében kizárólag jogszabály keletkeztethet közhitelességet. Ez természetes gátja a jogállamban annak, hogy az állam a megfelelő felhatalmazás nélkül olyan adatok tekintetében biztosítsa a közhitelesség joghatásait, amelyek a közhitelesség kritériumainak nem felelnek meg. Közhitelesség csak olyan adathoz fűződhet, amelyhez ténylegesen is joghatás kötődik. [6] Az adathoz kapcsolt közhiteles joghatás egyetlen nyilvántartás vezetéséhez kötődhet. A nyilvántartás közhitelességének fenntartása kötelezettség a közhiteles nyilvántartást vezető szerv és az érintett jogalanyok számára. [7] Az állam a közhitelességgel a saját eljárásai tekintetében helyesnek fogadja el az adatot, és a hozzá kapcsolódó jogokat és kötelezettségeket annak alapján ítéli meg. A magánfelek egymás közti viszonyaiban is érvényesül a közhitelesség. [8] Szét kell választani a közhiteles nyilvántartások regisztratív vezetését a közhiteles adatokhoz kapcsolódó jogviszonyok elbírálásától. A közhitelesség joghatása nem dönthető meg szabadon, annak az erre dedikált helyesbítési vagy anyagi jogi eljárásban van helye, amely során a közhitelesség joghatása nem köti az elbíráló szervet. [9] Azon nyilvántartások és adatok tekintetében, amelyek esetében a közhitelesség fenntartása nem indokolt, meg kell szüntetni a közhiteles jelleget, amivel csökkenthetőek az adminisztratív terhek, és javítható Magyarország jogi versenyképessége. [10] Az Országgyűlés a fenti célokat és elvi kereteket szem előtt tartva a következő törvényt alkotja: 1. Általános rendelkezések 1. § [Hatályt megállapító rendelkezések] (1) E törvény hatálya a közhitelesen nyilvántartott jogra, kötelezettségre, tényre, adatra vagy állapotra (a továbbiakban együtt: adat) és a közhiteles nyilvántartásokra terjed ki. (2) *  (3) E törvény rendelkezéseit nem kell alkalmazni olyan eljárásokban, amelynek célja a közhiteles adat fennállásának vagy az azon alapuló vagy az ahhoz kapcsolódó jogviszony elbírálása (a továbbiakban: anyagi jogi eljárás). 2. Közhitelesség 2. § [A közhitelesség fogalma] (1) A közhitelesség a nyilvántartott adat felruházása jogalakító és jogvédelmi hatással (a továbbiakban: közhitelesség joghatása) és tanúsító erővel, amely alapján az adatra akkor is lehet jogot, kötelezettséget vagy más jogi tényt alapítani, ha az a valóságtól vagy az anyagi jogi helyzettől eltér. (2) A közhitelesség joghatásával csak olyan adat ruházható fel, amely esetében a nyilvántartásának az e törvénynek és a végrehajtására kiadott kormányrendeletnek való megfelelőségét és szükségességét a közhitelesség biztosításáért felelős szerv tanúsítja. 3. § [A közhitelesség joghatása] (1) Kiterjed a közhitelesség joghatása az adatra, ha jogszabály alapján a) keletkezése, megszűnése vagy módosítása annak nyilvántartásba való bejegyzéséhez, törléséhez vagy módosításához (a továbbiakban együtt: közhiteles nyilvántartás vezetése) kötődik (konstitutív joghatás), vagy b) a közhiteles nyilvántartás vezetésének célja az adat közhitelű igazolása, bizonyítása (deklaratív joghatás). (2) Ha törvény eltérően nem rendelkezik, az (1) bekezdés b) pontja szerinti esetben harmadik személyekkel szemben a nyilvános közhiteles adat csak a közhiteles nyilvántartás vezetésével fejt ki joghatást. (3) *  A közhiteles nyilvántartás kizárólag a közhiteles adatok tekintetében minősül közhitelesnek, a közhitelesség joghatása az abban nyilvántartott nem közhiteles adatok tekintetében – (4) bekezdésben foglaltakon túl – nem érvényesül. (4) *  Nem közhitelesen nyilvántartott adattal azonosított közhitelesen vezetett adat esetén, a közhitelesség joghatása kiterjed a nem közhitelesen nyilvántartott adat igazolására, a közhitelesen vezetett adat és az ahhoz kapcsolódó joghatás beazonosításához kapcsolódóan. 4. § [A közhitelesség időbeli hatálya] (1) A közhitelesség konstitutív joghatása nem terjedhet ki a bejegyzést megelőző vagy a törlést követő időszakra, kivéve, ha a közhiteles adat tartalma más közhiteles adatból vagy jogszabályból megállapítható. (2) Jogszabály rendelkezése esetén jövőbeli hatállyal is van helye a közhiteles nyilvántartás vezetésének. 5. § [A közhitelesség tanúsító ereje] (1) A közhiteles adatot helyesnek kell tekinteni. (2) A közhiteles nyilvántartásba bejegyzett közhiteles adatot fennállónak, és a közhiteles nyilvántartásból törölt közhiteles adatot fenn nem állónak kell tekinteni. (3) A jogszabály alapján nyilvános közhiteles adatot ismertnek kell tekinteni. (4) Jogszabály a személyek egymás közötti jogviszonyaiban a közhitelesség tanúsító erejét kizárhatja. (5) Jogszabály a közhitelesség tekintetében más tanúsító erőt nem rendelhet a közhitelességhez, de a tanúsító erőhöz és megdöntéséhez kapcsolódó anyagi jogi joghatást szabadon megállapíthat. (6) Nem kötelezhető senki közhiteles adat igazolására vagy bizonyítására az államháztartásról szóló törvény szerinti közfeladatot (a továbbiakban: közfeladat) ellátó szerv előtti eljárásban, ha a közfeladatot ellátó szerv adatkapcsolat útján a közhiteles adatot más közhiteles nyilvántartásból át tudja venni és jogosult átvenni a közhiteles adatot. Jogvita esetén az adatkapcsolat hiányát a közfeladatot ellátó szervnek kell bizonyítania. 6. § [A közhitelesség tanúsító erejének megdöntése] (1) Közhitelesség tanúsító erejét megdönteni – ha törvény eltérően nem rendelkezik – kizárólag a) a közhiteles nyilvántartást vezető szerv helyesbítése vagy b) anyagi jogi eljárás keretében lehet. (2) A tanúsító erő sikeres megdöntése esetén a közhitelesség joghatása – törvény eltérő rendelkezése hiányában – harmadik személyek tekintetében a tanúsító erő megdöntését megállapító döntés jogerőre emelkedésével vagy véglegessé válásával enyészik el. (3) Ha közfeladatot ellátó szerv eljárása során közhiteles adat helyességének kétsége felmerül, a közfeladatot ellátó szerv erről hivatalból köteles a közhiteles nyilvántartást vezető szervet értesíteni. (4) A közhiteles adat változásának a közhiteles nyilvántartás vezetése körében történő, az erre biztosított jogszabályi határidőn belül történő átvezetése nem minősül a tanúsító erő megdöntésének. 3. Közhiteles nyilvántartás 7. § [A közhiteles nyilvántartás vezetése] (1) Közhiteles nyilvántartásba csak olyan adatot lehet bejegyezni, amelynek helyessége jogszabályban meghatározottak szerint bizonyított. (2) A közhiteles nyilvántartást vezető szerv hivatalból köteles a közhitelesség fenntartását biztosítani. Ha a közhiteles nyilvántartást vezető szerv a közhiteles adat tévességét észleli, a) hivatalból helyesbíti a közhiteles adatot, b) felhívja az erre jogosultat a közhiteles adat helyesbítésére, vagy c) megkeresi a közhiteles adat helyességének helyreállítására jogosult szervet. 4. *  8–14. § *  5. A közhiteles nyilvántartások auditálása és felügyelete 15. § [Közhitelesség biztosításáért felelős szerv] (1) A közhitelességhez kapcsolódó követelmények felügyeletére és érvényesítésére a Kormány rendeletében a közhitelesség biztosításáért felelős szervet jelöl ki. (2) Az (1) bekezdésben foglalt feladatkörében a közhitelesség biztosításáért felelős szerv a) auditálja és tanúsítja a közhiteles nyilvántartások e törvénynek és a végrehajtására kiadott kormányrendeletnek való megfelelőségét, b) felügyeli a közhiteles nyilvántartások e törvénynek és a végrehajtására kiadott kormányrendeletnek való megfelelő működését, és c) ellát minden olyan feladatot, amit az e törvény végrehajtására kiadott kormányrendelet a közhitelesség biztosítása céljából előír. (3) A közhitelesség biztosításáért felelős szerv a (2) bekezdésben meghatározott feladataihoz kapcsolódó eljárásában az e törvény végrehajtására kiadott kormányrendelet alapján jár el. (4) A közhitelesség biztosításáért felelős szerv nem jogosult az auditálás során a közhiteles nyilvántartásban nyilvántartott adatok tartalmának megismerésére. (5) A közhitelesség biztosításáért felelős szerv az általa auditált közhiteles nyilvántartásra kiadott tanúsítványát az e törvény végrehajtására kiadott kormányrendelet szerint közzéteszi. 6. Záró rendelkezések 16. § [Felhatalmazó rendelkezések] *  (1) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben állapítsa meg a) a közhiteles nyilvántartások auditálására és tanúsítására, b) a közhiteles nyilvántartások működésének felügyeletére, c) a közhitelesség biztosításának szükségességét érintő mérlegelési szempontokra vonatkozó részletes szabályokat. (2) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben jelölje ki a közhitelesség biztosításáért felelős szervet. 17. § [A törvény hatálybalépése] (1) Ez a törvény – a (2) és (3) bekezdésben foglalt kivétellel – 2025. január 1-jén lép hatályba. (2) A 19. §, a 21–22. § 2025. május 1-jén lép hatályba. (3) Az 1. § (2) bekezdése, a 4. alcím és a 20. § 2027. január 1-jén lép hatályba. 18. § [Átmeneti rendelkezések] (1) E törvény rendelkezéseit – a (2) bekezdésben foglalt kivétellel – 2026. január 1-jétől kell alkalmazni a közhiteles adatokra és a közhiteles nyilvántartások vezetésére azzal, hogy a közhitelesség biztosításáért felelős szerv a tanúsítványát 2026. január 1-jei hatállyal kiadhatja. (2) E törvény rendelkezéseit a 2025. december 31-én nyilvántartott közhiteles adatokra és az azokat vezető közhiteles nyilvántartásokra 2027. január 1-jétől kell alkalmazni azzal, hogy a közhitelesség biztosításáért felelős szerv a tanúsítványát 2027. január 1-jei hatállyal kiadhatja. (3) A 15. § (2) bekezdés a) pontja szerinti auditálást legkésőbb e törvény alkalmazását 9 hónappal megelőzően kell kezdeményezni, és a tanúsítvány közzététele és hatálybalépése között legalább hat hónapnak kell eltelnie, ha az auditálást kezdeményező ezt kéri. (4) Az e törvény hatálybalépése előtt közhitelesen nyilvántartott adatok és közhiteles nyilvántartások, amelyek nem felelnek meg e törvény rendelkezéseinek, és nem rendelkeznek a 15. § (2) bekezdés a) pontja szerinti tanúsítvánnyal vagy jogszabály nem rendelkezik külön a közhitelességükről, 2027. január 1-jén elveszítik közhiteles jellegüket, és jogszabály alapján nyilvántartott adatokká, valamint ezen adatok nyilvántartásával összefüggésben a nyilvántartást vezető szerv által vezetett nem közhiteles nyilvántartássá minősülnek át. (5) *  A (2) bekezdéstől eltérően e törvény rendelkezéseit kell alkalmazni a közhitelesség tanúsító erejére és megdöntésére, ha jogszabály eltérően nem rendelkezik. 19. § *  20. § *  21–22. § *  23. § *  Vissza az oldal tetejére -->