709/B/2007. AB határozat

709/B/2007. AB határozat. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő 1. Az Alkotmánybíróság a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 95. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló – az Alkotmány 8. § (2) bekezdésére és 13. §

I. Az indítványozók alkotmányjogi panaszt terjesztettek elő a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság 3.Pf.22.274/2006/8. sz. másodfokú, jogerős részítélete ellen. A konkrét ügyben a bíróság az indítványozó felpereseket egy általuk elbontott – a szomszéd ingatlanon álló – kerítésszakasz ellenérték nélküli helyreállítására kötelezte.

Megállapította ugyanis, hogy a kerítés a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban:

Ptk.) 95. § (1) bekezdése alapján alkotórészi kapcsolatban állt az alperesek ingatlanával, s ekként az alperesek tulajdona volt. Az indítványozók a túlépítés jogkövetkezményeinek alkalmazását kérték a bíróságtól, kérelmüket azonban elutasították. Az Alkotmánybírósághoz előterjesztett indítványukban mindezek alapján azt sérelmezik, hogy ha túlépítés esetén a szomszéd a keresetét – a földrészlet és a rajta felépült építmény(rész) között fennálló alkotórészi kapcsolatra hivatkozással – a Ptk. 95. § (1) bekezdésére alapítja, akkor ellenérték nélkül megszerezheti a „túlépített építmény/épületrész” tulajdonjogát, a túlépítőnek pedig nincs lehetősége e jogkövetkezmény elhárítására.

A Ptk. 109–110. §-ai alkotmányellenességének megállapítását az indítványozók arra hivatkozással kérik, hogy e rendelkezések alapján a „túlépítő nincs abban a jogi helyzetben, hogy maga kérje a túlépítés jogkövetkezményeinek az alkalmazását”, amelynek következtében a „túlépítő tulajdonos rendelkezési joga, mint tulajdonosi részjogosítványa sérül”.

Az indítványozók a támadott rendelkezések alkotmányellenességének megállapítását és a konkrét esetben történő alkalmazhatósága kizárását az Alkotmány 8. § (2) bekezdésének és a 13. § (1) bekezdésének a sérelmére hivatkozással kérték. Indítványuk alátámasztásaként hivatkoztak továbbá az „ENSZ-Nyilatkozat” (nyilvánvalóan: Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata) 17. Cikkére és az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény első kiegészítő jegyzőkönyve 1. Cikkére is.

II. 1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései:

8. §(2) A Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra

és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja.

13. §(1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz

való jogot.

95. §(1) A tulajdonjog kiterjed mindarra, ami a dolog

gal olyképpen van tartósan egyesítve, hogy az elválasztás- sal a dolog vagy elválasztott része elpusztulna, illetőleg az elválasztással értéke vagy használhatósága számottevően csökkenne (alkotórész).

109. §(1) Ha a tulajdonos jóhiszeműen földjének határain túl építkezett, a szomszéd – választása szerint – követelheti, hogy a túlépítő

110. §(1) Ha a túlépítő rosszhiszemű volt, vagy ha a

szomszéd a túlépítés ellen olyan időben tiltakozott, amikor a túlépítőnek az eredeti állapot helyreállítása még nem okozott volna aránytalan károsodást, a szomszéd a 109. §

III. Az indítvány nem megalapozott. 1. Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt azt vizsgálta meg, hogy az alkotmányjogi panasz megfelel-e a jogszabályi feltételeknek.

Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 48. § (1) bekezdése értelmében az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az alkotmányjogi panasz tehát – mint azt már az 57/1991. (XI. 8.) AB határozat (ABH 1991, 272, 282.) is kifejtette – egyedi, jogalkalmazói aktus ellen irányuló jogorvoslat, amely alkotmányos alapjog sérelme esetén vehető igénybe. Az Abtv.

48. §(2) bekezdése szerint az alkotmányjogi panaszt a jogerős határozat kézbesítésétől számított hatvan napon belül

lehet írásban benyújtani.

1.1. A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság 3.Pf.22.274/2006/8. sz. jogerős másodfokú ítélete ellen a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény

233. §a alapján a rendes jogorvoslat lehetősége kizárt

A bíróság tájékoztatása szerint a jogerős részítélet kézbesítése mindkét indítványozó részére eredménytelen volt, az ítéletet ezt követően az egyik indítványozó személyesen vette át 2007. április 24. napján a Miskolci Városi Bíróság Polgári Irodájában. Az indítvány 2007. június 21. napján érkezett az Alkotmánybírósághoz, amely ezért a hatvan napos határidőn belül benyújtottnak tekintendő.

1.2. Tekintettel arra, hogy alkotmányjogi panaszt csak vélt alapjogi sérelem esetében lehet benyújtani, az Alkotmánybíróság azt is megvizsgálta, hogy e feltételnek eleget tesz-e a kérelem. Az Alkotmány 13. § (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot. Bár e rendelkezés nem az alaptörvénynek az alapjogokat nevesítő XII. fejezetében található, az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint a tulajdonhoz való jog alapjogi védelemben részesül, és vonatkozik rá az alapjogi korlátozásnak az Alkotmány 8. § (2) bekezdésében lefektetett tilalma [7/1991. (II. 28.) AB határozat, ABH 1991, 25.; 935/B/1997. AB határozat, ABH 1998, 765.]. A tulajdonjog sérelmére alapított indítvány tehát érdemben elbírálható.

1.3. Az Abtv. alapján az alkotmányjogi panasznak, mint konkrét normakontrollnak törvényi feltétele az is, hogy a jogerős döntésben szereplő, az indítványozó által vizsgálni kért jogszabályi rendelkezések alkalmazása során következzék be a jogsérelem. Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz érdemi elbírálását kizáró tényezőnek tekinti azt, ha az indítványozó a panaszában olyan jogszabályi rendelkezés alkotmányellenességét állítja, amelyet ügyében a jogerős határozatot meghozó bíróság nem alkalmazott [1050/D/1999. AB végzés, ABH 2005, 1581, 1582.; 870/D/2002. AB végzés, ABH 2005, 1634, 1638.;

177/D/2004. AB határozat, ABH 2006, 1557, 1566.;

725/D/2004. AB határozat, ABH 2006, 1617, 1626.].

A becsatolt iratok tanúsága szerint az elsőfokú bíróság ítéletét arra alapította, hogy „az elbontott betonkerítés és betonülőke – nem vitásan – alkotórészi kapcsolatban állt az alperesek ingatlanával”, így az az alperesek tulajdona.

E döntést helybenhagyta a másodfokú bíróság. Megállapítható tehát, hogy a Ptk. 95. § (1) bekezdése – mint a jogerős ítéletet hozó bíróság által alkalmazott jogszabályhely – az, mely jelen ügyben az alkotmányossági vizsgálat tárgyát képezheti.

Az Alkotmánybíróság a másodfokú bíróság ítéletében nem alkalmazott jogszabályi rendelkezések – a Ptk.

109–110. §-ai – vonatkozásában az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat (ABK 2009. január, 3.; a továbbiakban: Ügyrend) 29. § e) pontja alapján az alkotmányjogi panaszt visszautasította.

1.4. Az indítványozók a Ptk. támadott rendelkezéseinek az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata 17. Cikkébe és az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény első kiegészítő jegyzőkönyve 1. Cikkébe ütközésének megállapítását is kérték. Az Alkotmánybíróság az arra jogosult indítványa alapján jár el. Az Abtv. 21. § (2) bekezdése meghatározza az Abtv. 1. § c) pontja szerinti eljárás indítványozására jogosultak körét: az Országgyűlés, annak állandó bizottsága vagy bármely országgyűlési képviselő, a köztársasági elnök, a Kormány vagy annak tagja, az Állami Számvevőszék elnöke, a Legfelsőbb Bíróság elnöke, a legfőbb ügyész. Az indítványozó e törvényi rendelkezés alapján a Ptk. nemzetközi szerződésbe ütközésének vizsgálatára indítványozási jogosultsággal nem rendelkezik. Ezért az Alkotmánybíróság az Ügyrend 29. § c) pontjára figyelemmel a Ptk. támadott 95. §

Mindezek alapján tehát az Alkotmánybíróság azt vizsgálta, hogy a Ptk. 95. § (1) bekezdése sérti-e az Alkotmány

13. §(1) bekezdését [és ezzel összefüggésben a 8. § (2) bekezdését]

Az Alkotmány 13. § (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot, a (2) bekezdés pedig a kisajátítás feltételeinek meghatározása mellett lehetőséget teremt annak elvonására is. Az Alkotmány maga nem szól a tulajdonhoz való jog korlátozhatóságáról, ennek dogmatikáját az Alkotmánybíróság a 64/1993. (XII. 22.) AB határozatában (ABH 1993, 373.), majd ezt követően a 42/2006. (X. 5.) AB határozatban (ABH 2006, 520.) dolgozta ki. Ez utóbbi határozat a tulajdonhoz való jog korlátozhatóságára vonatkozóan az alábbiakat tartalmazza: Az Alkotmány 8. § (2) bekezdése határozza meg az alapvető jogok korlátozásáról szóló általános szabályt. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a 8. §

A Ptk. támadott rendelkezése a dologkapcsolatok egy fajtáját szabályozza, amikor kimondja, hogy a tulajdonjog kiterjed mindarra, ami a dologgal olyképpen van tartósan egyesítve, hogy az elválasztással a dolog vagy elválasztott része elpusztulna, illetőleg az elválasztással értéke vagy használhatósága számottevően csökkenne (alkotórész).

Mivel tehát a dolog és az alkotórész között szoros fizikai kapcsolat van, az alkotórészre automatikusan kiterjednek a fődologra vonatkozó tulajdonjogi hatások: az alkotórész a fődolog jogi sorsát osztja. A fődolog és az alkotórész tulajdonjoga csak kivételesen válhat el [pl. Ptk. 97. § (2) bekezdés]. A dologkapcsolati minősítés olyan ténykérdés, amelynek megállapítása bírói úton történik (Ptk. 7. §).

Hangsúlyozni kell azonban, hogy a Ptk. 95. § (1) bekezdése semmiképpen sem értelmezhető úgy, hogy az – az indítványozók által állított – „ingyenes tulajdonszerzést” tenne lehetővé. Amennyiben ugyanis az alkotórészi kapcsolat be-, rá- vagy túlépítés következménye, ennek jogkövetkezményeit a Ptk. erre vonatkozó speciális szabályai (109–110. §, 136. §, 137–138. §) alkalmazásával állapítja meg a bíróság. E szabályok egyike sem teszi lehetővé a felek ingyenes gazdagodását. Az Alkotmánybíróság hangsúlyozza: önmagában az a tény, hogy az indítványozók esetében a jogalkalmazó bíróság nem látta bizonyítottnak a túlépítés tényét és emiatt a Ptk. 109–110. §-ai alkalmazásától eltekintett, a Ptk. 95. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását nem indokolja.

Az Alkotmánybíróság a kifejtettek alapján megállapította, hogy a Ptk. 95. § (1) bekezdése nem sérti az Alkotmány 13. § (1) bekezdését, illetve ezzel összefüggésben a

8. §(2) bekezdését sem, és az indítványt elutasította

Mivel az Alkotmánybíróság a jogszabály alkotmányellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panaszt elutasította, ezért – gyakorlatának megfelelően (727/D/2000. AB határozat, ABH 2005, 931, 935–936.) – a megsemmisíteni kért jogszabályhely konkrét esetben történő alkalmazhatóságának kizárására irányuló indítvány vizsgálatát mellőzte.

Budapest, 2009. szeptember 14. Dr. Paczolay Péter s. k., az Alkotmánybíróság elnöke