988/B/2006. AB határozat. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítván

988/B/2006. AB határozat. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő h a t á r o z a t o t : 1. Az Alkotmánybíróság az Alkotmánybíróságról szóló 1989. XXXII. törvény 22. § (2) bekezdése „határozott kérelmet” szövegrésze, továbbá 48. § (1) bekezdése „akinek jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be,” szövegrésze, valamint 48. § (2) bekezdése „jogerős határozat kézbesítésétől számított hatvan napon belül” szövegrésze alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja. 2. Az Alkotmánybíróság az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 22. § (2) bekezdése „határozott kérelmet” szövegrészének önálló értelmezésére vonatkozó indítványt visszautasítja. I. Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 22. § (2) bekezdésének – az indítvány tartalma alapján – „határozott kérelmet” szövegrészét és 48. § (1) bekezdése „akinek jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be,” szövegrésze, valamint 48. § (2) bekezdése „jogerős határozat kézbesítésétől számított hatvan napon belül” szövegrésze alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. Az indítványozó szerint az Abtv. 22. § (2) bekezdésének fenti szövegrésze sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdésének részét képező jogbiztonság követelményét, valamint az Alkotmány 54. §-át, mert a „határozott kérelem” fogalma nincs kifejtve, ezért ez a fogalom „bárki által szabadon értelmezhető”. Az indítványozó a megsemmisítés alternatívájaként azt is kérte, hogy az Alkotmánybíróság az idézett szövegrész olyan önálló értelmezését adja, amely megfelel a jogbiztonság követelményének. Az indítványozó szerint az Alkotmány 2. §-ába és az 54. § (1) és (2) bekezdéseibe ütközik az Abtv. 48. § (1) bekezdésének idézett szövegrésze, mert kizárólag olyan esetekben teszi lehetővé az alkotmányjogi panasz benyújtását, amikor alkotmányellenes jogszabályt alkalmaztak, olyan esetekben pedig nem, amikor a hatóság vagy a bíróság nem hivatkozik az alkalmazott jogszabályra: „hamisan hivatkozik” az alkalmazott jogszabályokra, illetve „szándékosan elhallgatja” az alkalmazott jogszabályokat. Az Abtv. 48. § (2) bekezdésében előírt, az alkotmányjogi panasz benyújtására nyitva álló, a jogerős határozat kézbesítésétől számított hatvannapos határidőt amiatt tartja az Alkotmány 2. §-ába, valamint 54. § (1) és (2) bekezdéseibe ütközőnek az indítványozó, mert az Alkotmányban biztosított alapjogok megsértését egyedi ügyekben „hivatalból, közvádra indítandó módon kell a hatályos törvény szerint üldözni, nem pedig polgári eljárás színlelésével leplezni”. Az indítványozó szerint az Abtv. 48. §-a sérti az Alkotmány 13. § (1) bekezdésének oltalma alatt álló tulajdonhoz való jogot is, mert annak megsértése „köztörvényes bűnözéssel”, „törvénysértő eljárásokkal” is megtörténhet. II. 1. Az indítványban felhívott alkotmányi rendelkezések: „2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokrati kus jogállam. (2) A Magyar Köztársaságban minden hatalom a népé, amely a népszuverenitást választott képviselői útján, valamint közvetlenül gyakorolja. (3) Senkinek a tevékenysége sem irányulhat a hatalom erőszakos megszerzésére vagy gyakorlására, illetőleg kizárólagos birtoklására. Az ilyen törekvésekkel szemben törvényes úton mindenki jogosult és egyben köteles fellépni.” (…) „13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdon hoz való jogot.” (…) „54. § (1) A Magyar Köztársaságban minden embernek veleszületett joga van az élethez és az emberi méltósághoz, amelyektől senkit nem lehet önkényesen megfosztani. (2) Senkit nem lehet kínzásnak, kegyetlen, embertelen, megalázó elbánásnak vagy büntetésnek alávetni, és különösen tilos emberen a hozzájárulása nélkül orvosi vagy tudományos kísérletet végezni.” 2. Az Abtv. kifogásolt rendelkezései: „22. § (2) Az indítványnak a kérelem alapjául szolgáló ok megjelölése mellett határozott kérelmet kell tartalmaznia.” (…) „48. § (1) Az Alkotmányban biztosított jogainak meg sértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. (2) Az alkotmányjogi panaszt a jogerős határozat kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani.” III. Az indítvány nem megalapozott. 1.1. Az Alkotmánybíróság elsőként azt az indítványi kérelmet bírálta el, amely szerint az Alkotmány 2. § (1) bekezdésének részét képező normavilágosságot sérti az, hogy az Abtv. 22. § (2) bekezdésébe foglalt „határozott kérelmet” szövegrész határozatlan jogfogalom. Az Abtv. 20. §-a alapján az Alkotmánybíróság indítvány alapján jár el. Az Abtv. 22. § (2) bekezdése alapján az indítványnak a kérelem alapjául szolgáló ok megjelölése mellett határozott kérelmet kell tartalmaznia. Az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat (ABK 2009. január, 3.; a továbbiakban: Ügyrend) 21. § (2) bekezdése szerint „az indítvány tartalmazza: a vizsgálandó jogszabály megjelölése mellett az Alkotmánynak azokat a rendelkezéseit, amelyeket – az indítványozó állítása szerint – a hivatkozott jogszabályok megsértenek, valamint az Abtv.-nek és egyéb törvényeknek azokat a rendelkezéseit, amelyekből az indítványozó jogosultsága és az Alkotmánybíróság hatásköre megállapítható.” Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a kérelem alapjául szolgáló ok körében nem elegendő az Alkotmány egyes rendelkezéseire hivatkozni; az indítványban meg kell indokolni, hogy az Alkotmány egyes felhívott rendelkezéseit, miért, milyen alkotmányjogilag releváns indok miatt sérti a kifogásolt norma [654/H/1999. AB határozat, ABH 2001, 1645.; 472/B/2000. AB végzés, ABH 2001, 1655.; 494/B/2002. AB végzés, ABH 2002, 1783.; 47/2009. (IV. 21.) AB határozat, ABK 2009. április, 410, 419.]. Ami az actio popularis keretében indult absztrakt utólagos normakontroll eljárásokban előterjesztett indítványokban foglalt határozott kérelmet illeti, az Alkotmánybíróság gyakorlata ingadozó volt abban a kérdésben, hogy az indítványban kifejezetten kezdeményezni kell a támadott norma alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését vagy sem. Egyes esetekben [440/B/1993. AB végzés, ABH 1993, 910–911.; 61/1997. (XI. 19.) AB határozat, ABH 1997, 361, 364.; 472/B/2000. AB végzés, ABH 2001, 1655.; 494/B/2002. AB végzés, ABH 2002, 1783, 1784.; 63/2003. (XII. 15.) AB határozat, ABH 2003, 676, 692.; 33/2006. (VII. 13.) AB határozat, ABH 2006, 447, 448.; 1/2007. (I. 18.) AB határozat, ABH 2007, 45, 62.; 39/2007. (VI. 20.) AB határozat, ABH 2007, 464, 508.; 392/B/2008. AB végzés, ABK, 2009. március 386.] a kifejezett megsemmisítési kérelem hiánya az indítvány visszautasítását jelentette, míg más esetekben az Alkotmánybíróság érdemben bírálta el a kifejezett megsemmisítési kérelmet nem tartalmazó indítványokat. Az Alkotmánybíróság Teljes Ülése a támadott Abtv.-beli szövegrész egységes értelmezéséről is szóló 1/2010 (I. 18.) Tü. állásfoglalást (ABK 2010. január, 3.) fogadott el. Ennek az 1. pontja alapján „[a]mennyiben az indítvány tartalmából, érveléséből nyilvánvaló az alkotmánysértés megállapítására irányuló szándék, a megsemmisítés iránti kérelem kifejezett megfogalmazásának a hiánya olyan formai hiányosságnak tekintendő, ami nem alapozhatja meg – az utólagos normakontroll hatáskörben való eljárásban sem – az indítvány visszautasítását. Az Alkotmánybíróság alkotmányvédelmi kötelezettségét, nevezetesen: az alkotmánysértés megállapítása esetén a jogszabály megsemmisítését [Alkotmány 32/A. § (2) bekezdés] tekinti meghatározónak.” A fentiek alapján az Abtv. 22. § (2) bekezdése támadott szövegrészének alkotmánybírósági értelmezése és alkalmazása az indítvány elbírálásakor egyértelmű normatartalmat hordoz, nem sérti a normavilágosság követelményét, így nem ellentétes az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével. Ezért az Alkotmánybíróság az Abtv. 22. § (2) bekezdésének „határozott kérelmet” szövegrésze alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt – az Alkotmány 2. § (1) bekezdése tekintetében – elutasította. 1.2. A továbbiakban az Alkotmánybíróság azt vizsgálta, megállapítható-e ellentét az Abtv. támadott rendelkezése és az Alkotmány 54. §-a között. Az Alkotmány 54. § (1) bekezdése alapján a Magyar Köztársaságban minden embernek veleszületett joga van az élethez és az emberi méltósághoz, amelyektől senkit nem lehet önkényesen megfosztani. A (2) bekezdés szerint senkit nem lehet kínzásnak, kegyetlen, embertelen, megalázó elbánásnak vagy büntetésnek alávetni, és különösen tilos emberen a hozzájárulása nélkül orvosi vagy tudományos kísérletet végezni. E vonatkozásban nem állapítható meg összefüggés az indítványban foglaltak és az Alkotmány 54. §-a között. Az Alkotmánybíróság gyakorlatában az alkotmányossági összefüggés hiánya az indítvány elutasítását eredményezi [54/1992. (X. 29.) AB határozat, ABH 1992, 266, 267.; 36/2007. (VI. 6.) AB határozat, ABH 2007, 432, 452.]. Ezért az Alkotmánybíróság az Abtv. 22. § (2) bekezdése „határozott kérelmet” szövegrészt támadó, az Alkotmány 54. §-ára alapozott indítványt e vonatkozásban is elutasította. 1.3. Az indítványozó vagylagos indítványi kérelmében azt kérte, hogy az Alkotmánybíróság az Abtv. 22. § (2) bekezdése „határozott kérelmet” szövegrészének olyan értelmezését adja, amely megfelel a jogbiztonság és a kiszámíthatóság követelményének. Az Alkotmánybíróságnak nincsen törvényekre vonatkozó önálló jogértelmezési hatásköre. A 35/1991. (VI. 20.) AB határozatában a testület – egyebek mellett – arra mutatott rá, hogy „az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 1. §-a, továbbá az Alkotmánybíróság hatáskörét megállapító egyéb [alkotmányi és] törvényi rendelkezések alapján (...) az Alkotmánybíróságnak sem jogalkotási, sem önálló jogszabály-értelmezési eljárásra hatásköre nincs, kivéve az Alkotmány értelmezésére vonatkozó hatáskörét” (ABH 1991, 175, 176.). Erre tekintettel az Alkotmánybíróság e vonatkozásban az indítványt az Ügyrend 29. § b) pontja alapján visszautasította. 2.1. Az indítványozó szerint az Alkotmány 2. §-ába és 54. § (1) és (2) bekezdésébe ütközik az Abtv. 48. § (1) bekezdése, mert nem teszi lehetővé az alkotmányjogi panasz benyújtását akkor, ha a hatóság vagy a bíróság „hamisan hivatkozik” az alkalmazott jogszabályokra, illetve „szándékosan elhallgatja” az alkalmazott jogszabályokat. 2.2. Az Alkotmánybíróság emlékeztet arra, hogy az Alkotmány 32/A. § (1) bekezdése az Alkotmánybíróság feladatául főszabályként a jogszabályok alkotmányosságának felülvizsgálatát jelöli meg. Ezzel a feladat-meghatározással összhangban áll az Abtv. 48. §-ával szabályozott jogintézmény tartalma, amelynek megfelelően az alkotmánybírósági eljárás középpontjában az alkotmányjogi panasszal kapcsolatos eljárás során is az alkalmazott jogszabály alkotmányosságának vizsgálata szerepel. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata az, hogy az alkotmányjogi panaszok esetében csak azt vizsgálja, hogy a konkrét ügyben alkalmazandó jogszabály sérti-e az Alkotmány valamely rendelkezését. A jogszabály bírói alkalmazásának vizsgálatára és az egyedi bírói döntés felülvizsgálatára azonban az Alkotmánybíróságnak nincs hatásköre. Az alkotmányjogi panasz intézménye tehát mind az Abtv. szerinti meghatározásában, mind az Alkotmánybíróság eddigi gyakorlatában kifejtettek szerint összhangban áll az Alkotmánynak az Alkotmánybíróság feladatát meghatározó 32/A. §-ával. [78/D/1993. AB végzés, ABH 1994, 904.; 1313/D/1993. AB végzés, ABH 1994, 935–936.; 277/D/1995. AB határozat, ABH 2001, 780, 788.] Az indítvány eseti bírósági döntések alkotmánybírósági felülvizsgálatával összefüggésben hivatkozik az Alkotmány 2. §-ának és 54. § (1) és (2) bekezdésének sérelmére. Az Alkotmány 2. §-ának (1) bekezdése a köztársaság alapértékeit nyilvánítja ki, a (2) bekezdés a népszuverenitás formáinak gyakorlásáról szól, a (3) bekezdés pedig a hatalom erőszakos megszerzésének, gyakorlásának, illetőleg kizárólagos birtoklásának tilalmáról, továbbá az ilyen törekvésekkel szembeni törvényes fellépésről rendelkezik. Mivel az indítványban foglaltak és a felhívott alkotmányi rendelkezések között ebben a vonatkozásban nem állapítható meg alkotmányossági összefüggés, ezért az Alkotmánybíróság az Abtv. 48. § (1) bekezdése támadott szövegrésze alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt is elutasította. 2.3. Az indítványozó szerint az Abtv. 48. § (2) bekezdésében előírt hatvannapos határidő sérti az Alkotmány 2. §-át, valamint 54. § (1) és (2) bekezdést, mert az Alkotmányban biztosított alapjogok megsértését egyedi ügyekben „hivatalból, közvádra indítandó módon” kellene „üldözni”. Az indítványban foglaltak és a felhívott alkotmányi rendelkezések között ebben a vonatkozásban sem állapítható meg alkotmányossági összefüggés, ezért az Alkotmánybíróság az indítványt e tekintetben is elutasította. 3. Az indítványozó szerint az Abtv. 48. §-a sérti az Alkotmány 13. § (1) bekezdésének oltalma alatt álló tulajdonhoz való jogot is, mert annak megsértése „köztörvényes bűnözéssel”, „törvénysértő eljárásokkal” is megtörténhet. Az indítványban foglaltak, valamint az Alkotmány tulajdon védelmét előíró 13. § (1) bekezdése között alkotmányjogilag értékelhető összefüggés nincsen, ezért az Alkotmánybíróság az indítványt e tekintetben is elutasította. Budapest, 2010. április 13. Dr. Paczolay Péter s. k., az Alkotmánybíróság elnöke