← Magyarország

49/2011. (VI. 9.) AB határozata. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság folyamatban lévő ügyben alkalmazandó jogszabály alkotmányellenesség

Röviden

Ez a határozat Almásfüzitő Község Önkormányzatának egy távhőszolgáltatásról szóló rendeletét vizsgálja, és megállapítja, hogy annak egyes részei alkotmányellenesek voltak, ezért egy folyamatban lévő bírósági ügyben nem alkalmazhatók.

Mit szabályoz

Kit érint

Kulcspontok

Jogszabály szövege

49/

  1. (VI. 9.) AB határozata. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság folyamatban lévő ügyben alkalmazandó jogszabály alkotmányellenességének megállapítására irányuló bírói kezdeményezés tárgyában meghozta a következő határozatot: Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy Almásfüzitő Község Önkormányzat Képviselő-testületének a távhőszolgáltatásról szóló 9/
  2. (VII. 1.) számú rendelete
  3. §-ának
  4. május
  5. napjáig hatályos első és második mondata alkotmányellenes volt, ezért azok a Komáromi Városi Bíróság előtt 7.P.20.792/
  6. szám alatti perben nem alkalmazhatóak. Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi. Indokolás I. Az indítványozó bíró az Alkotmánybíróságról szóló
  7. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.)
  8. §

(1)bekezdése alapján az előtte folyamatban lévő eljárás felfüggesztése mellett kezdeményezte Almásfüzitő Község Önkormányzat Képviselő-testületének a távhőszolgáltatásról szóló 9/
  1. (VII. 1.) számú rendelete (a továbbiakban: Ör.)
  2. §-a – keresetindításkor hatályban volt – első két mondatának keletkezésükre visszamenőleges (ex tunc) hatályú megsemmisítését. Az Ör. kifogásolt rendelkezései értelmében a távfűtésről történő leválás csak a bekötővezetékről ellátott ingatlan egészének lehetséges, épületrész vagy az ingatlanon belüli fogyasztó nem válhat le. Az indítványozó álláspontja szerint ez a szabály ellentétes a távhőszolgáltatásról szóló
  3. évi XVIII. törvény (a továbbiakban: Tszt.)
  4. §
(2)és
(5)bekezdéseiben foglaltakkal, amelyek az épületrész felhasználója számára is lehetővé teszik – meghatározott feltételekkel – a távhőszolgáltatás igénybevételének megszüntetését, ezért kéri a kifogásolt rendelkezések keltezésükre visszaható hatályú megsemmisítését az Alkotmány 44/A. §
(2)bekezdésére hivatkozással. II. 1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezése: „44/A. §
(2)A helyi képviselő-testület a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes más jogszabállyal.”
  1. A Tszt.-nek a helyi önkormányzat rendelalkotási hatáskörét meghatározó szabályai: „
  2. §
(1)A területileg illetékes települési önkormányzat, a fővárosban a fővárosi önkormányzat (a továbbiakban együtt: önkormányzat) az engedélyes vagy engedélyesek útján köteles biztosítani a távhőszolgáltatással ellátott létesítmények távhőellátását.
(2)Az önkormányzat képviselő-testülete: a) rendeletben határozza meg a távhőszolgáltató és a felhasználó közötti jogviszony részletes szabályait, valamint a hőmennyiségmérés helyét, ideértve a mérés technológiai helyét is;” „52. §
(1)A távhőszolgáltató, a felhasználó és a díjfizető közötti jogviszony általános szabályait – a kormány az e törvény végrehajtásáról szóló rendeletével kiadott – a Távhő-szolgáltatási Közüzemi Szabályzat állapítja meg.
(2)A Távhő-szolgáltatási Közüzemi Szabályzatban foglaltakkal összefüggésben az önkormányzat képviselő-testülete rendeletben további részletes szabályokat határozhat meg.” „60. §
(3)Az önkormányzat képviselő-testülete rendeletben szabályozza a 6. §
(2)bekezdésében és az 52. §
(2)bekezdésében meghatározott, hatáskörébe utalt feladatokat.”
  1. A Tszt.-nek a távhőszolgáltatásra irányuló közüzemi szerződés felmondására, illetőleg a távhőellátás megszüntetésére vonatkozó szabályai: „
  2. §
(1)Az általános közüzemi szerződés határozatlan időre szól. Az egyedi közüzemi szerződés – ha a felek eltérően nem állapodtak meg – határozott időtartamra szól.
(2)Az általános közüzemi szerződést a felhasználó 30 napos felmondási időpontra, a kormány e törvény végrehajtásáról szóló rendeletében meghatározott módon mondhatja fel, ha együttes feltételként:
  1. a)a felmondáshoz a távhővel ellátott épület tulajdonosi közössége az összes tulajdoni hányad szerinti legalább négyötödös szavazattöbbségű határozatával hozzájárul és az épületben a távhőellátással azonos komfortfokozatú más hőellátást valósít meg;
  2. b)a szerződés felmondása nem okoz jelentős kárt más számára, és nem korlátozza mások tulajdonosi, használói, bérlői jogait;
  3. c)viseli azokat a költségeket, amelyek a felhasználói berendezéseknek a felmondás következtében szükséges műszaki átalakításával merülnek fel;
  4. d)a szerződés felmondását a meglévő rendszer műszaki megoldása lehetővé teszi és a felmondás nem ütközik egyéb jogszabályba. [...]
(5)Abban az esetben, ha a távhővel ellátott épületben lévő, külön tulajdonban és külön használatban álló épületrészben kívánják a távhő igénybevételét megszüntetni, az épületrész tulajdonosa és a felhasználó közösen kezdeményezheti az általános közüzemi szerződés módosítását, ha együttes feltételként:
  1. a)a megszüntetéshez a távhővel ellátott épület tulajdonosi közösségének valamennyi tagja hozzájárul;
  2. b)az épületrészben a távhőellátással azonos komfortfokozatú hőellátást valósítanak meg, amely az épület távhőellátását biztosító felhasználói berendezéstől függetlenül üzemeltethető;
  3. c)a megszüntetés nem okoz jelentős kárt az épület többi tulajdonosa számára, és nem korlátozza mások tulajdonosi, használói, bérlői jogait;
  4. d)viseli azokat a költségeket, amelyek a felhasználói berendezéseknek a szolgáltatás igénybevételének megszüntetésével összefüggésben szükséges műszaki átalakításával merülnek fel;
  5. e)a szolgáltatás igénybevételének megszüntetését a meglévő rendszer lehetővé teszi és az nem ütközik egyéb jogszabályba.” 4. Az Ör. támadott – 2009. május 4. napjáig hatályos – rendelkezései: „16. § A távfűtésről történő leválás csak a bekötővezetékről ellátott ingatlan egészének lehetséges. A fűtési hálózatról nem válhat le épületrész vagy az ingatlanon belüli fogyasztó.” III. Az indítvány megalapozott. 1. Az Alkotmánybíróság eljárása során észlelte, hogy az Ör. 16. §-ának az indítvánnyal támadott első két mondatát Almásfüzitő Község Önkormányzat Képviselő-testületének 7/2009. (V. 4.) Ökr. számú rendelete – a kihirdetés napjával – hatályon kívül helyezte. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint az indítvány benyújtásakor hatályos – és alkalmazás alá eső – jogszabályi rendelkezést kell vizsgálni, ha az indítvány benyújtására az Abtv. 38. §
(1)bekezdése szerinti bírói kezdeményezés, vagy az Abtv.
  1. §-a szerinti alkotmányjogi panasz keretében került sor. [335/B/
  2. AB végzés, ABH 1990, 261.; 10/
  3. (II. 25.) AB határozat, ABH 1992, 76.; 1472/B/
  4. AB végzés, ABH 1997, 953.; 160/B/
  5. AB határozat, ABH 1999, 875, 876.; 1378/B/
  6. AB határozat, ABH 2001, 1609, 1610.; 418/B/
  7. AB határozat, ABH 2002, 1627, 1629.] A jelen ügyben az indítvány az Abtv.
  8. §
(1)bekezdés alapján bíró által kezdeményezett konkrét utólagos normakontrollnak minősül, ezért az Alkotmánybíróság az Ör. támadott rendelkezéseinek alkotmányosságát érdemben megvizsgálta.
  1. A helyi önkormányzat rendeletalkotási hatáskörét az Alkotmány 44/A. §-a, valamint a helyi önkormányzatokról szóló
  2. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.)
  3. §-a határozza meg. Az Alkotmány 44/A. §
(1)bekezdés a) pontja alapján a helyi képviselő-testület önkormányzati ügyekben önállóan szabályoz és igazgat, a 44/A. §
(2)bekezdés kimondja, hogy az önkormányzat rendelete nem lehet ellentétes magasabb szintű jogszabállyal. Az Ötv. 16. §
(1)bekezdése szerint a képviselő-testület önkormányzati rendeletet alkot törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, továbbá törvény felhatalmazása alapján, annak végrehajtására. Az Alkotmánybíróság már több határozatában – 21/
  1. (II. 26.) AB határozat, 22/
  2. (II. 26.) AB határozat, 59/
  3. (V. 22.) AB határozat – a Tszt.-re Tszt.2.-ként hivatkozva kifejtette, hogy: „A távhőszolgáltatás helyi közszolgáltatás, a Tszt.
  4. §
(1)bekezdése alapján a távhőszolgáltatással ellátott létesítmények távhőellátásának biztosítása a települési önkormányzat kötelezettsége. Így, mint minden közüzemi szolgáltatásra, a távhőszolgáltatásra is irányadók a polgári jognak a közüzemi szolgáltatásokra vonatkozó általános érvényű jogszabályi előírásai, és a távhőszolgáltatás sajátosságaira tekintettel a szolgáltatás biztonságának, a fogyasztók érdekeinek védelmében, valamint más energiaellátást szabályozó jogszabályi előírásokkal való összhang biztosítása érdekében külön törvény, a Tszt.
  1. határozza meg a távhőszolgáltatás speciális szabályait. A távhőszolgáltatás biztosítása tehát olyan helyi közfeladat, amely törvényi szabályozás alatt áll. Erre tekintettel az önkormányzat rendeletalkotási szabadsága korlátozott, a képviselő-testületet csak a törvény felhatalmazása alapján, a törvények keretei között illeti meg a szabályozás joga. A települési önkormányzat rendeletalkotási hatáskörébe tartozó szabályozási tárgyköröket a Tszt.
  2. §
(2)bekezdése, valamint 52. §
(2)bekezdése határozza meg, a 60. §
(3)bekezdése kifejezetten kimondja azt is, hogy a képviselő-testület e szabályok keretei között alkot rendeletet. A Tszt.2. 6. §
(2)bekezdés c) pontja alapján a képviselő-testület arra rendelkezik felhatalmazással, hogy rendeletében kijelölje azokat a területeket, ahol területfejlesztési, környezetvédelmi és levegőtisztaság-védelmi szempontok alapján a távhőszolgáltatás fejlesztése célszerű. A Tszt.
  1. rendeletalkotási felhatalmazást tartalmazó rendelkezései alapján a képviselő-testületnek arra nincs felhatalmazása, hogy rendeletében kötelezővé tegye a távhőszolgáltatás igénybevételét és megtiltsa a közüzemi szerződés felmondását. A távhőszolgáltatás – különösen a lakossági felhasználók tekintetében – természetes monopolhelyzetet élvező szolgáltatás, ezért a távhőszolgáltatás szabályozásában kitüntetett szerepe van a fogyasztók védelmének. Amint arra a Tszt.
  2. indoklása is rámutat, a fogyasztóvédelem egyik fontos eleme a szolgáltatás igénybevevőjének az a joga, hogy a közüzemi szerződést felmondhatja. Ezért a Tszt.
  3. a felhasználó jogaként szabályozza az általános közüzemi szerződés felmondását, azzal, hogy a
  4. §-a részletesen szabályozza a felmondás feltételeit, ezzel biztosítva azt, hogy a szerződés felmondása más felhasználók jogait ne korlátozza, azok tulajdonában kárt ne okozzon, illetőleg ne veszélyeztesse a szolgáltatói és a felhasználói rendszer zavartalan működését. A Tszt.
  5. ugyanezen §-a lehetőséget ad a törvényi feltételek betartása mellett, távhővel ellátott épületben, épületrészben a távhőszolgáltatás igénybevételének megszüntetésére is.” [126/
  6. (XII. 17.) AB határozat, ABH 2009, 1297, 1301.) Az Alkotmánybíróság a fenti határozataiban tehát megállapította, hogy a Tszt. alapján a távhőszolgáltatás biztosítása olyan helyi közfeladat, amely törvényi szabályozás alatt áll, ezért a helyi önkormányzatokat csak a törvényi felhatalmazás keretei között illeti meg a szabályozás joga.
  7. Az Ör.
  8. §-a a távhőszolgáltatásról történő végleges leválást szabályozza. Az indítványozó által sérelmezett rendelkezések szerint a fűtési hálózatról csak az épület egésze válhat le, azonban épületrész, illetve az ingatlanon belüli fogyasztó nem élhet ezzel a lehetőséggel. Az Alkotmánybíróság az 59/
  9. (V. 22.) AB határozatban megállapította: „A Tszt. [...]
  10. §
(2)bekezdése, 52. §
(2)bekezdése, illetve 60. §
(3)bekezdése alapján a helyi képviselő-testületnek nincs felhatalmazása arra, hogy rendeletében a hőellátó rendszerek kialakítását, átalakítását korlátozza, s az érintettek számára távhőszolgáltatás igénybevételét tegye kötelezővé.” (ABH 2009, 1152, 1157.) Erre figyelemmel az Ör.
  1. §-ának első két mondata – melyek a távhőszolgáltatást igénybevevő egyedi fogyasztók számára megtiltják a távfűtésről történő leválást és ezzel lényegében kötelezettséget teremtenek a távhőszolgáltatás igénybevételére – ellentétes a Tszt.
  2. §-ával, mely a felhasználó jogaként szabályozza az általános, illetve az egyedi közüzemi szerződés felmondását, a távhőszolgáltatás vételezésének megszüntetését. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Ör.
  3. §-ának első és második mondata a hivatkozott jogszabályi rendelkezéssel ellentétes, ezért az Alkotmány 44/A. §
(2)bekezdése alapján alkotmányellenes. 4. Az Abtv. 43. §
(1)bekezdése értelmében az alkotmányellenes jogszabályt az Alkotmánybíróság erről szóló határozatának a hivatalos lapban való közzétételét követő naptól nem lehet alkalmazni, a 43. §
(4)bekezdése szerint azonban az Alkotmánybíróság a támadott jogszabály konkrét ügyben történő alkalmazhatóságáról a 43. §
(1)bekezdésében meghatározottól eltérően rendelkezhet, ha ezt a jogbiztonság vagy az eljárást kezdeményező különösen fontos érdeke indokolja. Az Alkotmánybíróság az alkotmányellenesnek bizonyult rendelkezéseket – azok hatályon kívül helyezésére való tekintettel – nem semmisíthette meg, azonban az alkalmazási tilalomról rendelkezett. Az alkotmányellenes rendelkezések konkrét ügyben való alkalmazási tilalmának kimondását az eljárás kezdeményezőjének, azaz a konkrét ügy felperesének különösen fontos érdeke indokolja, mivel az alkotmányellenes rendelkezés alapján nem nyílna lehetősége a távhőszolgáltatási közüzemi szerződés felmondására, ezért az Alkotmánybíróság az alkotmányellenes rendelkezésnek a Komáromi Városi Bíróság előtt 7.P.20.792/2009. szám alatt folyamatban lévő perben való alkalmazása tilalmát elrendelte. Az Alkotmánybíróság a határozatnak a Magyar Közlönyben történő közzétételét a támadott jogszabályi rendelkezés alkotmányellenességének megállapítására figyelemmel rendelte el. Budapest, 2011. június 6. Dr. Holló András s. k., Dr. Kiss László s. k., előadó alkotmánybíró alkotmánybíró

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.