42/2009. (IV. 3.) AB határozata
Miről szól ez a jogszabály?
Ez a határozat Kazincbarcika Város Önkormányzata távhőszolgáltatásról szóló rendeletének egy részét semmisíti meg, mert az törvénysértő volt. Emellett megszüntet egy másik eljárást egy korábbi rendelet alkotmányellenességének vizsgálatára.
Kire vonatkozik: Kazincbarcika Város Önkormányzata; A kazincbarcikai távhőszolgáltatás felhasználói.
Fő adatok
- Ország
- Magyarország
- Jogterület
- Egyéb jogszabályok
- Szakaszok
- 3
- Forrás
- MultiLegalPile/
- Szöveg letöltve
- Magyarázat frissítve
Mit szabályoz ez a jogszabály?
- Kazincbarcika Város Önkormányzata 48/2005. (XII. 22.) Ök. számú rendeletének 6. §-a.
- A távhőszolgáltatás kötelező igénybevételét meghatározó területek kijelölését.
- A helyi önkormányzatok rendeletalkotási jogát a magasabb szintű jogszabályokkal való összhang tekintetében.
Kire vonatkozik ez a jogszabály?
- Kazincbarcika Város Önkormányzata.
- A kazincbarcikai távhőszolgáltatás felhasználói.
Melyek a főbb pontok?
- Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy Kazincbarcika Város Önkormányzata 48/2005. (XII. 22.) Ök. számú rendeletének 6. §-a törvénysértő, ezért azt megsemmisítette.
- A megsemmisített rendelkezés a Magyar Közlönyben való közzététel napján veszti hatályát.
- Az Alkotmánybíróság megszüntette az eljárást Kazincbarcika Város Önkormányzata 30/2001. (X. 19.) Ök. számú rendelete 2. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában, mert az indítványozó visszavonta azt.
- A helyi képviselő-testületnek nincs felhatalmazása arra, hogy rendeletben kötelezővé tegye a távhőszolgáltatás igénybevételét, vagy megtiltsa a távhőszolgáltatási rendszerről való leválást.
Egyéb jogszabályok
Jogszabály szövege
Jogszabály szövege
42/2009. (IV. 3.) AB határozata. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság jogszabály törvényellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő határozatot: 1. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy Kazincbarcika Város Önkormányzata távhőszolgáltatásról szóló 48/2005. (XII. 22.) Ök. számú rendeletének 6. §-a törvénysértő, ezért azt megsemmisíti.
A megsemmisített rendelkezés e határozat Magyar Közlönyben történő közzétételének napján veszti hatályát.
Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
INDOKOLÁS I. A megyei közigazgatási hivatal vezetője – miután törvényességi észrevételeit Kazincbarcika város képviselőtestülete 2002. november 22-i ülésén hozott 259/2002. (XI. 22.) számú határozatával nem fogadta el – a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 99. § (2) bekezdés b) pontja alapján indítványt nyújtott be az Alkotmánybírósághoz Kazincbarcika Város Önkormányzata távhőszolgáltatásról szóló 30/2001. (X. 19.) Ök. számú rendelete (a továbbiakban:
Thr1.) 1. §-ának és az ahhoz tartozó melléklet törvénysértésben megnyilvánuló alkotmányellenességének megállapítását, és a hivatkozott rendelkezések ex tunc hatályú megsemmisítését kérve. Indítványozó úgy vélte, hogy a hivatkozott szabályozás, amely Kazincbarcikán kötelezően meghatározza „a kizárólag távhővel fűtendő területeket”, ellentétes a távhőszolgáltatásról szóló 1998. évi XVIII. törvény (a továbbiakban: Tszt1.) 6. §
53. §(8) bekezdés e) pontjában foglaltakkal, valamint az
Ötv. 16. § (1) bekezdésével, s így sérti az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdését is. A fent ismertetett indítványi kérelmekkel egyidejűleg kérte a szerinte alkotmányellenes rendelet egészének megsemmisítését is, „mivel az a magasabb szintű jogszabállyal ellentétes rendelkezésén túl csak annak hatályba léptetéséről szóló előírást tartalmaz”.
Az indítványozó jogutódja, a regionális közigazgatási hivatal vezetője később észlelte, hogy Kazincbarcika Város Önkormányzatának Képviselő-testülete időközben
42. §(2) bekezdése rendelkezett a Thr1. és az azt módosító
rendeletek hatályon kívül helyezéséről. A regionális közigazgatási hivatal vezetője megállapította, hogy a Thr2.
6. §
a megegyezik a Thr1. korábban kifogásolt 1. §-ával, a Thr1. korábbi számozás nélküli melléklete helyébe pedig a Thr2. 2. számú melléklete került. A 2. számú melléklet esetében a képviselő-testület a Thr2.-ben kétirányú szabályozást végzett: egyfelől a megjelölt területeken a távhőszolgáltatás igénybevételének kötelezettségét írta elő, másfelől a város ugyanezen területein a Thr2. 41. § (1) bekezdésében a távhőszolgáltatás fejlesztését is előirányozta. A hivatalvezető álláspontja szerint a Thr2. 6. §-a és 2. számú melléklete a távhőszolgáltatás kötelező igénybevétele miatt továbbra is sérti a Tszt2. (Tszt1.-el teljesen egyező) 6. § (2) bekezdésének c) pontját. Mivel ez csupán arra ad felhatalmazást az önkormányzat képviselő-testületének, hogy rendeletben kijelölje azokat a területeket, ahol területfejlesztési, környezetvédelmi és levegőtisztaságvédelmi szempontok alapján célszerű a távhőszolgáltatás fejlesztése. Hozzáteszi, hogy a Tszt2. más szabályaiból [különösen a 60. § (3) bekezdéséből] sem vezethető le ilyen felhatalmazás, ezért a korábban előterjesztett törvényességi kifogásokat fenntartotta.
Mindezek alapján kérte az Alkotmánybíróságtól a Thr2. 6. §-a alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését. Ugyanakkor a Thr1. hatályba léptetésről szóló 2. §-a vonatkozásában előterjesztett korábbi indítványt okafogyottság miatt visszavonta.
II. 1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései: „44/A. § (...)
Szakiskola által határolt terület
III. Az indítvány megalapozott.
A távhőszolgáltatás a helyi közszolgáltatások körébe tartozik. A Tszt2. 6. § (1) bekezdése rendelkezik arról, hogy a távhőszolgáltatással ellátott létesítmények távhőellátásának biztosítása a települési önkormányzat kötelezettsége. A távhőszolgáltatásra ugyanúgy, mint más közüzemi szolgáltatásra (pl. víz, energia) irányadók a polgári jog közüzemi szolgáltatásokra vonatkozó általános szabályai.
A távhőszolgáltatásról szóló speciális szabályokat külön törvény, a Tszt2. tartalmazza. A távhőszolgáltatás külön törvényi szabályozást igénylő jellegét többek között az adja – ahogyan a törvényjavaslathoz fűzött indokolás is tartalmazza –, hogy a szolgáltatást ellátó gazdálkodó szervezet a lakossági szolgáltatás területén természetes monopolhelyzetben van; a felhasználónak általában nincs, vagy csak jelentős anyagi ráfordítással van választási lehetősége más fűtés, illetve hőszolgáltatás igénybevételére.
A természetes monopolhelyzet ellensúlyozására a törvényi szintű szabályozás és a fogyasztóvédelmi rendszer fejlesztése lehet megfelelő eszköz.
A távhőszolgáltatás biztosítása tehát helyi közfeladat, amelyet törvény szabályoz. Ez természetesen az önkormányzat rendeletalkotási szabadságát is korlátozza, mivel a képviselő-testület csak a törvény felhatalmazása alapján, az irányadó törvény(ek) keretei között szabályozhatja a távhőszolgáltatást.
A jelen ügyben vizsgált esetben a Tszt2. 6. § (2) bekezdése és 52. § (2) bekezdése ad a képviselő-testület számára rendeletalkotási felhatalmazást, amely felhatalmazást a törvény 60. § (3) bekezdése megismétel. A Tszt2. 6. §
Ilyen tartalmú rendelettel ugyanis a helyi jogalkotó a fogyasztók Tszt2.-ben biztosított jogait korlátozná, ami magasabb szintű jogszabállyal ellentétes normaalkotáshoz, s így alkotmányellenességhez vezetne.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság Thr2. 6. §-át törvénysértőnek, s így az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésébe ütközőnek ítélte, és megsemmisítette.
Indítványozó a támadott jogszabályi rendelkezés ex tunc hatályú megsemmisítését is kérte az Alkotmánybíróságról. Ezzel kapcsolatban az Alkotmánybíróság a következőkre mutat rá.
Az Alkotmánybíróság az Abh. érvrendszerét követve a hivatkozott rendelkezéseket a kihirdetés napjával, ex nunc hatállyal semmisítette meg, mivel az Alkotmánybíróság a jelen esetben is úgy ítélte meg, hogy a vitatott szabályok ex tunc hatályú megsemmisítését sem a jogbiztonság, sem a jogalanyok nyomós érdeke nem indokolja.
Ennek indokát az Alkotmánybíróság az Abh.-ban kifejtettekhez hasonlóan abban látta, hogy a közüzemi szerződés felmondására, illetőleg a távhőszolgáltatás igénybevételének megszüntetésére csak a Tszt2. 38. §-ában szabályozott feltételek teljesülése esetén kerülhet sor.
Az Alkotmánybíróság az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 20. §-a alapján az arra jogosult indítványa alapján jár el. Tekintettel az indítvány visszavonására az Alkotmánybíróság az eljárást – az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (ABK 2009. január, 3.) 31. § d) pontja alapján – megszüntette.
A határozat Magyar Közlönyben történő közzététele az Abtv. 41. §-án alapul.
Dr. Balogh Elemér s. k., Dr. Bragyova András s. k., alkotmánybíró előadó alkotmánybíró