165/2008. (XII. 18.) AB határozat. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság folyamatban lévő ügyben alkalmazandó jogszabály alkotmányelleness

165/2008. (XII. 18.) AB határozat. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság folyamatban lévő ügyben alkalmazandó jogszabály alkotmányellenességének vizsgálatára irányuló bírói kezdeményezés tárgyában meghozta a következő h a t á r o z a t o t : 1. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy Pellérd Község Önkormányzata Képviselő-testületének a Pellérden fizetendő út- és közműépítési hozzájárulásról szóló 14/2005. (XI. 25.) számú rendelete 2. § (1) bekezdés második mondata és a rendelet melléklete alkotmányellenes, ezért azokat e határozata kihirdetésének napjával megsemmisíti. 2. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy Pellérd Község Önkormányzata Képviselő-testületének a Pellérden fizetendő út- és közműépítési hozzájárulásról szóló 14/2005. (XI. 25.) számú rendelete melléklete 1. pontjának a „József Attila utca 360 hrsz.” szövegrésze a Baranya Megyei Bíróság előtt 6.K.20.605/2007. szám alatt folyamatban lévő perben nem alkalmazható. Az Alkotmánybíróság a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi. I. A Baranya Megyei Bíróság az előtte 6.K.20.605/2007. szám alatt folyamatban lévő perben a tárgyalás felfüggesztése mellett indítványozta az Alkotmánybíróságnál annak megállapítását, hogy Pellérd Község Önkormányzata Képviselő-testületének a Pellérden fizetendő út- és közműépítési hozzájárulásról szóló 14/2005. (XI. 25.) számú rendelete (a továbbiakban: Ör.) melléklete 1. pontjának a „József Attila utca 360 hrsz.” szövegrésze alkotmányellenes. Kérte a hivatkozott jogszabályhely megsemmisítését annak kimondásával, hogy az a bíróság előtt 6.K.20.605/2007. szám alatt folyamatban lévő perben nem alkalmazható. Pellérd Község jegyzője a 2006. május 23-án kelt 921/2006. számú határozatával a felperes terhére a Pellérd 360. hrsz.-ú ingatlan után 333 010 Ft közműfejlesztési hozzájárulás befizetési kötelezettséget állapított meg. Az elsőfokú határozat ellen benyújtott fellebbezést a Dél-dunántúli Regionális Közigazgatási Hivatal vezetője a 3–1759/2/2006. számú határozatával elutasította. A másodfokú határozat ellen az érintett keresetet nyújtott be a bírósághoz. Keresetében a közigazgatási határozatok megsemmisítését kérve előadta, hogy az önkormányzat rendelete a 360. hrsz.-ú ingatlant tévesen a József Attila utcához sorolta, pedig az az Arany János u. 23. szám alatt szerepel, állítása szerint közművesítés sem az Arany János utcában, sem a József Attila utcában nem történt, közművesítés jóval korábban kizárólag a Deák Ferenc utcában történt, s onnan az érintett ingatlan közművesítettnek minősül. Véleménye szereint a 360. hrsz.-ú ingatlan az Ör. szerinti közművesítés szempontjából nem minősül érintett ingatlannak. A bíróság álláspontja szerint a perben alkalmazandó – és a perbeli időszakra hatályos –, az Ét. felhatalmazása alapján született önkormányzati rendelet melléklete 1. pontjának a felperes ingatlanát érintő rendelkezése ellentétes az Ét. 28. § (2) bekezdésében foglaltakkal, mert a bíróság megítélése szerint a már korábban közművesített perbeli telek, a telek másik oldalán húzódó József Attila utcai köművesítéssel nem lehet érintett. A perbeli ingatlanra vonatkozó szabályozás tehát a „telek érintettsége” híján a hivatkozott magasabb szintű jogszabállyal ellentétes, így ütközik az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésével, sérti továbbá az Alkotmány 2. § (1) bekezdését, a jogállamiság, a jogbiztonság alkotmányos elvét. II. 1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései: „2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokrati kus jogállam.” „44/A. § (2) A helyi képviselőtestület a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal.” 2. Az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Ét.) érintett rendelkezései: „28. § (1) A helyi építési szabályzatban, illetőleg a szabályozási tervben a területre előírt kiszolgáló utakat és a közműveket az újonnan beépítésre szánt, illetve a rehabilitációra kijelölt területeken legkésőbb az általuk kiszolgált építmények használatbavételéig meg kell valósítani. E kötelezettség teljesítése, ha jogszabály vagy megállapodás arra mást nem kötelez, a települési – a fővárosban megosztott feladatkörüknek megfelelően a fővárosi, illetve a fővárosi kerületi – önkormányzat feladata. (2) Ha a kiszolgáló utat, illetőleg közművet a települési önkormányzat megvalósította, annak költségét részben, de legfeljebb a költségek 90%-áig az érintett ingatlanok tulajdonosaira átháríthatja. A hozzájárulás mértékét és a megfizetés módját a települési önkormányzat rendelettel szabályozza. Az útépítési és közművesítési hozzájárulás nem róható ki, ha az út- és közműépítéshez szükséges terület kialakítása érdekében korábban lejegyzett telekrészért járó kártalanítás összegének megállapítása során az út és a közmű megépítéséből eredő értéknövekedést figyelembe vették. (3) A fővárosban a (2) bekezdésben említett szabályozásra – megosztott hatáskörüknek megfelelően – a fővárosi, illetve a fővárosi kerületi önkormányzat rendelkezik hatáskörrel. A hozzájárulás olyan arányban illeti meg a fővárosi és a kerületi önkormányzatot, amilyen arányban a helyi közút kialakításával kapcsolatos költségeket viselték. (4) A hozzájárulás fizetésére vonatkozó kötelezettséget és annak mértékét a települési önkormányzat jegyzője az érintettekkel határozatban közli.” 3. Az Ör. perben érintett rendelkezése: „2. § (1) Pellérd Község Önkormányzata a település Szabályozási tervében szereplő és a terv által előírt építési telkek vonatkozásában közutat és közműveket épít. Az Önkormányzat a közút és közművek létesítési költségeit, részben vagy egészben az érintett ingatlanok tulajdonosaira átháríthatja. A hozzájárulás mértékét és arányát az ingatlanok tekintetében a várható kivitelezési érték alapján, a közmű által kiszolgálandó ingatlanok arányában, az érintett ingatlanok helyrajzi számainak és a hozzájárulás konkrét összegének megjelölésével e rendelet mellékleteként meghatározza.” „Melléklet Pellérd Község Önkormányzata 14/2005. (XI. 25.) rendeletéhez 1. József Attila utca 354. hrsz. 360. hrsz. Az út, víz és szennyvíz közműfejlesztési hozzájárulás összege: 333 010 Ft/telek” III. Az indítvány megalapozott. A perbeli ingatlanra vonatkozó Ör. szerinti szabályozás lényege az, hogy jogszabály – az önkormányzat rendelete – a normatív szabályok mellett konkrét, egyedi döntéseket is tartalmaz. Meghatározza, hogy a közműfejlesztési hozzájárulás fizetése szempontjából melyek az érintett ingatlanok és meghatározza az egyes ingatlanok után fizetendő hozzájárulás összegét is. Az Alkotmánybíróságnak az ilyen szabályozás alkotmányosságára vonatkozó álláspontját, gyakorlatát a 43/2006. (X. 5.) AB határozat a következőként összegezte: „Az Alkotmány 57. §-ának (5) bekezdése szerint bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen áll fenn a jogorvoslat joga. A jelen esetben azonban nem bírósági, közigazgatási és más hatósági döntésről van szó, hanem települési önkormányzat képviselő-testületének rendeletéről, azaz jogszabályról. Az Alkotmánybíróság az építésügyről szóló 1964. évi III. törvénynek – az Étv. 25. §-ában meghatározott rendelkezéseket nem tartalmazó – a szabályai alapján megalkotott önkormányzat képviselő-testületi rendelet vizsgálata alapján 1994-ben kimondta, hogy alkotmányellenes az a szabályozás, amely az ingatlantulajdont korlátozó egyedi döntések rendeleti formában való megjelentetésével gyakorlatilag kizárja a fellebbezés és a bírósági felülvizsgálat benyújtásának a lehetőségét, és ezáltal sérti a tulajdonvédelemre is garanciát nyújtó jogorvoslat lehetőségét [6/1994. (II. 18.) AB határozat, ABH 1994, 65, 67.]. A 45/1997. (IX. 19.) AB határozat azt állapította meg, hogy alkotmányellenes az a szabályozási mód, amelynél több egyedi döntés összefoglalása jogszabályi, törvényi rendelkezés formájában jelenik meg, és ezzel kizárja a bí rósági felülvizsgálatot, sérti a jogorvoslat lehetőségét (ABH 1997, 311, 318.). Az 53/2002. (XI. 28.) AB határozat rendelkező részében mondta ki, hogy az Országgyűlés jogalkotói feladatának elmulasztásával alkotmányellenes helyzetet idézett elő azáltal, hogy a törvényi rendelkezés alapján védett természeti területek egyedi meghatározása során nem biztosított önálló jogorvoslatot. A határozat indokolása rámutatott, hogy a tulajdonjog korlátozásának az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzésével kapcsolatos jogorvoslati lehetőség nem pótolhatja a jogszabályi formában történő védett területté nyilvánítással okozott sérelem bírósági felülvizsgálatát; a védett természeti területek egyedi megjelölésére vonatkozó döntésről alakisági követelményeknek megfelelő, önálló határozatba foglalt és elkülönített döntés hiányában nincs érdemi jogorvoslati lehetőség (ABH 2002, 327, 335.). Ugyanezt az elvet érvényesítette a 33/2006. (VII. 13.) AB határozat, amely a fokozottan védett természeti területté nyilvánításnál a jogszabályban – egyedi közigazgatási határozat nélkül – kimondott tulajdonjog-korlátozás tekintetében állapította meg az Alkotmány 57. §-ának (5) bekezdésében meghatározott jogorvoslati jognak a megsértésével járó alkotmányellenes helyzetet (ABK 2006. július). Az Étv. 25. §-ának (2) bekezdése alapján nem kerül sor olyan közigazgatási határozat meghozatalára, amellyel szemben jogorvoslattal lehetne élni, hanem a települési önkormányzat rendelete határozza meg, melyek azok a telkek, amelyekre a megjelölt településrendezési cél megvalósítása érdekében elővásárlási jog keletkezik. A jogorvoslatra lehetőséget nem biztosító megoldás sérti az Alkotmány 57. §-ának (5) bekezdését. Ezért az Alkotmánybíróság megállapította az Étv. 25. §-a (2) bekezdésének (...) az alkotmányellenességét.” (ABH 2006, 540, 548–549.) Az Alkotmánybíróság e határozataiban kifejtett elvek az Ör. tekintetében is irányadóak. Az Ör. melléklete konkrétan maghatározza a közműfejlesztési hozzájárulás szempontjából érintett ingatlanokat és a fizetendő hozzájárulás összegét. Az Ör.-ben, tehát jogszabályban történő szabályozás kizárja az érdemi jogorvoslatot, a bírósági felülvizsgálatot, ami ellentétes az Alkotmány 57. § (5) bekezdésével, ennek révén sérti a Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe foglalt jogállamiság követelményét. Az Ör. melléklete az Ör. 2. § (1) bekezdés második mondatán alapul, az Alkotmánybíróság – eddigi gyakorlatával összefüggésben – az alkotmányossági vizsgálatot „szoros tárgyi összefüggés” okán erre és a rendelet mellékletének egészére is kiterjesztette. [54/1992. (X. 29.) AB határozat, ABH 1992, 266, 268.; 28/1994. (V. 20.) AB határozat, ABH 1994, 134, 137.; 34/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 177, 181.; 67/1997. (XII. 29.) AB határozat, ABH 1997, 411, 416.; 33/2002. (VII. 4.) AB határozat, ABH 2002, 173, 182.; 17/2006. (I. 17.) AB határozat, ABH 2006, 281.] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Ör. 2. § (1) bekezdésének második mondata és az Ör. melléklete alkotmányellenes, ezért azokat megsemmisítette. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 43. § (1) bekezdése értelmében az alkotmányellenes jogszabályt az Alkotmánybíróság határozatának a hivatalos lapban való közzététele napjától nem lehet alkalmazni. Az Abtv. 43. § (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az alkotmányellenessé nyilvánítás és megsemmisítés nem érinti a határozat közzététele előtt létrejött jogviszonyokat. Az Abtv. 43. § (4) bekezdése viszont lehetővé teszi, hogy az Alkotmánybíróság e két hivatkozott rendelkezéstől eltérően dönthessen az alkotmányellenes jogszabály hatályon kívül helyezése vagy konkrét esetben történő alkalmazhatósága kérdésében, ha ezt a jogbiztonság, vagy az eljárást kezdeményező különösen fontos érdeke indokolja. Ebben az ügyben folyamatban lévő eljárás felfüggesztése mellett az eljáró bíró kezdeményezte az alkotmányellenesség megállapítását. Az Alkotmánybíróság megsemmisítette az érintett rendelkezést és az eljárást kezdeményező különösen fontos érdekére tekintettel az Abtv. 43. § (4) bekezdése alapján úgy rendelkezett, hogy a kizárja annak alkalmazhatóságát a bíróság előtt folyamatban lévő perben. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint, ha az indítvánnyal támadott jogszabályt vagy annak egy részét az Alkotmány valamely rendelkezésébe ütközőnek minősíti és ezért azt megsemmisíti, akkor a további alkotmányi rendelkezések esetleges sérelmét a már megsemmisített jogszabályi rendelkezéssel összefüggésben érdemben nem vizsgálja. [44/1995. (VI. 30.) AB határozat, ABH 1995, 203, 205.; 4/1996. (II. 23.) AB határozat, ABH 1996, 37, 44.; 61/1997. XI. 19.) AB határozat, ABH 1997, 361, 364.; 15/2000. (V. 24.) AB határozat, ABH 2000. 420, 423.; 38/2003. (VI. 26.) AB határozat, ABH 2003, 829, 835.; 116/2008. (IX. 26.) AB határozat, ABK 2008. szeptember 1216, 1219.] Mivel az Alkotmánybíróság a támadott rendelkezés alkotmányellenességét megállapította, azt megsemmisítette, ezért nem vizsgálta annak az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésébe való ütközését. A határozatnak a Magyar Közlönyben való közzététele az Abtv. 41. §-án alapul. Budapest, 2008. december 15. Dr. Holló András s. k., Dr. Kiss László s. k., alkotmánybíró előadó alkotmánybíró