283/B/2004. AB határozat. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítván

283/B/2004. AB határozat. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő 1. Az Alkotmánybíróság a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 167. § (1) bekezdés első mondata és a 252. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja. 2. Az Alkotmánybíróság a büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény 219. § (1) és (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló eljárást megszünteti. 3. Az Alkotmánybíróság a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 340. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt visszautasítja. I. 1. Az indítványozó a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: Btk.) 71. § (3) bekezdése, a büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény (a továbbiakban: 1973. évi Be.) hetvenegy pontban megjelölt rendelkezése, valamint a büntetőeljárás során keletkezett iratokból másolat adásáról szóló 4/1991. (III. 14.) IM-BM együttes rendelet alkotmányellenességének megállapítása és megsemmisítése, továbbá az 1973. évi Be.-ben a nyomozó hatóság, illetve az ügyész számára előírt határidők elmulasztása miatti hatékony jogorvoslat hiányával összefüggő, mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítása iránt nyújtott be indítványt. Az Alkotmánybíróság az indítványban megjelölt jogszabályi rendelkezéseket – a tárgyukra tekintettel – öt csoportra osztotta, és vizsgálatukat az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat (ABK 2009. január, 3., a továbbiakban: Ügyrend) 28. § (2) bekezdése alapján elkülönítette. Az 1271/B/1997. AB határozatban (ABH 2004, 1183.) az Alkotmánybíróság elbírálta az 1973. évi Be.-nek a hatóságok tájékoztatási kötelezettségével, illetve az eljárás résztvevőinek tájékozódási jogával összefüggő rendelkezései, valamint a 4/1991. (III. 14.) IM–BM együttes rendelet alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványi részeket. A nyomozó hatóság, illetve az ügyész számára előírt határidők elmulasztása esetén a hatékony jogorvoslat hiányával összefüggő, mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványi részről az Alkotmánybíróság – más ügyekkel egyesítés után – a 62/2006. (XI. 23.) AB határozatban (ABH 2006, 697, 699.) döntött. A 281/B/2004. AB határozat (ABK 2010. november, 1268.) foglalkozott a Btk. 71. § (3) bekezdése, valamint az 1973. évi Be.-nek az állami büntető igény érvényesítésével összefüggő, az indítvány V/4. pontjában tételesen megjelölt szabályai, illetve az azoknak megfelelő hatályos rendelkezések alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló részekkel. A 282/B/2004. AB határozatban az Alkotmánybíróság az 1973. évi Be.-nek a sértett, illetve más személyek eljárási jogaival és jogorvoslati jogával összefüggő, az indítvány V/4. pontjában megjelölt szabályait vizsgálta. 2. A jelen eljárásban az Alkotmánybíróság az 1973. évi Be.-nek az eljárási költségek viselésével összefüggő, az indítvány V/4. pontjában megjelölt szabályai, a 115. § (6) bekezdés második mondata, a 219. § (1)–(2) bekezdése és a 219. § (3) bekezdés második mondata alkotmányossági vizsgálatára irányuló indítványi részeket bírálta el. Az indítványozó az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében meghatározott jogorvoslathoz való joggal ellentétesnek ta lálta, hogy az 1973. évi Be. 115. § (6) bekezdése a költségek viseléséhez köti az eljárási cselekmények gyorsírással, hangfelvevővel vagy egyéb berendezéssel történő rögzítését. Álláspontja szerint e szabály alól méltányosságból kivételt kellene tenni, amennyiben a terhelt, a védő, illetve a sértett jövedelmi és vagyoni viszonyai következtében a költségeket nem tudja vállalni. Az indítványozó szerint alkotmányellenes, az „ügyvédséggel megbízóként kapcsolatba kerülő jogalanyok indokolatlan megkülönböztetése” az 1973. évi Be. 219. § (1) és (2) bekezdéséből adódó helyzet, amelyben a védői munka díja függ attól, hogy az állam vagy a vádlott viseli a költséget. Az indítványozó „indokolatlan korlátozásnak” tartotta az 1973. évi Be. 219. § (3) bekezdés második mondatának rendelkezését, miszerint a magánfél és képviselője készkiadásának megtérítése a polgári jogi igény teljes vagy részbeni megítélésének függvénye. 3. Az indítvány benyújtását követően a szabályozás megváltozott. 3.1. Az ítélőtáblák és a fellebbviteli ügyészi szervek székhelyének és illetékességi területének megállapításáról szóló 2002. évi XXII. törvény 2. § (6) bekezdése alapján 2003. július 1-jével hatályba lépett a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.). A Be. 605. § (7) bekezdése az 1973. évi Be.-t hatályon kívül helyezte. Az indítványozó a szabályozás megváltozására figyelemmel hozzá intézett, az indítvány módosításával kapcsolatos alkotmánybírósági felhívásra nem nyilatkozott. 3.2. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 20. §-a szerint az Alkotmánybíróság az arra jogosult indítványa alapján jár el – és főszabályként – csak hatályban lévő jogszabály alkotmányosságát vizsgálja. Ez alól kivétel lehet, ha az eljárás az Abtv. 38. §-a alapján bírói kezdeményezés, vagy a 48. §-a alapján alkotmányjogi panasz tárgyában folyik. [10/1992. (II. 25.) AB határozat, ABH 1992, 72, 76.; 335/B/1990. AB határozat, ABH 1990, 261, 262.] Ugyancsak sor kerül a hatályon kívül helyezett rendelkezések érdemi vizsgálatára akkor is, ha az indítványozó által támadott jogszabály az új jogszabályban is változatlan tartalommal jelenik meg. Amennyiben az időközben hatályát vesztett jogszabály helyébe lépő új jogszabály – azonos jogi környezetben – szintén tartalmazza a vitatott normát, az Alkotmánybíróság az eljárást az új rendelkezés tekintetében folytatja le. (137/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 456, 457.; 157/B/2003. AB határozat, ABH 2008, 1921, 1922.) A Be. szabályozási koncepciója – egyes szabályok módosulása mellett – lényegében nem változott, az 1973. évi Be. támadott szabályaiban az indítványozó által sérelmezett alkotmányossági probléma a Be. szabályaiban is értelmezhető. Az Alkotmánybíróság a jelen ügyben tehát az indítványt a Be. rendelkezései alapján vizsgálta. II. Az indítvány elbírálásánál figyelembe vett jogszabályi rendelkezések: 1. Az Alkotmány rendelkezése: „57. § (5) A Magyar Köztársaságban a törvényben meg határozottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti. A jogorvoslati jogot – a jogviták ésszerű időn belüli elbírálásának érdekében, azzal arányosan – a jelen lévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvény korlátozhatja.” 2. A büntetőeljárási szabályok: 2.1. Az 1973. évi Be. rendelkezései: „115. § (6) A hatóság elrendelheti az eljárási cselekmény rögzítését gyorsírással, hangfelvevővel vagy egyéb berendezéssel. A terhelt, a védő vagy a sértett indítványára ez csak akkor rendelhető el, ha a költséget előlegezik. (…)” „219. § (1) A bíróság – a felmentés esetét kivéve – a kirendelt védő kérelmére kötelezheti a vádlottat, hogy a védő részére a büntetőügyben megbízás esetén felszámítható díjnak megfelelő munkadíjat fizesse meg. A védő ezt a kérelmét legkésőbb a védőbeszédben terjesztheti elő. (2) Az (1) bekezdés alkalmazására csak akkor kerülhet sor, ha a bíróság a védő részére kirendelt védői díjat még nem állapított meg. (3) A magánfél és képviselője készkiadásának, valamint az utóbbi díjának megfizetésére a bíróság a vádlottat akkor kötelezi, ha a magánfél által érvényesített polgári jogi igénynek helyt ad. Részbeni helytadás esetén a vádlottat az említett költség arányos részének megfizetésére kell kötelezni; egyébként e költséget a magánfél viseli.” 2.2. A Be. rendelkezései: „167. § (1) Az ügyész, valamint a nyomozó hatóság el rendelheti a nyomozási cselekménynek gyorsírással, képvagy hangfelvevővel vagy egyéb berendezéssel történő rögzítését; elrendeli, ha a gyanúsított, a védő vagy a sértett ezt a költségek egyidejű előlegezésével indítványozza. (…)” „252. § (2) A bíróság elrendelheti az eljárás egészének vagy egy részének gyorsírással történő feljegyzését, képvagy hangfelvevő eszközzel vagy más berendezéssel történő rögzítését. A bíróság ezt elrendeli az ügyész, a vádlott, a védő vagy a sértett indítványára, feltéve, hogy kellő időben terjesztették elő, és a vádlott, a védő vagy a sértett az indítványával egyidejűleg a költséget is előlegezi.” „340. § (1) A magánfél és képviselője készkiadásának, valamint az utóbbi díjának megfizetésére a bíróság a vádlottat akkor kötelezi, ha a magánfél által érvényesített polgári jogi igénynek helyt ad. Részbeni helyt adás esetén a vádlottat az említett költség arányos részének megfizetésére kell kötelezni; egyébként e költséget a magánfél viseli.” III. Az indítvány részben megalapozatlan, részben alkalmatlan az elbírálásra. 1. A Be. már nem tartalmazza azt a lehetőséget, hogy a kirendelt védő részére a bíróság a büntetőügyben megbízás esetén felszámítható díjnak megfelelő összeg megfizetésére kötelezze a vádlottat. A kirendelt védő munkadíját az állam előlegezi minden esetben, külön jogszabályban rögzített feltételek szerint [Be. 48. § (9) bekezdés, 7/2002. (III. 30.) IM rendelet]. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság az 1973. évi Be. 219. § (1) és (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló eljárást az Ügyrend 31. § a) pontja alapján megszüntette. 2. Az 1973. évi Be. 219. § (3) bekezdésével azonos tartalmú a Be. 340. § (1) bekezdése, miszerint a polgári jogi igénynek részbeni helyt adás esetén a bíróság a magánfél és képviselője készkiadásának, valamint utóbbi díjának csupán részleges megfizetésére kötelezi a vádlottat. Az indítvány e szabályozást sérelmező része semmilyen alkotmányos rendelkezésre nem utal. Az Abtv. 20. §-a értelmében az Alkotmánybíróság az arra jogosult indítványa alapján jár el. Az Abtv. 22. § (2) bekezdése szerint az indítványnak a kérelem alapjául szolgáló ok megjelölése mellett határozott kérelmet kell tartalmaznia. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata, hogy az indítvány elbírálhatóságához a kérelemben három feltételnek kell együttesen fennállnia: az indítványozónak meg kell jelölnie a jogszabályt és annak rendelkezését, amelyet az Alkotmány valamely konkrét rendelkezésébe ütközőnek tart, továbbá meg kell indokolnia, hogy az Alkotmány felhívott rendelkezését a megsemmisíteni kért jogszabályhely miért és mennyiben sérti (440/B/1993. AB végzés, ABH 1993, 910.; 472/B/2000. AB végzés, ABH 2001, 1655.) A polgári jogi igény részbeni megítélése esetén irányadó költségviselési szabály alkotmányossági vizsgálatának a feltételei hiányoznak, így az indítvány érdemben nem bírálható el. Ezért az Alkotmánybíróság a Be. 340. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt az Ügyrend 29. § d) pontja alapján visszautasította. 3. Az indítványozó az Alkotmány 57. § (5) bekezdésben biztosított jogorvoslathoz való joggal ellentétesnek ítélte azt a szabályozást, hogy az eljárási cselekmények gyorsírással, kép- vagy hangfelvevővel vagy egyéb berendezéssel történő rögzítésére a terhelt, védő, illetve sértett kérelme alapján csak akkor kerülhet sor, ha annak költségeit a kérelmező személy előlegezi. [Be. 167. § (1) bekezdés első mondat, 252. § (2) bekezdés] Az Alkotmánybíróság több határozatában foglalkozott az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében foglalt jogorvoslathoz való jog értelmezésével. Az alapjog lényeges tartalma az érdemi határozatok tekintetében a más szervhez vagy ugyanazon szervezeten belüli magasabb fórumhoz fordulás lehetősége. [5/1992. (I. 30.) AB határozat, ABH 1992, 27, 31.] A hatékony jogorvoslathoz való jog megkívánja a megtámadható hatósági határozatokról való tudomásszerzést és azok tartalmának megismerhetőségét is (1271/B/1997. AB határozat, ABH 2004, 1183, 1197.). Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az eljárási cselekményeknek a jegyzőkönyv mellett más módon való rögzítésének kívánalma már kívül esik a hatékony jogorvoslathoz való jogból következő büntetőeljárási jogok körén. A sérelmezett szabályozás és az Alkotmány 57. § (5) bekezdése között nincs alkotmányossági szempontból értékelhető összefüggés. Az Alkotmánybíróság gyakorlatában az alkotmányossági összefüggés hiánya az indítvány elutasítását vonja maga után [985/B/1991. AB határozat, ABH 1991, 652, 653–654.; 1187/D/2004/7. AB határozat, ABK 2010. október, 1187.]. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság a Be. 167. § (1) bekezdés első mondata és a 252. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította. Budapest, 2011. március 8. Dr. Paczolay Péter s. k., az Alkotmánybíróság elnöke