678/B/2006. AB határozat. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítván

678/B/2006. AB határozat. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő h a t á r o z a t o t : Az Alkotmánybíróság a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. LXXX. törvény 10. § (3) bekezdése, valamint 50. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja. I. 1. Az indítványozó alkotmányjogi panaszként megjelölt, de tartalmilag utólagos normakontrollt kérő indítványában kérte az egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2006. évi LXI. törvény (a továbbiakban: Módtv1.) 134. és 155. §-ainak megsemmisítését. Előadta, hogy a Módtv1. megalkotása során a jogalkotó nem tett eleget a jogalkotási eljárásról szóló 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat.) rendelkezéseinek, a Kormány nem tartotta magát az Országos Érdekegyeztetési Tanácsban rögzített megállapodáshoz, és megsértette a 2006-os évre kötött bérmegállapodást. Álláspontja szerint az érdemi egyeztetés elmaradása sérti a Kormány Alkotmány 36. §-ában rögzített kötelezettségét, továbbá sérültek a szakszervezetek Alkotmány 4. §-ában rögzített alapjogai. 2. Az indítványozó hivatkozott arra is, hogy a Módtv1. 134. és 155. §-ai – amelyek a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.) 10. § (3) bekezdését és 50. §-át módosították, illetve egészítették ki – sértik az Alkotmány 70/B. § (3) bekezdését. Az indítványozó szerint az évközi kormányzati, törvényhozói beavatkozás, különösen a járulékok emelése ellentétes azzal az elvvel, miszerint minden dolgozónak joga van olyan jövedelemhez, amely megfelel végzett munkája mennyiségének és minőségének. Az indítványozó álláspontja szerint az Országos Érdekegyeztető Tanács bérmegállapodása az Alkotmány 70/B. § (3) bekezdésének konkretizálása, így az azzal ellentétes törvényhozói rendelkezés az Alkotmány hivatkozott szabályát is sérti. II. 1. Az Alkotmány hivatkozott rendelkezései: „4. § A szakszervezetek és más érdekképviseletek védik és képviselik a munkavállalók, a szövetkezeti tagok és a vállalkozók érdekeit. (…) 36. § Feladatának ellátása során a Kormány együttmű ködik az érdekelt társadalmi szervezetekkel. (…) 70/B. § (…) (3) Minden dolgozónak joga van olyan jövedelemhez, amely megfelel végzett munkája mennyiségének és minőségének.” 2. A Tbj. indítvány elbírálásakor hatályos rendelkezései: „10. § (…) (3) A mezőgazdasági őstermelő biztosítási kötelezettsé ge a) az őstermelői igazolványban feltüntetett időponttól az igazolvány visszaadása napjáig, b) gazdálkodó család tagja esetében a családi gazdaság nyilvántartásba vétele napjától a nyilvántartásból való törlés napjáig, illetőleg c) az 5. § (1) bekezdésének i) pontjában meghatározott biztosítást kizáró körülmény megszűnését követő naptól a biztosítást kizáró körülmény bekövetkezésének napjáig áll fenn. Megszűnik a biztosítás akkor is, ha a mezőgazdasági őstermelő kilép a családi gazdaságból vagy a közös őstermelésből. (…) 50. § (1) A foglalkoztató a biztosítottnak a tárgyhónap ban kifizetett (juttatott), járulékalapot képező jövedelem alapján köteles a társadalombiztosítási járulékot, az egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulékot, a nyugdíjjárulékot (tagdíjat) megállapítani és a biztosítottat terhelő járulékot levonni. A megállapított tárgyhavi járulékot (tagdíjat) az Art. 31. §-ának (2) bekezdésében és 2. számú mellékletében meghatározottak szerint kell a tárgyhónapot követő hónap 12-éig bevallani, illetőleg megfizetni az állami adóhatóságnak. A megállapított járulékot (tagdíjat) csökkenteni kell azzal az összeggel, amelyet a foglalkoztató az adott jogviszonnyal összefüggésben a tárgyévre vonatkozó túlfizetés – ideértve a magán-nyugdíjpénztári tagsággal összefüggő túlfizetést is – miatt fizetett vissza a biztosítottnak. Ha a tárgyhavi tagdíj-kötelezettség nem nyújt fedezetet a túlfizetés rendezésére, akkor a tárgyhavi kötelezettséget meghaladó tagdíjtúlfizetés összegét az állami adóhatóság adatszolgáltatása alapján a pénztár visszafizeti. (2) Az egyéni vállalkozó a társadalombiztosítási járulékot, az egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulékot, valamint a nyugdíjjárulékot (tagdíjat) az Art. 31. §-ának (2) bekezdésében és 2. számú mellékletében meghatározottak szerint a tárgyhónapot követő hónap 12-éig vallja be, illetőleg fizeti meg az állami adóhatóságnak. Az eva adózó egyéni vállalkozó a járulékot (tagdíjat) az Eva tv.-ben meghatározottak szerint fizeti meg és vallja be. (3) Az 5. § (3) bekezdésében említett személy a járulékalapot képező jövedelme után fizetendő társadalombiztosítási járulékot, egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulékot, valamint nyugdíjjárulékot (tagdíjat) a személyi jövedelemadóról benyújtott bevallásában vallja be, és a jövedelem kifizetését, juttatását követő hónap 12-éig fizeti meg az állami adóhatóságnak, kivéve, ha a járulék (tagdíj) megfizetését és bevallását a foglalkoztató a 30. § (2) bekezdése szerint átvállalta. (4) A mezőgazdasági őstermelő a 19. § (1) bekezdésében meghatározott nyugdíj-biztosítási, természetbeni és pénzbeli egészségbiztosítási járulékot, a 19. § (3) bekezdésében meghatározott természetbeni és pénzbeli egészségbiztosítási járulékot, valamint a nyugdíjjárulékot (tagdíjat) az Art. 31. §-ának (2) bekezdése szerinti adattartalommal elektronikus úton negyedévente, a negyedévet követő hónap 12-éig vallja be és a bevallás benyújtására előírt határidőig fizeti meg az állami adóhatóságnak. (5) A foglalkoztató a biztosítottat terhelő járulékot (tagdíjat) akkor is köteles bevallani és befizetni, ha annak levonása a tárgyhónapban kifizetett jövedelemből nem lehetséges. A biztosítottat terhelő járulék (tagdíj) elszámolására az Art. szabályait kell alkalmazni. Ha a járulékkötelezettség nem pénzbeli jövedelem után áll fenn, a nyugdíjjárulékot (tagdíjat) és az egészségbiztosítási- és munkaerőpiaci járulékot a biztosított helyett a foglalkoztató köteles megfizetni. (6) A foglalkoztató írásban tájékoztatja a biztosítottat a tárgyhavi jövedelem kifizetésével egyidejűleg az általa megfizetett társadalombiztosítási járulékról, a biztosított jövedelméből levont egészségbiztosítási és munkaerő-piaci járulékról, valamint nyugdíjjárulékról (tagdíjról), illetőleg a részére túlvonás miatt visszafizetett (átutalt) járulékokról, a társas vállalkozás a kiegészítő tevékenységet folytató társas vállalkozót az egészségügyi szolgáltatási járulékról. (7) A magán-nyugdíjpénztári tagdíjfizetési kötelezettséget, a késedelmi és az önellenőrzési pótlékot az állami adóhatóság nevén, a kincstár által vezetett, magánnyugdíjpénztáranként megnyitott tagdíjbeszedési-, késedelmi- és önellenőrzési pótlék számlákra kell teljesíteni. A kincstár a tagdíjat, a késedelmi- és az önellenőrzési pótlékot haladéktalanul átutalja a magánnyugdíjpénztárnak, egyidejűleg a befizetés adatairól elektronikus úton adatot szolgáltat az állami adóhatóság és a magánnyugdíjpénztár részére. (8) Az állami adóhatóság a járulékkötelezettség teljesítése érdekében a 20. § (2) bekezdésében, a 27. § (1) bekezdésében, a 29. § (1) bekezdésében és a 29/A. § (1) bekezdésében meghatározott bejelentés valóságtartalmát – különösen a vállalkozásból származó jövedelmekre figyelemmel – vizsgálja. (9) Az Mpt. 24. § (4)–(5) bekezdésében foglalt megállapodás alapján a tagdíjat és a tagdíj-kiegészítést közvetlenül az érintett magánnyugdíjpénztárnak kell megfizetni. (10) A prémiumévek programról és a különleges foglalkoztatási állományról szóló 2004. évi CXXII. törvény rendelkezései alapján megállapított magán-nyugdíjpénztári tagdíjkülönbözet összegét a külön jogszabályban foglaltak szerint közvetlenül az érintett magánnyugdíjpénztárnak kell megfizetni, és egyidejűleg közölni kell a pénztártag nevét, TAJ-számát, a tárgyévi prémiumévek programban töltött időszak kezdő és befejező napját, a tagdíjkülönbözet megállapítása érdekében figyelembe vett járulékalap, a tagdíj, valamint a tagdíjkülönbözet összegét.” III. Az indítvány nem megalapozott. 1. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint nem az új rendelkezést hatályba léptető, hanem a módosítás révén az új rendelkezést magába foglaló (inkorporáló) jogszabály alkotmányellenességét vizsgálja meg [8/2003. (III. 14.) AB határozat, ABH 2003, 74, 81.; 28/2005. (VII. 14.) AB határozat ABH 2005, 290, 297.; 124/B/2004. AB határozat, ABH 2007, 1601, 1604.]. Erre tekintettel jelen ügyben az Alkotmánybíróság az alkotmányossági vizsgálatot nem az indítványban hivatkozott módosító jogszabály (Módtv1.), hanem a módosított jogszabály (Tbj.) tekintetében folytatta le. Az indítvány benyújtását követően az egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2006. évi CXXXI. törvény (a továbbiakban: Módtv2.) 186. § b) pontja alapján a Tbj. 10. § (3) bekezdésének Módtv1. 134. §-a által megállapított szövegrésze nem lépett hatályba. Ehelyett a Módtv2. 84. §-a új, de az indítványban megjelölt alkotmányossági kifogások szempontjából azonos tartalmú rendelkezéssel módosította a Tbj. 10. § (3) bekezdését. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság az eljárást a Tbj. indítvány elbírálásakor hatályos rendelkezései alapján folytatta le. 2. Az Alkotmánybíróság a 488/B/1999. AB határozatban már vizsgálta az Alkotmány 4. és 36. §-ainak jelentőségét a jogalkotási eljárással kapcsolatban. Összegezve az Alkotmánybíróság korábbi gyakorlatát, rámutatott, hogy „az Alkotmány 36. §-ának az a megfogalmazása, hogy »Feladatának ellátása során a Kormány együttműködik az érdekelt társadalmi szervezetekkel«, a Kormány számára tevékenysége ellátásához módszerbeli ajánlást jelent. (…) Az alkotmányos ajánlás annál sokkal tágabb értelmű és általánosabb kötelezettség, minthogy abból közvetlenül levezethető lenne az indítvánnyal érintett jogszabály alkotmányellenessége”. Rámutatott arra is, hogy az Alkotmány 36. §-a „a Kormánynak a társadalmi szervekkel való együttműködési kötelezettségét szabályozza, nem szabályozza azonban azt, hogy együttműködési kötelezettsége mely döntései kapcsán és milyen formában áll fenn. Az Alkotmány e rendelkezéséből nem következik a Kormánynak az a kötelezettsége, hogy a törvények előkészítése során köteles kikérni az érdekelt társadalmi szervek véleményét” (ABH 2003, 1104, 1107.). Ezzel összhangban a 124/2008. (X. 14.) AB határozat az Alkotmány 36. §-át a Kormány politikai kötelezettségeként fogalmazta meg (ABH 2008, 988, 999.). Az Alkotmánybíróság már több korábbi határozatában vizsgálta a véleményezési jog mellőzésével meghozott jogszabály alkotmányellenességét. A 496/B/1990. AB határozat megállapította, hogy a „jogszabályelőkészítő szervek [a Jat. 27. § c) pontja szerinti] vélemények beszerzésével kapcsolatos kötelezettségszegése (…) önmagában nem érintheti az adott törvény érvényességét. A jogszabály előkészítésre vonatkozó törvényi előírások megsértése az illetékes szervek államigazgatási jogi, esetleg politikai felelősségét alapozhatja meg csupán” (ABH 1991, 493, 495–496.). Ezt a tételt az Alkotmánybíróság a későbbi határozatokban is érvényesítette, és rámutatott, hogy a Jat. rendelkezéseinek figyelmen kívül hagyása csak akkor eredményezi a jogszabály alkotmányellenességének megállapítását, ha a vizsgált jogszabály egyben az Alkotmány valamelyik rendelkezését is sérti [elsőként: 30/1991. (VI. 5.) AB határozat, ABH 1991, 421, 422.]. A Jat. rendelkezéseinek megsértése tehát nem valósítja meg az Alkotmány 36. §-ának a sérelmét, és a jogalkotó szervek egyeztetési kötelezettsége az Alkotmány szakszervezetek érdekvédelmi feladatát deklaráló rendelkezéséből sem vezethető le. Az, hogy a Kormány eleget tett-e a Jat.-ban foglalt kötelezettségeinek, nem áll értékelhető alkotmányjogi összefüggésben az Alkotmány 4. §-ával. 3. Az indítványozó hivatkozott arra is, hogy a Tbj. 10. § (3) bekezdése és 50. §-a sérti az Alkotmány 70/B. § (3) bekezdését, mert a járulékszabályok év közbeni módosítása veszélyezteti a dolgozók jövedelemhez való jogát. A Tbj. 10. § (3) bekezdése a mezőgazdasági őstermelő biztosítási kötelezettségét, a Tbj. 50. §-a járulék és a tagdíj megállapításának, bevallásának és megfizetésének szabályait állapítja meg. E rendelkezések semmilyen összefüggésben nem állnak az Alkotmány 70/B. § (3) bekezdésével. E szabály ugyanis csak a hátrányos megkülönböztetés tilalmát jelenti a bérezés tekintetében, de nem keletkeztet alanyi jogot valamilyen meghatározott bérre, jövedelemre. Különösen nem jelenti azt, hogy a bér utáni járulékokat ne lehetne megemelni. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság a Tbj. 10. § (3) bekezdése és 50. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította. Budapest, 2010. március 22. Dr. Paczolay Péter s. k., az Alkotmánybíróság elnöke,