1231/E/2007. AB határozat. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára, valamint mulasz

1231/E/2007. AB határozat. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára, valamint mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő 1. Az Alkotmánybíróság azt az indítványt, amely szerint mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenes helyzet jött létre azért, mert a törvényhozó nem szabályozta a kettős állampolgárok névváltoztatását, elutasítja. 2. Az Alkotmánybíróság az anyakönyvekről, a házasságkötési eljárásról és a névviselésről szóló 1982. évi 17. törvényerejű rendelet alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló eljárást megszünteti. I. 1. Az indítványozó kanadai-magyar kettős állampolgár utólagos normakontroll iránti kérelmében azt kifogásolta, hogy a névviselés szabályait csak törvényerejű rendelet, az anyakönyvekről, a házasságkötési eljárásról és a névviselésről szóló 1982. évi 17. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Tvr.1.) rendezi, ami – az indítványozó szerint – jogforrási szempontból elégtelen, nem felel meg az Alkotmány 8. § (2) bekezdéséből eredő, törvényi szintű szabályozás követelményének. 2. Az indítványozó mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását is kéri arra hivatkozva, mert családnevének kanadai írásmód szerinti átvezetéséről, a kettős állampolgárok névváltoztatásáról nem rendelkezik sem a tvr., sem más jogszabály. Az indítványozó kanadai állampolgárságának megszerzését követően megváltoztatta nevét, felvette a „Von” előnevet. Születési nevének magyarországi megváltoztatása során a magyar hatóság a Tvr.1. 27. §-a alapján a magyar helyesírás szabályai szerint járt el, azzal, hogy egyes címek és rangok megszüntetéséről szóló 1947. évi IV. törvény 1. §-át alkalmazva nem nemesi rangot jelző szóként, hanem kötőjellel összekötött kéttagú családi névként vezette át az anyakönyvi nyilvántartáson a névváltozást. Álláspontja szerint mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség áll fenn azért, mert a törvényhozó nem rendezte a kettős állampolgárok névviselésének szabályait, ezért előállhat olyan helyzet, amelyben a külföldi és a magyar hatóság másképpen vezeti a nyilvántartáson a névváltoztatás eredményét a kettős állampolgárok vonatkozásában. II. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései: „8. § (2) A Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja.” III. Az indítvány nem megalapozott. 1. Az Alkotmánybíróság elsőként abban a kérdésben foglalt állást, hogy sérti-e az Alkotmány 8. § (2) bekezdését az, hogy a Tvr.1., nem pedig törvény szabályai rendezik a névváltoztatás szabályait. Az Alkotmánybíróság eme indítványi kérelemmel összefüggésben elsőként azt vizsgálta, hogy az indítvány tárgya nem minősül-e ítélt dolognak. Az Alkotmánybíróság eljárásában az ítélt dolog (res iudicata) fogalmát az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat (ABK 2009. január, 3.; a továbbiakban: Ügyrend) 31. § c) pontja határozza meg. E rendelkezés értelmében „ítélt dolog” címén az eljárás megszüntetésének van helye, ha az indítvány az Alkotmánybíróság által érdemben már elbírált jogszabállyal azonos jogszabály (jogszabályi rendelkezés) felülvizsgálatára irányul és az indítványozó az Alkotmánynak ugyanarra a §-ára, illetőleg alkotmányos elvére (értékére) – ezen belül – azonos alkotmányos összefüggésre hivatkozva kéri az alkotmánysértés megállapítását. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az indítványban felvetett kérdés akkor „res iudicata”, ha az újabb indítványt ugyanazon jogszabályi rendelkezésre vonatkozóan azonos okból vagy összefüggésben terjesztik elő. (1620/B/1991. AB határozat, ABH 1991, 972, 973.) Ha az újabb indítványt más okra, más alkotmányossági összefüggésre alapítják, az Alkotmánybíróság az újabb indítvány érdemi vizsgálatába bocsátkozik. [35/1997. (VI. 11.) AB határozat, ABH 1997, 200, 212.; 17/1999. (VI. 11.) AB határozat, ABH 1999, 131, 133.; 5/2002. (II. 22.) AB határozat, ABH 2002, 78, 81.; 37/2004. (X. 15.) AB határozat, ABH 2004, 908, 911.] Az Alkotmány 8. § (2) bekezdése alapján az alapjogokat törvényben lehet szabályozni, törvényi szintet igényel az alapjog tartalmának meghatározása, lényeges garanciáinak megalkotása, valamint az alapjog közvetlen és jelentős korlátozása is [először a 64/1991 (XII. 17.) AB határozat, ABH 1991, 297, 300.]. Az Alkotmánybíróság a névjogról szóló 58/2001. (XII. 7.) AB határozatában már állást foglalt arról a kérdésről, hogy a tvr.-szintű szabályozás sérti-e az Alkotmány 8. § (2) bekezdését. E döntésében az Alkotmánybíróság rámutatott, hogy állandó gyakorlata szerint a törvényerejű rendeletet a törvénnyel azonos szintű szabályozásként ismeri el azzal, hogy a hatályos törvényerejű ren- deletek az Alkotmány 8. § (2) bekezdése alkalmazásában törvénynek minősülnek [7/1994. (II. 18.) AB határozat, ABH 1994, 68, 71.; 20/1994. (IV. 16.) ABH 1994, 106, 112.], és erre tekintettel elutasította az adott tárgykör törvényerejű rendeleti szintű szabályozásának alkotmányellenességét állító indítványt [58/2001. (XII. 7.) AB határozat, ABH 2001, 527, 546.; a továbbiakban: Abh.]. Tekintettel arra, hogy a jelen ügyben az indítvány már érdemben elbírált jogszabállyal azonos jogszabályra irányult, és az indítványozó az Alkotmány ugyanazon rendelkezésére, azonos összefüggésre hivatkozva kéri a Tvr. alkotmányellenessége megállapítását, „ítélt dolog” áll fenn, ezért az Alkotmánybíróság e tekintetben – az Ügyrend 31. § c) pontja alapján – az eljárást megszüntette. 2. A továbbiakban az Alkotmánybíróság azt az indítványi kérelmet vizsgálta, amely szerint mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenes helyzet jött létre azért, mert a törvényhozó nem szabályozta a kettős állampolgárok névváltoztatását. Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására vonatkozó hatáskörét az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 49. §-a szabályozza. Az Abtv. 49. §-a alapján mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására akkor kerülhet sor, ha a jogalkotó szerv a jogszabályi felhatalmazásból eredő jogalkotói feladatát elmulasztotta, és ezzel alkotmányellenességet idézett elő. Az említett törvényi rendelkezés alkalmazása során a két feltételnek – a mulasztásnak és az ennek folytán előidézett alkotmányellenes helyzetnek – együttesen kell fennállni. [1395/E/1996. AB határozat, ABH 1998, 667, 669.] Az Alkotmánybíróság irányadó gyakorlata szerint a jogalkotó szerv jogalkotási kötelezettségét konkrét jogszabályi felhatalmazás hiányában is köteles teljesíteni, ha az alkotmányellenes helyzet – a jogi szabályozás iránti igény – annak következtében állt elő, hogy az állam jogszabályi úton beavatkozott bizonyos életviszonyokba, és ezáltal az állampolgárok egy csoportját megfosztotta alkotmányos jogai érvényesítésének a lehetőségétől. [22/1990. (X. 16.) AB határozat, ABH 1990, 83, 86.] Az Alkotmánybíróság akkor is mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet állapít meg, ha az alapjog érvényesüléséhez szükséges jogszabályi garanciák hiányoznak. [37/1992. (VI. 10.) AB határozat, ABH 1992, 227, 231.] Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértést nemcsak akkor állapít meg, ha az adott tárgykörre vonatkozóan semmilyen szabály nincs [35/1992. (VI. 10.) AB határozat, ABH 1992, 204, 205.], hanem akkor is, ha az adott szabályozási koncepción belül az Alkotmányból levezethető tartalmú jogszabályi rendelkezés hiányzik. [22/1995. (III. 31.) AB határozat, ABH 1995, 108, 113.; 29/1997. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1997, 122, 128.] A szabályozás hiányos tartalmából eredő alkotmánysértő mulasztás megállapítása esetében is a mulasztás vagy a kifejezett jogszabályi felhatalmazáson nyugvó, vagy ennek hiányában, a feltétlen jogszabályi rendezést igénylő jogalkotói kötelezettség elmulasztásán kell, hogy alapuljon. [4/1999. (III. 31.) AB határozat, ABH 1999, 52, 57.] 3. Figyelemmel arra, hogy az Abh. alapján – az Alkotmány 54. § (1) bekezdése, az emberi méltósághoz való jogból levezetett önrendelkezési jog részeként – alapjogi védelemben részesül a saját névhez való jogon túl a névjog további összetevő elemei: így a névválasztás, a névváltoztatás, névmódosítás joga is (Abh., 527, 549.), az Alkotmánybíróság azt vizsgálta, hogy a törvényhozó rendezte-e a kettős (magyar és külföldi állampolgárok) névváltoztatásának kérdését. A Tvr.1. 29. §-a szerint a külföldi állampolgárok, hontalanok névviselésénél állampolgárságuk, származási helyük joga az irányadó. A kettős (magyar és külföldi) állampolgárok névváltoztatását azonban nem csak a Tvr.1., hanem a nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Tvr.2.) is szabályozza. Az Alkotmánybíróság eljárása során észlelte, hogy a törvényhozó a nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. törvényerejű rendelet módosításáról szóló 2009. évi IX. törvény 1. §-ával módosította a kettős állampolgárok névviselésére vonatkozó kollíziós jogi szabályokat. A módosítást követően a Tvr.2. 10. § (2) bekezdésének első mondata kifejezetten rendelkezik arról, hogy az ember névviselésére a személyes joga irányadó. A személyes jog fogalmát a Tvr.2. 11. §-ának első mondata határozza meg. A magyar nemzetközi magánjog a lex patriae elvét követi; az ember személyes joga eszerint azon állam joga, amelynek az érintett személy állampolgára. Ha valakinek több állampolgársága van, és egyik állampolgársága magyar, annak személyes joga a magyar jog. E rendelkezések folytán a magyar jogalkalmazó szerveknek magyar állampolgár személyi állapotával összefüggő kérdésekre – ideértve a névviselést is – minden esetben a magyar anyagi jogot kell irányadónak tekinteniük olyan esetben is, ha az érintett személynek a magyar mellett külföldi állampolgársága is van. [A Tvr.2. 10. § (2) bekezdésének második mondata arra az esetre nyújt kollíziós jogi úton megoldást, amikor vegyes (magyar és külföldi) állampolgárságú szülők házasságból született – és mindkét szülő állampolgárságával rendelkező – gyermek családi nevét a szülők olyan formában kívánják megállapítani, amely a külföldi állampolgárságú szülő hazai államában hatályos szabályokon, illetve az ott kialakult névviselési kultúrán alapul, ám az nem felel meg a magyar szabályozásnak. A jogalkotó a szabályozás kialakításakor az Európai Bíróságnak az M. Carlos Garcia Avello c. Belga Állam (C-148/02. ügy) előzetes döntéshozatali ügyben hozott értelmező döntésére volt figyelemmel.] A Tvr.2. 11. §-ának második mondata alapján az állampolgárság megváltozása nem érinti a korábbi személyi ál lapotot és az annak alapján létrejött jogokat és kötelezettségeket. Ehhez hasonlóan rendelkezik a magyar állampolgárságról szóló 1993. évi LV. törvény 2. § (2) bekezdése amely kimondja, hogy törvény eltérő rendelkezése hiányában azt a kettős állampolgárt, aki magyar állampolgársággal rendelkezik, a magyar jog szempontjából magyar állampolgárnak kell tekinteni. A fentiek alapján az indítványozó névváltoztatását a Tvr.1. és a Tvr.2. szabályai rendezik: a kettős (magyar és külföldi) állampolgárok névváltoztatása során – a születési név anyakönyvezését kivéve – a magyar jog irányadó. 4. A továbbiakban az Alkotmánybíróság azt vizsgálta, hogy a vizsgált tárgykör szabályozási koncepcióján belül az Alkotmányból levezethető tartalmú jogszabályi rendelkezés hiányzik-e. A Tvr.1. 28. § (6) bekezdése alapján a magyar hagyományoktól eltérő hangzású, magyartalanul képzett név, történelmi név, régies írásmóddal írott családi név felvételét – különös méltánylást érdemlő körülmények kivételével – nem lehet engedélyezni. Az egyenlő méltóságú személyként való kezelés elvével ugyancsak összeegyeztethetetlen a nemesi címek adományozása és viselése. Nem jött létre tehát alkotmányellenes helyzet, a magyar állampolgárok névváltozása esetén nem különös méltánylást érdemlő eset a nemesi előnév felvételének lehetővé tétele, így a magyar jog szerint a „Von” előnév nem nemesi rangot jelző szóként, hanem csak kötőjellel összekötött kéttagú családi névként vezethető át az anyakönyvi nyilvántartáson. Erre figyelemmel a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt az Alkotmánybíróság elutasította. Budapest, 2009. szeptember 28. Dr. Paczolay Péter s. k., az Alkotmánybíróság elnöke