30/2007. (V. 24.) AB határozata. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottságnak az országos népszavazás kitűzés

30/2007. (V. 24.) AB határozata. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottságnak az országos népszavazás kitűzésére irányuló kezdeményezés aláírásgyűjtő ívének hitelesítése tárgyában hozott határozata ellen benyújtott kifogások alapján meghozta a következő határozatot: Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság 563/2006. (XI. 13.) OVB határozatát helybenhagyja. Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi. INDOKOLÁS I. A Magyarországi Kisebbségek Pártja országos népszavazási kezdeményezés aláírásgyűjtő ívének mintapéldányát nyújtotta be hitelesítés céljából az Országos Választási Bizottsághoz (a továbbiakban: OVB). Az aláírásgyűjtő íven a következő kérdés szerepelt: „Egyetért-e Ön azzal, hogy a Magyar Köztársaságban a büntető ügyekben eljáró elsőfokú bíróságok ítéletüket megelőzően a vádlott kérésére a bűnösség vagy ártatlanság kérdésében hat természetes személyből álló esküdtszék döntését kikérje, amely döntés kötelező az ítélkező bíróra?” Az OVB első eljárása során úgy ítélte meg, hogy a népszavazási kezdeményezésben szereplő kérdés alapján nem állapítható meg egyértelműen, hogy az Országgyűlésre milyen tartalmú jogalkotási kötelezettség hárul. Ezért az OVB a 43/2005. (XII. 1.) OVB határozatával megtagadta az aláírásgyűjtő ív mintapéldányának hitelesítését. Az Alkotmánybíróság a 24/2006. (VI. 15.) AB határozatában ezzel szemben úgy foglalt állást, hogy a kérdés megfelel az egyértelműség követelményének. Ezért az Alkotmánybíróság az OVB határozatát megsemmisítette, és a testületet új eljárás lefolytatására utasította. Az OVB a 308/2006. (VII. 4.) OVB határozatával ismét megtagadta az aláírásgyűjtő ív mintapéldányának hitelesítését, mert a testület úgy ítélte meg, hogy a népszavazási kezdeményezés az Alkotmány módosítására irányul. Az Alkotmánybíróság a 40/2006. (IX. 27.) AB határozatában megállapította: az OVB határozata nem indokolta meg, hogy az aláírásgyűjtő ív mintapéldányán szereplő kérdés miért irányul az Alkotmány módosítására. Az OVB határozata ugyanis az Alkotmány egyetlen olyan rendelkezésére sem utalt, amely kizárja a népszavazást. Az Alkotmánybíróság emellett úgy ítélte meg, hogy az OVB eljárása során megsértette a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény (a továbbiakban: Ve.) 29. § (2) bekezdését, amely szerint a választási bizottság üléséről jegyzőkönyv készül. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az OVB határozatát megsemmisítette, és az OVB-t új eljárásra utasította. Az OVB a jelen alkotmánybírósági eljárás alapját képező 563/2006. (XI. 13.) OVB határozatban ismét megtagadta az aláírásgyűjtő ív hitelesítését, mert a testület álláspontja szerint annak tartalma ellentétes az Alkotmány 45. §-ának (1) bekezdésében és 46. §-ának (1) és (3) bekezdéseiben foglaltakkal. „A kérdés ugyanis arra irányul, hogy a bűnösség kérdésének megállapításában, amely a büntetőeljárás központi eleme, kizárólag csak laikusokból álló testület – esküdtszék – döntsön. A bíróságot ez a döntés kötné határozata meghozatalánál, miközben az érdemi döntés meghozatalából kizárná a hivatásos bírákat. Így a bűnösséget megállapító érdemi döntés meghozatala nem az Alkotmány 46. § (3) bekezdése alapján hivatásos bírákat is magában foglaló bíróság feladata volna, ami ellentétes az Alkotmány 45. § (1) bekezdésében foglaltakkal, amely szerint az igazságszolgáltatást kizárólag az ott meghatározott bíróságok gyakorolják.” Az OVB határozatával szemben két, hasonló tartalmú kifogás érkezett az Alkotmánybírósághoz. Ezeket az Alkotmánybíróság egyesítette, és egységes eljárásban bírálta el. A kifogások előterjesztői úgy ítélik meg, hogy az aláírásgyűjtő ív mintapéldányán szereplő kérdésben tartandó népszavazás nem irányulna az Alkotmány módosítására. Álláspontjuk szerint ez következik az Alkotmány 45. § (2) bekezdéséből, amely lehetővé teszi külön bíróságok létesítését, valamint a 46. § (2) bekezdéséből, amely szerint nem hivatásos bírák is részt vesznek az ítélkezésben, továbbá az 50. § (5) bekezdéséből, amely a bíróságok szervezetének és a bírák jogállásának szabályozását a törvényhozás feladataként határozza meg. II. Az Alkotmánybíróság a kifogásokat az Alkotmány, az országos népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló 1998. évi III. törvény (a továbbiakban: Nsztv.), valamint a Ve. alábbi rendelkezései alapján vizsgálta meg: Alkotmány „45. § (1) A Magyar Köztársaságban az igazságszolgál tatást a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága, az ítélőtáblák, a Fővárosi Bíróság és a megyei bíróságok, valamint a helyi és a munkaügyi bíróságok gyakorolják. (2) A törvény az ügyek meghatározott csoportjaira külön bíróságok létesítését is elrendelheti. 46. § (1) A bíróság – ha a törvény másképpen nem rendelkezik – tanácsban ítélkezik. (2) A törvény által meghatározott ügyekben és módon nem hivatásos bírák is részt vesznek az ítélkezésben. (3) Egyesbíróként és a tanács elnökeként csak hivatásos bíró járhat el.” „50. § (1) A Magyar Köztársaság bíróságai védik és biztosítják az alkotmányos rendet, a természetes személyek, a jogi személyek és a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek jogait és törvényes érdekeit, büntetik a bűncselekmények elkövetőit. (...) (3) A bírák függetlenek és csak a törvénynek vannak alárendelve. A bírák nem lehetnek tagjai pártnak és politikai tevékenységet nem folytathatnak. (...) (5) A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról, továbbá a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló törvény el fogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges.” Nsztv. „10. § Az Országos Választási Bizottság megtagadja az aláírásgyűjtő ív hitelesítését, ha (...) b) a kérdésben nem lehet országos népszavazást tar tani, (...).” Ve. „130. § (1) Az Országos Választási Bizottságnak az alá írásgyűjtő ív, illetőleg a konkrét kérdés hitelesítésével kapcsolatos döntése elleni kifogást a határozat közzétételét követő tizenöt napon belül lehet – az Alkotmánybírósághoz címezve – az Országos Választási Bizottsághoz benyújtani. (...) (3) Az Alkotmánybíróság a kifogást soron kívül bírálja el. Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság, illetőleg az Országgyűlés határozatát helybenhagyja, vagy azt megsemmisíti, és az Országos Választási Bizottságot, illetőleg az Országgyűlést új eljárásra utasítja.” III. A kifogások nem megalapozottak. 1. Az Alkotmánybíróságnak a jelen ügyben irányadó hatáskörét az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 1. § h) pontjában foglaltaknak megfelelően a Ve. 130. §-a határozza meg. Az Alkotmánybíróságnak a kifogás alapján lefolytatott eljárása jogorvoslati eljárás, melynek során az Alkotmánybíróság – alkotmányos jogállásával és rendeltetésével összhangban – azt vizsgálja, hogy a beérkezett kifogás megfelel-e a Ve.-ben és az Nsztv.-ben foglalt feltételeknek és az OVB az aláírásgyűjtő ív hitelesítési eljárásában az Alkotmánynak és az irányadó törvényeknek megfelelően járt-e el. 2. Az Alkotmánybíróság a 25/1999. (VII. 7.) AB határozatában kifejtette: „Az Alkotmány mint alaptörvény, amely az állami berendezkedés alapját, az állam és polgárainak viszonyát szabályozza, csak az Alkotmány rendszerén belül, az Alkotmány által feljogosított alkotmányozó hatalom által, az Alkotmányban meghatározott eljárás szerint módosítható. Az Alkotmány az Országgyűlés hatáskörén belül megkülönböztetetten szabályozza az alkotmányozást. (...) különbséget kell tenni az alkotmányozó és a törvényhozó hatalom között. [A]z Alkotmány módosítására irányuló kérdésben nem írható ki választópolgári kezdeményezésre olyan népszavazás, amely az Országgyűlésre kötelező volta miatt elvonná az Országgyűlés alkotmányozó hatáskörét” (ABH 1999, 251, 261–262.). Ezért jelen ügyben az Alkotmánybíróságnak az aláírásgyűjtő ív mintapéldányán szereplő kérdés, valamint az OVB 563/2006. (XI. 13.) OVB határozata alapján arról kellett állást foglalnia, hogy az Alkotmány módosítására lenne-e szükség ahhoz, hogy az első fokú bíróság előtt zajló büntetőeljárás során, a vádlott kérelme esetén, a „bűnösség vagy ártatlanság” kérdéséről hat természetes személyből álló esküdtszék döntsön. 3. A Magyar Köztársaságban az igazságszolgáltatást az Alkotmány 45. § (1) bekezdésében felsorolt bíróságok gyakorolják. A 46. § (1) és (3) bekezdése alapján a bíróság tanácsban ítélkezik, ugyanakkor törvény rendelkezése alapján egyesbíró is eljárhat. A „bíró” fogalmát az Alkotmány nem határozza meg. A 45. § (2) és (3) bekezdéséből az következik, hogy hivatásos és nem hivatásos bírák vehetnek részt az ítélkezésben. A hivatásos bírákkal kapcsolatban két speciális rendelkezést tartalmaz az Alkotmány. A 46. § (3) bekezdése szerint csak hivatásos bíró járhat el egyesbíróként és a tanács elnökeként, a 48. § (2) bekezdése alapján a hivatásos bírákat törvényben meghatározott módon a köztársasági elnök nevezi ki. A nem hivatásos bírákkal összefüggésben az Alkotmány 46. § (2) bekezdése annyit rögzít, hogy a törvény által meghatározott ügyekben és módon vesznek részt az ítélkezésben. Mindebből az következik, hogy a hivatásos bírákra vonatkozó speciális rendelkezések kivételével az Alkotmánynak a bíróságokra, illetve a bírákra vonatkozó valamennyi rendelkezése egyformán vonatkozik a hivatásos és a nem hivatásos bírákra. Ezek közül kiemelendő az Alkotmány 50. § (1) bekezdése, amely szerint a bíróságok védik és biztosítják az alkotmányos rendet, a személyek és szervezetek jogait és törvényes érdekeit, büntetik a bűncselekmények elkövetőit; az 50. § (3) bekezdése, amely kimondja, hogy a bírák függetlenek és csak a törvénynek vannak alárendelve. A bírák nem lehetnek tagjai pártnak és politikai tevékenységet nem folytathatnak; valamint az 57. § (1) bekezdése, amely szerint mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el. A független és pártatlan nem hivatásos bírák (a hatályos jogban az ülnökök) büntetőügyekben is eljárhatnak, és a hivatásos bírákkal megegyező jogokkal és kötelességekkel vehetnek részt az ítélkezésben, azon belül a döntéshozatalban (kivéve az egyesbírói és a tanácselnöki tisztség betöltését). A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény 15. § (1) bekezdése mindezzel összhangban kimondja: „Az ülnöknek az ítélkezésben a hivatásos bíróval azonos jogai és kötelezettségei vannak.” A nem hivatásos bírák döntéshozatala esetén jelentősége van a jogi és azon belül a hivatásos bírói szakismeret hiányának. Az Alkotmány 46. § (3) bekezdése éppen ezért írja elő, hogy egyesbíróként és a tanács elnökeként csak hivatásos bíró járhat el. Ezzel szemben az aláírásgyűjtő ív mintapéldányán szereplő kérdésből az következik, hogy – eredményes népszavazás nyomán – a bírói tanácsban hat természetes személyből álló esküdtszék döntene, és a hivatásos bíró a bűnösség kérdéséről szóló döntéshozatalban nem venne részt. Az esküdtszéki döntéshozatal jellemzője, hogy az ügyben eljáró hivatásos bíró tájékoztatja az esküdteket a jogszabályok rendelkezéseiről és alkalmazásuk módjáról, az eljárás menetéről, az eljárásban részt vevők jogairól stb. (Judicial Studies Board: Crown Court Bench Book Specimen Directions 2005.) Így a hivatásos bíró köteles gondoskodni arról, hogy a bizonyítási eljárás és a döntéshozatal alkotmányos keretek között történjen. A hatályos magyar Alkotmány azonban a kérdésben foglalt esküdtszéki eljárás intézményesítését nem teszi lehetővé. Ezért az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy ha az aláírásgyűjtő ív mintapéldányán szereplő kérdésben eredményes népszavazásra kerülne sor, akkor az Országgyűlés csak az Alkotmány 46. § (3) bekezdésének módosításával felelhetne meg a népszavazáson hozott döntésnek. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az Alkotmány módosítására irányuló kérdésben választópolgárok által kezdeményezett népszavazásnak nincs helye. [25/1999. (VII. 7.) AB határozat, ABH 1999, 251, 263.] Mivel a kérdés az Alkotmány 46. § (3) bekezdésének módosítására irányul, az OVB jogszerűen tagadta meg az aláírásgyűjtő ív hitelesítését. Az Alkotmánybíróság – a fentiekben felsorolt indokok alapján – az 563/2006. (XI. 13.) OVB határozatot helybenhagyta. Az Alkotmánybíróság a határozat közzétételét az OVB határozatnak a Magyar Közlönyben való megjelenésére tekintettel rendelte el. Dr. Bihari Mihály s. k., az Alkotmánybíróság elnöke