118/B/2009. AB határozat

118/B/2009. AB határozat. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz és jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő 1. Az Alkotmánybíróság a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény 3. § (1) bekezdés c) pont és 37. § (3) bekezdés alkotmányellenessége megállapítása és megsemmisítésére irányuló indítványt az Alkotmány 13. § (1) bekezdése tekintetében elutasítja.

I. Az indítványozó a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban:

Cstv.) 3. § (1) bekezdését, 37. § (3) bekezdését, 50. §

II. 1. Az Alkotmány felhívott rendelkezései: „2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokrati kus jogállam.” „13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdon hoz való jogot.” 2. A Cstv. szerint: „3. § (1) E törvény alkalmazásában: (…)

III. Az indítvány részben érdemi elbírálásra alkalmatlan, részben megalapozatlan.

48. §(1) bekezdése értelmében az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal

fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az Abtv. 48. § (2) bekezdése szerint az alkotmányjogi panaszt a jogerős határozat kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani.

A Győri Ítélőtábla indítványozó által felülvizsgálni kért Pkf.I.25.913/2008/2. számú végzésének keltezése 2008. december 4-ei, az indítvány pedig 2009. január 28-án

A törvényi határidő megtartása szükséges, de nem elégséges feltétele az alkotmányjogi panasz érdemi vizsgálatának. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint alkotmányjogi panasz keretében kizárólag azokat a jogszabályokat vizsgálhatja, amelyeknek a jogerős határozatban történő alkalmazása során az indítványozó által állított jogsérelem bekövetkezett [62/2006. (XI. 23.) AB határozat, ABH 2006, 697, 703.; 1127/D/2006. AB határozat, ABK 2010, június, 776, 778.; 713/D/2004. AB végzés, ABK 2010, június, 821, 822.]. E tekintetben az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Cstv. indítványozó által megsemmisíteni kért §-ai közül egyet sem alkalmazott a Győri Ítélőtábla. Az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat (ABK 2009. január, 3., a továbbiakban: Ügyrend) 29. § e) pontja értelmében az Alkotmánybíróság az indítványt visszautasította, mert az nem felelt meg az Abtv.

48. §(1) és (2) bekezdésben foglalt feltételeknek

Mivel az Alkotmánybíróság korábbi határozataira való utalások nem pótolják a törvényi követelmények szerinti indokolást [604/B/2009. AB határozat, ABK 2010, június, 798, 801.], ezeken felül az indítványozó csak általános állításokat fogalmaz meg, az Alkotmánybíróság az Ügyrend 29. § d) pontja alapján visszautasította az Alkotmány 2. §

A tulajdonhoz való jog sérelme vizsgálatának előkérdése, hogy az indítványozó által felhívott jogi helyzet az alkotmányjogi tulajdonvédelem alá tartozik-e, olyan-e a vizsgált jogviszonyok jellege, hogy az lehetővé teszi az Alkotmány 13. § (1) bekezdésének érvényesítését. Az Alkotmánybíróság a gazdasági társasági tagsági jogviszony

Az Alkotmánybíróság az alkotmányossági vizsgálatok során a megszerzett tulajdont részesítette alkotmányjogi védelemben [35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 197, 201.; 936/D/1997. AB határozat, ABH 1999, 615, 619.] Az Alkotmánybíróság a tulajdonhoz való jog kapcsán nem szűkítette fogalmi bázisát a magánjog – így a polgári és polgári eljárásjogi – fogalmaira. „Az Alkotmánybíróság – alapjogi bíráskodása során kialakított gyakorlata értelmében – nem feltétlenül azonosítja az Alkotmány által alapjogként védett intézményeket ezek bevett szakjogági definíciójával. Ennek megfelelően az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében biztosított tulajdonjogot is tágabban értelmezi annak szakjogági fogalmánál és a tulajdon polgári jogi kategóriáján kívül eső jogokat is bevon az alkotmányos tulajdonvédelem körébe. A 17/1992. (III. 30.) AB határozat kimondja többek között: «Az Al kotmánybíróság elvi éllel mutat rá arra, hogy az Alkotmány 13. §-ának (1) bekezdése nemcsak a tulajdonjog, hanem az azzal összefüggő minden vagyoni jog biztosítására vonatkozik… A jogösszehasonlítás is azt mutatja, hogy több külföldi alkotmánybíróság gyakorlata a vagyoni jogosultságokat az alkotmányos tulajdonvédelem körébe vonja. Az Alkotmánybíróság ezzel is összhangban az Alkotmány tulajdonvédelemmel kapcsolatos rendelkezéseit olyan alapjognak tekinti, amelyet mind az Alkotmánybíróság, mind a bíróságok az egyéb dologi jellegű vagyoni jogok védelmére is alkalmazhatnak.» [17/1992. (III. 30.) AB határozat, ABH 1992, 108, és hasonlóan: 64/1993. (XII. 22.) AB határozat, ABH 1993, 379, 380.;

800/B/1993. AB határozat, ABH 1996, 421.].” (935/B/1997. AB határozat, ABH 1998, 765, 768–769.) Az alkotmányjogi tulajdonvédelem az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint kiterjedt pl. a biztosítási elemmel rendelkező társadalombiztosítási szolgáltatásokra [43/1995. (VI. 30.) AB határozat, ABH 1995, 188, 195.]; a technikusi végzettséggel rendelkező tervezők és szakértők által bevezetett és gyakorolt, rendszeres tervezői tevékenységre [40/1997. (VII. 1.) AB határozat, ABH 1997, 282, 287.], a társasági tagsági jogok összességére (935/B/1997. AB határozat, ABH 1998, 765, 767–770.).

Az Alkotmánybíróság – eddigi gyakorlata során – az olyan jogviszonyoknál, amelyek inkább voltak kötelmi jellegűek (in personam), mint dologi jellegűek (in rem), nem állapította meg a tulajdoni védelem fennálltát. Így a kártérítéshez való jogot nem találta tulajdoni védelem alá esőnek az Alkotmánybíróság (800/B/1993. AB határozat, ABH 1996, 420, 421–422.); csakúgy, ahogy az atomkárokért való állami felelősségre sem érvényesítette az alkotmányjogi tulajdonvédelem szabályait (498/B/2001.

AB határozat, ABH 2003, 1392, 1398.).

A pénz megfizetésében marasztaló jogerős ítélet nem más, mint a bíróság – rajta keresztül az állam – parancsa a marasztalt fél felé arra, hogy a megjelölt összeget fizesse meg. A bíróság jogerős ítélete az Alkotmány 45. §-a és 50. §

Mindezek alapján az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy a pénzkövetelésben marasztaló jogerős bírósági ítéletet az indítványozó érvei alapján nem lehet érdemi összefüggésbe hozni az Alkotmány 13. § (1) bekezdésével, ezért az indítvány további vizsgálatát mellőzte. Ezért az Alkotmánybíróság a Cstv. 3. § (1) bekezdés c) pontja és 37. §

Az indítványozó a Cstv. 50. § (1) bekezdése és a 80. §

Budapest, 2010. október 26. Dr. Paczolay Péter s. k., az Alkotmánybíróság elnöke