1016/B/2006. AB határozat. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvá

1016/B/2006. AB határozat. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő h a t á r o z a t o t : Az Alkotmánybíróság Szekszárd Megyei Jogú Város Közgyűlésének az ivóvíz- és csatornaszolgáltatási díjak megállapításáról szóló 12/1994. (IV. 1.) KT számú rendelet 2. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja. I. Az indítványozó Szekszárd Megyei Jogú Város Közgyűlésének az ivóvíz- és csatornaszolgáltatási díjak megállapításáról szóló 12/1994. (IV. 1.) KT. számú rendelete (a továbbiakban: Ör.) 2. § (1) bekezdésének alkotmányosságát vitatta, mivel a kifogásolt rendelkezés a lakossági fogyasztók terhére fogyasztóhelyenként, míg a nem lakossági fogyasztók terhére a fogyasztóhelyen beépített vízmérő méretétől függő ivóvíz alapdíjat állapított meg. Az indítványozó álláspontja szerint a rendelkezés magasabb szintű jogszabályokat sért, így az árak megállapításáról szóló 1990. évi LXXXVII. törvény (a továbbiakban: Ámt.) 7. § (1) bekezdése, 8. § (1) és (3) bekezdései rendelkezését, valamint a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Vtv.) „díjra vonatkozó”, nem pontosított rendelkezését is. Az „alapdíj megállapítás” sérti továbbá a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 201. §-ban meghatározott szolgáltatás és ellenszolgáltatás egyenértékűségének elvét is, amely az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésének sérelmét okozza. Erre tekintettel kéri az indítványozó az alkotmánysértés megállapítása mellett a támadott rendelkezés hatályon kívül helyezését is. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvány benyújtását követően a támadott Ör. 2. §-át Szekszárd Megyei Jogú Város Közgyűlése, az ivóvíz- és csatornaszolgáltatási díjak megállapításáról szóló 46/2007. (XII. 19.) számú rendelet 1. §-a, 2008. január 1. napjával – a díjtételek tekintetében – módosította, az alapdíj fogalmának változatlanul hagyása mellett. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlatának megfelelően nem a rendelkezést hatályba léptető, hanem a módosítás révén az új rendelkezést magába foglaló (inkorporáló) jogszabály alkotmányellenességét vizsgálja meg. [8/2003. (III. 14.) AB határozat, ABH 2003, 74, 81.; 28/2005. (VII. 14.) AB határozat, ABH 2005, 290, 297.; 67/2006. (XI. 29.) AB határozat, ABH 2006, 971, 977.] Ennek megfelelően az Alkotmánybíróság az alkotmányossági vizsgálatot az egységes szerkezetben lévő Ör. 2. §-a tekintetében folytatta le. II. 1. Az Alkotmánynak az indítvánnyal érintett rendelkezése: „44/A. § (2) A helyi képviselőtestület a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal.” 2. Az Ámt. indítvány elbírálásakor figyelembe vett rendelkezései: „7. § (1) A mellékletben felsorolt termékekre, szolgáltatásokra (a továbbiakban együtt: termék) az ott feltüntetett miniszter, illetve a helyi önkormányzat (a továbbiakban: hatósági ár megállapítója) legmagasabb árat vagy legalacsonyabb árat (a továbbiakban együtt: hatósági ár) állapít meg.” „8. § (1) A legmagasabb árat – a (2) bekezdésben szabályozott kivétellel – úgy kell megállapítani, hogy a hatékonyan működő vállalkozó ráfordításaira és a működéshez szükséges nyereségre fedezetet biztosítson, tekintettel az elvonásokra és a támogatásokra is. (...) (3) A legalacsonyabb árat úgy kell megállapítani, hogy az legalább a hatékonyan működő vállalkozó ráfordításaira fedezetet biztosítson, tekintettel az elvonásokra és a támogatásokra is.” 3. A Vtv. figyelembe vett rendelkezése: „13. § (3) A közüzemi tevékenységgel nyújtott szolgál tatásért díjat kell fizetni. A díjfizetés elmulasztása miatt a vízellátást a közüzem korlátozhatja – termelési célú vízfelhasználását szüneteltetheti – azonban a létfenntartási ivóés közegészségügyi, katasztrófa-elhárítási vízigények kielégítéshez szükséges vizet ebben az esetben is szolgáltatni kell.” 4. Az Ör. támadott rendelkezései: „2. § (1) A közgyűlés Szekszárd Megyei Jogú Város közigazgatási területén az ivóvíz- és csatornaszolgáltatás díjtételeit az alábbiakban állapítja meg: 2006. évi szolgáltatási díjak: Lakossági fogyasztók ivóvíz alapdíja: 100 Ft + ÁFA/hó/fogyasztóhely Nem lakossági fogyasztók fogyasztóhelyen beépített vízmérő méretétől függő ivóvíz alapdíja: (...) Csatornaszolgáltatás alapdíja: 100 Ft+ÁFA/hó/fo gyasztóhely” 5. Az Ör. elbíráláskor hatályos rendelkezései: „2. § (1) A közgyűlés Szekszárd Megyei Jogú Város közigazgatási területén az ivóvíz- és csatornaszolgáltatás díjtételeit az alábbiakban állapítja meg: 2008. évi szolgáltatási díjak: Alapdíj: Lakossági fogyasztók ivóvíz alapdíja: 210 Ft + ÁFA/hó/fogyasztóhely Nem lakossági fogyasztóhelyen beépített vízmérő mé retétől függő ivóvíz alapdíja: (...) Lakossági fogyasztók csatornaszolgáltatás alapdíja: 210 Ft + ÁFA/hó/fogyasztóhely Nem lakossági fogyasztók csatornaszolgáltatási alap díja: 380 Ft +ÁFA/hó/fogyasztóhely” III. Az indítvány nem megalapozott. 1. Az Alkotmánybíróság megvizsgálta az indítványozónak az Ör. 2. § (1) bekezdésében meghatározott alapdíjakkal kapcsolatos aggályát, mely szerint a magasabb szintű jogszabály sérelem folytán az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdés rendelkezésével ellentétes, alkotmánysértő helyzet keletkezett. A helyi önkormányzatok rendeletalkotási hatáskörét az önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) szabályozza. Az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdése szerint a helyi képviselő-testület a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal. Az Ötv. 16. § (1) bekezdése értelmében a képviselő-testület rendeletalkotási joga a törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, továbbá a törvényi felhatalmazásban meghatározott kérdésekre terjed ki. A Vtv. 13. § (3) bekezdése szerint a közüzemi szolgáltatással nyújtott vízért díjat kell fizetni, az önkormányzati víziközműből szolgáltatott ivóvíz díja azonban nem szabad megállapodástól függ, hanem az Ámt. 7. § (1) bekezdése és mellékletének B) pontjában meghatározott listában szereplő 05511. számú tételszerinti hatóság határozza meg, ami – az Ámt. hivatkozott szabályai alapján – a települési önkormányzat. Az Ámt. 11. § (1) bekezdése szerint a hatósági árat, valamint annak alkalmazási feltételeit jogszabályban kell közzétenni. Az Ámt. 8. §-a a legmagasabb és a legalacsonyabb hatósági ár meghatározásának szempontjait úgy állapítja meg, hogy a vállalkozó működésének fedezete biztosított legyen. A hatósági ár megállapítása „történhet tételesen vagy a hatósági ár kiszámítására vonatkozó előírásokkal”. (Ámt. 9. §) A hatósági ár alkalmazási feltételei között szereplő „fizetési feltételek”-ről nincs további rendelkezés. 2. Az Alkotmánybíróság korábbi határozatában már részletesen áttekintette a vízdíj meghatározásával kapcsolatos önkormányzati rendeletek alkotmányosságát vitató indítványok ügyében hozott határozatainak elvi megállapításait. (821/B/2004. AB határozat, a továbbiakban: Abh.) Az első AB határozat, amely a vízszolgáltatás terén kéttényezős (,,készentartási díjat” is magába foglaló) díjat bevezető önkormányzati rendelet alkotmányosságát vizsgálta, egyértelműen kimondta, hogy „az Ámt. hatósági ármegállapítási szabályai nem írják elő sem az egytényezős ármegállapítás (mint amilyen a villamos áram, vagy a gázszolgáltatás díja), de a többtényezős (alapdíjra és a szolgáltatás mennyiségéhez akár differenciáltan is igazodó díjra osztott, mint amilyent a távbeszélő díjra vagy a távfűtési díj megállapítása során alkalmaznak) ármegállapítás kötelezettségét sem”. (1108/H/1995. AB határozat, ABH 1996, 722, 723.) A határozat azt is megállapítja, hogy nem segíti a szabályok értelmezhetőségét a közműves ivóvízel látásról és a közműves szennyvízelvezetésről szóló 38/1995. (IV. 5.) Korm. rendelet 17. § (3) bekezdésének fogalmazása, amely szerint a „vízhasználat szempontjából a bekötési vízmérőn mért vízmennyiség az irányadó”. (ABH 1996, 722, 723.) Az Alkotmánybíróság az alkotmányossági vizsgálatot az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében, 44/A. § (2) bekezdésében, illetve a 70/A. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezés szempontjából végezte el, és az indítványt elutasító döntést hozott. Hasonló szempontokat tartalmazó indokolással utasította el az Alkotmánybíróság a 2/B/1998. AB határozatban a szolgáltatási alapdíjat, a 447/H/1996. AB határozatban az átalány jellegű rendelkezésre állási díjat, a 678/B/2000. AB határozatban a lakossági készenléti díjat, az 551/B/2001. AB határozatban az alapdíjat, továbbá a 414/B/1999. határozatban a készenléti díjat bevezető önkormányzati rendeleti előírás megsemmisítésére irányuló indítványt. „A fenti AB határozatokból tehát levezethető az Alkotmánybíróság azon következetesnek tekinthető gyakorlata, mely szerint a két- vagy többtényezős díjmegállapítást az Alkotmánybíróság önmagában nem tekinti alkotmányellenesnek, illetve a fogyasztástól független díjelem (alapdíj/rendelkezésre állási díj) önkormányzati rendeletekben való szabályozása nem jelenti az önkormányzat részéről az indítványozók által megjelölt magasabb szintű jogszabályokban adott felhatalmazás túllépését és ebből következően nem sérti az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdését sem. Ugyanakkor a vízdíj kiszámításánál a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás arányossága érdekében mindenképpen figyelemmel kell lenni a fogyasztott víz mennyiségére.” (Abh.; ABK 2008. június, 990.) Jelen esetben a támadott önkormányzati rendelkezés az Ámt. alapján kibocsátott, hatósági ármegállapítást tartalmaz. A rendeletalkotásra, az ár meghatározására az Ámt. – már hivatkozott – 7. § (1) bekezdéséhez kapcsolódóan a törvény melléklete I. részének B) pontja tartalmaz felhatalmazást. Az indítványozó az Ámt. 8. § (1) bekezdésében meghatározott ármegállapítási hatáskör túllépésre is hivatkozik azzal, hogy a „vonatkozó rendelkezés nem tesz említést alapdíj kötelező megfizetéséről, hanem csak a nyújtott szolgáltatás árát említi, azaz a fogyasztott víz mennyiségére a vízdíj kiszámításánál mindenképpen figyelemmel kell lenni.” Az Alkotmánybíróság megítélése szerint az Ör. támadott 2. §-ának többtényezős díjmegállapítása, amelyben a szolgáltatónál a tényleges fogyasztástól függetlenül is felmerülő, a vízközmű hálózat folyamatos működtetéséhez szükséges költségeit az alapdíjban érvényesíti, összhangban van a magasabb szintű jogszabályokkal, így az Ámt. 7. § (1) bekezdésének, a 8. § (1), (3) bekezdésének és a Vtv. 13. § (3) bekezdésének rendelkezéseivel. Az alapdíj a rendelkezésre állás ellenértékeként azt garantálja, hogy a fogyasztó folyamatosan, szükség szerint bármikor igénybe veheti a vízszolgáltatást, amely a közműves ivóvíz mellett a tűzoltási célú vízfelhasználást is magában foglalja. A kifejtettekre tekintettel az Ör. 2. § (1) bekezdésének rendelkezése nem sérti az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdését, így az Alkotmánybíróság e rendelkezés alkotmányellenességének megállapítására és a megsemmisítésre irányuló indítványt elutasította. 3. Az Alkotmánybíróság az indítványozónak azon kifogására vonatkozóan, hogy a 2. pontban kifejtetteken kívül az alapdíj megállapítása a Ptk. 201. §-át is sérti, ismét a korábbi határozataiban tett megállapításaira utal. Az Alkotmánybíróság a 1122/B/1996. AB határozatában kimondta, „hogy a szerződéses jogviszony szabályozásakor a jogalkotónak tiszteletben kell tartania a polgári jognak a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás egyenértékűségével kapcsolatos alapelvét.” (ABH 1997, 856, 860.). „Az alapdíj a rendelkezésre állás ellenértéke, tehát lényegében azt garantálja, hogy a fogyasztó folyamatosan, igénye szerint bármikor igénybe veheti a vízszolgáltatást. Emellett a kéttényezős vízdíj másik elemét a ténylegesen elfogyasztott víz mennyisége határozza meg. Ilyen értelemben nem tekinthető úgy, hogy az a Ptk. 201. §-át sértő módon állapítana meg díjfizetési kötelezettséget, amikor alapdíj fizetését írja elő”. (114/B/2005. AB határozat, ABK 2008. június, 1039.) Az Alkotmánybíróság mindezek alapján az indítványt e tekintetben is elutasította. Budapest, 2008. december 8. Dr. Balogh Elemér s. k., Dr. Bragyova András s. k., előadó alkotmánybíró alkotmánybíró