1016/B/2006. AB határozat

1016/B/2006. AB határozat. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő h a t á r o z a t o t : Az Alkotmánybíróság Szekszárd Megyei Jogú Város Közgyűlésének az ivóvíz- és csatornaszolgáltatási díjak megállapításáról szóló 12/1994. (IV. 1.) KT számú rendelet 2. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

I. Az indítványozó Szekszárd Megyei Jogú Város Közgyűlésének az ivóvíz- és csatornaszolgáltatási díjak megállapításáról szóló 12/1994. (IV. 1.) KT. számú rendelete (a továbbiakban: Ör.) 2. § (1) bekezdésének alkotmányosságát vitatta, mivel a kifogásolt rendelkezés a lakossági fogyasztók terhére fogyasztóhelyenként, míg a nem lakossági fogyasztók terhére a fogyasztóhelyen beépített vízmérő méretétől függő ivóvíz alapdíjat állapított meg. Az indítványozó álláspontja szerint a rendelkezés magasabb szintű jogszabályokat sért, így az árak megállapításáról szóló 1990. évi LXXXVII. törvény (a továbbiakban: Ámt.) 7. §

Erre tekintettel kéri az indítványozó az alkotmánysértés megállapítása mellett a támadott rendelkezés hatályon kívül helyezését is.

Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvány benyújtását követően a támadott Ör. 2. §-át Szekszárd Megyei Jogú Város Közgyűlése, az ivóvíz- és csatornaszolgáltatási díjak megállapításáról szóló 46/2007. (XII. 19.) számú rendelet 1. §-a, 2008. január 1. napjával

II. 1. Az Alkotmánynak az indítvánnyal érintett rendelkezése: „44/A. § (2) A helyi képviselőtestület a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal.”

2006. évi szolgáltatási díjak:

Lakossági fogyasztók ivóvíz alapdíja: 100 Ft + ÁFA/hó/fogyasztóhely Nem lakossági fogyasztók fogyasztóhelyen beépített vízmérő méretétől függő ivóvíz alapdíja: (...) Csatornaszolgáltatás alapdíja: 100 Ft+ÁFA/hó/fo gyasztóhely” 5. Az Ör. elbíráláskor hatályos rendelkezései: „2. § (1) A közgyűlés Szekszárd Megyei Jogú Város közigazgatási területén az ivóvíz- és csatornaszolgáltatás díjtételeit az alábbiakban állapítja meg:

2008. évi szolgáltatási díjak:

Alapdíj:

Lakossági fogyasztók ivóvíz alapdíja: 210 Ft + ÁFA/hó/fogyasztóhely Nem lakossági fogyasztóhelyen beépített vízmérő mé retétől függő ivóvíz alapdíja: (...) Lakossági fogyasztók csatornaszolgáltatás alapdíja:

210 Ft + ÁFA/hó/fogyasztóhely Nem lakossági fogyasztók csatornaszolgáltatási alap díja: 380 Ft +ÁFA/hó/fogyasztóhely” III. Az indítvány nem megalapozott.

A helyi önkormányzatok rendeletalkotási hatáskörét az önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) szabályozza. Az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdése szerint a helyi képviselő-testület a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal. Az Ötv. 16. § (1) bekezdése értelmében a képviselő-testület rendeletalkotási joga a törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, továbbá a törvényi felhatalmazásban meghatározott kérdésekre terjed ki.

A Vtv. 13. § (3) bekezdése szerint a közüzemi szolgáltatással nyújtott vízért díjat kell fizetni, az önkormányzati víziközműből szolgáltatott ivóvíz díja azonban nem szabad megállapodástól függ, hanem az Ámt. 7. § (1) bekezdése és mellékletének B) pontjában meghatározott listában szereplő 05511. számú tételszerinti hatóság határozza meg, ami – az Ámt. hivatkozott szabályai alapján – a települési önkormányzat. Az Ámt. 11. § (1) bekezdése szerint a hatósági árat, valamint annak alkalmazási feltételeit jogszabályban kell közzétenni. Az Ámt. 8. §-a a legmagasabb és a legalacsonyabb hatósági ár meghatározásának szempontjait úgy állapítja meg, hogy a vállalkozó működésének fedezete biztosított legyen. A hatósági ár megállapítása „történhet tételesen vagy a hatósági ár kiszámítására vonatkozó előírásokkal”. (Ámt. 9. §) A hatósági ár alkalmazási feltételei között szereplő „fizetési feltételek”-ről nincs további rendelkezés.

Abh.) Az első AB határozat, amely a vízszolgáltatás terén kéttényezős (,,készentartási díjat” is magába foglaló) díjat bevezető önkormányzati rendelet alkotmányosságát vizsgálta, egyértelműen kimondta, hogy „az Ámt. hatósági ármegállapítási szabályai nem írják elő sem az egytényezős ármegállapítás (mint amilyen a villamos áram, vagy a gázszolgáltatás díja), de a többtényezős (alapdíjra és a szolgáltatás mennyiségéhez akár differenciáltan is igazodó díjra osztott, mint amilyent a távbeszélő díjra vagy a távfűtési díj megállapítása során alkalmaznak) ármegállapítás kötelezettségét sem”. (1108/H/1995. AB határozat, ABH 1996, 722, 723.) A határozat azt is megállapítja, hogy nem segíti a szabályok értelmezhetőségét a közműves ivóvízel látásról és a közműves szennyvízelvezetésről szóló 38/1995. (IV. 5.) Korm. rendelet 17. § (3) bekezdésének fogalmazása, amely szerint a „vízhasználat szempontjából a bekötési vízmérőn mért vízmennyiség az irányadó”. (ABH 1996, 722, 723.) Az Alkotmánybíróság az alkotmányossági vizsgálatot az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében, 44/A. § (2) bekezdésében, illetve a 70/A. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezés szempontjából végezte el, és az indítványt elutasító döntést hozott. Hasonló szempontokat tartalmazó indokolással utasította el az Alkotmánybíróság a 2/B/1998. AB határozatban a szolgáltatási alapdíjat, a 447/H/1996. AB határozatban az átalány jellegű rendelkezésre állási díjat, a 678/B/2000. AB határozatban a lakossági készenléti díjat, az 551/B/2001. AB határozatban az alapdíjat, továbbá a 414/B/1999. határozatban a készenléti díjat bevezető önkormányzati rendeleti előírás megsemmisítésére irányuló indítványt. „A fenti AB határozatokból tehát levezethető az Alkotmánybíróság azon következetesnek tekinthető gyakorlata, mely szerint a két- vagy többtényezős díjmegállapítást az Alkotmánybíróság önmagában nem tekinti alkotmányellenesnek, illetve a fogyasztástól független díjelem (alapdíj/rendelkezésre állási díj) önkormányzati rendeletekben való szabályozása nem jelenti az önkormányzat részéről az indítványozók által megjelölt magasabb szintű jogszabályokban adott felhatalmazás túllépését és ebből következően nem sérti az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdését sem.

Ugyanakkor a vízdíj kiszámításánál a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás arányossága érdekében mindenképpen figyelemmel kell lenni a fogyasztott víz mennyiségére.” (Abh.; ABK 2008. június, 990.) Jelen esetben a támadott önkormányzati rendelkezés az Ámt. alapján kibocsátott, hatósági ármegállapítást tartalmaz. A rendeletalkotásra, az ár meghatározására az Ámt.

Az Alkotmánybíróság megítélése szerint az Ör. támadott 2. §-ának többtényezős díjmegállapítása, amelyben a szolgáltatónál a tényleges fogyasztástól függetlenül is felmerülő, a vízközmű hálózat folyamatos működtetéséhez szükséges költségeit az alapdíjban érvényesíti, összhangban van a magasabb szintű jogszabályokkal, így az Ámt.

7. §(1) bekezdésének, a 8. § (1), (3) bekezdésének és a

Vtv. 13. § (3) bekezdésének rendelkezéseivel. Az alapdíj a rendelkezésre állás ellenértékeként azt garantálja, hogy a fogyasztó folyamatosan, szükség szerint bármikor igénybe veheti a vízszolgáltatást, amely a közműves ivóvíz mellett a tűzoltási célú vízfelhasználást is magában foglalja. A kifejtettekre tekintettel az Ör. 2. § (1) bekezdésének rendelkezése nem sérti az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdését, így az Alkotmánybíróság e rendelkezés alkotmányellenességének megállapítására és a megsemmisítésre irányuló indítványt elutasította.

Emellett a kéttényezős vízdíj másik elemét a ténylegesen elfogyasztott víz mennyisége határozza meg. Ilyen értelemben nem tekinthető úgy, hogy az a Ptk. 201. §-át sértő módon állapítana meg díjfizetési kötelezettséget, amikor alapdíj fizetését írja elő”. (114/B/2005. AB határozat, ABK 2008. június, 1039.) Az Alkotmánybíróság mindezek alapján az indítványt e tekintetben is elutasította.

Budapest, 2008. december 8. Dr. Balogh Elemér s. k., Dr. Bragyova András s. k., előadó alkotmánybíró alkotmánybíró