177/2011. (XII. 29.) AB határozata. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására i

177/2011. (XII. 29.) AB határozata. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő határozatot: Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a jogalkotó mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenes helyzetet idézett elő azáltal, hogy a hallgatói hitelrendszerről és a Diákhitel Központról szóló 86/2006. (IV. 12.) Korm. rendelet 16. § (2) bekezdés b) pontjában nem szabályozta azonos feltételek szerint a rokkantnak a törlesztési kötelezettség szüneteltetésére való jogosultságát. Az Alkotmánybíróság felhívja a Kormányt, hogy jogalkotói feladatának 2012. március 31-ig tegyen eleget. Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi. Indokolás I. Az indítvány a hallgatói hitelrendszerről és a Diákhitel Központról szóló 86/2006. (IV. 12.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) 16. § (2) bekezdés b) pontja, (3) és (8) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére, tartalmilag azonban e rendelkezésekkel összefüggő mulasztás megállapítására irányult. Az indítványozó előadta, hogy 2005. júniusában fejezte be felsőfokú tanulmányait, amelynek folytatásához diákhitelt vett igénybe. Egy évig állt munkaviszonyban, amikor pszichés megbetegedése folytán munkaképességét 67 százalékban elvesztette; az orvosszakértők 2006-ban, 26 éves korában III. csoportú rokkantnak minősítették. Mivel a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) 24. § (1) bekezdésében a rokkantsági nyugdíjra előírt szolgálati idővel nem rendelkezett, a baleseti rokkantsági nyugdíj-jogosultság feltételeinek (Tny. 33. §) nem felelt meg, továbbá a rokkantsági járadékról szóló 83/1987. (XII. 27.) MT rendelet (a továbbiakban: Jr.) szerinti járadékot nem kaphatott, a Diákhitel Központ a kifogásolt rendelkezések alapján a törlesztés felfüggesztését nem engedélyezte. Arra is tekintettel, hogy megélhetése nem biztosított, az indítványozó az önkormányzattól rendszeres szociális segélyben részesül. A diákhitel törlesztési kötelezettség szünetelésének az R. 16. § (2) bekezdés b) pontjában írt esete az indítványozó szerint a diszkrimináció tilalmába ütközik, mert a jogosultságból kizárja azokat a rokkantakat, akik nem részesülnek az ott felsorolt típusú nyugellátásban vagy járadékban. Álláspontja szerint ez a „joghézag” a – 67 százalékban – csökkent munkaképességű személyek közötti indokolatlan megkülönböztetést eredményez azok terhére, akik a fenti ellátásra jogosultságot nem szereztek. Az R. 16. §-ának az előbbi feltételekhez kapcsolódó formai szabályokat tartalmazó (3) és (8) bekezdését ugyanebből az okból találta alkotmányellenesnek. II. Az Alkotmánybíróság az indítvány elbírálásánál a következő jogszabályi rendelkezéseket vette figyelembe: 1. Az Alkotmány vonatkozó rendelkezése: „70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.” 2. Az R. érintett rendelkezései: „16. § (2) A hitelfelvevő – a Diákhitel Központ által e célra rendszeresített nyomtatványon – kérelmet nyújthat be a Diákhitel Központhoz törlesztési kötelezettség szüneteltetése iránt (…) b) a rokkantsági nyugdíjra, a rokkantsági járadékra, a baleseti rokkantsági nyugdíjra való jogosultság időszakának (3)–(4) bekezdés szerint meghatározott részére. (3) A törlesztési kötelezettség a (2) bekezdésben meghatározott jogcímek első napjára visszamenőlegesen szünetelhet, ha az nem korábbi időpont a kérelem benyújtása évének első napjánál. Amennyiben a meghatározott jogcím első napja ennél korábbi időpont, a törlesztés a kérelem benyújtása évének első napjától szünetelhet. (…) (8) A rokkantsági nyugdíjban, rokkantsági járadékban, baleseti rokkantsági nyugdíjban részesülő hitelfelvevő a törlesztési kötelezettség szüneteltetésének alapjául szolgáló jogcímét a kérelméhez csatolt említett nyugdíjat járadékot megállapító, jogerős határozattal, valamint a legutolsó nyugdíj-folyósítási, járadékfolyósítási csekkszelvénnyel vagy fizetési számlakivonattal igazolhatja. Abban az esetben, ha a törlesztési kötelezettség szüneteltetésének alapjául szolgáló jogcímét a hitelfelvevő nem igazolja, kérelme elutasításra kerül.” III. Az indítvány megalapozott. Az indítványozó megfogalmazását, miszerint a kifogásolt rendelkezések megsemmisítését és „kiterjesztését” kéri az összes rokkantra, valamint a „joghézagra” hivatkozását az Alkotmánybíróság tartalmilag úgy értelmezte, hogy az indítványozó az alkotmányellenességet abban látja, hogy a jogalkotó a munkaképességüket azonos mértékben elvesztett személyeket kihagyta a diákhitel törlesztésének szüneteltetésére jogosító esetek közül. A diákhitel törlesztési kötelezettség szüneteltetésének az R. 16. § (2) bekezdésében felsorolt két esetköre azt feltételezi, hogy a kötelezett nem tud kereső foglalkozást folytatni: egyfelől a gyermekvállalás kapcsán a terhességi-gyermekágyi segélyre, a gyed-re, gyes-re, másfelől a különböző rokkantsági nyugellátásra, járadékra való jogosultság időszakában. A rokkantsági nyugdíj megállapításához a Tny. 24. § (1) bekezdésében írtak szerint életkor függvényében növekvő, de legalább 2 év szolgálati idő szükséges, a baleseti rokkantsági nyugdíjra jogosultság üzemi baleset következtében nyílik meg [Tny. 33. § (1) bekezdése], és mindkét esetben a munkaképesség csökkenés mértéke legalább 67 százalékos. Emellett a Tny. 66. § (1) bekezdése értelmében a Nyugdíjbiztosítási Alap kezeléséért felelős nyugdíjbiztosítási szervnek és a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv vezetőjének diszkrécionális joga a különös méltánylást érdemlő körülmények fennállása esetén a rehabilitációs járadékra való jogosultság megállapításához szükséges feltételeknek – az előírt szolgálati idő kivételével – megfelelő személy részére kivételes rehabilitációs járadék megállapítása. Az Jr. 1. § (1) bekezdése szerint pedig – havi 2200 forint összegű – rokkantási járadékot az igényelhet, aki 25. életéve betöltése előtt teljesen munkaképtelenné vált, illetve 80%-os, vagy azt meghaladó mértékű egészségkárosodást szenvedett és nyugellátást, baleseti nyugellátást részére nem állapítottak meg. Így az a rokkant, aki 25. életéve betöltését követően vesztette el 67 százalékos mértékben a munkaképességét és ezideig legalább két évi szolgálati időt nem szerzett, a fenti ellátásokra és ezáltal a diákhitel törlesztésének szüneteltetésére nem jogosult. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a diszkrimináció tilalma nem jelenti minden megkülönböztetés tilalmát. A megkülönböztetés tilalmából az következik, hogy a jognak mindenkit egyenlőként (egyenlő méltóságú személyként) kell kezelnie [9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990, 46, 48.]. Az alapjognak nem minősülő egyéb jogra vonatkozó, személyek közötti hátrányos megkülönböztetés, vagy más korlátozás alkotmányellenessége akkor állapítható meg, ha a jogalkotó önkényesen, a tárgyilagos megítélés alapján ésszerű indok nélkül tett különbséget az azonos helyzetű, azonos szabályozási kör alá vont jogalanyok között [9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990, 46, 48.; 21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 73, 77–78.]. Az azonos csoporton, adott szabályozási koncepción belüli eltérő szabályozás akkor nem alkotmányellenes, ha az eltérésnek kellő alkotmányos indoka van [21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 77–78.]. A diszkrimináció vizsgálatánál ezért központi elem annak meghatározása, hogy kiket kell egy csoportba tartozónak tekinteni (752/B/1990. AB határozat, ABH 1991, 512, 513.). Az R. 16. § (2) bekezdés a)–b) pontja a törlesztés felfüggesztésére jogosultak körének meghatározásánál arra van tekintettel, hogy e személyek az ott meghatározott okból nem rendelkeznek keresettel, így nem képesek a hitel törlesztőrészletének teljesítésére. Mindkét esetben azonban részesülnek valamilyen – vagy a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény alapján a gyermek után, vagy a Tny., illetőleg a Jr. alapján a rokkantságukra tekintettel járó – ellátásban. A b) pont az ott írt ellátásokra utalással határozza meg a jogosultakat, amely alá az alkalmazandó és fent vázolt szabályok szerinti rokkantak tartoznak. E csoport közös jellemzője, hogy munkaképességüket legalább 67 százalékban elvesztették, vagyis jellemzően kereső foglalkozást ebből az okból nem képesek folytatni. Így a rendelkezés a szabályozási koncepció szempontjából az azonos csoportba tartozókat közvetve az egészségi állapotuk, munkaképességük minősítésével határozza meg, azzal azonban, hogy a kedvezmény érvényesítésének feltételeként a nyugellátási jellegű juttatásban részesülést is előírja, homogén csoportba tartozó személyek között tesz különbséget. A munkaképességét legalább 67 százalékban elvesztett aktív korú személy számára ugyanis a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény (a továbbiakban: Szt.) 33. § (1) bekezdés a) pontja szerint megállapítható pénzbeli ellátás, amelyet az Szt. 4. § i) pontja a terhességi-gyermekágyi segéllyel, gyed-del, rokkantsági nyugdíjjal, baleseti rokkantsági nyugdíjjal azonos rendszeres pénzbeli ellátás fogalmi körébe tartozónak tekint. Ezért az Alkotmánybíróság megítélése szerint nincs olyan ésszerű indok, amely megalapozná – az egészségkárosodás miatt kapott ellátás fajtájára tekintettel – a nyugdíjszerű ellátásban nem részesülő rokkantaknak a törlesztés szünetelésére jogosultak közül történő kirekesztését. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 49. § (1) bekezdése szerint mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására akkor kerülhet sor, ha a jogalkotó szerv a jogszabályi felhatalmazásból származó jogalkotási feladatát elmulasztotta és ezzel alkotmányellenességet idézett elő. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint e rendelkezés alkalmazása során két feltételnek: a jogalkotó mulasztásának és az ennek következtében előállt alkotmányellenes helyzetnek együttesen kell fennállnia [22/1990. (X. 16.) AB határozat, ABH 1990, 83, 86.; 37/1992. (VI. 10.) AB határozat, ABH 1992, 227, 232.; 6/2001. (III. 14.) AB határozat, ABH 2001, 93, 103.]. A mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértés megállapításának nemcsak akkor van helye, ha az adott tárgykörre vonatkozóan semmilyen szabály nincs [35/1992. (VI. 10.) AB határozat, ABH 1992, 204, 205.], hanem akkor is, ha az adott szabályozási koncepción belül az Alkotmányból levezethető tartalmú jogszabályi rendelkezés hiányzik [22/1995. (III. 1.) AB határozat, ABH 1995, 108. 113.], illetőleg ha a jogalkotó nem megfelelő tartalommal szabályozott, és ezáltal alkotmányellenes helyzet állt elő [15/1998. (V. 8.) AB határozat, ABH 1998, 132, 138–139.]. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdését sértő, mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség azért áll fenn, mert a jogalkotó az R. 16. § (2) bekezdés b) pontjában nem szabályozta azonos feltételek szerint a munkaképességüket legalább 67 százalékos mértékben elvesztő, így kereső tevékenység folytatására képtelen személyeket megillető jogosultságot, ezzel hátrányosan megkülönböztette az azonos fokban rokkantak közül azokat, akiknél a nyugdíj- vagy járadékszolgáltatás megállapításának a rokkantság fokán felül előírt egyéb feltételei hiányoznak. Az R. egyéb támadott rendelkezései e jogcímekre utalnak, ezek igazolását kívánják meg, így e tekintetben is fennáll a mulasztás. Ezért az Alkotmánybíróság felhívta a Kormányt, hogy jogalkotói feladatának 2012. március 31-ig tegyen eleget. Az Alkotmánybíróság e határozatának a Magyar Közlönyben való közzétételét a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására tekintettel rendelte el. Budapest, 2011. december 28. Dr. Balogh Elemér s. k., Dr. Bragyova András s. k., előadó alkotmánybíró alkotmánybíró