1244/B/2008. AB határozat. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítása tárgyában meghozta a következő h a t á r o z a t o t :

Alkotmánybíróság

adózás rendjéről szóló

1. XCII. törvény
2. §

indítványozó

adózás rendjéről szóló

1. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.)
2. §

onban e rendelkezésekkel összefüggésben mulasztás megállapítását kérte

Alkotmánybíróságtól. Érvelésének lényege, hogy a települési önkormányzat jogorvoslati joga [Alkotmány 57. §

által, hogy a jegyzőnek

Art. 10. §

önkormányzat gazdálkodását, amelynek biztonságáért pedig

önkormányzatokról szóló

1. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.)
2. §

önkormányzat jogorvoslati lehetőségének hiánya

t eredményezheti, hogy „ha

elsőfokú adóhatóság határozatát a másodfokú adóhatóság megsemmisíti és

első fokon eljárt adóhatóságot új eljárásra utasítja olyan formában, hogy döntését jogszabálysértő módon hozza meg (…),

új eljárásban is jogszabálysértő határozat születik.” II.

Alkotmánybíróság

indítvány elbírálásánál a következő jogszabályi rendelkezéseket vette figyelembe: 1.

Alkotmány vonatkozó rendelkezése: „57. §

olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti. A jogorvoslati jogot – a jogviták ésszerű időn belüli elbírálásának érdekében,

zal arányosan – a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvény korlátozhatja.” 2.

Art. támadott rendelkezései: „136. §

adózó

ügy érdemében hozott első fokú határozat ellen fellebbezhet. A fellebbezés joga megilleti

t is, akire a határozat rendelkezést tartalmaz.” „143. §

adóhatóság másodfokú jogerős határozatát – a fizetési könnyítés engedélyezése tárgyában hozott, illetőleg

elsőfokú határozat megsemmisítését elrendelő határozat kivételével – a bíróság

adózó kérelmére jogszabálysértés esetén megváltoztatja vagy hatályon kívül helyezi, és ha szükséges,

adóhatóságot új eljárás lefolytatására utasítja.

adóhatóság másodfokú végzésével szemben nincs helye bírósági felülvizsgálatnak.” III.

indítvány nem megalapozott.

Alkotmánybíróság

indítványt úgy értelmezte, hogy

tartalmilag mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányul, mert

indítványozó

t tartja alkotmányellenesnek, hogy a szabályozás

önkormányzat számára annak ellenére nem ad lehetőséget

önkormányzati adóhatóság (jegyző) határozata elleni jogorvoslatra, hogy

adóvisszatérítés kihatással van a gazdálkodására. 1.

Alkotmánybíróságról szóló

1. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.)
2. §

Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint e rendelkezés alkalmazása során két feltételnek: a jogalkotó mulasztásának és

ennek következtében előállt alkotmányellenes helyzetnek együttesen kell fennállnia. [22/

1. (X. 16.) AB határozat, ABH 1990, 83, 86.; 37/
2. (VI. 10.) AB határozat, ABH 1992, 227, 232.; 6/
3. (III. 14.) AB határozat, ABH 2001, 93, 103.] A jogalkotói feladat elmulasztása önmagában nem feltétlenül jelent alkotmányellenességet [14/
4. (IV. 24.) AB határozat, ABH 1996, 56, 58–59.; 479/E/
5. AB határozat, ABH 1998, 967, 968–969.; 10/
6. (IV. 12.) AB határozat, ABH 2001, 123, 131.], a mulasztásból eredő alkotmányellenes helyzetet minden esetben csak konkrét vizsgálat eredményeként lehet megállapítani. [35/
7. (X. 6.) AB határozat, ABH 2004, 504, 508.]

Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértést nemcsak akkor állapít meg, ha

adott tárgykörre vonatkozóan semmilyen szabály nincs [35/1992. (VI. 10.) AB határozat, ABH 1992, 204, 205.], hanem akkor is, ha

adott szabályozási koncepción belül

Alkotmányból levezethető tartalmú jogszabályi rendelkezés hiányzik. [22/

1. (III. 1.) AB határozat, ABH 1995, 108, 113.; 29/
2. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1997, 122, 128.] A szabályozás hiányos tartalmából eredő alkotmánysértő mulasztás megállapítása esetében a mulasztásnak vagy a kifejezett jogszabályi felhatalmazáson nyugvó, vagy ennek hiányában, a feltétlen jogszabályi rendezést igénylő jogalkotói kötelezettség elmulasztásán kell alapulnia. [4/
3. (III. 31.) AB határozat, ABH 1999, 52, 57.] 2.

Alkotmánybíróság már

5/1992. (I. 30.) AB határozatában kifejtette a jogorvoslati jog alkotmányos tartalmát. „

Alkotmány a jogorvoslathoz való jogot

alkotmányos alapjogok között rögzíti.

, hogy

57. §

eltérő szabályozási lehetőségekre

egyes eljárásokban, arra, hogy a jogorvoslatnak többféle formája lehet. (…) Vagyis a jogorvoslathoz való jog, mint alkotmányos alapjog immanens tartalma

érdemi határozatok tekintetében a más szervhez vagy (…) ugyanazon szervezeten belüli magasabb fórumhoz fordulás lehetősége.” (ABH 1992, 27, 31.) A jelen indítvány kapcsán ezért

Alkotmánybíróság

t vizsgálta, hogy

Art.-nek a jogorvoslatra vonatkozó szabályozása kapcsán megállapítható-e

indítványozó által állított szabályozási hiány, továbbá

ebből eredő alkotmányellenes helyzet. 2.l.

Ötv. 9. §

önkormányzati feladat- és hatáskörök a képviselő-testületet illetik meg, amelyet a polgármester képvisel. A 35. §

önkormányzati, valamint

államigazgatási feladatait, hatásköreit a képviselő-testület hivatalának közreműködésével látja el. E hivatal vezetője a jegyző, aki

önkormányzat alkalmazottja és adminisztratív apparátusának vezetője, hatáskörébe

Ötv. 36. §

Ötv. indokolása hangsúlyozza, hogy a jegyző a polgármester irányításával vezeti a hivatalt. A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) 1. §

önkormányzat helyi adókat vezethet be, illetőleg a 43. §

Art.-ben nem szabályozott eljárási kérdésekben.

Art. 10. §

onban

adóhatósági jogkört a jegyzőhöz, mint önkormányzati adóhatósághoz telepíti – megkülönböztetve

állami adóhatóságtól –, így a 10. §

adóhatóság számlájára tévesen befizetett összeg, vagy túlfizetés kiutalását [Art. 43. §

Art. 123

. §-a szerint a hatósági eljárásban

adóhatóság

ügy érdemében határozattal,

eljárás során eldöntendő egyéb kérdésekben végzéssel dönt. „A nyilvántartás vezetésével kapcsolatos hatósági eljárásban – ideértve a kiutalási és

átvezetési kérelem elbírálását is –, ha e törvény másként nem rendelkezik,

adóhatóság csak abban

esetben hoz határozatot, ha

adózó kérelmét nem teljesíti.” Így

adó visszatérítése iránti kérelemnek helyt adó döntés esetén – amellyel összefüggésben állítja elsődlegesen

indítványozó

alkotmányos sérelmet – nincs is olyan formális határozat, amely ellen

Art. szerint jogorvoslattal lehet élni. Ha részben teljesíthető a kérelem,

elutasítás már határozati formát ölt, amely ellen jogorvoslatnak van helye.

Art. 136. §

adózónak és annak biztosít fellebbezési lehetőséget, akire a határozat rendelkezést tartalmaz, illetőleg a 143. §

adózó kérheti a határozat bírósági felülvizsgálatát.

Art. fellebbezésre vonatkozó szabályait érintő,

adózás rendjéről szóló

1. évi XCII. törvény módosításáról szóló
2. évi LXXXV. törvény 23-
3. §-ához fűzött indokolás utal arra, hogy a módosítások folytán

Art. a fellebbezéssel összefüggő kérdéseket teljeskörűen rendezte, így a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól 2004. évi CXL. törvényt (a továbbiakban: Ket.) háttérjogszabályként e vonatkozásban nem kell alkalmazni. Megjegyzi

Alkotmánybíróság, hogy a Ket. 15. §

esetben illetik meg

ügy elbírálásában részt nem vevő hatóságot

ügyfél jogai, ha feladatkörét

ügy érinti. A különböző közigazgatási eljárásokban

önkormányzat ügyfélképességét a Legfelsőbb Bíróság – figyelemmel a 2/2004. Közigazgatási Jogegységi határozatában foglaltakra – csak akkor látta indokoltnak elismerni, ha a közigazgatási ügy

önkormányzat feladatkörét, annak jogszerű gyakorlását közvetlenül érinti, de nem illetik meg

ügyfél jogai, ha a feladatkörére, annak jogszerű gyakorlására csak közvetett hatással van.

Art. tehát a Ket.-hez képest szorosabban értelmezi

ügyfél fogalmát, és szűkebb körben engedi meg a jogorvoslatot.

önkormányzat

onban

önkormányzati adóhatóság hatáskörébe tartozó ügyben – közte abban, amelyben

önkormányzati adóhatóság a tévesen befizetett adó, vagy túlfizetés kiutalásáról határozattal dönt – nem ügyfél, a határozat a feladatkörét közvetlenül nem érinti, de nem is tartalmaz rá nézve rendelkezést.

önkormányzat

adó megállapítására jogosult, és

Art. keretei között a maga által megállapított eljárási szabályokkal is biztosíthatja

eljárás tisztaságát.

Alkotmányíróság a 235/B/2002. AB határozatában hangsúlyozta: „

adóhatósági hatáskör gyakorlása nem

Alkotmány 44/A. §

önkormányzatnak,

adóigazgatási közigazgatási hatósági ügy nem önkormányzati hatósági ügy. (…)

adóhatósági államigazgatási elsőfokú hatósági jogkörben jegyző jár el, függetlenül attól, hogy a hatáskörébe tartózó adónemeket helyi vagy központi adójogszabály állapította meg. [… A] törvénnyel vagy helyi önkormányzati rendelettel megállapított egyes adónemek kivetésével, behajtásával kapcsolatos jogalkalmazói feladat- és hatáskörök

elsőfokú államigazgatási hatósági ügyként a helyi önkormányzat jegyzőjét (…) illetik meg.” (ABH 2007,1397, 1399–1400.) Így

adóvisszatérítés kötelezettje nem

önkormányzat, hanem

önkormányzati adóhatóság, amely a tévesen befizetett összeget, vagy túlfizetést visszautalja. Ez

intézkedés ugyan kihatással van

önkormányzat gazdálkodására,

onban

önkormányzat ezzel

összeggel – jogalap hiányában – nem is számolhatott, így a visszafizetés jogát, vagy jogos érdekét nem sérti. Amennyiben pedig

önkormányzat a jegyző intézkedését valamely okból törvénysértőnek találja, úgy módja van kezdeményezni a felettes adóhatóságnál, vagy a miniszternél, hogy

Art. 141. §

ügyész a Magyar Köztársaság Ügyészségéről szóló

1. évi V. törvény 13–
2. §-a szerinti törvényességi felügyeleti jogkörében járjon el. Mivel a támadott rendelkezések

Alkotmány 57. §

Alkotmánybíróság

indítványt elutasította. Budapest,

1. február
2. Dr. Paczolay Péter s. k.,

Alkotmánybíróság elnöke