1043/B/2005. AB határozat. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvá

1043/B/2005. AB határozat. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő h a t á r o z a t o t: Az Alkotmánybíróság a fővárosi közterületek használatáról és a közterületek rendjéről szóló 59/1995. (X. 20.) Főv. Kgy. rendelet 13. § (1) bekezdés meghatározott szövegrésze és a Fővárosi Önkormányzat tulajdonában lévő közterületek használatáról és rendjéről szóló 60/1995. (X. 20.) Főv. Kgy. rendelet 6. § (1) bekezdés meghatározott szövegrésze alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja. I. 1. Az indítványozó a fővárosi közterületek használatáról és a közterületek rendjéről szóló 59/1995. (X. 20.) Főv. Kgy. rendelet (a továbbiakban: Ör.) 13. § (1) bekezdés „vagy egyéb ellenszolgáltatást kell teljesíteni” szövegrésze és a Fővárosi Önkormányzat tulajdonában lévő közterületek használatáról és rendjéről szóló 60/1995. (X. 20.) Főv. Kgy. rendelet (a továbbiakban: För.) 6. § (1) bekezdés „vagy egyéb ellenszolgáltatást kell teljesíteni” szövegrésze alkotmányellenességének megállapítását és hatályba lépésükre visszaható hatállyal történő megsemmisítését kérte, mivel ellentétesnek tartja az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével, valamint a 70/A. § (1) bekezdésével. Előadta, hogy a támadott rendelkezéseket a közterülethasználattal kapcsolatos rendeletek módosításáról szóló 64/2005. (X. 18.) Főv. Kgy. rendelet (a továbbiakban: Örm.) 1., illetve 4. §-a iktatta be a megjelölt rendeletekbe, s – szerinte – azokba így került be a „vagy egyéb ellenszolgáltatást kell teljesíteni” szövegrész. Álláspontja szerint a támadott rendelkezések jogbizonytalanságot okoznak, valamint a diszkrimináció lehetőségét hordozzák magukban azáltal, hogy az ellenszolgáltatással kapcsolatban több kérdést tisztázatlanul hagynak, így például azt, hogy mi tekinthető ellenszolgáltatásnak, hogyan történik annak megállapítása, milyen szempontok szerint döntenek az értékéről, illetve arról, hogy ki teljesíthet díjfizetés helyett ellenszolgáltatással. Az indítványozó szerint a támadott szövegrészek azért is lehetőséget adnak diszkriminációra, mert „teljesen a jogalkalma zóra bízzák a döntést a fenti kérdésekben anélkül, hogy hozzá eljárási elveket, szabályokat, követendő metódusokat rendelnének”. Így – megítélése szerint – azonos tényállás esetén eltérő döntések születhetnek. Az indítványozó kérelme indokolásául több AB határozatra hivatkozik, így a 9/1992. (I. 30.), a 26/1992. (IV. 30.), az 1160/B/1990., a 9/1990. (IV. 25.), és az 59/1992. (XI. 6.) AB határozatokra. 2. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a megjelölt rendeletek támadott szövegrészeit az indítványozó pontatlanul, nem a hatályos – sem pedig a korábban hatályban volt – szövegnek megfelelően idézte. Az Alkotmánybíróság az indítványokat tartalmuk szerint bírálja el. Mivel a kifogásolt rendelkezések indítványozó által állított és ténylegesen hatályban levő szövege egymástól jelentősen nem tér el, az Alkotmánybíróság az alkotmányossági vizsgálatot az Ör. 13. § (1) bekezdése „vagy szerződésben rögzített egyéb ellenszolgáltatást kell teljesíteni” szövegrésze, illetve a För. 6. § (1) bekezdése „vagy szerződésben rögzített egyéb ellenszolgáltatást kell teljesíteni” szövegrésze tekintetében folytatta le. II. Az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglalt döntését a következő jogszabályi rendelkezésekre alapozta. 1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezése: „2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokrati kus jogállam.” „70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a terüle tén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.” 2. Az Ör. támadott rendelkezése: „13. § (1) A közterület használatáért közterület-haszná lati díjat kell fizetni vagy szerződésben rögzített egyéb ellenszolgáltatást kell teljesíteni (a továbbiakban együtt: díj). A díjat a jogosult a közterület tényleges használatára, illetve a közterületen elhelyezett létesítmény tényleges üzemeltetésére tekintet nélkül köteles megfizetni.” 3. A För. kifogásolt rendelkezése: „6. § (1) A közterület-használatáért a közterület-haszná lati hozzájárulás jogosultja köteles közterület-használati díjat fizetni vagy szerződésben rögzített egyéb ellenszolgáltatást teljesíteni.” III. Az indítvány nem megalapozott. 1. Az Alkotmánybíróság elsőként a jogbiztonság elvének sérelmét vizsgálta meg. 1.1. Az Alkotmánybíróság számos esetben vizsgálta a jogállamiság részét képező jogbiztonságot, illetve a normavilágosságot; az utóbbi követelményt a jogbiztonságból, mint a jogállamiság egyik alapértékéből vezette le. Az Alkotmánybíróság több határozatában foglalkozott a jogszabályok normatartalmával kapcsolatos elvárásokkal. Az indítványozó által is hivatkozott 9/1992. (I. 30.) AB határozatában mondta ki azt, hogy „a jogbiztonság az állam – s elsősorban a jogalkotó – kötelességévé teszi annak biztosítását, hogy a jog egésze, egyes részterületei és az egyes jogszabályok is világosak, egyértelműek, működésüket tekintve kiszámíthatóak és előreláthatóak legyenek a norma címzettjei számára. Vagyis a jogbiztonság nem csupán az egyes normák egyértelműségét követeli meg, de az egyes jogintézmények működésének kiszámíthatóságát is.” (ABH 1992, 59, 65.) A 26/1992. (IV. 30.) AB határozat a következőket állapította meg: „[a]z Alkotmánybíróság elvi éllel mutat rá arra, hogy a világos, érthető és megfelelően értelmezhető normatartalom a normaszöveggel szemben alkotmányos követelmény. A jogbiztonság – amely az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság fontos eleme – megköveteli, hogy a jogszabály szövege értelmes és világos, a jogalkalmazás során felismerhető normatartalmat hordozzon” (ABH 1992, 135, 142.). Az Alkotmánybíróság több határozatában megállapította azt is, hogy a normavilágosság sérelme miatt az alkotmányellenesség akkor állapítható meg, ha a szabályozás a jogalkalmazó számára értelmezhetetlen, vagy eltérő értelmezésre ad lehetőséget és így a norma hatását tekintve kiszámíthatatlan, előre nem látható helyzetet teremt a címzettek számára, illetőleg a normaszöveg túl általános megfogalmazása miatt teret enged a szubjektív, önkényes jogalkalmazásnak [összegezve: 31/2007. (V. 30.) AB határozat, ABH 2007, 368, 378–380.]. Az Alkotmánybíróság kimondta azt is, hogy alkotmányellenesnek akkor tekinthető a sérelmezett jogszabály, ha tartalma olyan mértékben homályos, vagy rendelkezései olyan mértékben ellentmondásosak, hogy annak feloldására a jogszabály értelmezése nem elegendő, és ez a jogbiztonság sérelmét idézi elő, azaz a jogszabály értelmezhetetlen voltánál fogva teremt jogbizonytalanságot, mert hatását tekintve nem kiszámítható, címzettjei számára előre nem látható [többek között: 36/1997. (VI. 11.) AB határozat, ABH 1997, 222, 232.; 1263/B/1993. AB határozat, ABH 1994, 672, 673–674.]. 1.2. Amint erről az 1.1. pontban szó volt, az indítványozó az Ör. 13. § (1) és a För. 6. § (1) bekezdését tévesen idézi. Mindkét rendelkezés esetében figyelmen kívül hagyja a „szerződésben rögzített” szövegrészt az „egyéb ellenszolgáltatás” szövegrész előtt, így a jogbiztonság szerinte bekövetkezett sérelme részben a rendeletek támadott szöve gének félreértésén alapul. Az Alkotmánybíróság kialakult gyakorlatát figyelembe véve nem állapítható meg a jogbiztonság sérelme, mert a kifogásolt rendelkezés normatartalma – a jogszabály pontos szövegét, valamint egyéb rendelkezéseit is figyelembe véve – az alábbiak szerint világos és egyértelmű. Az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény 2. § 13. pontja a közterület fogalmát közhasználatra szolgáló minden olyan állami vagy önkormányzati tulajdonban álló földterületként határozza meg, amelyet a rendeltetésének megfelelően bárki használhat, és az ingatlan-nyilvántartás ekként tart nyilván. Egyéb ingatlanoknak a közhasználat céljára átadott területrészére – az erről szóló külön szerződésben foglaltak keretei között – a közterületre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni. Közterület rendeltetése különösen: a közlekedés biztosítása (utak, terek), a pihenő és emlékhelyek kialakítása (parkok, köztéri szobrok stb.), a közművek elhelyezése. Az Ör. 4. § (1) bekezdése szerint a közterület rendeltetésétől eltérő használatához (a továbbiakban: közterület-használat) a tulajdonos hozzájárulása, illetve a hozzájárulást is tartalmazó szerződés megkötése (a továbbiakban együtt: közterület-használati hozzájárulás) szükséges. A közterület-használati hozzájárulás tartalmára nézve példálózó felsorolást ad az Ör. 8. § (1) bekezdése. A közterület használatáért fizetendő díj, ahogyan azt az Alkotmánybíróság a 38/1998. (IX. 23.) AB határozatában is megállapította „a közterület használatának ellenértéke. Ennek megfelelően a közterület-használat díjának alapvetően a közterület-használat értékét befolyásoló tényezőkhöz (a terület nagysága, a településen belüli elhelyezkedése, a használat módja, időtartama stb.) kell igazodnia. A közterület-használók között a közterület-használati díj mértéke tekintetében e tényezők alapján tett megkülönböztetés nem tekinthető alkotmányellenesnek” (ABH 1998, 454, 456.). Az Alkotmánybíróság a 21/2003. (IV. 18.) AB határozatában pedig kimondta, hogy alkotmányosan nem indokolható az a szabályozás, amikor a közterület-használati díjat olyan szempontokra alapítják, amelyek a közterület használatával nincsenek összefüggésben, s ezzel a díj mértéke tekintetében nem releváns szempont alapján, önkényesen, ésszerű indok nélkül tesznek megkülönböztetést a közterületet azonos feltételek mellett használó kereskedelmi, vendéglátó-ipari közterület-használók között (ABH 2003, 784, 789.). Az Alkotmánybíróság megítélése szerint a jogalkotó az adott esetben indokoltan biztosít mozgásteret a kerületi önkormányzatok számára a közterület-használat díja (ellenszolgáltatása) meghatározására, ami lehetővé teszi az egyes városrészek sajátosságainak figyelembe vételét. Az Ör.-nek 2. §-a szerint felhatalmazást kapnak Budapest főváros kerületi önkormányzatai, hogy az Ör. alapulvételével, annak végrehajtására és keretei között, az Ör.-ben meghatározott kérdésekben – kivéve az Ör. 2. § (3) bekezdésben foglaltakat – önkormányzati rendeletben szabályozzák a saját tulajdonukban lévő közterületek használatát és rendjét. Mindezeket figyelembe véve nem sérti a normavilágosság követelményét, és ezáltal a jogbiztonság elvét az Ör. és a För. kifogásolt rendelkezése, ezért az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a részében elutasította. 2. Az Alkotmánybíróság ezt követően megvizsgálta az Ör. és a För., valamint az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése állított ellentétét is. Az indítványozó szerint a kifogásolt rendelkezések „teljesen a jogalkalmazóra bízzák a döntést a fenti kérdésekben anélkül, hogy hozzá eljárási elveket, szabályokat, követendő metódusokat rendelnének”. Így – megítélése szerint – eltérő döntések születhetnek, azonos tényállások esetén. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésben megfogalmazott hátrányos megkülönböztetés elve és az indítványozó által előadott indokolás között nincs értékelhető alkotmányjogi összefüggés. Az indokolás – tartalmát tekintve – szintén a jogbiztonság elvéhez kapcsolódik, erre vonatkozóan azonban az Alkotmánybíróság az 1. pontban írtak szerint megállapította, hogy a kifogásolt rendelkezések azt nem sértik. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az Ör. 13. § (1) bekezdésének, valamint a För. 6. § (1) bekezdésének megjelölt szövegrészei alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította. Budapest, 2009. szeptember 22. Dr. Balogh Elemér s. k., Dr. Bragyova András s. k., alkotmánybíró előadó alkotmánybíró