475/B/2005. AB határozat. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítására és megsemmisít

475/B/2005. AB határozat. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő 1. Az Alkotmánybíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 332. § (1) bekezdése d) pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványokat elutasítja. 2. Az Alkotmánybíróság a bírósági döntések vizsgálatára irányuló indítványokat visszautasítja. I. 1. Három indítványozó fordult az Alkotmánybírósághoz a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 332. § (1) bekezdése d) pontja utólagos alkotmányossági vizsgálatát kérve. A támadott jogszabály előírja, hogy közigazgatási perben az alperes (amely rendszerint a jogerős közigazgatási határozatot hozó közigazgatási szerv) kérelmére a bíróság elrendeli a keresettel megtámadott környezetvédelmi bírság bírói letétbe helyezését. Mindhárom indítványozó állítása szerint a letétbe helyezés elmulasztása a per megszüntetését eredményezi, azaz elmarad az ügy érdemi elbírálása. 1.1. Eredeti indítványában az első indítványozó elsősorban a Fővárosi Ítélőtábla által – nem a saját ügyében – hozott végzésének megsemmisítését, másodsorban a Pp. 332. § (1) bekezdés d) pontjának megsemmisítését kérte, de nem jelölte meg azon alkotmányi szakaszt, amelynek a sérelmét állította. Hivatkozott két bírósági határozatra, amelyekben az eljáró bíróságok a per érdemi tárgyalásának előfeltételének minősítették a környezetvédelmi bírság letétbe helyezését, és ennek elmaradása miatt megszüntették a pert. Kifogásolta továbbá, hogy az adott perben a bíróság a hulladékgazdálkodási bírságot is környezetvédelmi bírságnak tekintette, amivel az indítványozó álláspontja szerint messze túlment a jogszabály értelmezésének az alkotmányos keretén. Hiánypótlásra az indítványozó megjelölte az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében foglalt jog sérelmét, miután a támadott jogszabály – értelmezése szerint – megfosztja a felperest a jogorvoslati lehetőségtől. 1.2. A második indítványozó abból – az első indítványozó által is említett – két bírósági döntésből kiindulva, elsősorban a jogállami jogbiztonság [Alkotmány 2. § (1) bekezdése] sérelme alapján kérte megsemmisíteni a Pp. 332. § (1) bekezdésének d) pontját. Állítása szerint nincs kapcsolat a támadott jogszabály és a Pp.-nek a bírósági döntésekben „perjogi indokként” hivatkozott 130. § (1) bekezdése, illetve 157. § a) pontja között, azaz a szabály hiányos volta szubjektív jogalkalmazói döntéshez vezet. Sérül továbbá az Alkotmány 50. § (2) és 57. § (1) bekezdése is, azáltal, hogy a támadott jogszabály „a keresetlevél benyújtását követően a közigazgatási határozat érdemi elbírálásának olyan feltételt szab, melynek nem teljesítése a felperest a közigazgatási határozat törvényességének ellenőrzése és a közigazgatási határozattal érintett jogok és kötelességek tárgyaláson való elbírálása elől zárja el (…)”, azaz a bírság letétbe helyezésének elmaradása nem olyan körülmény, amely kizárhatja a közigazgatási határozat ellenőrizhetőségét. 1.3. A harmadik indítványozó a támadott jogszabály megsemmisítését az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe, 8. § (2) bekezdésébe, 50. § (2) bekezdésébe, 57. § (1) és (5) be kezdéseibe való ütközésre hivatkozással kérte. Az előző indítványozókkal megegyezően kiinduló pontja a jogorvoslathoz való jog általa állított korlátozása. Utal a 29/2005. (VII. 14.) AB határozatra, amely alkotmányellenesnek nyilvánította az első fokon kiszabott környezetvédelmi bírság elleni fellebbezés illetékét annak magas (50%-os) mértéke miatt, figyelemmel arra, hogy ellehetetlenítette a jogorvoslathoz való jogot. Az indítványozó álláspontja szerint a támadott jogszabály de facto ugyanerre az eredményre vezet, mivel a kötelezően letétbe helyezendő bírság a magas illetékkel azonos hatást válthat ki a per kimenetelére nézve. Bár az egészséges környezethez való jog legitimálhatja a magas bírságokat, azonban még e jog sem eredményezheti a jogorvoslathoz való jog lényeges korlátozását vagy ellehetetlenülését. Az indítványozó rámutat, hogy a követelések előzetes biztosítása lehet alkotmányosan érvényesítendő cél, felmerül azonban a kérdés, hogy miért nem biztosítja valamennyi perrel érvényesített követelést ily módon a jogalkotó. A követelés előzetes biztosításához fűződő alkotmányos érdeket is meg kell, hogy előzze a jogorvoslathoz való jog. A jogbiztonságot sérti az, hogy a támadott jogszabály „regionális különbségek kialakulására alkalmas jogi szabályozás alapján kivetett bírságoláson alapul”. Az első indítványozó érveléséhez hasonlóan ez az indítvány is a normavilágosság követelményébe ütközőnek tartja azt a kialakult bírói jogalkalmazói gyakorlatot, amely a hulladékgazdálkodási bírságot is környezetvédelmi bírságként kezeli. 2. Az Alkotmánybíróság a folyamatban levő ügyeket – azok tárgyi összefüggésére tekintettel – az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat (ABK 2009. január, 3., a továbbiakban: Ügyrend) 28. § (1) bekezdése alapján egyesítette, és egy eljárásban bírálta el. II. 1. Az Alkotmány indítványokkal érintett rendelkezései: „2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokrati kus jogállam.” „8. § (2) A Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja.” „50. § (2) A bíróság ellenőrzi a közigazgatási határozatok törvényességét.” „57. § (1) A Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el.” „(5) A Magyar Köztársaságban, a törvényben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bí rósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti. A jogorvoslati jogot – a jogviták ésszerű időn belüli elbírálásának érdekében, azzal arányosan – a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvény korlátozhatja.” 2. A Pp. utólagos normakontrollra irányuló indítványokkal támadott rendelkezése: „332. § (1) Az elnök a 124. § keretében (…) d) az alperes kérelmére elrendeli a keresettel megtáma dott környezetvédelmi bírság bírói letétbe helyezését.” III. Az indítványok nem megalapozottak. 1. Mindhárom indítványozó a támadott jogszabály alkotmányellenességét arra a feltételezésre alapította, hogy a Pp. 332. § (1) bekezdésének d) pontja értelmében, ha a környezetvédelmi bírságnak a bíróság elnöke által elrendelt bírói letétbe helyezését a felperes nem teljesíti, ez mindenképpen permegszüntető döntés meghozatalára kötelezi a bíróságot. Az Alkotmánybíróság áttekintette a Pp.-nek a per megszüntetésére – a jelen vizsgálat szempontjából releváns – vonatkozó rendelkezéseit. Közigazgatási perben a Pp. 324. § (1) bekezdése alapján a Pp. általános rendelkezéseit a Pp. XX. fejezetében foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. A permegszüntető okokat taxatíve a Pp. 157. §-a sorolja fel. Ezek közül az Alkotmánybíróság csak azokat kell, hogy megvizsgálja, amelyekkel összefüggésbe hozható az indítványozók azon állítása, hogy a bíróság hivatalból köteles megszüntetni a pert, ha a bírói letétbe helyezés elmarad. A Pp. 158. § (1) bekezdése szerint a bíróság a 157. § a), b) vagy g) pontja esetében köteles a pert az eljárás bármely szakában hivatalból megszüntetni. Eszerint: „157. § A bíróság a pert megszünteti: a) ha a keresetlevelet már a 130. § (1) bekezdésének a)-h) pontja alapján idézés kibocsátása nélkül el kellett volna utasítani; b) ha a fél törvényes képviselőjét mellőzték, és e hiányt a kitűzött, illetőleg meghosszabbított határidő alatt vagy legkésőbb az annak lejártát közvetlenül követő tárgyalás berekesztéséig sem pótolták; (…) g) a fél halála vagy megszűnése esetén, ha a jogviszony természete a jogutódlást kizárja; (…)” A továbbiakban az Alkotmánybíróság az alperes kérel mére elrendelendő letétbe helyezés – mint intézkedés – jellegét vizsgálta annak megállapítása céljából, hogy az a fenti rendelkezések valamelyikének hatálya alá vonható-e. Az Alkotmánybíróság észlelte, hogy a letétbe helyezést a Pp. XX. fejezete a keresetlevél alapján tett intézkedések sorában helyezi el, azaz a további vizsgálatot az Alkot- mánybíróság már csak az 157. § a) pontja alapján folytatta le. A keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasításának eseteit a Pp. 130. §-a határozza meg, közöttük nem nevesíti a letétbe helyezés elmaradását. Következésképpen a letétbe helyezésre nézve irányadónak marad a Pp.-nek a keresetlevél alapján tehető intézkedéseket szabályozó 124. §-a. Annak (1) bekezdése értelmében a bíróság a keresetlevelet nyomban, de legkésőbb a bírósághoz érkezésétől számított harminc napon belül megvizsgálja annak megállapítása érdekében, hogy nem kell-e azt a félnek hiánypótlásra visszaadni (95. §), nincs-e helye az ügy áttételének (129. §), illetőleg a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasításának (130. §), és a szükséges intézkedéseket megteszi. A (2) bekezdése azt az esetet szabályozza, amikor a jogi képviselővel eljáró fél keresetlevele nem felel meg a jogszabályban foglaltaknak. Minthogy a keresetlevélnek nem kelléke a letétbe helyezés megtörténtének az igazolása, értelemszerűen a letétbe helyezés a Pp. 124. § (3)–(5) bekezdése által szabályozott – a tárgyalás kitűzésének előkészítésére teendő további intézkedések – csoportjába sorolható. Megállapítható, hogy a Pp. 157. §-ának a) pontja értelmében a keresetlevél kellékeinek a 130. § i) és j) pontja szerinti hiányosságaira hivatkozással a per megszüntetésének nincs helye. Ha letétbe helyezés elrendelése történt, de annak a felperes nem tett eleget, az viszont nem minősül olyan oknak, ami miatt a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül kellene elutasítani. A jelen ügy mögöttes alapjául szolgáló egyik végzéssel szemben benyújtott fellebbezést elbírálva a Fővárosi Ítélőtábla a 3. Kf. 27.072/2006/2. sz. ügyben az elsőfokú bíróság értelmezésével szemben elvi éllel kimondta, hogy a „hulladékgazdálkodási bírság letétbe helyezésének elmulasztása esetén a keresetlevél idézés nélküli elutasítására vonatkozó szabályok alkalmazásának, végső soron a per megszüntetésének nincs helye” [Pp. 130. § (1) bek. a–h) pontja, 157. § a) pont, 332. § (1) bek. d) pont – idézi: ÍH 2006/2/59.]. A Fővárosi Ítélőtábla megállapítása szerint a bírói letétbe helyezést elrendelő végzés végrehajtható okirat kiállításának alapjául szolgálhat, és rá nézve a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény rendelkezései az irányadóak. A fentiekből következik tehát, hogy a bírság letétbe helyezésének elmaradása nem jelenti akadályát a bírósági jogorvoslati eljárás lefolytatásának. Ezért a támadott jogszabály nem sérti az Alkotmány 57. § (5) bekezdését. Nem sérti továbbá az Alkotmány 2. § (1) bekezdését, 8. § (2) bekezdését, 50. § (2) bekezdését és 57. § (1) bekezdését, ezért az Alkotmánybíróság az indítványokat elutasította. 2. Két indítványozó arra hivatkozással is kérte a támadott jogszabály megsemmisítését, hogy az általuk nevesített bírósági döntésekben a jogalkalmazó kiterjesztően értelmezte a környezetvédelmi bírság fogalmát. Az Alkotmánybíróságnak az Alkotmány 32/A. § (1) bekezdése, valamint az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 1. §-ában meghatározott hatásköre nem terjed ki a jogalkalmazói gyakorlat alkotmányosságának vizsgálatá ra. Ezért az Alkotmánybíróság a közigazgatási perben eljárt bíróságok döntéseinek indítványozó által kezdeményezett vizsgálatát az Ügyrend 29. § b) pontja alapján visszautasította. Budapest, 2010. április 19. Dr. Paczolay Péter s. k., az Alkotmánybíróság elnöke