350/B/2009. AB határozat. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítván

350/B/2009. AB határozat. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő h a t á r o z a t o t: Az Alkotmánybíróság az építésüggyel kapcsolatos egyes szabályozott szakmák gyakorlásához kapcsolódó szakmai továbbképzési rendszer részletes szabályairól szóló 103/2006. (IV. 28.) Korm. rendelet 1. § 1. pontja „az építésügyi műszaki szakértői” szövegrésze alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja. I. Az indítványozó az építésüggyel kapcsolatos egyes szabályozott szakmák gyakorlásához kapcsolódó szakmai továbbképzési rendszer részletes szabályairól szóló 103/2006. (IV. 28.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Tvkr.) 1. § 1. pontja „az építésügyi műszaki szakértői” szövegrésze alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését indítványozta. Álláspontja szerint a támadott rendelkezés az Alkotmány diszkriminációt tiltó szabályába ütközik azáltal, hogy az építésügyi műszaki – köztük az igazságügyi – szakértőket besorolta a tervezői, egyéb építészeti-műszaki tevékenységet folytató személyekkel azonos továbbképzési rendszerbe, holott szakmájuk gyakorlásához ez – szemben az e rendelkezés hatálya alá vont más személyekkel – nem szükséges. Mivel az igazságügyi szakértők rendszeres jogi továbbképzésben vesznek részt, nagy szakmai tapasztalattal rendelkeznek, így az építés területén nincs ok a posztgraduális képzésükre. A támadott rendelkezés helyébe az építési beruházások megvalósításának elősegítése érdekében egyes kormányrendeletek módosításáról szóló 196/2009. (IX. 15.) Korm. rendelet 53. §-a új szöveget léptetett. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az utólagos normakontrollra irányuló vizsgálatot a régi helyébe lépő új szabályozás tekintetében akkor folytatja le, ha az tartalmilag a korábbival azonos és ezáltal azonos a vizsgálandó alkotmányossági probléma. [137/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 456, 457.; 138/B/1992. AB határozat, ABH 1992, 579, 581.; 1425/B/1997. AB határozat, ABH 1998, 844, 845.; 4/1999. (VI. 3.) AB határozat, ABH 1999, 396, 399.] Tekintettel arra, hogy az indítványozó által felvetett alkotmányossági probléma a vitatott szabályozás hatályos szövegével kapcsolatosan változatlanul fennáll, az Alkotmánybíróság az érdemi vizsgálatot a hatályos szabályozás tekintetében végezte el. II. 1. Az Alkotmány indítványozó által hivatkozott rendelkezése: „70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.” 2. A Tvkr. érintett rendelkezése: „1. § E rendelet alkalmazásában: 1. Szakmagyakorlási jogosultság: a településtervezői, az építészeti-műszaki tervezési, településrendezési szakértői, az építésügyi műszaki szakértői, az építési műszaki ellenőri, a felelős műszaki vezetői, a tervellenőri, az építésügyi igazgatási szakértői, a beruházáslebonyolítói és az energetikai tanúsítói tevékenységek külön jogszabályban foglalt feltételek szerinti gyakorlása;” III. Az indítvány nem megalapozott. 1. Az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Étv.) 62. § (1) bekezdésének – a Tvkr. hatályba lépésekor hatályos – p) pontja hatalmazta fel a kormányt a településtervezők, az építészeti-műszaki tervezők, az építésügyi műszaki szakértők, az építési műszaki ellenőrök, a felelős műszaki vezetők és az építésügyi, építésfelügyeleti hatósági ügyintézők továbbképzése részletes szabályainak megállapítására. Az építési beruházások megvalósításának elősegítése érdekében az egyes törvények módosításáról szóló 2009. évi LVII. törvény 30. § (6) bekezdése kiterjesztette a felhatalmazást a tervellenőrök, az építésügyi igazgatási szakértők, a beruházáslebonyolítók és az energetikai tanúsítók továbbképzésének szabályozására is. A Tvkr. hatálya így kiterjed az építésügyi műszaki, valamint más szakági szakértőkre. A szakértők között az igazságügyi műszaki szakértőt külön nem nevesíti. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint személyek közötti, alkotmánysértő hátrányos megkülönböztetés akkor állapítható meg, ha valamely személyt vagy embercsoportot más, azonos helyzetben lévő személyekkel vagy csoporttal történt összehasonlításban kezelnek hátrányosabb módon [21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 73, 78.; 32/1991. (VI. 6.) AB határozat, ABH 1991, 146, 162.; 43/B/1992. AB határozat 1994, 744, 745.]. A megkülönböztetés akkor alkotmányellenes, „ha a jogszabály a szabályozás szempontjából azonos csoportba tartozó (egymással összehasonlítható) jogalanyok között tesz különbséget anélkül, hogy annak alkotmányos indoka lenne” (191/B/1992. AB határozat, ABH 1992, 592, 593.). Ugyanakkor az Alkotmánybíróság azt is kimondta, hogy az eltérő ismérvek ellenére történt homogén csoportképzéssel is sérülhet az egyenlő méltóságú személyként kezelés alkotmányos követelménye [lásd pl.: 22/1996. (VI. 25.) AB határozat, ABH 1996, 89, 96.]. Alkotmányellenességhez eszerint nemcsak az vezet, ha adott szabályozási koncepción belül valamely (azonos helyzetben lévő) csoportra – alkotmányos indok nélkül – eltérő szabályozás vonatkozik, hanem hátrányos megkülönböztetés az is, ha az adott szabályozási koncepció alkotmányossági szempontból lényegesen eltérő helyzetben lévő csoportokra azonosan vonatkozik, vagyis e körülményt figyelmen kívül hagyja. Ha az ilyen hátrányokozásnak nem ismerhető fel a tárgyilagos mérlegelés szerint való ésszerű indoka – tehát önkényes –, alkotmányellenesség állapítható meg [6/1997. (II. 7.) AB határozat, ABH 1997, 67, 69.]. Ezért az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, hogy a jogalkotó a kötelező továbbképzésre alapot adó szempontokat figyelembe véve azonos ismérvek alapján vonta-e egy csoportba a támadott rendelkezés hatálya alá tartozó szakembereket. 2. A Tvkr. támadott rendelkezésében felsorolt tevékenységek szakmagyakorlási jogosultságának szabályait több jogszabály tartalmazza. A településtervezési és az építészeti-műszaki tervezési, valamint az építésügyi műszaki szakértői jogosultság szabályairól szóló 104/2006. (IV. 28.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Jr.) 1. § (2) bekezdésének utaló szabályán keresztül alkalmazandó Évt. 32. § (2) bekezdése szerint – az indítványban megjelölt – építésügyi műszaki szakértői tevékenység az épített környezet alakításával és védelmével kapcsolatos műszaki jelenségek ok-okozati összefüggéseinek magas szakmai színvonalú értékelése, ezen belül a vitatott esetek megítélése; a hibák, károk, illetve ezek okainak feltárása; és mindezekkel kapcsolatban szakértői vélemények készítése, továbbá a külön jogszabály szerinti esetenként kapcsolódó tevékenysége. Az építészeti-műszaki tervezési tevékenység az Étv. 34. §-ának (1) bekezdésében meghatározott eljárásokhoz és az építőipari kivitelezéshez szükséges, az Étv. 32. §-ának (1) bekezdése szerinti (építési tevékenység végzéséhez) építészeti-műszaki tervdokumentáció elkészítése; míg a településtervezési tevékenység az Étv. 7. §-a (3) bekezdésének b) és c) pontjaiban, a 14. §-ának (2)–(4) bekezdéseiben meghatározott településrendezési eszközöket alátámasztó és jóváhagyandó munkarészeinek készítése. A Jr. 3. § (1) bekezdés a)–b) pontja a szakmagyakorlási tevékenység engedélyezéséhez mind az építész-műszaki tervezési, mind a műszaki szakértői tevékenység esetében főszabályként a szakértői szakterületnek megfelelő mesterfokozatú képzésben szerzett szakképzettséget (korábban egyetemi végzettség), – tervezők és meghatározott esetben műszaki szakértő esetében főiskolai végzettséget – követel meg. A műszaki szakértőknél a 4. § (3) bekezdés c) pontja, illetőleg az 5. § (1) bekezdése hosszabb szakmai gyakorlat, valamint mű szaki szakértői ismeretek elsajátításának igazolását írja elő. Az építési műszaki ellenőri, valamint a felelős műszaki vezetői szakmagyakorlási jogosultság részletes szabályairól szóló 244/2006. (XII. 5.) Korm. rendelet 4. § (1) bekezdése értelmében a hatálya alá tartozó – az Étv. 38/A. §-ában meghatározott irányítási, ellenőrzési tevékenységet ellátó – személyeknek szakirányú felsőoktatásban megszerzett végzettség, vagy középfokú végzettség szükséges, az előírt szakmai gyakorlat pedig a tevékenységtől függően kettő-öt év. A Tvkr. 1. § 1. pontjában megjelölt egyéb tevékenységekre, köztük a – településrendezési terv és a helyi építési szabályzat elkészítésére jogosító – településrendezési szakértői tevékenységre, az – építésügyi az építésügyi hatósági engedélykérelem és mellékleteinek benyújtásra történő előkészítésére vonatkozó – építésügyi igazgatási szakértői, továbbá tervellenőri, beruházáslebonyolítói és energetikai tanúsítói tevékenységre az egyes építésügyi szakmagyakorlási tevékenységekről szóló 192/2009. (IX. 15.) Korm. rendelet vonatkozik. Ezek gyakorlásához szükséges végzettség tekintetében visszautal a Jr. 3. § (1) bekezdésére, míg szakmai gyakorlatként a szakértők esetében öt-nyolc évet, egyéb tevékenység esetében egy-nyolc évet ír elő. A fentiekből következően tehát az építésügy területén folytatandó tervezői, szakértői tevékenységekre azonos szakirányú végzettség szükséges, a megkövetelt szakmai gyakorlat a szakértők esetében általában hosszabb idejű. Kétségtelen, hogy a Tvkr. hatálya alá vont egyes tevékenységhez speciális szakmai irányultság is járul, a szabályozási koncepció lényeges eleme azonban a magas szintű szakmai színvonal elérése, fenntartása, amelynek jelentősége az adott szakmán belül bármelyik tevékenységnél azonos súlyú. Önmagában azonban az az ismérv, hogy a tevékenység tervezéshez, kivitelezéshez kapcsolódik, vagy annak műszaki megítélésével függ össze, az azonos képzettségű, hasonló szakmai feltételeknek megfelelő személyek között a szakmai tudásuk fejlesztésének szükségessége szempontjából nem eredményez olyan lényeges különbsé get, amely homogén csoportba tartozásukat megkérdőjelezné, és így az azonos szabályozás alá vonásuk mellőzné az ésszerű indokot. Az indítványozó hangsúlyozottan az építésügyi műszaki szakértők közül az igazságügyi szakértők indokolatlan megkülönböztetését állította. Az igazságügyi szakértői kamaráról szóló 1995. évi CXIV. törvény 2. §-a alapján a szakértő e kamara tagja, ezért a Tvkr. 2. § (2) bekezdés a) pontja alapján, mint nem elkülönített névjegyzékbe – a Jr. 2. § (6) bekezdés a) pontja alapján kamarai tagság nélkül – bejegyzett szakmagyakorló, a Tvkr. szerinti továbbképzési kötelezettség alól sem mentesül. E szakértők képzése azonban az igazságügyi szakértői tevékenységről szóló 2005. évi XLVII. törvény 18. §-ában foglaltak értelmében a jogi vizsga letételéhez szükséges jogi ismeretek elsajátítására irányul, illetőleg a szakértői tevékenység gyakorlásához szükséges szakmai továbbképzésen kötelesek részt venni. Így az, hogy az igazságügyi építésügyi műszaki szakértők szakterületükkel összefüggően speciális képzésre is kötelezettek, nem alapozza meg eltérő alanyi körbe sorolásukat más szakági szakértőkkel azért sem, mert szakértői tevékenységük lényege, hogy az építés területén egy adott üggyel összefüggésben felmerült problémát értékeljék. Ennek megítéléséhez pedig legalább ugyanolyan szintű szakmai ismertekre van szükségük, mint a tervezésben, kivitelezésben közreműködő szakembereknek. A fentiekre figyelemmel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a támadott rendelkezés nem alkalmazott diszkriminációt az építésügyi műszaki szakértőkkel szemben azzal, hogy azonos szabályozás alá vonta őket más szakértőkkel és építésügyi szakemberekkel. Ezért az indítványt elutasította. Budapest, 2010. szeptember 28. Dr. Balogh Elemér s. k., Dr. Bragyova András s. k., előadó alkotmánybíró alkotmánybíró