855/B/2006. AB határozat. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítván

855/B/2006. AB határozat. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő h a t á r o z a t o t : Az Alkotmánybíróság a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. XLIII. törvény végrehajtásáról szóló 140/1996. (VIII. 31.) Korm. rendelet 38. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja. I. Az indítványozó indítványt nyújtott be az Alkotmánybírósághoz a fegyveres erők hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény végrehajtásáról szóló 140/1996. (VIII. 31.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Kr.) 38. §-a alkotmányellenességének megállapítása, és visszamenőleges hatályú megsemmisítése tárgyában. Az indítványozó álláspontja szerint a Kr. 38. §-a, amely kizárja az igazgatásrendészeti szolgálati ágnál rendszeresített beosztású személyeket a közterületi pótlékra jogosultak köréből az Alkotmány 70/A § (1) bekezdésében rögzített diszkrimináció tilalmának elvébe ütközik, továbbá a szabályozás nem megfelelő volta az Alkotmány 2. § (1) bekezdését is sérti. Az indítványozó azért tartja diszkriminatívnak a közterületi pótlék szabályozását, mert úgy véli, hogy az igazgatásrendészeti szolgálati ág beosztottjai is végeznek végrehajtási feladatokat a közbiztonság és a belső rend védelme körében, ami azt jelenti, hogy munkájuk egy részét szükségképpen közterületen ők is végzik. II. 1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezése: „2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokrati kus jogállam.” „70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a terüle tén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.” 2. A Kr. hivatkozott rendelkezései: „Közterületi pótlék 38. § (1) Közterületi pótlékra jogosult a rendőrség és a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagja – kivéve, ha nyomozói, illetve határrendészeti pótlékban részesül vagy folyamatos ügyeleti és igazgatásrendészeti szolgálat ellátására szervezett beosztást tölt be -, ha az alapfeladatok ellátására szervezett szolgálati beosztásokban kinevezéssel, megbízással vagy vezényléssel végrehajtói feladatokat lát el. (2) A közterületi pótlékra jogosultak körét az illetékes miniszter rendeletben határozza meg, a pótlékra jogosító szolgálati beosztásokat, az adott szerv szervezési állománytáblázatában kell megjelölni.” III. Az indítvány nem megalapozott. 1. Elsőként az Alkotmánybíróság a közterületi pótlék bevezetésének körülményeit tekintette át. A fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi LXIII. törvény (a továbbiakban: Hszt.) 104. § (2) bekezdése és 254. § (2) bekezdése határozzák meg azon pótlékok illetményalaphoz viszonyított százalékos mértékét, amelyek a hivatásos állomány tagját megilletik. Ezen pótlékok között szerepel a közterületi pótlék, melyet a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi LXIII. törvény módosításáról szóló 2005. évi CLXXIX. törvény (a továbbiakban: Hsztmód.)15. § (3) bekezdése iktatott be a Hszt.-be. A Hszt. 254. § (3) bekezdése úgy szól, hogy valamennyi a 254. § (2) bekezdésében meghatározott pótlék, így a közterületi pótlék is, a hivatásos állomány tagja részére a pótlékkal elismert tevékenység tényleges kifejtésének, illetve a beosztás betöltésének idejére jár. A közterületi pótlék bevezetésére a Hsztmód. indokolása értelmében a rendőrség és a határőrség állományának átlagot meghaladó mértékű illetményemelésben történő részesítése érdekében került sor a nyomozói pótlék mértékének egyidejű emelésével. A közterületi pótlékra vonatkozó részletszabályokat – mértékét leszámítva – a Kr. állapítja meg, amelynek megalkotására a Hszt. 342. § (1) bekezdés c) pontjában foglalt felhatalmazásnak eleget teendő került sor. 2. Az indítvány kapcsán az Alkotmánybíróság azt vizsgálta, hogy a Kr. 38. §-ában rögzített, a közterületi pótlékra vonatkozó részletszabályok diszkriminációt valósítanak-e meg azzal, hogy a közterületi pótlékra jogosultak köréből az igazgatásrendészeti szolgálati ágnál rendszeresített beosztásokat betöltőket eleve kizárják. 2.1. Az Alkotmánybíróság már több határozatában értelmezte az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében foglalt diszkrimináció tilalmát. Az Alkotmánybíróság az Alkotmány e rendelkezését a jogegyenlőség általános elvét megfogalmazó alkotmányi követelményként értelmezte, és megállapította, hogy a diszkrimináció Alkotmányban meghatározott tilalma elsősorban az alkotmányos alapjogok tekintetében tett megkülönböztetésekre terjed ki. Ha a megkülönböztetés nem emberi jog vagy alapvető jog tekintetében történt, az eltérő szabályozás alkotmányellenessége akkor állapítható meg, ha az az emberi méltósághoz való jogot sérti. Az Alkotmánybíróság hangsúlyozta azt is, hogy alkotmányellenes megkülönböztetésről csak akkor lehet szó, ha a jogszabály egymással összehasonlítható, a szabályozás szempontjából azonos csoportba tartozó jogalanyok között tesz különbséget alkotmányos indok nélkül. Ezért nem minősül megengedhetetlen megkülönböztetésnek, ha a jogi szabályozás eltérő jogalanyi körre állapít meg eltérő rendelkezéseket [ld.: 9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990, 46, 48.; 21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 73, 77–78.; 61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280–282.; 35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 197, 203.; 30/1997. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1997, 130, 138.]. Összegezve az Alkotmánybíróság gyakorlatát: egy jogszabály akkor diszkriminatív, ha önkényesen, kellő indok nélkül szabályozza eltérően az azonos helyzetben lévőket megillető jogokat, illetőleg az őket terhelő kötelezettségeket. Következésképpen ahhoz, hogy a jogszabály hátrányosan megkülönböztető jellegét állító indítvány tárgyában állást lehessen foglalni, vizsgálni kell egyrészt, hogy az érintetteket egy közös csoportba tartozóként kell-e kezelni, másrészt ismerni és elemezni kell azokat az érveket, melyekre támaszkodva az indítványozó alkotmányosan indokolatlannak tekinti a szabályozást. 2.2. A rendőrségi szolgálati szabályzatról szóló 62/2007. (XII. 23. IRM rendelet (a továbbiakban: IRMr.) 2. § (2) bekezdése értelmében a rendőrség feladatainak ellátását szolgálati ágakra, szolgálatokra és szakszolgálatokra lebontva kell megszervezni. Az IRMr. 2. § (3) bekezdése a következő szolgálati ágakat különbözteti meg: bűnügyi, közrendvédelmi, közlekedésrendészeti, igazgatásrendészeti, személy- és objektumvédelmi, határrendészeti szolgálati ág. Ezen szolgálati ágaknál beosztást betöltők közül azok jogosultak közterületi pótlékra, akik nyomozói, illetve határrendészeti pótlékban nem részesülnek, továbbá akik nem folyamatos ügyeleti szolgálatot teljesítenek, illetve nem igazgatásrendészeti szolgálatot látnak el. A közterületi pótlék bevezetésének a célja – amint a jogszabályi környezetből kiderül, illetve ahogyan a miniszternek az Alkotmánybíróság megkeresésére adott válasza is megerősíti – a közterületi szolgálat megerősítése volt („látható rendőrség”), amelynek egyik eszközét a közterületi szolgálatot teljesítő hivatásos állomány fokozott anyagi elismerésében látták. Az igazgatásrendészeti szolgálati ág beosztottjai – a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény 1. §-a alap ján – a közbiztonság és a belső rend védelme körében végrehajtóként látják el a közterület rendjének védelmével kapcsolatos rendészeti feladatokat; szabálysértési hatósági jogkört gyakorolnak; ellátják a közbiztonságra veszélyes egyes eszközök és anyagok előállításával, forgalmazásával és felhasználásával kapcsolatos hatósági feladatokat; lefolytatják a lőterekkel, lőfegyverekkel, pirotechnikai eszközökkel kapcsolatos hatósági eljárásokat; engedélyezik és felügyelik a személy-, és vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói tevékenységet. Vagyis az igazgatásrendészeti szolgálati ág beosztottjai túlnyomórészt hatósági tevékenységet végeznek. Szolgálati feladataik döntő részének ellátása a feladatok jellegéből következően nem közterületen történik. Így az igazgatásrendészeti állományt nem terheli a közterületi szolgálat folyamatos végrehajtásából adódó fokozott igénybevétel. Ezzel szemben a más szolgálati ágakhoz tartozó állomány folyamatosan végez munkát közterületen. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint [9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990, 46, 48.; 21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 73, 77–78.; 61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280, 282.; 35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 197, 203.; 30/1997. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1997, 130, 138.] a diszkrimináció csak az azonos helyzetben lévők által alkotott csoport tagjai egymáshoz viszonyított helyzetére vonatkozó jogi szabályozás tekintetében vizsgálható. A kifogásolt törvényi rendelkezés nem sérti az Alkotmány diszkriminációt tiltó 70/A. §-át mivel a közterületen folyamatosan szolgálatot teljesítők, s így feladataik túlnyomó részét közterületen ellátók, illetőleg az alkalmanként, feladatuk töredékét közterületen végzők helyzete nem tekinthető azonosnak. Az eltérő javadalmazás indoka ebben az esetben a munkavégzés feltételei, jellege közötti különbség, ami nem vezet alkotmányellenes megkülönböztetéshez. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a tekintetben elutasította. 3. Hivatkozik még az indítványozó az Alkotmány 2. § (1) bekezdésének sérelmére is. Indokolásként előadja, hogy úgy véli: a „közterületi pótlékra jogosító szolgálati beosztások jelen állapot szerinti szabályozása nem tükrözi az eredeti jogalkotói szándékot, mivel az 1994. évi XXXIV. törvény 1. §-ában meghatározott alapfeladatok ellátása közötti – kormányrendeleti szintű, önkényes – diszkrimináció nem eredményezheti a fokozott igénybevétellel járó beosztásokban szolgálatot ellátók külön díjazásának szándékát”. Ahogyan azt az Alkotmánybíróság jelen határozata 1. pontjában is rögzítette, a Hszt. 254. §-a felsorolja a hivatásos állomány tagjának részére folyósítható pótlékokat. A Hszt. csak a pótlékok elnevezését, és mértékét határozza meg, a részletszabályok kidolgozását a Kormány hatáskörébe utalja [Hszt. 342. § (1) bekezdés c) pontja]. A pótlék jogintézményének célja a magasan kvalifikált munka és az átlagon felüli kötelezettségek teljesítésének elismerése. A Hszt. 254. § (2) bekezdése a pótlék mértékének megálla pítását az általános munkakörülményektől való eltérő munkavégzéshez köti. A jelen esetben – az indítványozó érvelésével ellentétben – nem az alapfeladatokat rangsorolja a jogalkotó, hanem a ténylegesen közterületen kifejtett tevékenységet részesíti pótlékban. Aligha vitatható, hogy e munkavégzés az átlagos munkakörülményektől eltér, és a közterületen szolgálatot teljesítő(k) folyamatos fokozott igénybevételével jár. A rendeletalkotói mérlegelés ésszerűsége – a folyamatosan az átlagos munkakörülményektől eltérő környezetben szolgálatot teljesítők pótlékban részesítése, és ezzel a „látható rendőrség” erősítése – ebben az esetben nem kifogásolható. Az Alkotmánybíróság fentebb már megállapította, hogy a Kr. a Hszt. felhatalmazása alapján került megalkotásra. Az Alkotmánybíróság a fent kifejtettek szerint úgy ítéli meg, hogy a felhatalmazás kereteit a Kr. 38. §-a megalkotásával a rendeletalkotó nem lépte túl. Az indítvánnyal érintett jogszabályi rendelkezés tehát ezen az alapon nem sérti a jogállamiság alkotmányos elvét. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a tekintetben is elutasította. Budapest, 2010. március 2. Dr. Balogh Elemér s. k., Dr. Bragyova András s. k., alkotmánybíró előadó alkotmánybíró