2/2011. (I. 19.) AB határozata

2/2011. (I. 19.) AB határozata. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság által országos népszavazás kezdeményezésére irányuló aláírásgyűjtő ív és az azon szereplő kérdés hitelesítése tárgyában hozott határozat ellen benyújtott kifogás alapján meghozta a következő határozatot: Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság 79/2009. (III. 20.) OVB határozatát helybenhagyja.

Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.

Indokolás I. A választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény (a továbbiakban: Ve.) 130. § (1) bekezdése alapján kifogás érkezett az Alkotmánybírósághoz az Országos Választási Bizottság (a továbbiakban: OVB) 79/2009. (III. 20.) OVB határozata (a továbbiakban: OVBh.) ellen. A kezdeményező – aki nem azonos a kifogástevővel – 2009. február 24-én országos népszavazás kezdeményezésére irányulóan aláírásgyűjtő ív mintapéldányát nyújtotta be, amelyen az alábbi kérdés szerepelt: „Akarja-e Ön, hogy az országgyűlési választásokon az egyéni választókerületi jelölés módja megváltozzon úgy, hogy minden választópolgár abban az egyéni választókerületben, amelyben a lakóhelye van, a jelenlegi egy helyett legfeljebb három egyéni választókerületi jelöltet ajánlhasson?” Az OVB megállapította, hogy az aláírásgyűjtő ív a törvényben meghatározott formai, valamint a népszavazásra feltenni kívánt kérdésre vonatkozó tartalmi követelményeknek eleget tett, ezért annak mintapéldányát hitelesítette. Az OVBh. az országos népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló 1998. évi III. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 2. §-án, és – a jogorvoslatról szóló tájékoztatás tekintetében – a Ve. 130. § (1) bekezdésén alapul. Az OVB kifogással támadott határozata a Magyar Közlöny 2009. évi 35. számában 2009. március 20-án jelent meg, a kifogást 2009. április 3-án – a törvényi határidőn belül – terjesztették elő az OVB-nél.

A kifogástevő azt kérte az Alkotmánybíróságtól, hogy semmisítse meg az OVB kifogással támadott határozatát, és utasítsa új eljárásra az OVB-t. A kifogástevő szerint az OVB-nek meg kellett volna tagadnia a kérdés hitelesítését, mert az egyrészt nem egyértelmű, sérti az Nsztv. 13. § (1) bekezdését, másrészt burkolt alkotmánymódosításra irányul. Az egyértelműség hiányának indokaként a kifogástevő arra hivatkozott, hogy szerinte nem derül ki a kérdésből, hogy a több jelölést a választópolgár több jelöltre adhatja le – mindegyikre egyet-egyet – vagy akár egy jelöltre is leadhat több jelölést.

Véleménye szerint a fent jelzett kérdés tisztázása nélkül a választópolgárok nem tudhatják azt, hogy a jelölés szabályai hogyan alakulnának egy eredményes népszavazás esetén, és a törvényalkotó sem tudná eldönteni, hogy milyen szabályozás megalkotására lenne köteles. Burkolt alkotmánymódosításra a kifogástevő szerint azért vezet a kérdés, mert az eredményes népszavazás alapján megalkotandó törvény sértené az „egyenlő választójog alkotmányos elvét” [Alkotmány 71. § (1) bekezdés].

A kifogástevő szerint „ha egyes választópolgárok több személyt is ajánlhatnak és ajánlanak, míg mások – választásuk szerint – csak egyet”, illetve „egy jelöltet több ajánlással is támogathatnak, míg mások – ha így gondolják – csak egyet” sérti az említett alkotmányos választójogi alapelvet. Érvelése szerint a választójog egyenlőségének alkotmányos alapelve nemcsak a szavazásra, de az ajánlásra is irányadó így a népszavazás eredményének a végrehajtásához módosítani kellene az Alkotmányt, így tehát a kezdeményezésben szereplő kérdés a burkolt alkotmánymódosítás tilalmába is ütközik. II. A kifogás elbírálásánál figyelembe vett jogszabályok:

Az Alkotmánybíróságnak a jelen ügyben irányadó hatáskörét az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 1. § h) pontjában foglaltaknak megfelelően a Ve. 130. §-a határozza meg. Az Alkotmánybíróságnak a kifogás alapján lefolytatott eljárása jogorvoslati eljárás. Ennek során az Alkotmánybíróság – alkotmányos jogállásával és rendeltetésével összhangban – a beérkezett kifogás keretei között azt vizsgálja, hogy az aláírásgyűjtő ív és a népszavazásra szánt kérdés megfelel-e a jogszabályi feltételeknek, és hogy az OVB az aláírásgyűjtő ív hitelesítési eljárásában az Alkotmánynak és az irányadó törvényeknek megfelelően járt-e el.

Az OVB a kifogással támadott határozatában megállapította, hogy az aláírásgyűjtő ív a törvényben meghatározott formai, valamint a népszavazásra feltenni kívánt kérdésre vonatkozó tartalmi követelményeknek eleget tett, ezért a kérdést hitelesítette. Az Alkotmánybíróság elsőként a kifogástevő azon érveit vizsgálta meg, amelyek a választópolgári, illetve a jogalkotói egyértelműség [Nsztv. 13. § (1) bekezdés] követelményének a sérelmét állították. Az Alkotmánybíróság korábban már számos határozatában értelmezte az Nsztv. 13. § (1) bekezdésében foglalt, a népszavazásra bocsátandó kérdéssel szemben támasztott egyértelműség követelményét. E határozataiban az Alkotmánybíróság rámutatott arra, hogy az egyértelműség követelménye a népszavazáshoz való jog érvényesülésének garanciája. Az egyértelműség követelménye ebben az összefüggésben azt jelenti, hogy a népszavazásra szánt kérdésnek egyértelműen megválaszolhatónak kell lennie. Ahhoz, hogy a választópolgár a népszavazásra feltett kérdésre egyértelműen tudjon válaszolni, az szükséges, hogy a kérdés világos és kizárólag egyféleképpen értelmezhető legyen, a kérdésre „igen”-nel vagy „nem”-mel lehessen válaszolni (választópolgári egyértelműség). Az eredményes népszavazással hozott döntés az Országgyűlésnek az Alkotmány 19. § (3) bekezdés b) pontjában foglalt jogkörét – Alkotmányban szabályozottan – korlátozza, mivel az Országgyűlés köteles az eredményes népszavazásból következő döntéseket meghozni. A kérdés egyértelműségének megállapításakor az Alkotmánybíróságnak vizsgálnia kell azt is, hogy a népszavazás eredménye alapján az Országgyűlés – az akkor hatályban lévő jogszabályok szerint – el tudja-e dönteni, hogy terheli-e jogalkotási kötelezettség, és ha igen, akkor milyen jogalkotásra köteles (jogalkotói egyértelműség). [51/2001. (XI. 29.) AB határozat, ABH 2001, 392, 396.; 25/2004. (VII. 7.) AB határozat, ABH 2004, 381, 386.; 24/2006. (VI. 15.) AB határozat, ABH 2006, 358, 360–361.; 84/2008. (VI. 13.) AB határozat, ABH 2008, 695, 703.] A vizsgált esetben az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a kérdés világos, kizárólag egyféleképpen értelmezhető, „igen”-nel vagy „nem”-mel megválaszolható, ezért nem sérti a választópolgári egyértelműség követelményét.

A kifogástevő által megfogalmazott azon kétely kapcsán, amely szerint nem dönthető el, hogy a kérdés több (legfeljebb három) egymástól különböző jelöltre vonatkozó ajánlásra, vagy ellenkezőleg egy (azonos) jelöltre leadható több ajánlásra vonatkozik az Alkotmánybíróság az alábbiakra mutat rá. A jelölés rendszere elvileg mindkét fent említett módon megváltoztatható, azonban a kérdés tartalmából kétséget kizáróan megállapítható, hogy az, több (kettő vagy három) egymástól különböző jelölt ajánlásáról, és nem egy (azonos) jelöltre leadható többes (legfeljebb háromszoros) ajánlásról szól. A kezdeményező tehát az országgyűlési képviselő választáson az egyéni választókerületi jelölt ajánlás szabályozását kívánja megváltoztatni, a jelenlegi törvényi szabályozásban szereplő egy jelölt ajánlása helyett a több (legfeljebb három egyéni választókerületi jelölt) ajánlását lehetővé tevő törvényi szabályozás megalkotását szeretné a népszavazási kezdeményezésével elérni. A fent kifejtettekre tekintettel az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a kérdés tartalma alapján a törvényalkotó számára is világos, hogy az eredményes népszavazás milyen jogalkotásra kötelezné, így a kérdés a jogalkotói egyértelműség követelményét sem sérti.

Az Alkotmánybíróság ezt követően megvizsgálta a kifogástevő azon érvét is, amely szerint a kérdés az Alkotmány burkolt módosítását eredményezi, mert az eredményes népszavazás olyan törvény megalkotására kötelezné az Országgyűlést, amely ellentétes lenne a választójog egyenlőségét rögzítő Alkotmány 71. § (1) bekezdésével.

Az Alkotmánybíróság korábbi határozataiban már rámutatott arra, hogy az Alkotmány módosítására irányuló kérdésben a választópolgárok által kezdeményezett népszavazásnak nincs helye [először: 2/1993. (I. 22.) AB határozat, ABH 1993, 37., összegzi: 25/1999. (VII. 7.) AB határozat, ABH 1999, 251, 261, 262.].

A választójog egyenlőségének alkotmányos alapelvét (az alapelv tartalmát) az Alkotmánybíróság már szintén több korábbi határozatában vizsgálta. Az említett alapelv lényegi tartalma a 809/B/1998. AB határozat indokolásában kifejtettek szerint az alábbiakban összegezhető: „[a] választójog egyenlőségének alkotmányos elve két követelményt támaszt a választási törvény megalkotójával szemben: egyrészt a választójog a választópolgárok szempontjából azonos értékű legyen, másrészt a szavazatok lehetőleg azonos súlyúak legyenek egy-egy képviselő megválasztásánál.” (ABH 2000, 783, 784.) Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a népszavazási kezdeményezésben szereplő kérdés nem érinti (ebből következően nem is sérti) a választójog egyenlőségének alkotmányos alapelvét. A kérdés a jelölt(ek) ajánlására és nem a jelöltekre történő szavazásra vonatkozó hatályos törvényi szabályozás megváltoztatására irányul („az ajánlás szakaszában marad”) és minden választópolgár számára egyenlően ajánlja fel a lehetőséget a többes jelölésre.

A népszavazási kezdeményezés alapján tehát a szavazás módja nem változik meg; minden választópolgár – saját döntése szerint – élhetne az egymástól különböző több (legfeljebb három) jelölt ajánlásának lehetőségével, ami a jelöltekre történő szavazás során nem érinti sem a jelöltekre ténylegesen leadott szavazatok értékét, sem pedig azok súlyát. A többes jelölés tehát csak a jelöltek számára hat ki – vélhetően több lesz a jelöltek száma – de a jelöltekre történő szavazás során – azaz annak eldöntésénél, hogy a jelöltek közül ki legyen a képviselő – a szavazatok egyenlősége megmarad. A fent kifejtettek alapján az Alkotmánybíróság – az OVB határozatában foglalt indokolással egyetértve – a kifogást nem találta megalapozottnak. Ezért az OVBh.-t az abban foglalt indokok helyességére tekintettel helybenhagyta.

Az Alkotmánybíróság a határozat közzétételét az OVB határozatának a Magyar Közlönyben való megjelenésére tekintettel rendelte el. Budapest, 2011. január 18. Dr. Holló András s. k., az Alkotmánybíróság helyettes elnöke