2/2004. (II. 12.) AB határozata. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló i

2/2004. (II. 12.) AB határozata. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő határozatot: Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy Gyula Város Önkormányzata Képviselő-testületének a települési folyékony hulladékkal kapcsolatos helyi közszolgáltatásról szóló, a 37/2002. (VIII. 30.) számú rendelettel módosított 21/2002. (V. 31.) számú rendelete 7. § (1)—(2) bekezdései, valamint a 2. számú mellékletének második, harmadik és negyedik mondata alkotmányellenes, ezért azokat megsemmisíti. A 2. számú melléklet az alábbi szöveggel marad hatályban: ,,A folyékony hulladékkezelési közszolgáltatás egységnyi díja: 94 Ft/m3+áfa.’’ Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi. INDOKOLÁS I. 1. A Békés Megyei Közigazgatási Hivatal vezetője törvényességi ellenőrzési jogkörében észrevételt tett Gyula Város Önkormányzata Képviselő-testületének a közműves ivóvízellátásról és a szennyvízelvezetésről szóló 38/1995. (IV. 5.) Korm. rendelet helyi végrehajtásáról szóló 52/2000. (XII. 22.) számú rendelet (a továbbiakban: Örh.) 5. § (2) bekezdésének felülvizsgálatára, mert az a szennyvíz-szippantás díját törvényellenesen úgy határozta meg, hogy ez a díj az ingatlanon havonta felhasznált ivóvíz mennyiségéig a szennyvíz-elhelyezési díjban kerül megfizetésre. Álláspontja szerint ugyanis nem lehet azonos módon szabályozni a közműves szennyvízelhelyezést és az azért fizetendő díjat, valamint a települési folyékony hulladékot és annak elhelyezési díját. A törvényességi észrevétel alapján az önkormányzat képviselő-testülete megalkotta a települési folyékony hulladékkal kapcsolatos helyi közszolgáltatásról szóló 21/2002. (V. 31.) számú rendeletét (a továbbiakban: Ör.), amelynek melléklete továbbra is fenntartotta a kifogásolt törvénysértést. A közigazgatási hivatal vezetőjének ismételt törvényességi észrevétele alapján az önkormányzat képviselő-testülete a 37/2002. (VIII. 30.) számú rendeletével (a továbbiakban: Örm.) az Ör.-t módosította, amely azonban a törvényességi kifogást érdemben nem orvosolta. Ezért a közigazgatási hivatal vezetője az Alkotmánybíróságtól az Ör. 7. § (1) és (2) bekezdései és a 2. számú mellékletének második, harmadik és negyedik mondata alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. Az indítványozó szerint az Ör. kifogásolt előírásai ellentétesek a települési hulladékkezelési közszolgáltatás díj megállapításának részletes szakmai szabályairól szóló 242/2000. (XII. 23.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Kdr.) 7. § (4) bekezdésével és 8. § (4) bekezdésével és sértik az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdését. Álláspontja szerint az Ör. kifogásolt szabályai továbbra sem a mért és ténylegesen elszállított folyékony hulladékot veszik a díjképzés alapjául, hanem az ingatlanon háztartási célra felhasznált — locsolási időszakban 10%-kal csökkentett — ivóvízmennyiséget. Az önkormányzat az Ör. rendelkezéseinél továbbra is a közműves ivóvízellátásról és a közműves szennyvízelvezetésről szóló 38/1995. (IV. 5.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Kir.) szabályait veszi figyelembe és nincs tekintettel az irányadó Kdr. szakmai szabályaira. 2. A magánszemély indítványozó többször kiegészített indítványában az Örh. 5. § (2) bekezdése alkotmányosságának vizsgálatát kérte, majd indítványát kiterjesztette az Ör. 7. § (1)—(2) bekezdései és a rendelet 2. számú melléklete második, harmadik és negyedik mondatának vizsgálatára. Álláspontja szerint az Ör. kifogásolt rendelkezései ellentétesek a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 201. §-ával és sértik az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdését, továbbá az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe, 8. § (2) bekezdésébe, 70/E. § (1) bekezdésébe és a 77. § (2) bekezdésébe is ütköznek. Az indítványozó azt kifogásolta, hogy az Ör. azokat az ingatlantulajdonosokat is szennyvízelvezetési díj megfizetésére kötelezi, akik a szennyvízcsatornát nem használják, mivel az ingatlanuk szennyvízét saját szennyvízgyűjtő medencébe vezetik. Az Ör. a díj megállapításánál nem a tényleges szolgáltatást veszi alapul, hanem a havonta felhasznált ivóvíz mennyiségében állapítja meg a használati díjat. Az Alkotmánybíróság az indítványokat azonos tárgykörükre tekintettel egyesítette. II. Az indítvánnyokkal érintett jogszabályi rendelkezések: 1. Alkotmány: ,,2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.’’ ,,8. § (2) A Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja.’’ ,,44/A. § (2) A helyi képviselőtestület a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal.’’ ,,70/E. § (1) A Magyar Köztársaság állampolgárainak joguk van a szociális biztonsághoz; öregség, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibájukon kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén a megélhetésükhöz szükséges ellátásra jogosultak.’’ ,,77. § (2) Az Alkotmány és az alkotmányos jogszabályok mindenkire egyaránt kötelezőek.’’ 2. Kdr.: ,,7. § (4) A fizetendő közszolgáltatási díj az egységnyi díjtétel és a szolgáltatás mennyiségének, illetve gyakoriságának a szorzata.’’ ,,8. § (4) A közszolgáltatási díjat a közszolgáltatás igénybe vevője — a teljesített közszolgáltatás alapján, számla ellenében — meghatározott időszakonként utólag köteles megfizetni.’’ 3. Ör. ,,7. § (1) Az elszállítandó települési folyékony hulladék mennyisége az ingatlanon — háztartási célra — felhasznált ivóvíz mennyiségével azonos. A háztartási célú ivóvíz mennyisége vízmérős ingatlanok esetében május 1-jétől szeptember 30-ig (locsolási időszak) a vízmérőn mért fogyasztás 90%-a. Átalánydíjas fogyasztás esetén az elszállítandó települési folyékony hulladék mennyisége a háztartásban felhasznált vízmennyiség alapján számítandó, ez alól kivételt képeznek a csak kerti csappal rendelkező ingatlanok. (2) A közszolgáltatási díj megfizetésére az az ingatlantulajdonos köteles, akinek ingatlanán folyékony hulladék keletkezik és az elszállításra vonatkozó közszolgáltatás igénybevételére köteles.’’ ,,2. sz. melléklet A települési folyékony hulladékkezelési közszolgáltatá si díj. A folyékony hulladékkezelési közszolgáltatás egységnyi díja: 94 Ft/m3+áfa. A számlázást Szolgáltató havonta — a vízfelhasználást követően — végzi. Az ingatlantulajdonos a közszolgáltatást a havonta felhasznált háztartási vízmennyiség mértékéig jogosult igénybe venni. Ezen mértéket meghaladó igény esetén, Szolgáltató az árképzésben meghatározott vállalkozásokra érvényes díjat jogosult érvényesíteni.’’ Az Ör. 7. § (1)—(2) bekezdéseit és a 2. számú mellékletét az Örm. 1. § (2) és (3) bekezdése állapította meg. III. 1. A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 16. § (1) bekezdése előírja, hogy a képviselőtestület a törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, továbbá a törvény felhatalmazása alapján annak végrehajtására önkormányzati rendeletet alkot. A hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Hgt.) 21. § (1) bekezdése a települési önkormányzat kötelező közszolgáltatási feladatként határozza meg a települési hulladékkezelési közszolgáltatás szervezését és fenntartását. A Hgt. 23. § c) pontja alapján a települési önkormányzat rendeletben állapítja meg a hulladékkezelési közszolgáltatás ellátásának a rendjét, f) pontja alapján pedig a hulladék kezelésével, elszállításával összefüggő közszolgáltatás alapján az ingatlantulajdonost terhelő díjfizetési kötelezettséget. A Hgt. 25. § (1) bekezdése alapján a közszolgáltatás díját az elvégzett közszolgáltatással arányosan, a közszolgáltatás jellegét, a kezelt hulladék mennyiségét és minőségét, a közszolgáltatást működtető szolgáltató hatékony működéséhez szükséges folyamatos ráfordításaihoz és a működés fejleszthető fenntartásához szükséges költségeket meghatározva, a külön jogszabályban meghatározott módon figyelembe véve kell megállapítani. A Hgt. 59. § (1) bekezdés j) pontjában foglalt felhatalmazás alapján határozza meg a Kdr. a közszolgáltatási díj megállapításának részletes szabályait. A fentiek alapján tehát az önkormányzat a települési hulladék közszolgálati díját a Hgt. idézett 25. §-ában foglaltak és a Kdr.-ben meghatározott szakmai szabályok keretei között határozza meg. A vitatott díj megállapításánál tehát nem a Kir. szabályait kell irányadónak venni. 2. Az Ör. 1. §-a alapján az önkormányzat a települési folyékony hulladék rendszeres gyűjtésére, elszállítására, kezelésére és ártalmatlanítására közszolgáltatást szervez. Az Ör. hatálya tehát a települési folyékony hulladékkal kapcsolatos helyi közszolgáltatásra terjed ki. A Hgt. és az Ör. alapján a települési folyékony hulladék az a hulladékká vált folyadék, amelyet nem vezetnek el és nem bocsátanak ki szennyvízelvezető hálózaton, illetve szennyvíztisztító telepen keresztül. Az Ör. kifogásolt 7. § (1) bekezdése a települési folyékony hulladék közszolgáltatási díjának megállapításánál az ingatlanon háztartási célra felhasznált ivóvíz mennyiségét, a locsolási időszakban pedig annak 10%-kal csökkentett mennyiségét veszi alapul. Az Ör. e rendelkezése tehát a díjat nem a mért és ténylegesen elszállított folyékony hulladék alapján határozza meg. A Kdr. 4. § (1) bekezdése a Hgt. idézett 25. §-ával összhangban előírja, hogy az önkormányzat képviselő-testülete a közszolgáltatás díját a rendeletében meghatározott közszolgáltatással arányosan állapítja meg. A Kdr. 7. § (1) bekezdése alapján a közszolgáltatási díj megállapítása az egységnyi díjtételek meghatározásával történik. A 7. § (2) bekezdés b) pontja alapján az egységnyi díjtétel a települési folyékony hulladékkal kapcsolatos közszolgáltatás esetében a folyékony hulladék egységnyi térfogatának szippantási díja. A 7. § (4) bekezdése szerint pedig a fizetendő közszolgáltatási díj az egységnyi díjtétel és a szolgáltatás mennyiségének, illetve gyakoriságának a szorzata. A közszolgáltatás díját tehát nem egy vélelmezett mennyiség után kell fizetni. A települési folyékony hulladék mennyiségét és a közszolgáltatás díját nem lehet a felhasznált ivóvíz mennyiségébe és díjába való beszámítással meghatározni. Ezért az Ör. 7. § (1) bekezdése és a 2. sz. melléklet kifogásolt része ellentétes a Kdr. 7. § (4) bekezdésével. Az Ör. 7. § (2) bekezdése szerint az az ingatlantulajdonos köteles közszolgáltatási díj fizetésére, akinek ingatlanán folyékony hulladék keletkezik és a közszolgáltatás igénybevételére köteles. A Kdr. idézett 8. § (4) bekezdése alapján a díjat a közszolgáltatás igénybevevője, a már teljesített közszolgáltatás alapján, és utólag köteles megfizetni. Erre figyelemmel az Ör. 7. § (2) bekezdése és a 2. sz. melléklet vizsgált része ellentétes a Kdr. 8. § (4) bekezdésével. A fentiek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Ör. 7. § (1)—(2) bekezdése, valamint a 2. sz. melléklete második, harmadik és negyedik mondata ellentétes magasabb szintű jogszabállyal, a Kdr. rendelkezéseivel, ezért sértik az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdését. Mivel az Alkotmánybíróság az Ör. kifogásolt rendelkezéseinek jogforrástani alkotmányellenességét a fentiek szerint megállapította, ezért azoknak az indítványban kezdeményezett további alkotmányellenességét nem vizsgálta. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglaltak szerint határozott. A határozatnak a Magyar Közlönyben történő közzététele az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 41. §-án alapul. Dr. Erdei Árpád s. k., Dr. Strausz János s. k., alkotmánybíró előadó alkotmánybíró