393/B/2008. AB határozat. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítván

393/B/2008. AB határozat. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő Az Alkotmánybíróság a gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény 6. § (1) bekezdése, valamint 7. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja. I. Az indítványozó a gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény (a továbbiakban Gjt.) 6. § (1) bekezdésében és 7. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezések alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. Álláspontja szerint az, hogy az adó alapját a gépjárműnek a hatósági nyilvántartásban feltüntetett, kilowattban kifejezett teljesítménye képezi, sérti az Alkotmány 70/I. §-ában meghatározott jövedelmi és vagyoni viszonyoknak megfelelő közteherviselés elvét. Az indítványozó azzal érvelt, hogy a gépjármű teljesítménye és értéke (beszerzési ára) között nincs közvetlen összefüggés, így a nagyobb teljesítményű gépjármű értéke nem szükségszerűen nagyobb. Meglátása szerint a gépjárműadó alapjának a gépjármű beszerzési árához kellene igazodnia, azaz kizárólag a vagyontárgy értéke lehetne az adó alapja. Az Alkotmánybíróság eljárása során észlelte, hogy az indítvány benyújtását követően a Gjt. kifogásolt 7. § (1) bekezdését 2010. január 1-jei hatállyal a közteherviselés rendszerének átalakítását célzó törvénymódosításokról szóló 2009. évi LXXVII. törvény 78. §-a módosította. A változás az adó mértékét érintette, az indítványozó által felvetett alkotmányossági problémát nem szüntette meg. A vizsgálatot ezért az Alkotmánybíróság – gyakorlatának megfelelően – az elbíráláskor hatályos törvényszöveg vonatkozásában folytatta le. II. 1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezése: „70/I. § Minden természetes személy, jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet köteles jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelően a közterhekhez hozzájárulni.” 2. A Gjt. támadott rendelkezései: „6. § (1) Az adó alapja személyszállító gépjármű – ide nem értve az autóbuszt – hatósági nyilvántartásban feltüntetett teljesítménye, kilowattban kifejezve. Ha a hatósági nyilvántartásban a személyszállító gépjármű teljesítménye csak lóerőben van feltüntetve, akkor a lóerőben kifejezett teljesítményt 1,36-tal kell osztani, s az eredményt a kerekítés általános szabályai szerint egész számra kell kerekíteni. Ha a hatósági nyilvántartás a személyszállító gépjármű teljesítményét nem tartalmazza, akkor az adóhatóság a személyszállító gépjármű azonosító adataival megkeresi az illetékes közlekedési hatóságot a személyszállító gépjármű teljesítménye közlése végett. Ez esetben ezt az adatot kell a személyszállító gépjármű adóalapjának tekinteni.” „7. § (1) Az adó mértéke a 6. § (1) bekezdése szerinti adóalap után a gépjármű – gyártási évében és az azt követő 3 naptári évben 345 Ft/kilowatt, – gyártási évet követő 4–7. naptári évben 300 Ft/kilowatt, – gyártási évet követő 8–11. naptári évben 230 Ft/kilowatt, – gyártási évet követő 12–15. naptári évben 185 Ft/kilowatt, – gyártási évet követő 16. naptári évben és az azt követő naptári években 140 Ft/kilowatt.” III. Az indítvány az alábbiak szerint nem megalapozott. 1. Az Alkotmánybíróság a 221/B/1997. AB határozatá ban (ABH 2000, 683.) a Gjt. 7. §-át az Alkotmány 57. § (5) bekezdése, 64. §-a és 70/K. §-a vonatkozásában, míg a 126/B/1999. AB határozatában (ABH 2000, 1048.; a továbbiakban: Abh.) a Gjt. 6. és 7. §-ait az Alkotmány 70/I. §-ában megfogalmazott arányos közteherviselés elve vonatkozásában már megvizsgálta. Ezért az Alkotmánybíróságnak előbb abban kellett állást foglalnia, hogy az indítvány nem minősül-e ítélt dolognak. Az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat (ABK 2009. január, 3.) 31. § c) pontja értelmében az Alkotmánybíróság az eljárást megszünteti, ha az indítvány az Alkotmánybíróság által érdemben már elbírált jogszabállyal azonos jogszabály (jogszabályi rendelkezés) felülvizsgálatára irányul, és az indítványozó az Alkotmánynak ugyanarra a §-ára, illetőleg alkotmányos elvére (értékére) – ezen belül – azonos alkotmányos összefüggésre hivatkozva kéri az alkotmánysértést megállapítani. Az Alkotmánybíróság egyrészt megállapította, hogy a 221/B/1997. AB határozatban elbírált indítványhoz képest jelen ügyben a vizsgálat alapját nem az Alkotmány 57. § (5) bekezdése, 64. §-a, illetve 70/K. §-a, hanem 70/I. §-a képezi. Másrészt, a Gjt.-nek az adó alapját és mértékét meghatározó 6. és 7. §-át az Abh.-ban elbírált szöveghez képest a jogalkotó több alkalommal módosította. A korábbi alkotmányossági vizsgálat során arról kellett döntenie az Alkotmánybíróságnak, hogy összhangban áll-e az arányos közteherviselés elvével az, hogy a gépjárműadó alapját a gépjárműnek a forgalmi engedélyben feltüntetett saját tömege (önsúly) képezi. A jelenleg hatályos szabályozás szerint az adó alapja már nem az önsúly, hanem a gépjárműnek a hatósági nyilvántartásban feltüntetett teljesítménye kilowattban kifejezve. Emellett az adó mértékének meghatározásánál a törvény figyelemmel van a gépjármű korára is, mellyel arányosan az adó mértéke fokozatos csökken. Tekintettel arra, hogy a jelen ügyben megvizsgálandó rendelkezés tartalmában más, mint az Abh.-ban vizsgált szabályozás, e vonatkozásban sem áll fenn ítélt dolog esete. Ezért az Alkotmánybíróság az indítványt érdemben bírálta el. 2. Az Alkotmány 70/I. §-a előírja, hogy minden természetes személy, jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet köteles jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelően a közterhekhez hozzájárulni. Az Alkotmánybíróság – az Abh.-ban is megerősített (ABH 2001, 1048, 1051.) – gyakorlatában ez azt jelenti, hogy a közterhekhez való hozzájárulási kötelezettség feleljen meg a kötelezett jövedelmi és vagyoni viszonyainak. Mindazonáltal az Alkotmány idézett rendelkezése nem követeli meg, hogy minden egyes adó megállapításánál az adó mértékét az adó tárgyaként megállapított jövedelem vagy vagyon nagyságától, illetőleg értékétől függően, differenciáltan, azzal arányosan kell meghatározni. (66/B/1992. AB határozat, ABH 1992, 735, 737.) Az Alkotmány továbbá azt sem követeli meg, hogy a közteherviselési kötelezettség alapjává tenni, s ezáltal adóztatni csak jövedelmet és vagyont lehet (kell) (448/B/1994. AB határozat, ABH 1213, 1216.). A jogalkotónak – mindaddig, amíg a kötelezettek jövedelmi és vagyoni viszonyaival való közvetlen kapcsolat és arányosság fennáll – nagy a szabadsága abban a kérdésben, hogy a közteherviselési kötelezettség kiindulópontjaként milyen gazdasági forrást választ ki, és ennek alapján mit jelöl a közteher tárgyának, illetve alapjának. (620/B/1992. AB határozat, ABH 1994, 539, 541.) Bár az Abh.-ban az Alkotmánybíróság a gépjármű önsúlya alapján történő adóztatást bírálta el, egyes megállapításai megfelelően irányadók a jelen ügyben is. Eszerint „[a] gépjárműadó évente visszatérő fizetési kötelezettséget jelent, a gépjármű értéke azonban évről-évre jelentősen változhat, a tényleges (forgalmi) érték a gépjármű meghatározott időpontban fennálló állapotát adja, amelyet a használati mód befolyásol. Mindezekre tekintettel célszerűtlen és az adóigazgatási eljárásban gyakorlatilag kivitelezhetetlen helyzetet teremtene, ha az adóalap a nehezen követhető és jogvitát gerjesztő – meghatározott időpontban fennálló, vagy évente folyamatosan változó – érték alapján kerülne meghatározásra. A katalógus ár alkalmazása sem tükrözné a tényleges értéket. Mind az adófizető gépjármű-tulajdonos, mind az adóhatóság számára kiszámíthatóbb, egyszerűbb adózástechnikai megoldás a Gjt. által alkalmazott adómegállapítási módszer.” (ABH 2001, 1048, 1051.) Az Alkotmánybíróság a 125/B/1999. AB határozatban a gépjárművek tulajdonjogának megszerzése esetén fizetendő, a hajtómotor hengerűrtartalmán, illetve tömegén alapuló vagyonszerzési illeték alkotmányosságát vizsgálta az arányos közteherviselés elvével összefüggésben. Ennek során megállapította: „Az Itv. megalkotásakor az Országgyűlés figyelemmel volt a gépjármű, mint adótárgy sajátos jellegére. Egyfelől figyelembe vette, hogy a gépjármű jellemzően értékes vagyontárgy, amelynek mind a megszerzése, mind pedig a fenntartása feltételez egy megfelelő vagyoni, jövedelmi helyzetet, azaz teherviselő képességet. Ennek megfelelően vonta a gépjármű megszerzését a visszterhes vagyonátruházási illeték körébe. Másfelől azonban figyelembe vette azt is, hogy a gépjármű olyan használati eszköz, amelynek használati értéke – használhatósága – és forgalmi értéke között nincs feltétlenül szoros összefüggés. Egy adott használt gépjármű forgalmi értékét alapvetően meghatározza annak műszaki állapota, azaz a gépjármű használhatósági foga. A gépjárművek forgalmi értékét (piaci értékét) befolyásolja azonban – még az évszakoktól is függő – piaci helyzet és szubjektív szempontok is.” (ABH 2006, 1213, 1216.) Az Alkotmánybíróság nem találta az arányos közteherviselés elvét sértőnek azt, hogy az illeték alapja nem a gépjármű forgalmi értéke, hanem a motor hengerűrtartalma, illetve tömege volt, melyek nagyságára tekintettel a jogalkotó differenciáltan határozta meg az illeték mértékét. Az Alkotmánybíróság a 8/2010. (I. 28.) AB határozatában foglalkozott a gépjárművek teljesítmény alapján történő adóztatásának és az Alkotmány 70/I. §-ának a kapcsolatával. Ennek keretében – megerősítve korábbi megállapításait – kimondta, hogy nem alkotmányellenes, ha a jogalkotó az adókötelezettség megállapítása kapcsán olyan adótechnikát választ, amely szerint nem az adóköteles vagyontárgy értéke képezi az adó alapját. Ez különösen a gépjárművek adóztatása esetében tűnik indokoltnak. A törvényalkotó figyelemmel lehet a gépjármű, mint adótárgy sajátos jellegére, s ennek megfelelően a gépjárművek adóztatása esetén nem feltétlenül a gépjármű értéke kell hogy az adó alapja legyen. Mindez nem alkotmányellenes, ha az adókötelezettség alá vont jármű után fizetendő adó közvetlen összefüggésben áll és arányos az állampolgár jövedelmi és vagyoni viszonyaival, helyzetével. Az Alkotmánybíróság fenti határozatában megállapította, hogy az adó mértéke az adott jármű valamely lényeges sajátosságához (személygépjármű tekintetében a teljesítmény) igazodik úgy, hogy az adó mértéke a jármű életkorával, vagyis értékvesztésével csökken. Ez az adótechnika garantálni képes azt, hogy a járművek után fizetendő adó mértéke a tényleges vagyoni viszonyokhoz közelítsen, s ilyen módon közvetlen összefüggésben álljon az állampolgár jövedelmi és vagyoni viszonyaival. (MK 2010, 10. szám, 7060., 7077. o.) Az Alkotmánybíróság a gépjárműadóval kapcsolatos jelen ügy kapcsán is irányadónak tekintette fenti megállapításait. Nem ellentétes ezért az arányos közteherviselés elvével, hogy a jogalkotó az adó alapjaként nem a gépjármű forgalmi értékét, hanem annak teljesítményét határozta meg. Mivel az adó mértéke a jármű lényeges tulajdonságához igazodik, és a jármű életkorával – így az értékvesztésével – csökken, az állampolgárok jövedelmi és vagyoni viszonyai, valamint az adó közötti közvetlen összefüggés és arányosság kimutatható. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította. Budapest, 2010. március 29. Dr. Paczolay Péter s. k., az Alkotmánybíróság elnöke