11/2009. (II. 13.) AB határozata. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottságnak az országos népszavazás kitűzé

11/2009. (II. 13.) AB határozata. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottságnak az országos népszavazás kitűzésére irányuló kezdeményezés aláírásgyűjtő ívének hitelesítése tárgyában hozott határozata ellen benyújtott kifogás alapján meghozta a következő határozatot: Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság 63/2008. (II. 26.) OVB határozatát – a jelen határozatban foglalt indokolás mellett – helybenhagyja. Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi. INDOKOLÁS I. A választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény (a továbbiakban: Ve.) 130. § (1) bekezdése alapján kifogás érkezett az Alkotmánybírósághoz az Országos Választási Bizottság (a továbbiakban: OVB) 63/2008. (II. 26.) OVB határozata ellen. Az OVB vitatott határozatában megtagadta annak az országos népszavazás kezdeményezésre irányuló aláírásgyűjtő ív mintapéldányának a hitelesítését, amelyen a következő kérdés szerepel: „Akarja e, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa által felállított Nemzetközi Büntető Törvényszék vizsgálja, vonja felelősségre a Magyarországon rendőrök által Polgári lakósság ellen elkövetett Emberiség elleni bűncselekmények elkövetőit, a bűncselekmények elkövetésére parancsot adó rendőrtiszteket/főtiszteket, ezen cselekmények elkövetését támogató, bűnpártoló. Kormányzati tisztségviselő személyeket” Az OVB a kifogással támadott határozatát arra alapította, hogy a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény (a továbbiakban: Alkotmány) 28/B. §-ának (1) bekezdése alapján országos népszavazási kezdeményezés tárgya csak az Országgyűlés hatáskörébe tartozó kérdés lehet. A határozati indokolás szerint a kezdeményezésben szereplő kérdés nem felel meg ennek az alkotmányi feltételnek, mivel az ENSZ Biztonsági Tanácsa által felállított Nemzetközi Büntető Törvényszék (a továbbiakban: Törvényszék) létrehozásáról rendelkező Római Statútum (a továbbiakban: Statútum) kihirdetésére – az Alkotmány módosításának szükségessége miatt – még nem került sor. Ennek hiányában a Statútum alapján az Országgyűlés eseti döntést nem hozhat. A fenti indokok alapján az OVB megállapította, hogy a kezdeményezésben szereplő kérdésben nem tartható népszavazás. A kifogás 2008. március 14-én érkezett meg az OVB-hez, 2008. március 17-én pedig az Alkotmánybíróságra. Az OVB határozat közzétételére a Magyar Közlöny 2008. évi 32. számában, 2008. február 28-án került sor, a kifogás előterjesztésére nyitvaálló törvényi határidő 2008. március 14-én járt le. Az OVB határozata ellen benyújtott kifogás a törvényes határidőn belül érkezett, ezért azt az Alkotmánybíróság érdemben bírálta el. A kifogást előterjesztő társadalmi szervezet képviseletében eljáró indítványozók az OVB határozatának megsemmisítését és az OVB új eljárásra utasítását kérték az Alkotmánybíróságtól. Kifejtették, hogy nem kívánják átvállalni az Országgyűlés mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértésének következményeit. Álláspontjuk szerint joggal való visszaélés az, hogy az OVB a Statútum kihirdetésének elmulasztására hivatkozva kívánja megakadályozni a népszavazást, figyelmen kívül hagyva az Alkotmány 2. § (1) és (2) bekezdésében, valamint 7. § (1) bekezdésében foglaltakat. II. Az Alkotmánybíróság az OVB határozata ellen benyújtott kifogást az alábbi rendelkezések alapján vizsgálta meg: 1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései: „28/B. § (1) Országos népszavazás és népi kezdemé nyezés tárgya az Országgyűlés hatáskörébe tartozó kérdés lehet. (...)” „28/C. § (2) Országos népszavazást kell tartani legalább 200 000 választópolgár kezdeményezésére. (3) Ha az országos népszavazást el kell rendelni, az eredményes népszavazás alapján hozott döntés az Országgyűlésre kötelező. (...)” 2. Az országos népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló 1998. évi III. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) érintett rendelkezései: „2. § Az aláírásgyűjtő ívek mintapéldányát az aláírásgyűjtés megkezdése előtt – hitelesítés céljából – be kell nyújtani az Országos Választási Bizottsághoz.” „10. § Az Országos Választási Bizottság megtagadja az aláírásgyűjtő ív hitelesítését, ha a) a kérdés nem tartozik az Országgyűlés hatáskörébe, (...)” „13. § (1) A népszavazásra feltett konkrét kérdést úgy kell megfogalmazni, hogy arra egyértelműen lehessen válaszolni.” 3. A Ve. érintett rendelkezései: „130. § (1) Az Országos Választási Bizottságnak az alá írásgyűjtő ív, illetőleg a konkrét kérdés hitelesítésével kapcsolatos döntése elleni kifogást a határozat közzétételét követő tizenöt napon belül lehet – az Alkotmánybírósághoz címezve – az Országos Választási Bizottsághoz benyújtani. (...) (3) Az Alkotmánybíróság a kifogást soron kívül bírálja el. Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság, illetőleg az Országgyűlés határozatát helybenhagyja, vagy azt megsemmisíti, és az Országos Választási Bizottságot, illetőleg az Országgyűlést új eljárásra utasítja.” III. A kifogás nem megalapozott. 1. Az Alkotmánybíróság hatáskörét a jelen ügyben az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 1. § h) pontja alapján a Ve. 130. §-a határozza meg. Az Alkotmánybíróság eljárása ebben a hatáskörben jogorvoslati természetű. Az Alkotmánybíróság az OVB határozatában, valamint a kifogásban foglaltak alapján azt vizsgálja, hogy az OVB az aláírásgyűjtő ív hitelesítésének megtagadása során az Alkotmánynak és az irányadó törvényeknek megfelelően járt-e el [63/2002. (XII. 3.) AB határozat, ABH 2002, 342, 344.]. Az Alkotmánybíróság feladatát e hatáskörben eljárva is alkotmányos jogállásával és rendeltetésével összhangban látja el [25/1999. (VII. 7.) AB határozat, ABH 1999, 251, 256.]. 2. A kifogásban kifejtett indítványozói álláspont szerint az OVB-nek a Statútum kihirdetésének az elmaradására, és ennek következtében az Országgyűlés hatáskörének a hiányára alapított érvelése nem helytálló, az OVB kifogással támadott határozata törvénysértő. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az OVB hitelesítést megtagadó döntése érdemben megalapozott, mivel a kezdeményezésben szereplő kérdés nem tartozik az Országgyűlés hatáskörébe. Az Alkotmánybíróság ugyanakkor rámutat arra, hogy a kezdeményezésben szereplő kérdés hitelesítésének a megtagadását nem a Statútum kihirdetésének elmaradása alapozza meg, hanem az, hogy a Statútum rendelkezései értelmében sem a törvényszéki vizsgálat elrendelésére (ennek kezdeményezésére), sem pedig a büntetőjogi felelősség megállapítására az Országgyűlés nem rendelkezik hatáskörrel. A kezdeményezésben szereplő kérdés címzettje a Törvényszék, a kérdés a Törvényszék általi vizsgálat (eljárás) lefolytatására, és ennek eredményeként a népszavazásra feltett kérdésben megjelölt személyek Törvényszék általi felelősségre vonására irányul. A Statútum 14. cikke alapján nem a Részes Állam (ennek valamely szerve) dönt a Törvényszék eljárásának a megindításáról. A Részes Állam a Törvényszék mellett működő főügyész vizsgálatát kezdeményezheti, a Törvényszék előtti eljárás megindításáról a főügyész dönt, a Statútumban foglalt bűncselekmények elkövetéséért fennálló büntetőjogi felelősség megállapítása a Törvényszék hatáskörébe tartozik. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint sem a kérdésben szereplő törvényszéki vizsgálat lefolytatása, sem a kérdésben szereplő bűncselekmény elkövetése miatti büntetőjogi felelősség megállapítása nem tartozik az Országgyűlés hatáskörébe. Ebből következően az aláírásgyűjtő íven szereplő kérdés nem felel meg az Alkotmány 28/B. § (1) bekezdésében foglaltaknak. 3. Az Alkotmánybíróság mindezeken túl azt is megállapítja, hogy a hitelesítésre benyújtott aláírásgyűjtő ív mintapéldányán szereplő kérdés nem felel meg az Nsztv. 13. § (1) bekezdésében foglalt egyértelműség követelményének sem. Az Nsztv. 13. § (1) bekezdése értelmében a népszavazásra feltett konkrét kérdést úgy kell megfogalmazni, hogy arra egyértelműen lehessen válaszolni. Az Alkotmánybíróság irányadó gyakorlatában az egyértelműség követelményének vizsgálata azt jelenti, hogy a népszavazásra feltett kérdés egyértelműen megválaszolható-e, azaz eldöntendő kérdés esetében arra „igen”-nel vagy „nem”-mel lehet-e válaszolni. Ahhoz azonban, hogy a választópolgár a népszavazásra feltett kérdésre egyértelműen tudjon válaszolni, az szükséges, hogy a kérdés világos és kizárólag egyféleképpen értelmezhető legyen. A kérdés egyértelműségének megálla pításakor az Alkotmánybíróságnak vizsgálnia kell továbbá azt is, hogy a népszavazás eredménye alapján az Országgyűlés – az akkor hatályban lévő jogszabályok szerint – „el tudja-e dönteni, hogy terheli-e” jogalkotási kötelezettség, és ha igen, akkor milyen. [51/2001. (XI. 29.) AB határozat, ABH 2001, 392, 396.] A vizsgált esetben az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a népszavazási kezdeményezésben szereplő kérdés nem egyértelmű, az többféleképpen is értelmezhető. Az OVB határozatában egyértelműnek ítélte, hogy a kérdés a Statútum alapján felállított Nemzetközi Büntetőbíróság eljárására vonatkozik. Az Alkotmánybíróság rámutat azonban arra, hogy a Statútum szerinti Nemzetközi Büntetőbíróságot nem az ENSZ Biztonsági Tanácsa hozta létre. A Statútumot 1998. július 17-én Rómában az ENSZ Diplomáciai Konferenciája fogadta el, a Törvényszék [a Statútum elnevezése alapján: Nemzetközi Büntetőbíróság (International Criminal Court, ICC)] 2002. július 1-jén, az alapító szerződés hatálybalépésének a napján alakult meg. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a hitelesítésre benyújtott aláírásgyűjtő ív mintapéldányán szereplő kérdés a választópolgárok számára félrevezető, mivel azt a látszatot kelti, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróságot (a kérdés szóhasználata szerint: Törvényszéket) az ENSZ Biztonsági Tanácsa hozta létre. Ugyanakkor a kérdés olyan értelmezésre is lehetőséget ad, hogy egy, az ENSZ Biztonsági Tanácsa által kifejezetten a kérdésben megjelölt események kivizsgálása céljából felállított Törvényszék eljárása induljon meg. A kérdésből tehát nem derül ki egyértelműen, hogy az egy, az ENSZ Biztonsági Tanácsa által felállítandó eseti nemzetközi büntetőbíróság, vagy a Statútum alapján felállított Törvényszék eljárására irányul-e. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint tehát a népszavazási kezdeményezésben szereplő kérdés a választópolgári egyértelműség követelményének sem felel meg, az Nsztv. 13. § (1) bekezdésében foglalt törvényi tilalomba ütközik. Az Alkotmánybíróság hangsúlyozza, hogy a vizsgált esetben a kérdés – függetlenül attól, hogy az többféleképpen is értelmezhető – nemzetközi büntetőbíróság eljárására (vizsgálatára) és ennek során a kérdésben megjelölt személyek felelősségének a megállapítására irányult, ami nem tartozik az Országgyűlés hatáskörébe. A fent kifejtettek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az aláírásgyűjtő íven szereplő kérdés nem tartozik az Országgyűlés hatáskörébe, továbbá nem felel meg a választópolgári egyértelműség követelményének, ezért – figyelemmel az Alkotmány 28/B. § (1) bekezdésében, valamint az Nsztv. 10. § a) pontjában és 13. § (1) bekezdésében foglaltakra – a 63/2008. (II. 26.) OVB határozatot – a jelen határozatban foglalt indokolás mellett – helybenhagyta. Az Alkotmánybíróság határozatának közzétételét az OVB határozatnak a Magyar Közlönyben való megjelenésére tekintettel rendelte el. Dr. Paczolay Péter s. k., az Alkotmánybíróság elnöke,