4/2003. (II. 26.) AB határozata. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására ir

4/2003. (II. 26.) AB határozata. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló eljárásban meghozta a következő határozatot: 1. Az Alkotmánybíróság megállapítja: az Országgyűlés mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet idézett elő azzal, hogy a büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény 386. § (1) bekezdése nem rendelkezik a pénzbüntetés, a pénzmellékbüntetés és a bűnügyi költség címén befizetett összeg visszatérítése esetén járó törvényes kamat megfizetésének kötelezettségéről. Az Alkotmánybíróság felhívja az Országgyűlést, hogy jogalkotói feladatát 2003. december 31-ig teljesítse. 2. Az Alkotmánybíróság a büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény 386. § (1) bekezdése módosítására irányuló kérelmet visszautasítja. Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi. INDOKOLÁS I. 1. A büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény (a továbbiakban: Be.) 386. § (1) bekezdése arról rendelkezik, hogy a pénzbüntetés, a pénzmellékbüntetés és a bűnügyi költség címén befizetett összeget vissza kell téríteni, ha a megbüntetett személyt rendkívüli jogorvoslat folytán felmentették, illetőleg reá nézve a rendkívüli jogorvoslat folytán hozott határozat egyáltalán nem, vagy alacsonyabb mértékben tartalmaz ilyen kötelezést. Az indítványozó a Be. 386. § (1) bekezdését a hiányosságai miatt sérelmezte, mivel a pénzbüntetés visszatérítésekor csak a befizetett pénzösszeg jár vissza, az állam nem köteles megtéríteni sem a kamatokat, sem pedig az egyéb veszteségeket. Az indítványozó szerint a Be. 386. § (1) bekezdése az Alkotmány két rendelkezését érinti: az állampolgár sérthetetlensége megszegésének tilalmát és a diszkrimináció tilalmát. Az indítványozó szerint a sérthetetlenség megszegése tilalmába ütközik az, ,,ha az állampolgárt törvénysértő és megalapozatlan jogerős büntetőítélettel sújtják, majd, miután az ítélet a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálata eredményeként ex tunc semmissé válik, az állampolgárt nem hozza olyan helyzetbe, mintha őt el sem ítélték volna.’’ A rendelkezés egyben diszkriminatív is, mert a pénzbüntetésre ítélt személy anyagi hátrányba kerül azzal szemben, akit nem ért ilyen jogtalanság, így pénzével szabadon rendelkezhetett. 2. Az Alkotmánybíróság az eljárásában a következő jogszabályi rendelkezéseket vette figyelembe. 2.1. Az Alkotmány: ,,8. § (1) A Magyar Köztársaság elismeri az ember sért hetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait, ezek tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelezettsége. (2) A Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja.’’ ,,13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot.’’ ,,70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.’’ 2.2. A Be. 386. § (1) bekezdésének a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvényt módosító 2001. évi CXXI. törvény 82. §-a (6) bekezdésével megállapított, 2002. április 1-jétől hatályos szövege: ,,A pénzbüntetés, a pénzmellékbüntetés, bűnügyi költség címén befizetett összeget a terheltnek vissza kell téríteni, ha perújítás, felülvizsgálat vagy törvényesség érdekében emelt jogorvoslat folytán felmentették, illetőleg az ennek folytán hozott határozat ilyen kötelezést nem, vagy alacsonyabb mértékben tartalmaz.’’ [A Be. 386. § (1) bekezdésének az indítvány benyújtásakor hatályos szövege: ,,A pénzbüntetés, bűnügyi költség, vagyoni előny és elkobzás alá eső érték címén befizetett összeget a terheltnek vissza kell téríteni, ha perújítás vagy felülvizsgálat folytán felmentették, illetőleg az ennek folytán hozott határozat ilyen kötelezést nem, vagy alacsonyabb mértékben tartalmaz.’’] A Be. 386. § (2) bekezdésének a büntetőeljárásról szóló törvényt módosító 1994. évi XCII. törvény 28. §-ával megállapított (2) bekezdése és (3) bekezdésének ugyanezen rendelkezéssel beiktatott szövege: ,,(2) Vagyonelkobzás és elkobzás esetén az (1) bekezdés akként irányadó, hogy az elkobzott dolgot természetben kell visszaadni, ha pedig ez nem lehetséges, a vagyonelkobzáskor, illetve az elkobzáskor megállapított forgalmi értéket alapul véve, annak a visszatérítés időpontjáig eltelt időre számított mindenkori törvényes kamatával növelt összegét kell visszatéríteni. (3) A visszatérítési eljárást a kártalanítási eljárásra vonatkozó szabályok szerint kell lefolytatni, a 385. § (1) bekezdése azonban nem alkalmazható.’’ II. Az indítvány az alábbiak szerint megalapozott: 1. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a Be. 386. § (1) bekezdése nincs az alkotmányosság szempontjából értékelhető összefüggésben az Alkotmány 8. § (1) bekezdésében megfogalmazott azzal a tétellel, hogy az állam elismeri az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait, azok tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelezettsége. Ugyancsak nem állapítható meg, hogy a pénzbüntetés visszatérítésére vonatkozó szabály sérti az Alkotmánynak a hátrányos diszkrimináció tilalmát megfogalmazó 70/A. §-át. A diszkrimináció tilalma tekintetében kialakult következetes alkotmánybírósági gyakorlatnak a jelen ügyben releváns eleme, hogy alkotmányellenes megkülönböztetés csak akkor állapítható meg, ha összehasonlítható helyzetben lévő személyek között tesz a jogalkotó olyan különbséget, mely alapjogsérelmet okoz, illetőleg azzal az egyenlő méltóság alkotmányos követelményét sérti [61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280, 283.; 3/2002. (I. 30.) AB határozat, ABK 2002. január, 16, 18.; 1320/B/1996. AB határozat, ABK 2002. április, 184, 186.]. A Be. 386. § (1) bekezdése valamennyi olyan személy esetében érvényesül, akit a bíróság jogerősen pénzbüntetésre ítélt. A visszatérítés alkotmánysértően diszkriminatív voltának megítélése szempontjából a pénzbüntetésre ítélt és a pénzbüntetésre nem ítélt személyek nem alkotnak összehasonlítható csoportot. 2. Az ügy elbírálása során az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy a jogi szabályozásnak az indítványban jelzett hiányosságai az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében biztosított tulajdonhoz való alapjog sérelmével járó alkotmányellenes helyzetet idéztek elő. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 49. § (1) bekezdése szerint — hivatalból vagy indítvány alapján — mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására kerül sor akkor, ha a jogalkotó szerv a jogszabályi felhatalmazásból származó jogalkotói feladatát elmulasztotta, és ezzel alkotmányellenességet idézett elő. A jogalkotó szerv jogszabály-alkotási kötelezettsége konkrét jogszabályi felhatalmazás nélkül is fennáll, ha az alkotmányos alapjogok érvényesüléséhez szükséges jogszabályi garanciák hiányoznak, illetve, ha a hiányos szabályozás alapvető jog érvényesítését veszélyezteti. [22/1990. (X. 16.) AB határozat, ABH 1990, 83, 86.; 37/1992. (VI. 10.) AB határozat, ABH 1992, 227, 232.; 22/1995. (III. 31.) AB határozat, ABH 1995, 108, 112—113.; 31/1997. (V. 16.) AB határozat, ABH 1997, 154, 155.] Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség nemcsak akkor állapítható meg, ha az adott tárgykörre vonatkozóan semmilyen szabály nincs, hanem akkor is, ha adott szabályozási koncepción belül az Alkotmányból levezethető tartalmú jogszabályi rendelkezés hiányzik [2/2000. (II. 25.) AB határozat, ABH 2000, 25, 33.]. 3. Az Alkotmánybíróság több határozatában is foglalkozott a visszatérítés jogintézményével, annak anyagi jogi és eljárási jogi kérdéseivel [66/1991. (XII. 21.) AB határozat, ABH 1991, 342.; 23/1995. (IV. 5.) AB határozat, ABH 1995, 115.; 754/B/1995. AB határozat, ABH 1999, 513.; 936/D/1997. AB határozat, ABH 1999, 615.]. E határozatok a visszatérítést a tulajdonhoz való alkotmányos alapjoggal összefüggésben is értékelték. Az alkotmányi tulajdonvédelemnek [legutóbb összegezve: 33/2002. (VII. 4.) AB határozat, ABK 2002. júniusjúlius, 275, 279—280.; 481/B/1999. AB határozat, ABK 2002. június—július, 372, 374.] az Alkotmánybíróság gyakorlatában kialakított egyik fontos eleme, hogy a tulajdonhoz való jog mint alapjog [7/1991. (II. 28.) AB határozat, ABH 1991, 22, 25.] közjogi eszközökkel történő korlátozásának arányosságához szükséges lehet a kártalanítás [64/1993. (XII. 22.) AB határozat, ABH 1993, 373, 382.]. A visszatérítés intézményével összefüggésben az Alkotmánybíróság már a 66/1991. (XII. 21.) AB határozatban megállapította: a tulajdonhoz való alapjog büntetőjogi szabályokkal történő korlátozása esetén nemcsak az alaptalanul megváltoztatott tulajdonjogi, illetőleg vagyoni helyzet helyreállítására kell szabályokat alkotni, hanem — ha a helyreállítás nem lehetséges — a sérelem elfogadható mérvű kiküszöböléséről is jogi szabályozással kell gondoskodni (ABH 1991, 342, 348—349.). A 754/B/1995. AB határozatban az Alkotmánybíróság a Be. 386. §-ának a büntetőeljárásról szóló törvényt módosító 1994. évi XCII. törvény 28. §-ával megállapított (2) bekezdése tekintetében foglalt állást. Az Alkotmánybíróság szerint megfelel a sérelem arányos, elfogadható mérvű kiküszöbölése elvének, így nem alkotmányellenes az a szabályozás, amely az elkobzott, de már meg nem lévő dolog esetében az elkobzás időpontjában megállapított forgalmi értéket veszi alapul, és ezt növeli a visszatérítés időpontjáig eltelt időre számított — az általános árszínvonal változását is kifejező — mindenkori törvényes kamatával (ABH 1999, 513, 516.). Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a rendkívüli jogorvoslat eredményeképp alaptalannak bizonyult pénzbüntetés összegével megegyező összegnek az állam részéről történő visszafizetése nem biztosítja a tulajdonban okozott sérelem arányos, elfogadható mérvű kiküszöbölését. Ez a követelmény csak akkor érvényesülhet, ha az állam a jogerős bírósági határozatban megállapított, ám utóbb a rendkívüli jogorvoslat eredményeképp visszatérítendő pénzösszegnek legalább a visszatérítés napjáig járó, a mindenkori törvényes kamatával megemelt összegét fizeti vissza. A Be. 386. § (1) bekezdésében a törvényes kamat előírásának hiánya a tulajdonhoz való jog sérelmét jelenti. Ez azonban nem csupán a főbüntetésként kiszabott pénzbüntetésre, hanem a visszatérítendő pénzmellékbüntetésre és a bűnügyi költségre is érvényes megállapítás. Ezért az Alkotmánybíróság az Abtv. 49. § (1) bekezdése alapján mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet állapított meg, és az Országgyűlést felszólította, hogy a rendelkező részben meghatározott határidőig tegyen eleget jogalkotási kötelezettségének. 5. Az Alkotmánybíróságnak az Abtv. 1. §-ában meghatározott hatásköre nem terjed ki a jogszabály megváltoztatására. Ezért a Be. 386. § (1) bekezdésének módosítására irányuló indítványt az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló 3/2001. (XII. 3. ) Tü. határozat 29. § b) pontja alapján visszautasította. Az Alkotmánybíróság az ügy jelentőségére tekintettel elrendelte határozatának a Magyar Közlönyben való közzétételét. Dr. Németh János s. k., az Alkotmánybíróság elnöke