4/2003. (II. 26.) AB határozata

4/2003. (II. 26.) AB határozata. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló eljárásban meghozta a következő határozatot: 1. Az Alkotmánybíróság megállapítja: az Országgyűlés mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet idézett elő azzal, hogy a büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény 386. § (1) bekezdése nem rendelkezik a pénzbüntetés, a pénzmellékbüntetés és a bűnügyi költség címén befizetett összeg visszatérítése esetén járó törvényes kamat megfizetésének kötelezettségéről.

Az Alkotmánybíróság felhívja az Országgyűlést, hogy jogalkotói feladatát 2003. december 31-ig teljesítse.

Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.

INDOKOLÁS I. 1. A büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény (a továbbiakban: Be.) 386. § (1) bekezdése arról rendelkezik, hogy a pénzbüntetés, a pénzmellékbüntetés és a bűnügyi költség címén befizetett összeget vissza kell téríteni, ha a megbüntetett személyt rendkívüli jogorvoslat folytán felmentették, illetőleg reá nézve a rendkívüli jogorvoslat folytán hozott határozat egyáltalán nem, vagy alacsonyabb mértékben tartalmaz ilyen kötelezést.

Az indítványozó a Be. 386. § (1) bekezdését a hiányosságai miatt sérelmezte, mivel a pénzbüntetés visszatérítésekor csak a befizetett pénzösszeg jár vissza, az állam nem köteles megtéríteni sem a kamatokat, sem pedig az egyéb veszteségeket. Az indítványozó szerint a Be. 386. § (1) bekezdése az Alkotmány két rendelkezését érinti: az állampolgár sérthetetlensége megszegésének tilalmát és a diszkrimináció tilalmát.

Az indítványozó szerint a sérthetetlenség megszegése tilalmába ütközik az, ,,ha az állampolgárt törvénysértő és megalapozatlan jogerős büntetőítélettel sújtják, majd, miután az ítélet a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálata eredményeként ex tunc semmissé válik, az állampolgárt nem hozza olyan helyzetbe, mintha őt el sem ítélték volna.’’ A rendelkezés egyben diszkriminatív is, mert a pénzbüntetésre ítélt személy anyagi hátrányba kerül azzal szemben, akit nem ért ilyen jogtalanság, így pénzével szabadon rendelkezhetett.

2.1. Az Alkotmány: ,,8. § (1) A Magyar Köztársaság elismeri az ember sért hetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait, ezek tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelezettsége.

Ugyancsak nem állapítható meg, hogy a pénzbüntetés visszatérítésére vonatkozó szabály sérti az Alkotmánynak a hátrányos diszkrimináció tilalmát megfogalmazó 70/A. §-át. A diszkrimináció tilalma tekintetében kialakult következetes alkotmánybírósági gyakorlatnak a jelen ügyben releváns eleme, hogy alkotmányellenes megkülönböztetés csak akkor állapítható meg, ha összehasonlítható helyzetben lévő személyek között tesz a jogalkotó olyan különbséget, mely alapjogsérelmet okoz, illetőleg azzal az egyenlő méltóság alkotmányos követelményét sérti [61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280, 283.;

3/2002. (I. 30.) AB határozat, ABK 2002. január, 16, 18.;

1320/B/1996. AB határozat, ABK 2002. április, 184, 186.].

A Be. 386. § (1) bekezdése valamennyi olyan személy esetében érvényesül, akit a bíróság jogerősen pénzbüntetésre ítélt. A visszatérítés alkotmánysértően diszkriminatív voltának megítélése szempontjából a pénzbüntetésre ítélt és a pénzbüntetésre nem ítélt személyek nem alkotnak összehasonlítható csoportot.

Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 49. § (1) bekezdése szerint — hivatalból vagy indítvány alapján — mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására kerül sor akkor, ha a jogalkotó szerv a jogszabályi felhatalmazásból származó jogalkotói feladatát elmulasztotta, és ezzel alkotmányellenességet idézett elő. A jogalkotó szerv jogszabály-alkotási kötelezettsége konkrét jogszabályi felhatalmazás nélkül is fennáll, ha az alkotmányos alapjogok érvényesüléséhez szükséges jogszabályi garanciák hiányoznak, illetve, ha a hiányos szabályozás alapvető jog érvényesítését veszélyezteti. [22/1990. (X. 16.) AB határozat, ABH 1990, 83, 86.; 37/1992. (VI. 10.) AB határozat, ABH 1992, 227, 232.; 22/1995. (III. 31.) AB határozat, ABH 1995, 108, 112—113.; 31/1997. (V. 16.) AB határozat, ABH 1997, 154, 155.] Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség nemcsak akkor állapítható meg, ha az adott tárgykörre vonatkozóan semmilyen szabály nincs, hanem akkor is, ha adott szabályozási koncepción belül az Alkotmányból levezethető tartalmú jogszabályi rendelkezés hiányzik [2/2000. (II. 25.) AB határozat, ABH 2000, 25, 33.].

936/D/1997. AB határozat, ABH 1999, 615.]. E határozatok a visszatérítést a tulajdonhoz való alkotmányos alapjoggal összefüggésben is értékelték.

Az alkotmányi tulajdonvédelemnek [legutóbb összegezve: 33/2002. (VII. 4.) AB határozat, ABK 2002. júniusjúlius, 275, 279—280.; 481/B/1999. AB határozat, ABK 2002. június—július, 372, 374.] az Alkotmánybíróság gyakorlatában kialakított egyik fontos eleme, hogy a tulajdonhoz való jog mint alapjog [7/1991. (II. 28.) AB határozat, ABH 1991, 22, 25.] közjogi eszközökkel történő korlátozásának arányosságához szükséges lehet a kártalanítás [64/1993. (XII. 22.) AB határozat, ABH 1993, 373, 382.].

A visszatérítés intézményével összefüggésben az Alkotmánybíróság már a 66/1991. (XII. 21.) AB határozatban megállapította: a tulajdonhoz való alapjog büntetőjogi szabályokkal történő korlátozása esetén nemcsak az alaptalanul megváltoztatott tulajdonjogi, illetőleg vagyoni helyzet helyreállítására kell szabályokat alkotni, hanem — ha a helyreállítás nem lehetséges — a sérelem elfogadható mérvű kiküszöböléséről is jogi szabályozással kell gondoskodni (ABH 1991, 342, 348—349.).

A 754/B/1995. AB határozatban az Alkotmánybíróság a Be. 386. §-ának a büntetőeljárásról szóló törvényt módosító 1994. évi XCII. törvény 28. §-ával megállapított

Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a rendkívüli jogorvoslat eredményeképp alaptalannak bizonyult pénzbüntetés összegével megegyező összegnek az állam részéről történő visszafizetése nem biztosítja a tulajdonban okozott sérelem arányos, elfogadható mérvű kiküszöbölését.

Ez a követelmény csak akkor érvényesülhet, ha az állam a jogerős bírósági határozatban megállapított, ám utóbb a rendkívüli jogorvoslat eredményeképp visszatérítendő pénzösszegnek legalább a visszatérítés napjáig járó, a mindenkori törvényes kamatával megemelt összegét fizeti vissza.

A Be. 386. § (1) bekezdésében a törvényes kamat előírásának hiánya a tulajdonhoz való jog sérelmét jelenti.

Ez azonban nem csupán a főbüntetésként kiszabott pénzbüntetésre, hanem a visszatérítendő pénzmellékbüntetésre és a bűnügyi költségre is érvényes megállapítás. Ezért az Alkotmánybíróság az Abtv. 49. § (1) bekezdése alapján mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet állapított meg, és az Országgyűlést felszólította, hogy a rendelkező részben meghatározott határidőig tegyen eleget jogalkotási kötelezettségének.

Az Alkotmánybíróság az ügy jelentőségére tekintettel elrendelte határozatának a Magyar Közlönyben való közzétételét.

Dr. Németh János s. k., az Alkotmánybíróság elnöke