30/2003. (VI. 2.) AB határozata. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság önkormányzati rendelet törvényellenességének utólagos vizsgálatára

30/2003. (VI. 2.) AB határozata. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság önkormányzati rendelet törvényellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő határozatot: Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy Balatonboglár Város Önkormányzatának a helyi adókról és az adózás rendjéről szóló 47/1999. (XII. 22.) KT. számú rendelete 16/A. §-a alkotmányellenes, ezért azt megsemmisíti. Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát közzéteszi a Magyar Közlönyben. INDOKOLÁS I. A Somogy Megyei Közigazgatási Hivatal vezetője — miután törvényességi észrevételét Balatonboglár Város Önkormányzatának Képviselő-testülete nem fogadta el — az Alkotmánybírósághoz fordult indítványával, melyben kezdeményezte az Önkormányzat helyi adókról és az adózás rendjéről szóló — a 6/2002. (III. 18.) számú rendeletével módosított — 47/1999. (XII. 22.) KT. számú rendelete (a továbbiakban: Ör.) 16/A. §-ának törvényellenessége miatti megsemmisítését. A hivatalvezető álláspontja szerint a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) alapján az idegenforgalmi adókötelezettség azt a magánszemélyt terheli, aki nem állandó lakosként az önkormányzat illetékességi területén legalább egy vendég éjszakát tölt, továbbá azt, aki az önkormányzat illetékességi területén pihenésre alkalmas épület tulajdonosa, amely nem minősül lakásnak. Az indítvány rámutat arra, hogy átalányadó csak az adóalany terhére állapítható meg, így az Ör.-nek az átalánydíjas idegenforgalmi adó bevezetésére vonatkozó rendelkezése törvénysértő, mivel ellentétes a Htv.-vel. II. Az Alkotmánybíróság a döntését a következő jogszabályi rendelkezésekre alapozta: 1. Az Alkotmány rendelkezései: ,,44/A. § (1) A helyi képviselő-testület: (...) d) törvény keretei között megállapítja a helyi adók faj táit és mértékét, (...) (2) A helyi képviselő-testület a feladatkörében rendele tet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal.’’ 2. A Htv. rendelkezései: ,,1. § (1) E törvény felhatalmazása és rendelkezései sze rint a települési (községi, városi, fővárosi és kerületi) önkormányzat képviselő-testülete (a továbbiakban: önkormányzat) rendelettel az illetékességi területén helyi adókat (a továbbiakban: adót) vezethet be.’’ ,,6. § Az önkormányzat adómegállapítási joga arra terjed ki, hogy: a) az 5. §-ban meghatározott adókat vagy ezek valamelyikét bevezesse, a már bevezetett adót hatályon kívül helyezze, illetőleg módosítsa, azonban az évközi módosítás naptári éven belül nem súlyosbíthatja az adóalanyok adóterheit, b) az adó bevezetésének időpontját és időtartamát (határozott vagy határozatlan időre) meghatározza, c) az adó mértékét a helyi sajátosságokhoz, az önkormányzat gazdálkodási követelményeihez és az adóalanyok teherviselő képességéhez igazodóan — e törvényben meghatározott felső (adómaximum) határokra figyelemmel — megállapítsa, d) az e törvény második részében meghatározott mentességeket további mentességekkel, illetőleg kedvezményeket további kedvezményekkel kibővítse, e) e törvény és az adózás rendjéről szóló törvény keretei között a helyi adózás részletes szabályait meghatározza.’’ ,,30. § (1) Adókötelezettség terheli azt a magánszemélyt, a) aki nem állandó lakosként az önkormányzat illeté kességi területén legalább egy vendégéjszakát eltölt, b) aki az önkormányzat illetékességi területén olyan üdülésre, pihenésre alkalmas épületnek — a 12. §-ban meghatározottak szerinti — tulajdonosa, amely nem minősül lakásnak.’’ ,,34. § (1) A 30. § (1) bekezdésének a) pontja alapján fizetendő adót: a) kereskedelmi szálláshelyeken, a csónakházakban és az üdülőtelepeken a szolgáltatásért esedékes összeggel együtt az üzemeltető, b) a szervezett üdültetésre beutaltaktól a beutalójegy átadása alkalmával az üdülőt fenntartó szerv, c) a fizetővendéglátó szálláshelyeken fogadott vendég után járó adót a szálláshelyi díjjal együtt a szállásadó, illetőleg a közvetítésre jogosított szerv, d) az a)—c) pont alá nem tartozó helyiség üdülés céljára történő bérbeadása, ingyenes használatra átadása esetén a helyiség bérbevevőjétől (használójától) az egész bérleti, használati időre egy összegben a helyiség tulajdonosa vagy a helyiséggel rendelkezni jogosult szedi be. (2) Az (1) bekezdés szerint fizetendő idegenforgalmi adót az adóbeszedésre kötelezett akkor is tartozik befizetni, ha annak beszedését elmulasztotta.’’ ,,43. § (1) A helyi adóval és az önkormányzat költségvetése javára más jogszabályban megállapított minden adóval kapcsolatos eljárásban az e törvényben és az adózás rendjéről szóló törvényben foglaltakat — a (2)—(4) bekezdésben meghatározott eltérésekkel — kell alkalmazni. (2) Az önkormányzat az adóelőleg- és az adófizetés esedékességére vonatkozóan — ideértve a 42. § (3) bekezdésében meghatározott esetet is — az adózás rendjéről szóló törvényben foglaltaktól, továbbá a 41. §-ában szabályozottaktól eltérően rendelkezhet, ha ezzel az adóalany számára válik kedvezőbbé kötelezettségének teljesítése. (3) Az önkormányzat a helyi adóval kapcsolatban rendeletet alkothat az adózás rendjéről szóló törvényben nem szabályozott eljárási kérdésben.’’ 3. Az Ör. rendelkezései: ,,16/A. § (1) A fizetővendéglátó szálláshelyeken fogadott vendég által eltöltött vendégéjszaka után járó idegenforgalmi adó befizetését a fizetővendéglátóként nyilvántartásba vett magánszemély szállásadó utólag részletes elszámolás vagy előzetesen tételes idegenforgalmi adóátalány formájában fizetheti be az önkormányzat számlájára. (2) Az idegenforgalmi adó tételes idegenforgalmi adóátalány formájában történő befizetését a szállásadó az erre vonatkozó írásos nyilatkozatával legkésőbb a tárgyév június 1. napjáig választhatja. A nyilatkozat alapján a szállásadó és Balatonboglár Városi Önkormányzat Polgármesteri Hivatal a tételes idegenforgalmi adóátalány befizetésére haladéktalanul a 2. számú melléklet szerinti szerződést köt, amely a tételes idegenforgalmi adóátalány befizetésével lép hatályba, és változatlan tartalommal hatályban marad mindaddig, amíg a szálláshely meghatározó adataiban változás nem áll be, azt a szállásadó fel nem mondja, vagy az önkormányzat a vendégéjszakánként fizetendő idegenforgalmi adó mértékét rendeletével meg nem változtatja. A tételes idegenforgalmi adóátalányt a szerződés megkötését követő 3 munkanapon belül be kell fizetni az önkormányzat számlájára. (3) A tételes idegenforgalmi adóátalány mértéke a szálláshely településen belüli övezeti fekvése, a szálláshely osztályba sorolása, valamint a férőhelyek száma szerint eltérő. Az övezeti besorolást az 1. számú melléklet, a tételes idegenforgalmi adóátalány mértékét a 3. számú melléklet tartalmazza. (4) A tételes idegenforgalmi adóátalány (2) bekezdés szerinti befizetése esetén a szállásadó a szálláshelyen eltöltött vendégéjszakák után a 16. § (1) c) pontja szerint beszedett idegenforgalmi adót a szállásadó nem köteles befizetni abban az esetben sem, ha az a befizetett tételes idegforgalmi adóátalány összegét meghaladja.’’ III. Az indítvány megalapozott. A települési önkormányzatokat széles körben kötelezik törvények közszolgáltatások szervezésére. A közszolgáltatások szervezése, ellátása megfelelő pénzügyi forrásokat igényel, melyek egyik eszköze a helyi adó. Az Alkotmány 44/A. § (1) bekezdése alapján a települési önkormányzat képviselő-testülete törvény keretei között állapítja meg a helyi adók fajtáit és mértékét, a (2) bekezdés értelmében a helyi képviselő-testület a feladatkörében rendeletet alkothat. A rendeletalkotás feltétele azonban, hogy a rendelet nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal. A helyi adók önkormányzati szabályozásához a törvényi kereteket a Htv. állapítja meg. A helyi adók körében az adókötelezettség azt a magánszemélyt terheli a Htv. 30. § (1) bekezdés a) pontja alapján, aki nem állandó lakosként az önkormányzat illetékességi területén legalább egy vendégéjszakát tölt. Ennek alapján a fizetővendéglátó szálláshelyeken fogadott vendég után járó adót a szálláshelyi díjjal együtt a szállásadó, illetőleg a közvetítésre jogosult szerv szedi be. A Htv. nem ad felhatalmazást tételes idegenforgalmi átalány megállapítására. A Htv. idézett rendelkezései szerint az idegenforgalmi adót a fizetővendéglátó szálláshelyen fogadott vendég köteles megfizetni, a szállásadó az idegenforgalmi adó beszedésére kötelezett. A Htv. 34. § (2) bekezdése még arra is kitér, hogy a fizetendő idegenforgalmi adót az adóbeszedésre kötelezett akkor is tartozik befizetni, ha annak beszedését elmulasztotta. Az Ör. támadott rendelkezése törvényi felhatalmazás nélkül megváltoztatja a idegenforgalmi adó beszedésére kötelezett kötelezettségét, azt a választási lehetőséget adva, hogy a magánszemély szállásadó, vagy utólag részletes elszámolás, vagy előzetesen tételes idegenforgalmi adóátalány formájában fizetheti be az önkormányzat számlájára az idegenforgalmi adót. Ez utóbbi esetben a magánszemély szállásadó szerződést köt a polgármesteri hivatallal és a szerződés megkötését követő 3 munkanapon belül a tételes idegenforgalmi adóátalányt befizeti az önkormányzat számlájára. Az Ör. 16/A. § (4) bekezdése szerint a beszedett idegenforgalmi adót a szállásadó nem köteles befizetni abban az esetben sem, ha az a befizetett tételes idegenforgalmi adóátalány összegét meghaladja. Az Ör. szabályozása azt jelenti, hogy egyfelől az önkormányzat előbb jut hozzá az idegenforgalmi adó összegéhez, mint azt befizették, a szállásadó ezt megelőlegezi, másfelől a magánszemély szállásadó akkor is befizeti az adóátalányt, ha utóbb ezt nem éri el a ténylegesen beszedett adó, illetőleg külön nyeresége az, ha a ténylegesen beszedett adó meghaladja az adóátalány összegét. Ez ellentétes a Htv. rendelkezéseivel, mivel az idegenforgalmi adó az önkormányzatot illeti meg, a magánszemély szállásadó pedig az adó beszedésére kötelezett. Az Ör. 16/A. §-ában előzetesen tételes idegenforgalmi adóátalánynak nevezett megoldás fogalmilag sem az, mert adóátalány fizetése az adó megfizetésére kötelezett oldalán merülhetne fel, nem pedig annál, aki az adó beszedésére kötelezett. A Htv. 6. §-a tételesen felsorolja, hogy az önkormányzat adómegállapítási joga mire terjed ki, ezek között az Ör. 16/A. §-ában alkalmazott megoldás nem szerepel, ezért is ellentétes a Htv.-vel. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint törvény felhatalmazása alapján kizárólag a felhatalmazás keretei között szabályozhat a képviselő-testület, a felhatalmazás kereteit túllépő, azt meghaladó önkormányzati szabályozás ellentétes a törvénnyel. [3/1999. (III. 24.) AB határozat, ABH 1999, 375, 377—378; 39/2001. (X. 19.) AB határozat, ABH 2001, 691—697; 18/2002. (IV. 25.) AB határozat, ABK 2002. április 175—177; 23/2002. (VI. 21.) AB határozat, ABK 2002. június—július 305—308; 28/2002. (VI. 28.) AB határozat, ABK 2002. június—július 317—318.] Az Ör. 16/A. §-a meghaladja a Htv.-ben adott felhatalmazás kereteit, a fent kifejtettek szerint ellentétes a Htv. rendelkezéseivel. A törvénnyel ellentétes szabályozás pedig az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésébe ütközik, ezért azt megsemmisítette az Alkotmánybíróság. A határozat Magyar Közlönyben történő közzététele az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 41. §-án alapul. Dr. Holló András s. k., Dr. Kiss László s. k., alkotmánybíró előadó alkotmánybíró