251/D/2008. AB végzés. Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz és jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyáb

251/D/2008. AB végzés. Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz és jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő v é g z é s t : 1. Az Alkotmánybíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 271. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt visszautasítja. 2. Az Alkotmánybíróság a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága Pf. VIII. 21.907/2007/2. számú végzésével szemben előterjesztett alkotmányjogi panaszt visszautasítja. I. Az indítványozó a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága Pf. VIII. 21.907/2007/2. számú végzésével szemben alkotmányjogi panaszt, továbbá másodlagosan a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 271. § (2) bekezdése alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára és megsemmisítésére irányuló indítványt terjesztett elő az Alkotmánybírósághoz. A fenti határozatban a bíróság a szerződésszegésből eredő igény iránti perben az indítványozó által benyújtott felülvizsgálati kérelmet hivatalból, azért utasította el, mert a pertárgy értéke nem haladta meg az egymillió forintot. Az indítványozó szerint „az értékhatártól függő megkülönböztetés” miatt a Pp. kifogásolt rendelkezése az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe, 45. § (1) bekezdésébe, 50. § (1) bekezdésébe, 57. § (5) bekezdésébe, 70/A. §-ába, 8. § (1) bekezdésébe, 9. §-ába és 13. §-ába ütközik. Kérelme indokolásául mindössze arra hivatkozott, hogy a rendelkezés nem felel meg az alkotmányos követelményeknek, mert a „vagyoni igény mértéke tekintetében határozza meg a rendkívüli jogorvoslat feltételét, amely ellentétes a diszkrimináció tilalmának elvével”. Kifejtette, hogy „a jogorvoslati jogot csak a jogviták ésszerű időn belül történő elbírálása érdekében, arányosan lehet korlátozni, (…) a rendkívüli jogorvoslat esetén sem lehet a vagyoni követelés alapján a jogorvoslati jogosultságot meghatározni.” A tulajdonhoz való jog azért sérül, mert „az indítványozónak nincs más módon a nemzeti vagyon körébe tartozó követelésének érvényesítésére”, a tulajdoni formák egyenlőségét rögzítő alkotmányi rendelkezésbe pedig azért ütközik, mert „kivesz egyes olyan vagyoni követeléseket, (igényeket), amelyeket – a tulajdon alkotmányjogi fogalmába illesztve – mentesítik más vagyonjogi csoportokba tartozó tulajdonost a rendkívüli jogorvoslat kizárása alól (…).” Kérte a támadott rendelkezés alkalmazását a konkrét eljárásban „visszamenőleges hatállyal” kizárni. II. Az alkotmányjogi panasz és az indítvány érdemi elbírálásra alkalmatlan. 1.1. Az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, hogy az alkotmányjogi panasz megfelel-e az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 48. § (1) és (2) bekezdéseiben foglalt feltételeknek. Az Abtv. 48. § (1) bekezdése értelmében az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. A (2) bekezdés szerint az alkotmányjogi panaszt a jogerős határozat kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani. Az Alkotmánybíróság arra vonatkozó álláspontját, hogy milyen jogerős határozatok támadhatók alkotmányjogi panasszal, legutóbb a 99/D/2006. AB végzésében foglalta össze: „Az alkotmányjogi panasz – fő szabályként – a jogerős ügydöntő határozatokkal szemben terjeszthető elő [lásd: 1492/B/2007. AB határozat, ABK 2008. június, 24.]. Az Alkotmánybíróság irányadó gyakorlata értelmében a szerint esetről esetre, az alapjául fekvő jogerős határozat tartalma alapján ítéli meg azt, hogy a vizsgált ügyben a panasszal támadott határozat olyan érdemi határozatnak tekinthető-e, mellyel szemben helye van az alkotmányos jogorvoslatnak. Ugyanez a határozat – utalva az 57/1991. (XI. 8.) AB határozatra melyben először mondta ki az Alkotmánybíróság, hogy az alkotmányjogi panasz jogorvoslat – megerősítette az Alkotmánybíróság 22/1995. (III. 31.) AB határozatában (ABH 1995, 108, 109.) foglaltakat: az »alkotmánybírósági eljárásban a jogorvoslathoz való alapvető jog szempontjából valamely döntés érdemi, ügydöntő volta a tételes jogok által ilyennek tartott döntésekhez képest viszonylagos: a vizsgált döntés tárgya és személyekre gyakorolt hatása által meghatározott (ABH 1992, 515, 516.; ABH 1993, 48, 74–75.).« A 22/1995. (III. 31.) AB határozat kifejtette továbbá, hogy a jogorvoslat másik fogalmi eleme, hogy a döntés jogot vagy jogos érdeket sértsen, ugyanakkor a jogorvoslat igénybevételének nem előfeltétele a tényleges sérelem igazolása, elég arra hivatkozni. »Ahhoz van joga a személynek, hogy állítsa a döntés jogos érdeket vagy jogot sértő voltát.« (ABH 1995, 108, 110.)” (ABK 2009. június, 825, 826.) Az Alkotmánybíróság a 943/D/2006. AB határozatában arra is rámutatott, hogy a Legfelsőbb Bíróság, mint felülvizsgálati bíróság a felülvizsgálati kérelmet hivatalból elutasító jogerős döntése általában nem minősül érdemi, ügydöntő határozatnak. „Ugyanakkor több ügyben az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panaszként bírált el olyan indítványokat, amelyek szintén a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság – a törvényi feltételek hiányán alapuló – elutasító végzései ellen irányultak. A büntetőeljárásbeli felülvizsgálat kizártságának alkotmányossági következményeit meghatározó 23/1995. (IV. 5.) AB határozatban az Alkotmánybíróság megállapította: »Az Alkotmánybíróság a 23/1991. (V. 18.) AB végzésben (ABH 1991, 311.) úgy foglalt állást, hogy az alkotmányjogi panaszra megállapított határidő számítása szempontjából a rendkívüli jogorvoslatokat figyelmen kívül kell hagyni. A határidő számítása szempontjából azóta is következetesen érvényesített álláspont azonban nem jelenti azt, hogy a rendkívüli jogorvoslatoknak, így a felülvizsgálat intézmé- nyének jogi szabályozását ne lehetne alkotmányjogi panasz keretében sérelmezni. Az alkotmányjogi panasz benyújtására megszabott törvényi határidő ilyen esetben a felülvizsgálat tárgyában hozott határozat kézbesítésétől számított hatvan nap.« (ABH 1995, 115, 118–119.; ugyanez: 1230/B/1993. AB határozat, ABH 1995, 683, 684.) A polgári perbeli felülvizsgálatot elutasító végzések elleni alkotmányjogi panaszokat bírált el érdemben az Alkotmánybíróság a 787/D/1999. AB határozatban (ABH 2001, 1090.), a 42/2004. (XI. 9.) AB határozatban (ABH 2004, 551.), a 44/2005. (XII. 7.) AB határozatban (ABH 2005, 565.), legutóbb pedig a 702/D/2004. AB határozatban (ABK 2007. november, 1139., 1146–1147.). (…) Így sem az Abtv. 48. § (1) és (2) bekezdésében foglalt törvényi rendelkezések (feltételek) együttes értelmezése és figyelembevétele (...) alapján, sem pedig az Alkotmánybíróság gyakorlatából nem lehet olyan következtetést levonni, hogy a rendkívüli jogorvoslatok szabályai csak utólagos normakontroll keretében lehetnek az alkotmányossági vizsgálat tárgyai, és alkalmazásuk miatt nem lehet alkotmányjogi panaszt benyújtani.” (ABH 2008, 2504, 2507.) Mivel az indítványozó a felülvizsgálat egyik kizáró feltételét kifogásolta, a fentiek szerint az e tárgyban hozott végzés ellen helye van alkotmányjogi panasznak, amelyet az indítványozó törvényes határidőn belül nyújtott be. 1.2. Az Abtv. 22. § (2) bekezdése rögzíti az indítvánnyal szemben támasztott alapvető követelményeket: eszerint tartalmaznia kell a kérelem alapjául szolgáló ok megjelölését és határozott kérelmet. Az Alkotmánybíróság az 1116/D/2001. AB határozatában ezzel kapcsolatosan kifejtette: „Az Alkotmánybíróság eddigi gyakorlata során kialakította azokat a minimális tartalmi és formai kritériumokat, amelyeknek – az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 22. § (2) bekezdésére és 48. § (1) bekezdésére figyelemmel – az indítványoknak és az alkotmányjogi panaszoknak meg kell felelnie. Álláspontja szerint: az érdemi alkotmányossági vizsgálat elvégzése csak akkor lehetséges, ha az indítvány, illetve az alkotmányjogi panasz tartalmazza a támadott jogszabály pontos megnevezését és az Alkotmány megfelelő rendelkezésének megjelölése mellett, a benyújtás alapjául szolgáló okot, valamint az Alkotmánybíróság döntésére vonatkozó határozott kérelmet. (…) Nem elegendő továbbá az Alkotmány, illetve a támadott jogszabály egyes rendelkezéseire hivatkozni, meg kell indokolni, hogy a megsemmisíteni kért jogszabály miért és mennyiben sérti az alaptörvény felhívott rendelkezését [pl. 654/H/1999. AB határozat, ABH 2001, 1645.; 472/B/2000. AB végzés, ABH 2001, 1655.; 494/B/2002. AB végzés, ABH 2002, 1783.]. Az 1405/B/1997. AB határozat összefoglalóan rámutatott, majd a 425/B/2005. AB végzés megerősítette, hogy a jogszabályokat teljes egészükben támadó, vagy általánosságban, jogintézmények lebontására átfogóan irányuló indítványok érdemi elbírálásra alkalmatlanok (ABH 2006, 1081, 1088.; ABK 2008. június 1050, 1051.).” (ABK 2008, 1852, 1855.) A beadvány e feltételeket nem elégíti ki: az indítványozó csak általánosságban utal arra, hogy a szabályozás nem felel meg az alkotmányos követelményeknek, de a támadott rendelkezés és az Alkotmány megjelölt szakaszai közötti kapcsolatra vonatkozó okfejtést, alkotmányossági szempontú érvelést az indítvány nem tartalmaz. A jogorvoslathoz való jog vélt sérelmét magával a rendelkezés tartalmával indokolja az indítványozó (azért alkotmányellenes, mert értékhatárt állít fel), illetőleg idézi az Alkotmány 57. § (5) bekezdését, amely szerint a jogorvoslati jogot csak az ésszerű időben történő elbírálás érdekében és arányosan lehet korlátozni, azt azonban nem okolja meg, miért nem találja e követelményeket megvalósulni a rendkívüli jogorvoslat esetében. Úgyszintén az Alkotmány 70/A. §-ának sérelmét magával a rendelkezés szövegével kívánja alátámasztani (azért valósít meg diszkriminációt, mert a szabály a jogorvoslatot értékhatárhoz köti), de nem tűnik ki, hogy ki és miért szenved hátrányos megkülönböztetést. A tulajdoni formák egyenlősége és a tulajdonhoz való jog kapcsán azt adja elő, hogy az értékhatár miatt valamilyen „vagyonjogi csoportba tartozó tulajdonos” szenved sérelmet, amely pedig nem értelmezhető. Az Alkotmány előbbieken felül felsorolt rendelkezései tekintetében az indítvány egyáltalán nem tartalmazza az alkotmányellenesség okát. A fenti tartalmi hiányosságok miatt az alkotmányjogi panasz nem bírálható el, ezért azt az Alkotmánybíróság az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat (ABK 2009. január, 3.; a továbbiakban: Ügyrend) 29. § d) pontja alapján visszautasította. Minthogy a rendelkezések alkotmányellenességét nem állapította meg, azok konkrét ügyben való alkalmazása tilalmának megállapítását mellőzte. 2. A beadvány az utólagos normakontroll vonatkozásában ugyancsak nem felel meg a fentiekben meghatározott tartalmi feltételeknek, így azt az Alkotmánybíróság az Ügyrend 29. § d) pontja alapján visszautasította. Budapest, 2009. szeptember 29. Dr. Paczolay Péter s. k., az Alkotmánybíróság elnöke