1155/B/2001. AB határozat. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvá

1155/B/2001. AB határozat. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő 1. Az Alkotmánybíróság a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 305. §-a, 308. §-a és 326. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja. 2. Az Alkotmánybíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 73/A. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt, valamint egyebekben az indítványt visszautasítja. I. Az indítványozó az első és azt kiegészítő második beadványában a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 308. § 2001. decemberében hatályos szövege alkotmányellenességének megállapítását kérte az Alkotmánybíróságtól utólagos normakontroll keretében. Arra hivatkozott, hogy a szavatossági igényeket szabályozó rendelkezések egymásnak ellentmondóak, és sértik az Alkotmány 2. § (1) bekezdését, a 8. § (1) és (2) bekezdését, az 50. § (3) bekezdését, valamint az 57. § (5) bekezdését is. Indokolásként előadta, hogy „a törvény nem lehet alkalmas arra, hogy így vagy úgy lehessen értelmezni, mert az állampolgár nem tudja minek kell megfelelni.” Ugyanebben a beadványában a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 73/A. §-át (kötelező jogi képviselet) az Alkotmány 64. §-ába, valamint a 77. § (2) bekezdésébe ütközőnek vélte, erre vonatkozóan azonban érdemi indokolást nem terjesztett elő. Ezt követő beadványában egyrészt a Ptk. fenti rendelkezésé, másrészt a Ptk. 305. §-ának és 326. §-ának a szabályait támadta azzal, hogy azok között is ellenmondást lát. Emellett hosszan kitért arra, hogy a Legfelsőbb Bíróság határozatai (BH1990. 138.; BH1992. 187.; BH1993. 443; BH1993. 461.; BH1999. 15.) sem egységesek. Végül az indítványozó a negyedik beadványában a Ptk. jelenleg hatályos 305. §-a, 308. §-a és 326. § (2) bekezdése közötti vélt ellentmondást taglalja. Álláspontja szerint a támadott rendelkezések érthetetlenek, tartalmuk nem világos, ami a jogbiztonság [Alkotmány 2. § (1) bekezdés] követelményével ellentétes. Mindezekre tekintettel a támadott rendelkezések megsemmisítését és a joggyakorlat felülvizsgálatát kérte. II. 1. Az Alkotmánynak az indítványokkal érintett rendelkezései: „2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.” „8. § (1) A Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait, ezek tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége. (2) A Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja.” „50. § (3) A bírák függetlenek és csak a törvénynek vannak alárendelve. A bírák nem lehetnek tagjai pártnak és politikai tevékenységet nem folytathatnak.” „57. § (5) A Magyar Köztársaságban a törvényben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti. A jogorvoslati jogot – a jogviták ésszerű időn belüli elbírálásának érdekében, azzal arányosan – a jelen lévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvény korlátozhatja.” 2. A Ptk.-nak az indítványokkal támadott rendelkezései: „305. § (1) Olyan szerződés alapján, amelyben a felek kölcsönös szolgáltatásokkal tartoznak, a kötelezett hibásan teljesít, ha a szolgáltatott dolog a teljesítés időpontjában nem felel meg a jogszabályban vagy a szerződésben meghatározott tulajdonságoknak.” „308. § (1) A jogosult a teljesítés időpontjától számított hat hónapos elévülési határidő alatt érvényesítheti szavatossági jogait. Ha a dolog használhatóságának legkisebb időtartamát hatósági előírás vagy kötelező műszaki előírás határozza meg (kötelező alkalmassági idő), és ez hat hónapnál rövidebb, az igény érvényesítésére ez a határidő irányadó.” „326. § (1) Az elévülés akkor kezdődik, amikor a követelés esedékessé vált. (2) Ha a követelést a jogosult menthető okból nem tudja érvényesíteni, az akadály megszűnésétől számított egy éven belül – egyéves vagy ennél rövidebb elévülési idő esetében pedig három hónapon belül – a követelés akkor is érvényesíthető, ha az elévülési idő már eltelt, vagy abból egy évnél, illetőleg három hónapnál kevesebb van hátra. Ezt a rendelkezést kell alkalmazni akkor is, ha a jogosult a lejárat után a teljesítésre halasztást adott.” III. Az indítványok nem megalapozottak. Az indítványozó egyrészt a támadott jogszabályi rendelkezések alkotmányosságát vitatta, másrészt álláspontja szerint az e rendelkezésekkel összefüggésben a bíróságok által kialakított joggyakorlat nem egységes, mely alkotmányellenes helyzetet teremt. 1. A támadott rendelkezéseket az Alkotmány sérülni vélt rendelkezéseivel összevetve az Alkotmánybíróság az alábbiakat állapította meg. A Ptk., valamint egyes törvények fogyasztóvédelemmel összefüggő jogharmonizációs célú módosításáról szóló 2002. évi XXXVI. törvény 7. §-a 2003. július 1. napjával – tartalmának lényegi, alapvető megváltoztatása nélkül – módosította a Ptk. 305. és 308. §-ait. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatánál a határozat meghozatalakor hatályos jogszabályok tekintetében végzi el a vizsgálatot, ha a hatályos jogszabályok azonos tartalmúak a támadott, de már hatályban nem lévő rendelkezésekkel, ezért az Alkotmánybíróság az alkotmányossági vizsgálatot a Ptk.-nak az indítványok elbírálásakor hatályos rendelkezései tekintetében végezte el (137/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 456, 457.; 138/B/1992. AB határozat, ABH 1992, 579, 581.). 1.1. Az indítványozó azt állította, hogy a Ptk. 305., 308. és 326. §-ai egymásnak ellentmondanak, ezáltal sértik a jogbiztonságot. A 2180/B/1991. AB határozat kimondta, hogy „ugyanazon jogszabályon belül, a rendelkezések ellentmondása önmagában nem alkotmányossági kérdés. A (…) valódi vagy vélt ellentmondás jogértelmezéssel való feloldása nem tartozik az Alkotmánybíróság hatáskörébe” (ABH 1992, 559, 561.) Az azonos szintű jogszabályok közötti valós vagy vélt kollízióval kapcsolatban pedig az Alkotmánybíróság utal a 35/1991. (VI. 20.) AB határozatára (a továbbiakban: Abh.), melyben rámutatott arra, hogy „[k]ét (vagy több) törvényi rendelkezés esetleges kollíziója folytán előálló értelmezési nehézség (…) magábanvéve még nem elegendő feltétele az alkotmányellenesség megállapításának. (...) Alkotmányellenesség megállapítására ezért törvényi rendelkezések kollíziója miatt csak akkor kerülhet sor, ha (…) alkotmányos elvek vagy jogok valamelyike megsérül annak folytán, hogy a szabályozás ellentmondása jogszabályértelmezéssel nem oldható fel és ez anyagi alkotmányellenességhez vezet, vagy ha a normaszövegek értelmezhetetlensége valamely konkrét alapjogi sérelmet okoz. Ennek hiányában azonban az azonos szintű normaszövegek lehetséges értelmezési nehézsége, illetőleg az értelmezéstől függő ellentéte, összeütközése önmagában nem jelent alkotmányellenességet” (ABH 1991, 175, 176.). A sérelmezett rendelkezések ugyan egymással kapcsolatban vannak, összefüggnek, azonban azok egymástól eltérő kérdéseket (hibás teljesítés, szavatossági igény érvé nyesítése, elévülés szabályai) rendeznek. A polgári ügyekben ítélkező bíróságok gyakorlatára is tekintettel, az Alkotmánybíróság szerint a támadott rendelkezések között ellentmondás nem állapítható meg. Ennek hiányában pedig az alkotmányellenesség megállapítása eleve kizárt. Ezért az Alkotmánybíróság az indítványoknak az Alkotmány 2. § (1) bekezdésének a sérelmét állító részét elutasította. 1.2. Az indítványozó szerint a támadott rendelkezések az Alkotmány 8. § (1) és (2) bekezdését, az 50. § (3) bekezdését, valamint az 57. § (5) bekezdését is sértik. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a Ptk.-nak a hibás teljesítésre, szavatossági igény érvényesítésére, valamint az elévülésre vonatkozó szabályai – az indítványokban foglalt indokok alapján – nem hozhatók kapcsolatba az alapvető jogok lényegi tartalmának korlátozhatatlanságával, a bírák függetlenségével, valamint a jogorvoslathoz való joggal sem. Az Alkotmánybíróság – következetes gyakorlata alapján, mely szerint az érdemi összefüggés hiánya az indítvány elutasítását eredményzi [698/B/1990. AB határozat, ABH 1991, 716–717.; 108/B/1992. AB határozat, ABH 1994, 523–524.; 19/2004. (V. 26.) AB határozat, ABH 2004, 321, 343.] – az indítványokat ebben a tekintetben is elutasította. 1.3. A Pp. 73/A. §-át (kötelező jogi képviselet) az Alkotmány 64. §-ába, valamint a 77. § (2) bekezdésébe ütközőnek vélte az indítványozó, erre vonatkozóan azonban érdemi indokolást nem terjesztett elő. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 22. § (2) bekezdése szerint az Alkotmánybíróság határozott kérelem alapján jár el, mely kérelemben három feltételnek kell együttesen fennállnia: egyrészt a kérelemnek tartalmaznia kell a sérelmezett jogszabályi rendelkezést, továbbá az Alkotmány érintett szakaszát, valamint azt az indokot, amely alapján az indítványozó az alkotmánysértést fennállónak véli. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint a kérelem alapjául szolgáló ok megjelölése hiányában az indítvány – a tartalmi követelményeknek meg nem felelő volta miatt – érdemben nem bírálható el, ezért azt az Alkotmánybíróság visszautasítja [18/1993. (III. 19.) AB határozat, ABH 1993, 161, 171.]. Az Alkotmánybíróság jelen ügyben megállapította, hogy az indítványozó fenti indítványai érdemben nem bírálhatók el, ezért azokat– az Alkotmánybíróság az ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat (ABK 2009. január, 3.; a továbbiakban: Ügyrend) 29. § d) pontja alapján, mint érdemi vizsgálatra alkalmatlanokat – visszautasította. 2. Az indítványozó a támadott rendelkezésekkel összefüggésben a bíróságok által kialakított joggyakorlatot abból az okból tartja alkotmányellenesnek, hogy az nem egységes. Az Alkotmánybíróság az Abh.-ban megállapította, hogy az Abtv. 1. §-a, továbbá az Alkotmánybíróság hatáskörét megállapító egyéb törvényi rendelkezések alapján az Alkotmánybíróságnak önálló jogszabály-értelmezési eljárásra hatásköre nincs, kivéve az Alkotmány értelmezésére vonatkozó hatáskörét (ABH 1991, 175, 176.). Az Alkotmánybíróságnak az Abtv. szerint a bírói ítéletek felülvizsgálatára és a jogalkalmazási gyakorlat alkotmányosságának a vizsgálatára nincs hatásköre, az Alkotmánybíróság az egységes jogalkalmazás kialakítására nem hozhat jogértelmező döntést, mert ezzel a bíróságok, illetőleg a Legfelsőbb Bíróság hatáskörét vonná el. Az Alkotmánybíróság jogszabály-értelmezést csak a hatáskörébe tartozó kérdés vizsgálatával összefüggésben végezhet [57/1991. (XI. 8.) AB határozat, ABH 1991, 272, 276.]. Ezért az Ügyrend 29. § b) pontja alapján a joggyakorlat egységesítésére irányuló indítványt az Alkotmánybíróság visszautasította. Budapest, 2010. november 16. Dr. Paczolay Péter s. k., az Alkotmánybíróság elnöke