1218/E/2007. AB határozat. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló i

1218/E/2007. AB határozat. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő h a t á r o z a t o t: 1. Az Alkotmánybíróság azt az indítványi kérelmet, mely szerint mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség áll fenn amiatt, hogy a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. LXXXI. törvény végrehajtásáról szóló 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet 1. számú mellékletében a mentőgépkocsi-vezetése mellett nem sorolta a korkedvezményre jogosító munkakörök közé a mentőápolói tevékenységet, elutasítja. 2. Az Alkotmánybíróság azt a kérelmet, mely szerint mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség áll fenn, amiatt, hogy a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény végrehajtásáról szóló 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet 1. számú melléklete nem szabályozta, hogy mely munkakörök alapján jár korkedvezmény az egészségügyben dolgozók számára, visszautasítja. I. Az indítványozó több kérelemmel fordult az Alkotmánybírósághoz. 1. Az indítványozó sérelmezte, hogy a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) végrehajtásáról szóló 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet (a továbbiakban: TnyR.) 1. számú melléklete a mentőgépkocsi-vezetők mellett nem biztosította a korkedvezményes nyugdíjazás lehetőségét a kivonuló mentőszemélyzet – így különösen a hasonló fizikai megterheléssel járó munkát végző mentőápolók – számára is. Álláspontja szerint a jogalkotó azonos szabályozási körbe vont jogalanyok között alkotmányos indok nélkül tett különbséget, amelynek következtében az említett jogalanyok hátrányos helyzetbe kerültek, és ezáltal sérül az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése. Az indítványozó szerint a hátrányos helyzet veszélyezteti testi épségüket, egészségüket, a szervezet fokozottabb elhasználódásával, igénybevételével járó munkának „bizonyos kor után azonban már kimondottan káros hatásai lehetnek”. Az indítványozó szerint ezzel sérül a mentőápolók Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésében biztosított joga a legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez, továbbá az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében megfogalmazott emberi méltósághoz való joga, mivel a magasabb életkorú ápolók olyan munkára kényszerülnek, amit már fizikailag nem képesek ellátni és ezáltal méltatlan, megalázó helyzetbe kerülnek. 2. Az indítványozó az Alkotmánybírósághoz intézett beadványában azt is kifogásolta, hogy a TnyR. nem határozta meg azokat az „egészségügyben végzett munkaköröket”, melyek alapján a korkedvezményes nyugdíjazás indokolt lenne. Álláspontja szerint azáltal, hogy a jogalkotó nem szabályozta az egészségügyben végzett egyes munkakörök esetében a korkedvezményes nyugdíjazás lehetőségét, alkotmányellenes helyzetet idézett elő. Az indítványozó az egészségügyi dolgozók korkedvezményének szabályozatlansága kapcsán nem hivatkozott semmilyen alkotmányos sérelemre, és az Alkotmánybíróság hiánypótlási felhívása ellenére sem jelölte meg az Alkotmány azon szakaszait, amelyeket a mulasztás sért. II. Az Alkotmánybíróság eljárása során a következő jogszabályi rendelkezéseket vette figyelembe: 1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései: 54. § (1) A Magyar Köztársaságban minden embernek veleszületett joga van az élethez és az emberi méltósághoz, amelyektől senkit nem lehet önkényesen megfosztani. 70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül. 70/D. § (1) A Magyar Köztársaság területén élőknek joguk van a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez. (2) Ezt a jogot a Magyar Köztársaság a munkavédelem, az egészségügyi intézmények és orvosi ellátás megszervezésével, a rendszeres testedzés biztosításával, valamint az épített és a természetes környezet védelmével valósítja meg. 2. A TnyR. 1. számú melléklete („Korkedvezményre jogosító munkakörök jegyzéke”) 11. pont („Közlekedésnél végzett munka”) vitatott alpontja: Munkakör Munkakör leírása Korkedvezmény hatálya Mentőgépkocsi-vezető (mentőállomáson, HM, BM, MÁV mentőgépkocsi-vezető) Mentőgépkocsi vezetése (forgalmi elsőbbség igénybevételével) hordágy vitele, részvétel a beteg kézi szállításában, balesetnél közreműködés az elsősegély nyújtásában. Egészségügy, honvédelem, belügy és MÁV területén III. Az indítvány részben érdemi elbírálásra alkalmatlan, részben nem megalapozott. 1. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 20. §-a értelmében az Alkotmánybíróság az arra jogosult indítványa alapján jár el. Az indítvány tartalmi követelményeiről az Abtv. 22. §-ának (2) bekezdése akként rendelkezik, hogy: „az indítványnak a kérelem alapjául szolgáló ok megjelölése mellett határozott kérelmet kell tartalmaznia.” Ennek megfelelően – az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat (ABK 2009. január, 3.) (a továbbiakban: Ügyrend) 21. §-a értelmében – az indítvány tartalmazza a vizsgálandó jogszabály megjelölése mellett az Alkotmánynak azokat a rendelkezéseit, amelyeket az indítványozó állítása szerint, a hivatkozott jogszabályok megsértenek. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a beadvány az egészségügyi dolgozók korkedvezményre jogosító munkaköreinek felsorolása kapcsán fennálló alkotmánysértő mulasztás megállapítására irányuló indítványi kérelem tekintetében tartalmát tekintve hiányos, így az indítványnak nem tekinthető; a kérelmező a hiánypótlás végett neki visszaadott beadványt újból hiányosan adta be, és emiatt az érdemben nem bírálható el. Erre figyelemmel az Alkotmánybíróság az Ügyrend 29. § d) pontja alapján a beadványt ebben a részében érdemi vizsgálat nélkül visszautasította. 2. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a TnyR. 1. számú mellékletét („Korkedvezményre jogosító munkakörök jegyzéke”) 2007. január 1-jével a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény végrehajtásáról rendelkező 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet módosításáról szóló 327/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet 12. § (3) bekezdés g) pontja hatályon kívül helyezte. Az indítványozó tehát már hatályban nem lévő, de – a Tny. 8/B. § (1) bekezdése alapján – 2010. december 31-ig még alkalmazandó jogszabály alkotmányossági vizsgálatát kérte. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványt érdemben elbírálta. 3. Az indítványozó az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésével összefüggésben azt sérelmezte, hogy a jogalkotó a korkedvezményre jogosító munkakörök jegyzékének megállapítása során a mentőgépkocsi-vezetők mellett nem biztosította a korkedvezményes nyugdíjazás lehetőségét a mentőápolók számára. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése az azonos szabályozási körbe vont jogalanyok közötti olyan alkotmányos indok nélkül tett megkülönböztetést tiltja, amelynek következtében egyes jogalanyok hátrányos helyzetbe kerülnek. Az Alkotmánybíróság azt is kimondta, hogy az alkotmányi tilalom elsősorban az alkotmányos alapjogok tekintetében tett megkülönböztetésre terjed ki; abban az esetben, ha a megkülönböztetés nem alapvető alkotmányos jog tekintetében történt, az eltérő szabályozás alkotmányellenessége akkor állapítható meg, ha az emberi méltósághoz való jogot sérti. Az Alkotmánynak ez a jogegyenlőségi követelménye arra vonatkozik, hogy a jognak mindenkit egyenlőként (egyenlő méltóságú személyként) kell kezelnie és az egyéni szempontok azonos mértékű figyelembe vételével kell a jogosultságok és kedvezmények elosztása szempontjait meghatározni. [Először a 9/1990. AB határozat, ABH 1990, 46, 48.; összefoglalóan a 61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280, 281–282.; utoljára 170/2010. (IX. 23.) AB határozat, MK 2010, 149. szám, 23099. o.] A diszkrimináció vizsgálatánál tehát az első eldöntendő kérdés, hogy az adott szabályozás tekintetében állított megkülönböztetés egymással összehasonlítható alanyi körre vonatkozik-e. [49/1991. (IX. 27.) AB határozat, ABH 1991, 246, 249.] Az Alkotmánybíróság ebben az ügyben megállapította, hogy az adott szabályozás tekintetében a közlekedésnél munkát végzők [TnyR. 1. számú melléklete („Korkedvezményre jogosító munkakörök jegyzéke”) 11. pont („Közlekedésnél végzett munka”)] alkotnak homogén csoportot. A mentőgépkocsi-vezető és a mentőápolók munkaköre pont a szabályozási koncepción belüli csoportképző ismérv tekintetében különbözik, a jogalkotó a kivonuló mentőszemélyzet köréből a mentőgépkocsi vezetésére tekintettel emelte ki a mentőgépkocsi vezetőjét. A jogalkotó a mentőápolókat és a mentőgépkocsi-vezetőket nem vonta azonos szabályozási körbe, így a közöttük tett megkülönböztetés nem tekinthető alkotmányellenesnek. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a részében elutasította. 4. Az Alkotmánybíróság az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdéséhez kapcsolódó, de a 70/D. § sérelmét állító hivatkozással kapcsolatban rámutat a következőkre. Az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésében foglalt lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jog biztosítása önmagában alanyi jogként értelmezhetetlen; az Alkotmány 70/D. § (2) bekezdésében foglalt állami kötelezettségként fogalmazódik meg, amely magában foglalja a munkavédelem megszervezését, az egészségügyi intézményhálózat és az orvosi ellátás megszervezését. [56/1995. (IX. 15.) AB határozat, ABH 1995, 260, 270.; 62/1993. (XI. 29.) AB határozat, ABH 1993, 364, 367.] A korkedvezményes nyugdíj igénybevételére jogosító munkakörök meghatározása az Alkotmány 70/D. § rendelkezéseinek körén kívül esik, ezért az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a részében az alkotmányos összefüggés hiányára tekintettel elutasította. 5. Az indítványozó hivatkozott arra is, hogy sérül a mentőápolóknak az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében megfogalmazott emberi méltósághoz való joga, mivel a magasabb életkorú ápolók olyan munkára kényszerülnek, amit már fizikailag nem képesek ellátni és ezáltal méltatlan, megalázó helyzetbe kerülnek. Az Alkotmánybíróság gyakorlatában az emberi méltósághoz való jog – mint az általános személyiségi jog egyik megfogalmazása – szubszidiárius jog, amelyet mind az Alkotmánybíróság, mind a rendes bíróságok felhívhatnak az egyén autonómiájának védelmére, ha az adott tényállásra a konkrét nevesített alapjogok egyike sem alkalmazható. [8/1990. (IV. 23.) AB határozat, ABH 1990, 42, 44–45.] Az emberi méltósághoz való jog másik funkciója a személyek egyenlő méltóságának biztosítása. [23/1990. (X. 31.) AB határozat, ABH 1990, 88, 104.] Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a korkedvezményes nyugdíj mentőápolók általi igénybevétele és az emberi méltósághoz való között nincs tartalmi összefüggés, erre tekintettel az indítványt ebben a részében elutasította. Budapest, 2010. november 9. Dr. Balogh Elemér s. k., Dr. Bragyova András s. k., előadó alkotmánybíró alkotmánybíró