7/2003. (II. 19.) GKM rendelete a taxiba szerelt viteldíjjelzők típusvizsgálatáról és első hitelesítéséről.

7/2003. (II. 19.) GKM rendelete a taxiba szerelt viteldíjjelzők típusvizsgálatáról és első hitelesítéséről. A fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény 56. §-ának a) pontjában kapott felhatalmazás alapján az alábbiakat rendelem el: 1. § (1) E rendelet hatálya azokra a gazdálkodó szervezetekre [Ptk. 685. § c) pont], illetve külföldi székhelyű vállalkozások magyarországi fióktelepeire terjed ki, amelyek taxiba szerelt viteldíjjelző készüléket (a továbbiakban: viteldíjjelző) gyártanak vagy forgalmaznak. (2) E rendelet alkalmazási köre nem terjed ki az elektronikus eszközt magában foglaló viteldíjjelzőre. 2. § E rendelet alkalmazásában a) viteldíjjelző: olyan idő-távolságmérő készülék, amely azon jármű jellemzőinek megfelelően, amelybe beszerelték, és azoknak a tarifáknak megfelelően, amelyekre beállították, — általában menet közben a megtett távolság alapján, egy bizonyos sebesség alatt pedig annak az időtartamnak az alapján, amelyre a járművet igénybe vették — automatikusan számítja és folyamatosan jelzi a taxi utasa által fizetendő összeget, amely nem tartalmazhat olyan további költséget, amelyet helyi szabályozás rendel el; b) a viteldíjjelző ,,k’’ állandója: olyan jellemző mennyiség, amely azoknak a jeleknek a típusát és számát mutatja meg, amelyek alapján a készülék helyesen adja meg a megtett távolságnak megfelelő jelzést. A ,,k’’ állandó kifejezése: 1. jelzett kilométerenkénti fordulatban (fordu lat/km), vagy 2. jelzett kilométerenkénti impulzusban (impul zus/km) történik attól függően, hogy a jármű által megtett távolságra vonatkozó információ a viteldíjjelzőbe a jármű tengelye által megtett fordulatok számának formájában vagy villamos jelek formájában került betáplálásra; c) a jármű ,,w’’ állandója: a viteldíjjelző meghajtására szolgáló, a járművön erre a célra biztosított helyen, a megtett távolságnak megfelelően továbbított jelek típusát és számát magában foglaló adatok mennyisége. A ,,w’’ állandó kifejezése: 1. megtett kilométerenként fordulatszámban (for dulat/km), vagy 2. megtett kilométerenkénti impulzusban (impul zus/km) történik attól függően, hogy a jármű által megtett távolságra vonatkozó információ a viteldíjjelzőt meghajtó alkatrész által megtett fordulatok számának formájában vagy villamos jelek formájában áll rendelkezésre. A ,,w’’ állandó több tényezőtől függően változik, különösen a gumiabroncs kopásától és nyomásától, a jármű által szállított teher nagyságától és azoktól a feltételektől, amelyek között az utazás történik. A ,,w’’ állandó értékét a jármű szabványos vizsgálati feltételei mellett kell meghatározni. A viteldíjjelzőn lévő kijelzés — a tarifa pozíciótól eltekintve — a viteldíjjelző ,,k’’ állandójától és azon jármű ,,w’’ állandójától függ, amelybe a viteldíjjelzőt beszerelték; d) a kerék ,,u’’ dinamikus kerülete: a viteldíjjelzőt közvetlenül vagy közvetetten hajtó járműkerék ,,u’’ dinamikus kerülete az a távolság, amelyet a jármű e kerék egy teljes fordulata alatt megtesz. Ha két kerék együttesen hajtja meg a viteldíjjelzőt, akkor a dinamikus kerület mindkét kerék dinamikus kerületének átlaga, milliméterben kifejezve. Az ,,u’’ dinamikus kerület összefüggésben áll a jármű ,,w’’ állandójával, ezért a kerületet, amennyiben azonosítani kell, a jármű szabványos vizsgálati feltételei mellett kell meghatározni; e) illesztő egység: az illesztő egység rendeltetése, hogy a jármű ,,w’’ állandóját a viteldíjjelző ,,k’’ állandójához illessze; f) legnagyobb megengedett hibatartomány: meghatározza a legnagyobb eltérést a legmagasabb és a legalacsonyabb kijelzés között. A hibák meghatározásához használt helyes értékeket a viteldíjjelző ,,k’’ állandójából és azokból a tarifákból lehet kiszámítani, amelyekre a viteldíjjelzőt beállították. A legnagyobb megengedett hibatartomány kizárólag a viteldíjjelző hibáitól függ. A felszerelésre készen álló és tartozékaival ellátott viteldíjjelző próbapadi ellenőrzéséhez a mért mennyiségek konvencionális helyes értéke az az érték, amely a mérőn megjelenített ,,k’’ értékből és abból a tarifából (tarifákból) adódik, amelyre a mérőt beállították. E mennyiségek helyes értékének a legnagyobb és legkisebb megengedett kijelzések között kell lennie. Távolságmérésre alapozott meghajtásnál egy adott megtett távolság legnagyobb megengedett hibatartománya nem haladhatja meg: 1. kezdeti távolság esetén a helyes érték 2%-át, azonban 1000 m-nél kisebb kezdeti távolságok esetén a 20 m-es tartomány elfogadható, 2. az ezután következő távolságok esetén a helyes érték 2%-át. Időmérésre alapozott meghajtásnál egy adott idő legnagyobb megengedett hibatartománya nem haladhatja meg: 1. kezdeti időtartam esetén a helyes érték 3%-át; azonban 10 percnél rövidebb kezdeti időtartamok esetén a 18 másodperces tartomány elfogadható, 2. az ez után következő időtartamok esetén a helyes érték 3%-át. Nem megengedett a teljes mérőrendszernek (viteldíjjelző és jármű) a legnagyobb megengedett hibatartomány határaihoz képest szándékosan történő aszimmetrikus beszabályozása; g) határsebesség: az a sebesség, amelynél a viteldíjjelző jelzőkészülékének a meghajtója az időről a megtett távolságra, illetve a megtett távolságról az időre átkapcsol; h) a jármű szabványos vizsgálati feltételei (a jármű ,,w’’ állandójának meghatározásához): 1. a viteldíjjelzőt meghajtó kerékre szerelt jó állapotú és megfelelő nyomású gumiabroncs típusazonosságából következően az ,,u’’ dinamikus kerülete megegyezik a ,,w’’ állandó meghatározásához használt kerékével; 2. a jármű által szállított teher kb. 150 kg (2 felnőtt személy tömege, beleértve a vezetőt is); 3. a jármű saját meghajtása révén mozog sima és vízszintes talajon, egyenes vonalban, 40 ± 5 km/h sebességgel. Ha a vizsgálatokat eltérő körülmények között végzik, az eredményeket olyan átszámítási tényezőkkel kell korrigálni, amelyek révén olyan értékek adódnak, mintha azok szabványos vizsgálati feltételek mellett jöttek volna létre; i) hitelesítés: a mérésügyről szóló 1991. évi XLV. törvényben, a végrehajtásáról szóló 127/1991. (X. 9.) Korm. rendeletben és a mérőeszközökről és azok mérésügyi ellenőrzéséről szóló 6/2001. (III. 19.) GM rendeletben (a továbbiakban: mérésügyi jogszabályok) szabályozott eljárás. 3. § (1) Viteldíjjelző akkor hozható forgalomba, ha a) megfelel az adott viteldíjjelzőre vonatkozó, e jogsza bályban meghatározott alapvető méréstechnikai követelményeknek, b) rendelkezik hitelesítési engedéllyel és típusjóváhagyási jellel, továbbá c) rendelkezik az első hitelesítést tanúsító jellel. (2) Forgalomba hozatal előtt a belföldi forgalomba hozó gondoskodik arról, hogy a külön jogszabályban1 meghatározott hitelesítésre jogosult szervezet (a továbbiakban: hitelesítő szervezet) a viteldíjjelzőt az (1) bekezdés b) és c) pontjában meghatározott jelölésekkel ellássa. 4. § A viteldíjjelzők típusvizsgálati eljárására és első hitelesítési eljárására az e rendeletben foglaltak az irányadóak azzal, hogy az e rendeletben nem szabályozott kérdésekben a mérésügyi jogszabályok előírásait kell alkalmazni. Típusvizsgálati eljárás 5. § (1) A külön jogszabályban2 meghatározott belföldi forgalombahozónak az újonnan gyártott viteldíjjelző típusokra típusvizsgálati eljárást kell kezdeményeznie. (2) A kérelemben szereplő tervdokumentáció — a külön jogszabályban 3 foglaltakon kívül — tartalmazza a viteldíjjelző anyagára, szerkezetére, a jelölésekre és a feliratokra vonatkozó, az e rendelet mellékletében meghatározott adatokat. (3) Ha a típusvizsgálatra benyújtott tervdokumentáció e rendelet előírásainak megfelel, a hitelesítő szervezet — a laboratóriumi vizsgálat érdekében — több mintadarab rendelkezésre bocsátását kéri. (4) A típusvizsgálati eljárás az általában vizsgált jellemzőkön kívül kiterjed a (2) bekezdésben meghatározottak vizsgálatára is. 6. § A viteldíjjelző megfelel a típusvizsgálaton, ha a minta kielégíti a mérésügyi jogszabályokban és az e rendeletben meghatározott adminisztratív, műszaki, technológiai és pontossági követelményeket. 1 A mérésügyről szóló 1991. évi XLV. törvény 2. §-ának (3) bekezdése. 2 A mérésügyről szóló törvény végrehajtásáról intézkedő 127/1991. (X. 9.) Korm. rendelet 7. §-ának (2) bekezdése. 3 A mérőeszközökről és azok mérésügyi ellenőrzéséről szóló 6/2001. (III. 19.) GM rendelet 5. §-ának (3) bekezdése. 7. § (1) A hitelesítő szervezet a vizsgálatot követően igazolja, hogy a típusminta megfelel a gyártó által megadott specifikációnak és az adott mérőeszköztípussal szemben támasztott mérésügyi követelményeknek, és hitelesítési engedélyt állít ki. A hitelesítő szervezet ellátja a viteldíjjelzőt a külön jogszabályban4 meghatározott típusjóváhagyási jellel. (2) A hitelesítési engedély határozza meg, hová kell a viteldíjjelzőn a törvényes tanúsító jeleket elhelyezni. Első hitelesítés 8. § (1) A viteldíjjelző első hitelesítését a hitelesítő szervezet az arra feljogosított laboratóriumban végzi. A helyiség elrendezésének és a vizsgálati berendezéseknek alkalmasnak kell lennie a vizsgálat biztonságos, megbízható feltételek között, időveszteség nélkül történő elvégzésére. (2) A viteldíjjelző első hitelesítését két fázisban kell elvégezni. (3) Az első fázis során vizsgált viteldíjjelző akkor kaphatja meg az első hitelesítési jelet, ha a) megfelel a hitelesítési engedélyben jóváhagyott típusmintának, és viseli a típusjóváhagyási jelölést és a melléklet 7.1. pontjában meghatározott jelöléseket, továbbá b) hibatartománya a legnagyobb megengedett hibatartományon belül van. (4) A második fázis vizsgálatai: a) a járműre történő felszerelés előtt a viteldíjjelző és a tarifa beállításának ellenőrzése, b) a járműre történő felszerelés után a létrehozott mérőrendszer ellenőrzése. (5) Viteldíjjelző első hitelesítésekor a hitelesítő szervezet a külön jogszabályban5 meghatározott első hitelesítési jelet elhelyezi a mérőeszközön. A viteldíjjelzőn elhelyezhető jelölések és feliratok 9. § (1) Az e rendelet szerinti jelöléseket és feliratokat jól láthatóan, egyértelműen és maradandó módon, a mérésügyi jogszabályokban meghatározottak szerint kell elhelyezni a viteldíjjelzőn. (2) A viteldíjjelzőn nem helyezhető el az e rendeletben meghatározott jelölésekkel összetéveszthető más jelölés. 4 A mérőeszközökről és azok mérésügyi ellenőrzéséről szóló 6/2001. (III. 19.) GM rendelet mellékletének 1. pontja. 5 A mérőeszközökről és azok mérésügyi ellenőrzéséről szóló 6/2001. (III. 19.) GM rendelet mellékletének 5. pontja. Záró rendelkezések 10. § (1) Ez a rendelet a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének napján lép hatályba. (2) E rendelet a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás tárgykörében, a Megállapodást kihirdető 1994. évi I. törvény 3. §-ával összhangban az Európai Közösségek Tanácsának a tagállamoknak a taxamérőkre vonatkozó jogszabályai összehangolásáról szóló 77/95/EGK irányelvével összeegyeztethető szabályozást tartalmaz. Dr. Csillag István s. k., gazdasági és közlekedési miniszter