← Magyarország

7/2003. (II. 19.) GKM rendelete a taxiba szerelt viteldíjjelzők típusvizsgálatáról és első hitelesítéséről.

Röviden

Ez a rendelet a taxikba szerelt viteldíjjelzők típusvizsgálatáról és első hitelesítéséről szól, biztosítva, hogy ezek a készülékek pontosan mérjék a viteldíjat.

Mit szabályoz

Kit érint

Kulcspontok

Jogszabály szövege

7/

  1. (II. 19.) GKM rendelete a taxiba szerelt viteldíjjelzők típusvizsgálatáról és első hitelesítéséről. A fogyasztóvédelemről szóló
  2. évi CLV. törvény
  3. §-ának a) pontjában kapott felhatalmazás alapján az alábbiakat rendelem el:
  4. §

(1)E rendelet hatálya azokra a gazdálkodó szervezetekre [Ptk. 685. § c) pont], illetve külföldi székhelyű vállalkozások magyarországi fióktelepeire terjed ki, amelyek taxiba szerelt viteldíjjelző készüléket (a továbbiakban: viteldíjjelző) gyártanak vagy forgalmaznak.
(2)E rendelet alkalmazási köre nem terjed ki az elektronikus eszközt magában foglaló viteldíjjelzőre. 2. § E rendelet alkalmazásában
  1. a)viteldíjjelző: olyan idő-távolságmérő készülék, amely azon jármű jellemzőinek megfelelően, amelybe beszerelték, és azoknak a tarifáknak megfelelően, amelyekre beállították, — általában menet közben a megtett távolság alapján, egy bizonyos sebesség alatt pedig annak az időtartamnak az alapján, amelyre a járművet igénybe vették — automatikusan számítja és folyamatosan jelzi a taxi utasa által fizetendő összeget, amely nem tartalmazhat olyan további költséget, amelyet helyi szabályozás rendel el;
  2. b)a viteldíjjelző ,,k’’ állandója: olyan jellemző mennyiség, amely azoknak a jeleknek a típusát és számát mutatja meg, amelyek alapján a készülék helyesen adja meg a megtett távolságnak megfelelő jelzést. A ,,k’’ állandó kifejezése: 1. jelzett kilométerenkénti fordulatban (fordu lat/km), vagy 2. jelzett kilométerenkénti impulzusban (impul zus/
  3. km)történik attól függően, hogy a jármű által megtett távolságra vonatkozó információ a viteldíjjelzőbe a jármű tengelye által megtett fordulatok számának formájában vagy villamos jelek formájában került betáplálásra;
  4. c)a jármű ,,w’’ állandója: a viteldíjjelző meghajtására szolgáló, a járművön erre a célra biztosított helyen, a megtett távolságnak megfelelően továbbított jelek típusát és számát magában foglaló adatok mennyisége. A ,,w’’ állandó kifejezése: 1. megtett kilométerenként fordulatszámban (for dulat/km), vagy 2. megtett kilométerenkénti impulzusban (impul zus/
  5. km)történik attól függően, hogy a jármű által megtett távolságra vonatkozó információ a viteldíjjelzőt meghajtó alkatrész által megtett fordulatok számának formájában vagy villamos jelek formájában áll rendelkezésre. A ,,w’’ állandó több tényezőtől függően változik, különösen a gumiabroncs kopásától és nyomásától, a jármű által szállított teher nagyságától és azoktól a feltételektől, amelyek között az utazás történik. A ,,w’’ állandó értékét a jármű szabványos vizsgálati feltételei mellett kell meghatározni. A viteldíjjelzőn lévő kijelzés — a tarifa pozíciótól eltekintve — a viteldíjjelző ,,k’’ állandójától és azon jármű ,,w’’ állandójától függ, amelybe a viteldíjjelzőt beszerelték;
  6. d)a kerék ,,u’’ dinamikus kerülete: a viteldíjjelzőt közvetlenül vagy közvetetten hajtó járműkerék ,,u’’ dinamikus kerülete az a távolság, amelyet a jármű e kerék egy teljes fordulata alatt megtesz. Ha két kerék együttesen hajtja meg a viteldíjjelzőt, akkor a dinamikus kerület mindkét kerék dinamikus kerületének átlaga, milliméterben kifejezve. Az ,,u’’ dinamikus kerület összefüggésben áll a jármű ,,w’’ állandójával, ezért a kerületet, amennyiben azonosítani kell, a jármű szabványos vizsgálati feltételei mellett kell meghatározni;
  7. e)illesztő egység: az illesztő egység rendeltetése, hogy a jármű ,,w’’ állandóját a viteldíjjelző ,,k’’ állandójához illessze;
  8. f)legnagyobb megengedett hibatartomány: meghatározza a legnagyobb eltérést a legmagasabb és a legalacsonyabb kijelzés között. A hibák meghatározásához használt helyes értékeket a viteldíjjelző ,,k’’ állandójából és azokból a tarifákból lehet kiszámítani, amelyekre a viteldíjjelzőt beállították. A legnagyobb megengedett hibatartomány kizárólag a viteldíjjelző hibáitól függ. A felszerelésre készen álló és tartozékaival ellátott viteldíjjelző próbapadi ellenőrzéséhez a mért mennyiségek konvencionális helyes értéke az az érték, amely a mérőn megjelenített ,,k’’ értékből és abból a tarifából (tarifákból) adódik, amelyre a mérőt beállították. E mennyiségek helyes értékének a legnagyobb és legkisebb megengedett kijelzések között kell lennie. Távolságmérésre alapozott meghajtásnál egy adott megtett távolság legnagyobb megengedett hibatartománya nem haladhatja meg: 1. kezdeti távolság esetén a helyes érték 2%-át, azonban 1000 m-nél kisebb kezdeti távolságok esetén a 20 m-es tartomány elfogadható, 2. az ezután következő távolságok esetén a helyes érték 2%-át. Időmérésre alapozott meghajtásnál egy adott idő legnagyobb megengedett hibatartománya nem haladhatja meg: 1. kezdeti időtartam esetén a helyes érték 3%-át; azonban 10 percnél rövidebb kezdeti időtartamok esetén a 18 másodperces tartomány elfogadható, 2. az ez után következő időtartamok esetén a helyes érték 3%-át. Nem megengedett a teljes mérőrendszernek (viteldíjjelző és jármű) a legnagyobb megengedett hibatartomány határaihoz képest szándékosan történő aszimmetrikus beszabályozása;
  9. g)határsebesség: az a sebesség, amelynél a viteldíjjelző jelzőkészülékének a meghajtója az időről a megtett távolságra, illetve a megtett távolságról az időre átkapcsol;
  10. h)a jármű szabványos vizsgálati feltételei (a jármű ,,w’’ állandójának meghatározásához): 1. a viteldíjjelzőt meghajtó kerékre szerelt jó állapotú és megfelelő nyomású gumiabroncs típusazonosságából következően az ,,u’’ dinamikus kerülete megegyezik a ,,w’’ állandó meghatározásához használt kerékével; 2. a jármű által szállított teher kb. 150 kg (2 felnőtt személy tömege, beleértve a vezetőt is); 3. a jármű saját meghajtása révén mozog sima és vízszintes talajon, egyenes vonalban, 40 ± 5 km/h sebességgel. Ha a vizsgálatokat eltérő körülmények között végzik, az eredményeket olyan átszámítási tényezőkkel kell korrigálni, amelyek révén olyan értékek adódnak, mintha azok szabványos vizsgálati feltételek mellett jöttek volna létre;
  11. i)hitelesítés: a mérésügyről szóló 1991. évi XLV. törvényben, a végrehajtásáról szóló 127/1991. (X. 9.) Korm. rendeletben és a mérőeszközökről és azok mérésügyi ellenőrzéséről szóló 6/2001. (III. 19.) GM rendeletben (a továbbiakban: mérésügyi jogszabályok) szabályozott eljárás. 3. §
(1)Viteldíjjelző akkor hozható forgalomba, ha
  1. a)megfelel az adott viteldíjjelzőre vonatkozó, e jogsza bályban meghatározott alapvető méréstechnikai követelményeknek,
  2. b)rendelkezik hitelesítési engedéllyel és típusjóváhagyási jellel, továbbá
  3. c)rendelkezik az első hitelesítést tanúsító jellel.
(2)Forgalomba hozatal előtt a belföldi forgalomba hozó gondoskodik arról, hogy a külön jogszabályban1 meghatározott hitelesítésre jogosult szervezet (a továbbiakban: hitelesítő szervezet) a viteldíjjelzőt az
(1)bekezdés
  1. b)és
  2. c)pontjában meghatározott jelölésekkel ellássa. 4. § A viteldíjjelzők típusvizsgálati eljárására és első hitelesítési eljárására az e rendeletben foglaltak az irányadóak azzal, hogy az e rendeletben nem szabályozott kérdésekben a mérésügyi jogszabályok előírásait kell alkalmazni. Típusvizsgálati eljárás 5. §
(1)A külön jogszabályban2 meghatározott belföldi forgalombahozónak az újonnan gyártott viteldíjjelző típusokra típusvizsgálati eljárást kell kezdeményeznie.
(2)A kérelemben szereplő tervdokumentáció — a külön jogszabályban 3 foglaltakon kívül — tartalmazza a viteldíjjelző anyagára, szerkezetére, a jelölésekre és a feliratokra vonatkozó, az e rendelet mellékletében meghatározott adatokat.
(3)Ha a típusvizsgálatra benyújtott tervdokumentáció e rendelet előírásainak megfelel, a hitelesítő szervezet — a laboratóriumi vizsgálat érdekében — több mintadarab rendelkezésre bocsátását kéri.
(4)A típusvizsgálati eljárás az általában vizsgált jellemzőkön kívül kiterjed a
(2)bekezdésben meghatározottak vizsgálatára is.
  1. § A viteldíjjelző megfelel a típusvizsgálaton, ha a minta kielégíti a mérésügyi jogszabályokban és az e rendeletben meghatározott adminisztratív, műszaki, technológiai és pontossági követelményeket. 1 A mérésügyről szóló
  2. évi XLV. törvény
  3. §-ának
(3)bekezdése. 2 A mérésügyről szóló törvény végrehajtásáról intézkedő 127/1991. (X. 9.) Korm. rendelet 7. §-ának
(2)bekezdése. 3 A mérőeszközökről és azok mérésügyi ellenőrzéséről szóló 6/2001. (III. 19.) GM rendelet 5. §-ának
(3)bekezdése. 7. §
(1)A hitelesítő szervezet a vizsgálatot követően igazolja, hogy a típusminta megfelel a gyártó által megadott specifikációnak és az adott mérőeszköztípussal szemben támasztott mérésügyi követelményeknek, és hitelesítési engedélyt állít ki. A hitelesítő szervezet ellátja a viteldíjjelzőt a külön jogszabályban4 meghatározott típusjóváhagyási jellel.
(2)A hitelesítési engedély határozza meg, hová kell a viteldíjjelzőn a törvényes tanúsító jeleket elhelyezni. Első hitelesítés 8. §
(1)A viteldíjjelző első hitelesítését a hitelesítő szervezet az arra feljogosított laboratóriumban végzi. A helyiség elrendezésének és a vizsgálati berendezéseknek alkalmasnak kell lennie a vizsgálat biztonságos, megbízható feltételek között, időveszteség nélkül történő elvégzésére.
(2)A viteldíjjelző első hitelesítését két fázisban kell elvégezni.
(3)Az első fázis során vizsgált viteldíjjelző akkor kaphatja meg az első hitelesítési jelet, ha
  1. a)megfelel a hitelesítési engedélyben jóváhagyott típusmintának, és viseli a típusjóváhagyási jelölést és a melléklet 7.1. pontjában meghatározott jelöléseket, továbbá
  2. b)hibatartománya a legnagyobb megengedett hibatartományon belül van.
(4)A második fázis vizsgálatai:
  1. a)a járműre történő felszerelés előtt a viteldíjjelző és a tarifa beállításának ellenőrzése,
  2. b)a járműre történő felszerelés után a létrehozott mérőrendszer ellenőrzése.
(5)Viteldíjjelző első hitelesítésekor a hitelesítő szervezet a külön jogszabályban5 meghatározott első hitelesítési jelet elhelyezi a mérőeszközön. A viteldíjjelzőn elhelyezhető jelölések és feliratok 9. §
(1)Az e rendelet szerinti jelöléseket és feliratokat jól láthatóan, egyértelműen és maradandó módon, a mérésügyi jogszabályokban meghatározottak szerint kell elhelyezni a viteldíjjelzőn.
(2)A viteldíjjelzőn nem helyezhető el az e rendeletben meghatározott jelölésekkel összetéveszthető más jelölés. 4 A mérőeszközökről és azok mérésügyi ellenőrzéséről szóló 6/
  1. (III. 19.) GM rendelet mellékletének
  2. pontja. 5 A mérőeszközökről és azok mérésügyi ellenőrzéséről szóló 6/
  3. (III. 19.) GM rendelet mellékletének
  4. pontja. Záró rendelkezések
  5. §
(1)Ez a rendelet a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének napján lép hatályba.
(2)E rendelet a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben,
  1. december 16-án aláírt Európai Megállapodás tárgykörében, a Megállapodást kihirdető
  2. évi I. törvény
  3. §-ával összhangban az Európai Közösségek Tanácsának a tagállamoknak a taxamérőkre vonatkozó jogszabályai összehangolásáról szóló 77/95/EGK irányelvével összeegyeztethető szabályozást tartalmaz. Dr. Csillag István s. k., gazdasági és közlekedési miniszter

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.