18/2013. (X. 31.) NVB határozata. A Nemzeti Választási Bizottság H. G. magánszemély (a továbbiakban: beadványozó) által benyújtott országos népszavazá

18/2013. (X. 31.) NVB határozata. A Nemzeti Választási Bizottság H. G. magánszemély (a továbbiakban: beadványozó) által benyújtott országos népszavazási kezdeményezés aláírásgyűjtő ívének hitelesítése tárgyában meghozta a következő határozatot: A Nemzeti Választási Bizottság az „Akarja-e Ön, hogy a  fogyasztóval kötött összes deviza alapú hitelszerződés esetén a  pénzügyi intézmény, a  hitelt úgy tőkésítse, hogy svájci frank esetén 180 HUF/CHF, euró esetén 250 HUF/EUR, japán jen esetén 200 HUF/100 JPY árfolyamot alkalmazzon abban az esetben, ha ezekkel az árfolyamokkal a hitelezett kedvezőbb feltételekhez jut?” kérdést tartalmazó aláírásgyűjtő ív hitelesítését megtagadja. A határozat ellen – a  Magyar Közlönyben való közzétételét követő 15 napon belül – a  Kúriához címzett kifogást lehet benyújtani a Nemzeti Választási Bizottságnál (1054 Budapest, Alkotmány u. 3., levélcím: 1397 Budapest, Pf. 547; fax: 06-1-795-0304). A bírósági eljárásban az ügyvédi képviselet kötelező. A  jogi szakvizsgával rendelkező személy saját ügyében ügyvédi képviselet nélkül is eljárhat. A bírósági eljárás nem tárgyi illetékmentes. Az  illeték mértéke 15 000 Ft. A kifogás benyújtóját tárgyi illetékfeljegyzési jog illeti meg. Indokolás I. Beadványozó 2013. október 14-én aláírásgyűjtő ív mintapéldányát nyújtotta be a  Nemzeti Választási Bizottsághoz az  országos népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló 1998. évi III. törvény (a  továbbiakban: Nsztv.) 2.  §-a szerinti hitelesítés céljából. A Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy az  aláírásgyűjtő ív mintapéldányán szereplő kérdés nem felel meg az  Nsztv. 13.  § (1)  bekezdésében foglalt egyértelműség követelményének. Az  egyértelműség követelménye a  népszavazáshoz való jog érvényesülésének garanciája, melyet a  választópolgár és a  jogalkotó aspektusából is vizsgálni szükséges. Az  egyértelműség követelménye azt jelenti, hogy a  kérdésnek egyértelműen megválaszolhatónak kell lennie. Ahhoz, hogy a  választópolgár a  népszavazásra feltett kérdésre egyértelműen tudjon válaszolni, az szükséges, hogy a kérdés világos és kizárólag egyféleképpen legyen értelmezhető, a kérdésre igennel vagy nemmel lehessen felelni. A  kérdés egyértelműségének megállapításakor azt is vizsgálni kell, hogy a népszavazás eredménye alapján az Országgyűlés el tudja-e dönteni, hogy terheli-e jogalkotási kötelezettség, és ha igen, milyen jogalkotásra köteles. A Nemzeti Választási Bizottság álláspontja szerint a népszavazásra feltenni kívánt kérdés az alábbi okok miatt nem felel meg az egyértelműség követelményének. Az aláírásgyűjtő ív mintapéldányán szereplő kérdés valójában három egymástól jól elkülöníthető kérdést foglal magába, amelyek külön-külön is megválaszolhatók lennének, azonban azok egy kérdésben való szerepeltetése által azokról a  választópolgárnak nincs lehetősége külön-külön dönteni, illetve megkülönböztetést tenni, és részkérdésenként véleményt nyilvánítani. A  Bizottság álláspontja szerint az  aláírásgyűjtő íven szereplő kérdésre ezért nem lehet egyértelműen válaszolni. A Bizottság megállapítja továbbá, hogy a  kérdésben szereplő „tőkésítés” és „deviza alapú hitelszerződés” olyan pénzügyi fogalmak, melyek pontos és precíz ismerete általánosan nem elvárható a  választópolgároktól, emiatt a  kérdés szintén nem felel meg a  választópolgári egyértelműség követelményének. A  deviza alapú hitel tekintetében ugyanis a  köznyelv például gyakran a  devizahitel fogalmat használja, miközben a  két hitel között lényeges különbség van, mely a folyósítás és a törlesztések devizanemében jelenik meg. Devizahitelnél a folyósítás és a törlesztés is ténylegesen devizában történik. Deviza alapú hitelnél a folyósítás és a törlesztés forintban történik, de devizában van meghatározva a hitel és a törlesztő részlet összege. Bár az Nsztv. 13. § (1) bekezdésében foglalt egyértelműség követelménye nem írja elő, hogy a  népszavazás kezdeményezője a  kérdés megfogalmazásakor az  egyes jogágak kifejezéskészletét, a  jogszabályokban meglévő fogalmakat, illetve az  egyes tudományágak, szakterületek terminus technicusait vegye alapul, mégis szükséges, hogy a kérdésben olyan kifejezések és fogalmak szerepeljenek, melyek pontos ismerete általánosan elvárható valamennyi választópolgártól. Tekintettel arra, hogy a  kezdeményezés által használt két pénzügyi fogalom tekintetében mindez nem elvárható, a  választópolgárok a kérdésben tartott népszavazás esetén nem tudnák egyértelműen megítélni, hogy pontosan miről döntenek. A Nemzeti Választási Bizottság az  egyértelműség fentiekben ismertetett követelményén túl hivatkozva az  Alkotmánybíróság 26/2007. (IV. 25.) AB határozatában kifejtett érvrendszerre, annak szerves részének tekinti azt is, hogy a népszavazási kérdésben foglalt döntési kötelezettség ne legyen kivitelezhetetlen, végrehajthatatlan, következményeiben kiszámíthatatlan. A  Bizottság álláspontja szerint az  aláírásgyűjtő ív mintapéldányán szereplő kérdésből a  választópolgár számára nem ítélhető meg egyértelműen és kétséget kizáróan, hogy egy olyan tartalmú törvényi szabályozás esetén, amelyben a  jogalkotó a  hitelszerződések kapcsán a  svájci frank esetén 180 HUF/CHF, euró esetén 250 HUF/EUR, japán jen esetén 200 HUF/100 JPY árfolyam alkalmazását írja elő, ki és milyen forrásból fogja viselni a  hosszúlejáratú hitelek futamideje alatt bekövetkezett pénzpiaci változások terheit. Nem lenne egyértelmű, hogy a  kérdésben tartott eredményes népszavazás milyen változásokat okozna a  hazai pénzpiac rendszerében, és ennek milyen társadalmi, pénzügyi és egyéb hatásaival kellene számolnia. A  Bizottság megítélése szerint tehát a  kérdés oly módon van megfogalmazva, hogy egy arról tartott népszavazás esetén a  választópolgároknak az  eredményes népszavazás következményei ismeretének hiányában kellene döntenie a kérdés támogatásáról vagy elvetéséről. A fentiekben ismertetett választópolgári egyértelműségen túl a  Nemzeti Választási Bizottság álláspontja szerint a kezdeményezés a jogalkotói egyértelműség követelményének sem felel meg. A népszavazásra feltenni kívánt kérdésből ugyanis nem derül ki, hogy a  kezdeményezés az  Országgyűlést olyan tartalmú jogszabály megalkotására kívánja kötelezni, mely szerint a  pénzügyi intézmény a  kezdeményezésben szereplő árfolyamot a  futamidő végéig alkalmazza vagy olyan tartalmú szabályozás megalkotására irányul, hogy a  pénzügyi intézmény a  futamidőnek csak egy részéig alkalmazza a  meghatározott árfolyamot. A  Bizottság álláspontja szerint, tekintettel arra, hogy a  kérdés valójában az  elvárt szabályozásnak csak hozzávetőlegesen adja meg a  tárgyát, annak tartalmára azonban érdemi utalást nem tesz, nem felel meg a  jogalkotói egyértelműség követelményének. Nem egyértelmű továbbá az sem, hogy a kezdeményezésben foglaltak alapján az Országgyűlésnek olyan tartalmú szabályozást kellene megalkotnia, mely egyértelműen csak arra ad lehetőséget, hogy a  pénzügyi intézmény a  kérdésben nevesített „kedvezőbb feltételek” esetén kizárólag egyoldalúan módosítsa a  hitelszerződést, vagy a  kezdeményező olyan tartalmú szabályozás megalkotását várja el, mely lehetőséget ad arra is, hogy a  szerződő felek a  hitelszerződésben állapodjanak meg a  pénzpiaci változások esetén, annak feltételeit is meghatározva az árfolyam alkalmazásának feltételeiről. A Nemzeti Választási Bizottság megállapítja továbbá, hogy Magyarország Alaptörvényének (a  továbbiakban: Alaptörvény) B) cikk (1) és (3)–(4) bekezdései szerint Magyarország független, demokratikus jogállam. A közhatalom forrása a  nép, mely hatalmát választott képviselői útján valamint kivételesen közvetlenül gyakorolja. A  közvetlen hatalomgyakorlás módja a  népszavazás, melyet az  Országgyűlés hatáskörébe tartozó kérdésben lehet tartani. A  népszavazás, mint a  népszuverenitás gyakorlásának kivételes módja megvalósulása esetén a  képviseleti hatalomgyakorlás fölé kerül, mely által az  Országgyűlés végrehajtó szerepbe kerül. Az  érvényes és eredményes népszavazással hozott döntés az  Országgyűlésre a  népszavazás megtartásától számított három évig kötelező és az Országgyűlés köteles a népszavazás döntésének haladéktalanul eleget tenni. A népszavazásnak a  fentiekben ismertetett kivételes szerepével a  Nemzeti Választási Bizottság álláspontja szerint nem összeegyeztethető, hogy a beadványozó egy időben, ugyanabban a tárgykörben, egymáshoz képest minimális eltérésekkel 12 darab népszavazási kezdeményezést nyújtson be. A választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény 349.  § (1)  bekezdés c)  pontja az  országos népszavazási kezdeményezések tekintetében a  választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény (a  továbbiakban: régi Ve.) rendelkezéseit rendeli alkalmazni. A  Bizottság álláspontja szerint a  beadványozó magatartása a  régi Ve. 3.  § d)  pontjában szabályozott jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás elvébe ütközik. A  jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás elve irányadó az országos népszavazási kezdeményezés benyújtójára is. A Bizottság álláspontja szerint – egyetértve az  Alkotmánybíróság több határozatában is kifejtett álláspontjával – a  régi Ve. egészének rendszerében – a  régi Ve. 3.  §-ában foglalt általános alapelvekre is figyelemmel – ítélendő meg a hitelesítésre szánt aláírásgyűjtő ív. Erre tekintettel az aláírásgyűjtő ívek hitelesítése során az Nsztv. 10. § e) pontja alapján vizsgálandó az is, hogy a kezdeményezés megfelel-e a régi Ve. 3. §-ában szabályozott eljárási alapelveknek, ezek között a  jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás követelményének. Jelen esetben a  beadványozó megsértette a  választási eljárás hivatkozott alapelvét. Az  eljárás kezdeményezője ugyanis 12 darab népszavazási kezdeményezésre irányuló kérdésből álló csomagot nyújtott be a  Nemzeti Választási Bizottsághoz. A  Bizottság álláspontja szerint közjogi értelemben nem tekinthető sem jóhiszemű, sem rendeltetésszerű joggyakorlásnak az  olyan kezdeményezői magatartás, amely egy időben és ugyanabban a  tárgykörben több népszavazásra bocsátandó kérdés hitelesítésére irányul. A Nemzeti Választási Bizottság tekintettel arra, hogy az  aláírásgyűjtő ív nem felel meg a  régi Ve.-ben foglalt követelményeknek és a  kérdés megfogalmazása nem felel meg a  törvényben foglalt követelményeknek az  Nsztv. 10. § c) és e) pontja alapján az aláírásgyűjtő ív hitelesítését megtagadta. II. A határozat az  Alaptörvény B)  cikkén, a  választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény 349.  § (1)  bekezdés c)  pontján és (2)  bekezdésén, az  Nsztv. 2.  §-án, a  10.  § c) és e)  pontján, a  13.  § (1)  bekezdésén, a  régi Ve. 3.  § d) pontján és a 124/A. § (3) bekezdés b) pontján, a jogorvoslatról szóló tájékoztatás a régi Ve. 130. § (1) bekezdésén, az illetékekről szóló tájékoztatás az 1990. évi XCIII. törvény 37. § (1) bekezdésén, 39. § (3) bekezdés d) pontján, 42. § (1) bekezdés g) pontján valamint a 62. § (1) bekezdés s) pontján alapul. Budapest, 2013. október 29. Dr. Patyi András s. k., a Nemzeti Választási Bizottság elnöke