1186/D/2004. AB végzés. Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz, valamint mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítvány tárgyában meghozta a…

1186/D/2004. AB végzés. Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz, valamint mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő 1. Az Alkotmánybíróság a Legfelsőbb Bíróság Kfv.II.39.112/2003/6. számú ítéletével szemben benyújtott, Ráckeve Város Képviselő-testületének Helyi Építési Szabályzat és Szabályozási Tervről szóló 19/1998. (IX. 25.) számú rendeletével, valamint Ráckeve Város Képviselő-testületének Ráckeve Város Általános Rendezési Tervéről szóló 7/1985. (XII. 18.) rendelet módosításáról szóló 13/1996. (VI. 28.) számú rendeletével, és Ráckeve Város Képviselő-testületének Ráckeve Város Általános Rendezési Tervéről szóló 7/1985. (XII. 18.) rendelet módosításáról szóló 14/1996. (VI. 28.) számú rendeletével összefüggésben előterjesztett alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

I. Az indítványozók alkotmányjogi panasszal fordultak az Alkotmánybírósághoz a Legfelsőbb Bíróság mint felül vizsgálati bíróság Kfv.II.39.112/2003/6. számú ítéletével szemben, és kérték annak megállapítását, hogy Ráckeve Város Képviselő-testületének a Helyi Építési Szabályzat és Szabályozási Tervről szóló 19/1998. (IX. 25.) számú rendelete (a továbbiakban: RÉSZ), valamint Ráckeve Város Képviselő-testületének Ráckeve Város Általános Rendezési Tervéről szóló 7/1985. (XII. 18.) rendelet módosításáról szóló 13/1996. (VI. 28.) számú rendelete (a továbbiakban: ÁRTm1.), és Ráckeve Város Képviselő-testületének Ráckeve Város Általános Rendezési Tervéről szóló 7/1985. (XII. 18.) rendelet módosításáról szóló 14/1996. (VI. 28.) számú rendelete (a továbbiakban: ÁRTm2.) alkotmányellenes.

13. §(1) bekezdésében, valamint a polgári perrendtartásról

szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 221. §

13. §(1)–(2) bekezdését, 44/A. § (1)–(2) bekezdését, valamint 57. § (1) és (5) bekezdését, továbbá a helyi önkor

mányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.), a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat.), a Pp., a Bszi., az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény egyes rendelkezéseit.

Az indítványozók szerint a támadott önkormányzati rendelet – „hatályának hiánya miatt” – a felülvizsgálati eljárásban nem alkalmazható. Szerintük sem a kisajátítási határozat, sem a Legfelsőbb Bíróság vizsgált ítélete nem tartalmazza a helyi építési szabályzat számát, melyen szerintük a döntések alapulnak, ami sérti a jogbiztonság elvét.

Indokolásul hivatkoztak az indítványozók – többek között – az 57/1991. (XI. 8.) AB határozatra is, mivel szerintük a Legfelsőbb Bíróság alkalmazta a Pest Megyei Közigazgatási Hivatal kisajátítási határozatában foglaltakat, azaz a támadott önkormányzati rendeleteket, mint „élő jogot”, így az alkotmányjogi panaszban lényegében az „élő jog” vizsgálatát kérték.

Kifogásolták az indítványozók azt is, hogy a RÉSZ, illetve különösen az ÁRTm1. és az ÁRTm2. nem léptek hatályba, fiktív rendeletek, mert a kihirdetésük elmaradt, azaz hatályuk hiánya miatt nem alkalmazhatók. Indokolásul számos AB határozatra, valamint a Pest Megyei Bíróság 7.K.27.019/2003/19. számú ítéletére hivatkoztak. Szerintük mivel a Ráckeve Város Általános Rendezési Tervéről szóló 7/1985. (XII. 18.) rendeletnek nincsen a kisajátítással érintett ingatlanra vonatkozóan „kompkikötői funkciójú rendelkezése”, azaz „nincs legális vészhelyzeti kompkikötői építési övezeti besorolás”, illetve „ilyen tartalmú hatályos önkormányzati jogalkotások nem történtek”, ezért az ügyben született közigazgatási határozatok, telekmegosztási perek, valamint a Legfelsőbb Bíróság Kfv.II.39.112/2003/6. számú ítélete „semmis helyi jogszabályokon alapulnak”.

Mivel az indítványozók szerint a Legfelsőbb Bíróság ítélete „hatálytalan helyi építési jogszabály(ok)on alapszik”, amelyeket – habár „anonim jogszabályok” – a bíróság mégis alkalmazott, kérték e rendeletek alkalmazásának kizárását, mert sértik az Alkotmány 2. § (1) bekezdését, és 13. § (1)–(2) bekezdését.

II. Az alkotmányjogi panasz érdemi elbírálásra alkalmatlan. 1. Mivel az alkotmányjogi panasz a rendkívüli jogorvoslati eljárásban született határozattal összefüggésben került benyújtásra, az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, hogy az előterjesztésének törvényi feltételei fennállnak-e.

1.1. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 48. § (1) bekezdése értelmében az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az alkotmányjogi panasz előterjesztésének alapvető feltétele, hogy a kérdéses jogszabályt a panasz alapjául szolgáló döntés meghozatala során alkalmazták. Az Abtv. 48. § (2) bekezdés szerint az alkotmányjogi panaszt a jogerős határozat kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet az Alkotmánybírósághoz benyújtani.

Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az Abtv. 48. §

A jelen eljárásban elbírált alkotmányjogi panasz benyújtói a rendkívüli jogorvoslati eljárásban alkalmazott jogszabályi rendelkezés alkotmányossági vizsgálatát kérték, ezért az Alkotmánybíróság – az idézett határozatát követve – az Abtv. 48. § (2) bekezdése szerinti hatvan napot a vizsgált határozat kézbesítésétől számította. E feltételnek az alkotmányjogi panasz megfelel.

1.2. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a támadott önkormányzati rendeleteket a Legfelsőbb Bíróság a jelen üggyel érintett ítéletben – ahogy arra az indítványozók is hivatkoztak – nem alkalmazta. Az alkotmányjogi panasz benyújtásának alapvető feltétele, hogy a panaszban támadott bírósági határozatban az alkotmányellenesnek vélt jogszabályt alkalmazzák. Ennek a követelménynek ez az indítványrész nem felel meg. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt ebben a részében az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat (ABK 2009. január, 3., a továbbiakban: Ügyrend) 29. § e) pontja alapján visszautasította.

Az Alkotmánybíróság ezzel az indítványi kérelemmel összefüggésben a következőket állapította meg: az Alkotmány 32/A. § (1) bekezdése szerint az Alkotmánybíróság felülvizsgálja a jogszabályok alkotmányosságát, illetőleg ellátja a törvénnyel hatáskörébe utalt feladatokat. Az Alkotmánybíróság hatáskörébe az Abtv. 1. §-ának megfelelően – főszabály szerint – a hatályos jogszabályok (és az állami irányítás egyébe jogi eszközei) alkotmányossági vizsgálata tartozik. Az Alkotmánybíróság a még meg nem alkotott (még nem is létező) önkormányzati rendeleteket nem vizsgálhatja, és az önkormányzatok képviselő-testületei jövőbeni rendeletalkotásáról állást nem foglalhat.

Az Ügyrend 29. § b) pontja szerint az Alkotmánybíróság az indítványt visszautasítja, ha megállapítható, hogy az eljárásra nincs az Alkotmánybíróságnak hatásköre. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a részében is visszautasította.

Budapest, 2010. április 27. Dr. Balogh Elemér s. k., Dr. Bragyova András s. k., alkotmánybíró előadó alkotmánybíró