1186/D/2004. AB végzés. Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz, valamint mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló ind

1186/D/2004. AB végzés. Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz, valamint mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő 1. Az Alkotmánybíróság a Legfelsőbb Bíróság Kfv.II.39.112/2003/6. számú ítéletével szemben benyújtott, Ráckeve Város Képviselő-testületének Helyi Építési Szabályzat és Szabályozási Tervről szóló 19/1998. (IX. 25.) számú rendeletével, valamint Ráckeve Város Képviselő-testületének Ráckeve Város Általános Rendezési Tervéről szóló 7/1985. (XII. 18.) rendelet módosításáról szóló 13/1996. (VI. 28.) számú rendeletével, és Ráckeve Város Képviselő-testületének Ráckeve Város Általános Rendezési Tervéről szóló 7/1985. (XII. 18.) rendelet módosításáról szóló 14/1996. (VI. 28.) számú rendeletével összefüggésben előterjesztett alkotmányjogi panaszt visszautasítja. 2. Az alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt egyebekben visszautasítja. I. Az indítványozók alkotmányjogi panasszal fordultak az Alkotmánybírósághoz a Legfelsőbb Bíróság mint felül vizsgálati bíróság Kfv.II.39.112/2003/6. számú ítéletével szemben, és kérték annak megállapítását, hogy Ráckeve Város Képviselő-testületének a Helyi Építési Szabályzat és Szabályozási Tervről szóló 19/1998. (IX. 25.) számú rendelete (a továbbiakban: RÉSZ), valamint Ráckeve Város Képviselő-testületének Ráckeve Város Általános Rendezési Tervéről szóló 7/1985. (XII. 18.) rendelet módosításáról szóló 13/1996. (VI. 28.) számú rendelete (a továbbiakban: ÁRTm1.), és Ráckeve Város Képviselő-testületének Ráckeve Város Általános Rendezési Tervéről szóló 7/1985. (XII. 18.) rendelet módosításáról szóló 14/1996. (VI. 28.) számú rendelete (a továbbiakban: ÁRTm2.) alkotmányellenes. 1. A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság Kfv.II.39.112/2003/6. számú ítéletével hatályon kívül helyezte a Pest Megyei Bíróság 7.K.26.600/2000/35. számú ítéletét, és elutasította az indítványozók (felperesek) kisajátítás jogalapjának hiányára alapított keresetét. Az indítványozók szerint a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 13. § (1) bekezdésében, valamint a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 221. § (1) bekezdésében foglaltak ellenére a fenti önkormányzati rendeleteket a Legfelsőbb Bíróság nem alkalmazta, így az „alkotmányjogi panasszal való élés lehetőségét igyekszik elvenni”. A támadott önkormányzati rendeletek sértik az indítványozók szerint az Alkotmány számos rendelkezését, így 2. § (1) bekezdését, 8. § (1)–(2) és (4) bekezdését, 13. § (1)–(2) bekezdését, 44/A. § (1)–(2) bekezdését, valamint 57. § (1) és (5) bekezdését, továbbá a helyi önkor- mányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.), a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat.), a Pp., a Bszi., az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény egyes rendelkezéseit. Az indítványozók szerint a támadott önkormányzati rendelet – „hatályának hiánya miatt” – a felülvizsgálati eljárásban nem alkalmazható. Szerintük sem a kisajátítási határozat, sem a Legfelsőbb Bíróság vizsgált ítélete nem tartalmazza a helyi építési szabályzat számát, melyen szerintük a döntések alapulnak, ami sérti a jogbiztonság elvét. Indokolásul hivatkoztak az indítványozók – többek között – az 57/1991. (XI. 8.) AB határozatra is, mivel szerintük a Legfelsőbb Bíróság alkalmazta a Pest Megyei Közigazgatási Hivatal kisajátítási határozatában foglaltakat, azaz a támadott önkormányzati rendeleteket, mint „élő jogot”, így az alkotmányjogi panaszban lényegében az „élő jog” vizsgálatát kérték. Kifogásolták az indítványozók azt is, hogy a RÉSZ, illetve különösen az ÁRTm1. és az ÁRTm2. nem léptek hatályba, fiktív rendeletek, mert a kihirdetésük elmaradt, azaz hatályuk hiánya miatt nem alkalmazhatók. Indokolásul számos AB határozatra, valamint a Pest Megyei Bíróság 7.K.27.019/2003/19. számú ítéletére hivatkoztak. Szerintük mivel a Ráckeve Város Általános Rendezési Tervéről szóló 7/1985. (XII. 18.) rendeletnek nincsen a kisajátítással érintett ingatlanra vonatkozóan „kompkikötői funkciójú rendelkezése”, azaz „nincs legális vészhelyzeti kompkikötői építési övezeti besorolás”, illetve „ilyen tartalmú hatályos önkormányzati jogalkotások nem történtek”, ezért az ügyben született közigazgatási határozatok, telekmegosztási perek, valamint a Legfelsőbb Bíróság Kfv.II.39.112/2003/6. számú ítélete „semmis helyi jogszabályokon alapulnak”. Mivel az indítványozók szerint a Legfelsőbb Bíróság ítélete „hatálytalan helyi építési jogszabály(ok)on alapszik”, amelyeket – habár „anonim jogszabályok” – a bíróság mégis alkalmazott, kérték e rendeletek alkalmazásának kizárását, mert sértik az Alkotmány 2. § (1) bekezdését, és 13. § (1)–(2) bekezdését. 2. Kérték az indítványozók azt is, hogy az Alkotmánybíróság mondja ki, hogy a kifogásolt önkormányzati rendeletekben a „vészhelyzeti kompkikötői” XK besorolás alkotmányellenes, és a felülvizsgálati eljárásban nem alkalmazható, illetve a kisajátítással érintett ingatlan vonatkozásában a tulajdoni korlátozás aránytalan. Kérték továbbá azt is, hogy az Alkotmánybíróság a jövőre nézve is foglaljon állást a „vészhelyzeti kompkikötői” besorolás alkotmányossága tekintetében, hiszen amennyiben az önkormányzat a jövőben ilyen tartalmú jogszabályt alkotna, az ugyancsak aránytalan korlátozást jelentene az ingatlan tulajdonosaira nézve (illetve újra kezdődhetne az évek óta tartó pereskedés). 3. Az indítványozók ezt követően számos további érvet hoznak fel a kisajátítás aránytalansága és a közérdek hiánya mellett, így többek között szerintük a ráckevei Ár pád-híd kiesése esetén a szomszédos hidak elérhető távolságban vannak, az összes kiadás (a komp beszerzése, üzemeltetése, személyzet stb.) aránytalan a megvalósítandó célhoz képest, önkormányzati tulajdonban levő ingatlanok is vannak ugyanazon a partszakaszon, így szerinte a szükség-kompkikötő azokon is megvalósítható stb. Kifogásolták az indítványozók azt is, hogy a kisajátítás túl nagy területet érint, szerintük a 3000 m² „túlzott, műszakilag, építészetileg nem indokolt”. Amennyiben mégis szükség lenne kompkikötő létesítésére egy esetleges katasztrófa esetére – a városnak a Duna két partján való elterülése miatt a kapcsolattartás érdekében – a kompkikötő létesítéséhez a kisajátított terület töredéke is elégséges lenne. Az indítványozók szerint a kisajátítás a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvénybe és az Ötv.-be is ütközik, mert a kompoltatás nem közérdekű közfeladat. Szerintük a szükség-kompkikötő létesítése – a ráckevei Árpád-híd pótlására – nem kötelező önkormányzati feladat, mert semmilyen törvény nem írja elő. II. Az alkotmányjogi panasz érdemi elbírálásra alkalmatlan. 1. Mivel az alkotmányjogi panasz a rendkívüli jogorvoslati eljárásban született határozattal összefüggésben került benyújtásra, az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, hogy az előterjesztésének törvényi feltételei fennállnak-e. 1.1. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 48. § (1) bekezdése értelmében az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az alkotmányjogi panasz előterjesztésének alapvető feltétele, hogy a kérdéses jogszabályt a panasz alapjául szolgáló döntés meghozatala során alkalmazták. Az Abtv. 48. § (2) bekezdés szerint az alkotmányjogi panaszt a jogerős határozat kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet az Alkotmánybírósághoz benyújtani. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az Abtv. 48. § (1) és (2) bekezdésében foglalt törvényi rendelkezéseket (feltételeket) az alkotmányjogi panasz elbírálása során, együttesen kell értelmezni és figyelembe venni. [23/1991. (V. 18.) AB végzés, ABH 1991, 311.; 41/1998. (X. 2.) AB határozat, ABH 1998, 306.; 663/D/2000. AB határozat, ABH 2003, 1223.] Az Alkotmánybíróság 41/1998. (X. 2.) AB határozata szerint az Abtv. 48. §-a alkalmazásánál, ha a panaszolt alapjogsérelem nem a rendes, hanem a rendkívüli jogorvoslati eljárásban következett be, alkotmányos követelmény, hogy az alkotmányjogi panasz benyújtásának határ- idejét a rendkívüli jogorvoslati eljárásban hozott, vagy – ha új eljárásra és új határozat hozatalára kerül sor – az elrendelt új eljárás során született jogerős határozat kézbesítésétől kell számítani (ABH 1998, 306.). A jelen eljárásban elbírált alkotmányjogi panasz benyújtói a rendkívüli jogorvoslati eljárásban alkalmazott jogszabályi rendelkezés alkotmányossági vizsgálatát kérték, ezért az Alkotmánybíróság – az idézett határozatát követve – az Abtv. 48. § (2) bekezdése szerinti hatvan napot a vizsgált határozat kézbesítésétől számította. E feltételnek az alkotmányjogi panasz megfelel. 1.2. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a támadott önkormányzati rendeleteket a Legfelsőbb Bíróság a jelen üggyel érintett ítéletben – ahogy arra az indítványozók is hivatkoztak – nem alkalmazta. Az alkotmányjogi panasz benyújtásának alapvető feltétele, hogy a panaszban támadott bírósági határozatban az alkotmányellenesnek vélt jogszabályt alkalmazzák. Ennek a követelménynek ez az indítványrész nem felel meg. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt ebben a részében az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat (ABK 2009. január, 3., a továbbiakban: Ügyrend) 29. § e) pontja alapján visszautasította. 2. Kérték az indítványozók azt is, hogy az Alkotmánybíróság a jövőre nézve is foglaljon állást a „vészhelyzeti kompkikötői” besorolás alkotmányossága tekintetében, hiszen amennyiben az önkormányzat a jövőben ilyen tartalmú jogszabályt alkotna, az ugyancsak aránytalan korlátozást jelentene az ingatlan tulajdonosaira nézve. Az Alkotmánybíróság ezzel az indítványi kérelemmel összefüggésben a következőket állapította meg: az Alkotmány 32/A. § (1) bekezdése szerint az Alkotmánybíróság felülvizsgálja a jogszabályok alkotmányosságát, illetőleg ellátja a törvénnyel hatáskörébe utalt feladatokat. Az Alkotmánybíróság hatáskörébe az Abtv. 1. §-ának megfelelően – főszabály szerint – a hatályos jogszabályok (és az állami irányítás egyébe jogi eszközei) alkotmányossági vizsgálata tartozik. Az Alkotmánybíróság a még meg nem alkotott (még nem is létező) önkormányzati rendeleteket nem vizsgálhatja, és az önkormányzatok képviselő-testületei jövőbeni rendeletalkotásáról állást nem foglalhat. Az Ügyrend 29. § b) pontja szerint az Alkotmánybíróság az indítványt visszautasítja, ha megállapítható, hogy az eljárásra nincs az Alkotmánybíróságnak hatásköre. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a részében is visszautasította. Budapest, 2010. április 27. Dr. Balogh Elemér s. k., Dr. Bragyova András s. k., alkotmánybíró előadó alkotmánybíró