210/B/2007. AB határozat

210/B/2007. AB határozat. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő h a t á r o z a t o t :

I. Az indítványozó a földrendező és földkiadó bizottságokról szóló 1993. évi II. törvény (a továbbiakban: Fbt.) 12/C. § (5) bekezdése, valamint a védett természeti területek védettségi szintjének helyreállításáról szóló 1995. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Vttv.) 1. § (1) bekezdés

Alkotmányellenesnek tartja az indítványozó a Vttv. 5. §

A támadott rendelkezések alkotmányellenességét illetően az indítvány az alapvető jogok lényeges tartalmára vonatkozó korlátozás tilalmára [8. § (2) bekezdés], a szövetkezetek támogatását kimondó [12. § (1) bekezdés], illetve a tulajdonhoz való jogot biztosító [13. § (1) bekezdés] alkotmányi rendelkezések sérelmére hivatkozik.

II. 1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései: „8. § (2) A Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja.” „12. § (1) Az állam támogatja az önkéntes társuláson alapuló szövetkezeteket, elismeri a szövetkezetek önállóságát.” „13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot.”

Az Fbt. támadott rendelkezése: „12/C. § (5) A védett természeti területek védettségi szintjének helyreállításáról szóló 1995. évi XCIII. törvény

1. §a (1) bekezdésének b) pontja szerinti kijelöléssel nem

érintett azon védett vagy védelemre tervezett természeti területek tekintetében, amelyeket – természetvédelmi oltalom hiányában – a szövetkezetnek az Ámt. [a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról rendelkező 1992. évi II. törvény]

25. §

a alapján a vagyonnevesítés szabályai szerint ki kellene adnia – ha az magántulajdonban nem áll vagy magántulajdonba nem került –, a kisajátítási eljárást a szövetkezettel szemben kell lefolytatni. A kisajátítási kártalanítás összegét a szövetkezet haladéktalanul köteles a szövetkezet vagyonnevesítéssel érintett tagjai között a vagyonnevesítés szabályai szerint felosztani.”

A Vttv. vizsgált szabályai: „1. § (1) E törvény hatálya – a (2) bekezdésben foglalt kivétellel – azokra a védett és fokozottan védett, valamint a védelemre tervezett természeti területekre (a továbbiakban együtt: védett természeti terület) terjed ki, amelyeket a mezőgazdasági szövetkezet közös használatában álló földterületek részeként törvény alapján

III. Az indítvány nem megalapozott.

12/C. §-át az egyes törvények környezetvédelmi célú jogharmonizációs módosításáról szóló 2001. évi LV. törvény

21. §a iktatta 2001. július 13-i hatállyal az Fbt. rendelkezései közé. A rendelkezés hatálya a Vttv. 1. § (1) bekezdés

Az Fbt. 12/C. § (5) bekezdésének hatálya alá tartozó földterületek tehát nem a szövetkezet tulajdonában állanak, és a sajátos tulajdoni helyzet folytán a szövetkezet használati jogára sem vonatkoztathatók az alkotmányos tulajdonvédelem szabályai. Következésképp az érintett földterületek kisajátítását előíró jogszabályi rendelkezés a szövetkezet tulajdonhoz való alkotmányos jogát nem sértheti. Az alkotmányos tulajdonvédelem hiánya folytán nem változtat ezen az a körülmény sem, hogy a kisajátítási eljárást a szövetkezettel szemben kell lefolytatni.” (1100/D/2007. AB határozat, ABH 2008, 2786, 2792.) Tekintettel arra, hogy az indítvány az Alkotmánybíróság által a fenti határozatokkal érdemben már elbírált jogszabállyal azonos jogszabály [az Fbt. 12/C. § (5) bekezdése] felülvizsgálatára irányul, és az indítványozó az Alkotmánynak ugyanarra a rendelkezésére [13. § (1) bekezdés] hivatkozva kéri az alkotmányellenesség megállapítását, az Alkotmánybíróság az eljárást az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat (ABK 2009. január, 3.; a továbbiakban: Ügyrend) 31. § c) pontja alapján megszüntette.

Nem elegendő tehát az Alkotmány egyes rendelkezéseire hivatkozni, az indítványban meg kell indokolni, hogy az Alkotmány egyes felhívott rendelkezéseit a megsemmisíteni kért jogszabály miért és mennyiben sérti . (654/H/1999. AB határozat, ABH 2001, 1645.;

472/B/2000. AB végzés, ABH 2001, 1655.) Mivel az indítványnak a Vttv. 1. § (1) bekezdés b) pontjának alkotmányellenességére vonatkozó része a fenti feltételeknek nem tett eleget, ezért azt az Alkotmánybíróság, gyakorlatának megfelelően (298/B/2001. AB végzés, ABH 2004, 2079.; 630/B/2003. AB végzés, ABH 2004, 2113.) az Ügyrend 29. § d) pontja alapján – mint érdemi vizsgálatra alkalmatlant – visszautasította.

36/2007. (VI. 6.) AB határozat, ABH 2007, 432.], ezért az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a részében elutasította.

Az Alkotmány 12. § (1) bekezdésével összefüggésben az Alkotmánybíróság korábbi határozatában már megállapította: „Az Alkotmány Általános rendelkezései között elhelyezkedő, a szövetkezetek önállóságát elismerő alkotmányos szabály (…) nem külön alapvető jogot fogalmaz meg. A szövetkezetek (…) [önállóságának] sérelmére [alapítottan] jogszabály alkotmányellenessége nem dönthető el, hanem (…) csak más alapjogok sérelmén keresztül állapítható meg esetlegesen alkotmányellenesség.” (595/B/1992. AB határozat, ABH 1996, 383, 387–388.) Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az indítványt az Alkotmány 12. § (1) bekezdésében foglaltak sérelmére utaló részében is elutasította.

Budapest, 2009. szeptember 22. Dr. Paczolay Péter s. k., az Alkotmánybíróság elnöke