1175/B/2008. AB határozat. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvá

1175/B/2008. AB határozat. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő 1. Az Alkotmánybíróság az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény 21. § (6) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja. 2. Az Alkotmánybíróság az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény 2008. augusztus 31-ig hatályban volt 21. § (6) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt visszautasítja. I. Az indítványozó a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi XLVII. törvény (a továbbiakban: Tkgytv.) 45. § (1) bekezdésének, valamint azzal összefüggésben a Tkgytv. 53. § (13) bekezdés a) pontjának megsemmisítését kérte. Kérte továbbá az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény (a továbbiakban: Eht.) 2008. augusztus 31-ig hatályban volt 21. § (6) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását is. A Tkgytv. támadott rendelkezései ugyanis az Alkotmány 2. § (1) bekezdését, valamint 64. §-át sértik, míg az Eht. 2008. augusztus 31-ig hatályos 21. § (6) bekezdése az Alkotmány 2. § (1) bekezdését sérti az indítványozó szerint. Az Alkotmánybíróság eljárása során észlelte, hogy a Tkgytv. indítvánnyal támadott 45. § (1) bekezdése hatályba lépését követően hatályát vesztette, ugyanakkor 2008. szeptember 1. napjával módosította az Eht. 21. § (6) bekezdését. Vagyis az indítvány tartalmilag részben az Eht. hatályos 21. § (6) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására irányul. Az Alkotmánybíróság az eljárását erre tekintettel folytatta le. Az indítványozó érvelése szerint az Eht. – Tkgytv. 45. § (1) bekezdésével megállapított – 21. § (6) bekezdése úgy teremt eljárási jogosultságot a fogyasztóvédelmi hatóság számára, hogy az Eht. személyi hatálya nem terjed ki rá, továbbá az Eht. 130. § (2)–(3) bekezdését, illetve 138. § (1)–(2) bekezdését fogyasztóvédelmi rendelkezésnek minősíti. Ezek miatt az indítványozó szerint nem állapítható meg egyértelműen, hogy a fogyasztóvédelmi hatóságnak kizárólagos-e a hatásköre az Eht. 130. § (2)–(3) bekezdését, illetve 138. § (1)–(2) bekezdését illetően, vagy a sza bályozással párhuzamos hatáskör jött létre a fogyasztóvédelmi és a hírközlési hatóság között. Az utóbbi esetben ugyanis ugyanazon jogsértővel szemben ugyanazon jogsértés miatt mind a hírközlési, mind a fogyasztóvédelmi hatóság eljárhat és alkalmazhat szankciót, hiszen pl. az Eht. 68. § (3) bekezdése arra jogosítja a hírközlési hatóságot, hogy az általános szerződési feltételekben foglaltaktól eltérés esetén szankciót alkalmazzon. Az indítványozó szerint bár az Eht. 21. § (6) bekezdése kimondja, hogy az Eht. 130. § (2)–(3) bekezdése, illetve 138. § (1)–(2) bekezdése az Fgytv. alkalmazásában fogyasztóvédelmi rendelkezésnek minősülnek, miután a hírközlési hatóság is felhatalmazást kapott szankció alkalmazására, e szabályok egyúttal elektronikus hírközlési szabályok is. Az indítványozó szerint ez önmagában nem alkotmányellenes, azonban az Eht. 21. § (6) bekezdése alapján az eljárás hivatalból is megindulhat, s ha ugyanazon ügyféllel szemben ugyanazon okból folyik eljárás a fogyasztóvédelmi és a hírközlési hatóság előtt, a közigazgatási hatósági és szolgáltatási eljárás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény 21. § (5) bekezdése szerinti megelőzési szabály nem alkalmazható, így két hatóság is szankciót alkalmazhat az eljárásban érintettel szemben. Az indítványozó szerint az is gondot jelent, hogy a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény (a továbbiakban: Fgytv.) értelmében a „fogyasztó” csak természetes személy lehet, ezzel azonban kizárt, hogy a fogyasztóvédelmi hatóság az Eht. szerinti valamennyi előfizető, illetve felhasználó érdekében fellépjen. Azzal, hogy egyes nem természetes személyek fogyasztói jogosultságai védelem nélkül maradnak, szerinte sérül az Alkotmány 64. §-a. Végül az indítványozó azért kérte az Eht. 2008. augusztus 31-ig hatályos 21. § (6) bekezdésének megsemmisítését, mert véleménye szerint a hatályos 21. § (6) bekezdésének megsemmisítésével a korábban hatályban volt szöveg feléled, s az visszautalt az Eht. 21. § (5) bekezdésében foglalt „együttműködési megállapodásra” a fogyasztóvédelmi és a hírközlési hatóság eljárását illetően, vagyis nem jogszabályra bízta e hatóságok eljárásának szabályozását. Ez az indítványozó szerint alkotmánysértő a Ket. 19. § (1) bekezdésének sérelme miatt. II. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezése: „2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokra tikus jogállam.” „64. § A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van arra, hogy egyedül vagy másokkal együttesen írásban kérelmet vagy panaszt terjesszen az illetékes állami szerv elé.” A Eht. indítvánnyal támadott rendelkezése: „21. § (6) A fogyasztóvédelmi hatóság jogosult eljárni e törvény rendelkezéseinek megsértése esetén az ügyfélszolgálat 138. § (1) és (2) bekezdése szerinti működése, to vábbá az általános szerződési feltételek 130. § (2) és (3) bekezdése szerinti hozzáférhetővé, illetve elérhetővé tétele és nyilvánosságra hozatala tekintetében. A fogyasztóvédelmi hatóság a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény (a továbbiakban: Fgytv.) alapján jár el, az említett rendelkezések az Fgytv. alkalmazásában fogyasztóvédelmi rendelkezések.” III. Az indítvány az alábbiak szerint nem megalapozott. 1. Elsőként az Alkotmánybíróság azt az indítványi kérelmet vizsgálta, miszerint az Eht. 21. § (6) bekezdése alapján nem állapítható meg egyértelműen a hatáskör gyakorlója az Eht. 130. § (2)–(3) bekezdését, illetve 138. § (1)–(2) bekezdését illetően, s ebből fakadóan sérül az Alkotmány 2. § (1) bekezdése. Az Eht. 21. § (6) bekezdését a Tkgytv. állapította meg a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen piaci gyakorlat tilalmára vonatkozó átfogó jogi szabályozás részeként. A rendelkezés egyes, az Eht.-ban szabályozott fogyasztóvédelmi rendelkezések megsértése esetére eljáró hatóságként a fogyasztóvédelmi hatóságot jelöli ki. A fogyasztóvédelmi hatóság hatásköre olyan ügyekre terjed ki, amelyek a szolgáltatónak a fogyasztóval szemben fennálló tájékoztatási kötelezettségének teljesítésére vonatkoznak. A Tkgytv. alapján az Fgytv.-n kívül a fogyasztóvédelmi hatóság hatáskörébe utalt hatáskörök tekintetében az alkalmazandó szabályt fogyasztóvédelmi rendelkezésnek kell minősíteni. Ez következik ugyanis az Fgytv. 45/A. § (2) bekezdéséből, amely szerint: „[a] fogyasztóvédelmi hatóság ellenőrzi a külön jogszabályban fogyasztóvédelmi rendelkezésként meghatározott rendelkezések betartását, és – ha a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló törvény eltérően nem rendelkezik – eljár azok megsértése esetén”. Ennek megfelelően szabályozott az Eht.-nak a Tkgytv. 45. § (1) bekezdésével megállapított 21. § (6) bekezdése is. A szabályozás célja tehát éppen az, hogy a fogyasztóvédelminek minősülő szabályok tekintetében a fogyasztóvédelmi hatóság járjon el. A fogyasztóvédelem körébe tartozónak minősített ügyekben – vagyis az Eht. 21. § (6) bekezdésében hivatkozott 138. § (1)–(2) bekezdésének az ügyfélszolgálat működésére vonatkozó rendelkezései, valamint a 130. § (2)–(3) bekezdésének az általános szerződési feltételek hozzáférhetővé tételére és nyilvánosságra hozatalára vonatkozó rendelkezései tekintetében – a hírközlési hatóságnak nincs hatásköre. A fogyasztóvédelmi hatóság eljárását illetően az Eht. 21. § (6) bekezdése rendelkezik arról is, hogy a fogyasztóvédelminek minősített ügyekben az Fgytv.-ben meghatározott – és nem az Eht.-ban a hírközlési hatóságra megállapított – eljárási szabályok szerint jár el. Miután a fogyasz tóvédelminek minősülő ügyekben az Eht. csak az Fgytv. eljárási szabályait rendeli alkalmazni, ez értelemszerűen nem jelenti azt sem, hogy az Eht. 138. § (1)–(2) bekezdésének az ügyfélszolgálat működésére vonatkozó rendelkezéseinek, valamint a 130. § (2)–(3) bekezdésének az általános szerződési feltételek hozzáférhetővé tételére és nyilvánosságra hozatalára vonatkozó rendelkezéseinek megsértése esetén csak természetes személyek – és nem általában a hírközlési szolgáltatók ügyfelei (előfizetők és felhasználók) – élhetnének panasszal. Minderre tekintettel az Alkotmány 2. § (1) bekezdésének sérelme az indítványozó által felvetett szempontok alapján nem állapítható meg. 2. Az indítványozó az Eht. 21. § (6) bekezdésével összefüggésben az Alkotmány petíciós jogról rendelkező 64. §-a sérelmének megállapítását is kérte. Amint azt az Alkotmánybíróság a 987/B/1990. AB határozatában is kifejtette, „az Alkotmány 64. §-a... a petíciós jogot szabályozza, amely szerint mindenkinek joga van arra, hogy egyedül vagy másokkal együttesen írásban kérelmet vagy panaszt terjesszen elő azokhoz az illetékes állami szervekhez, amelyeknek a külön jogszabályok által megállapított egyik alapvető funkciója azok elbírálása és orvoslása” (ABH 1991, 527, 528–529.). A konkrét ügyben az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Eht. 21. § (6) bekezdése meghatározott fogyasztóvédelmi ügytípusok tekintetében a fogyasztóvédelmi hatóság hatáskörét állapítja meg, ahová az ügyfelek jogsértés esetén fordulhatnak. Ez összhangban áll az Alkotmány 64. §-ában foglaltakkal. 3. Az Alkotmánybíróság az Eht. 2008. augusztus 31-ig hatályban volt 21. § (6) bekezdésének megsemmisítésére irányuló indítványi kérelmet visszautasította, mivel az már az indítvány benyújtásakor hatályon kívül helyezett rendelkezés alkotmányellenességének megállapítására irányult. Az Alkotmánybíróság utólagos normakontroll keretében csak a hatályos jogszabályok alkotmányosságát vizsgálhatja. Hatályát vesztett jogszabályi rendelkezés csak akkor képezheti alkotmánybírósági eljárás tárgyát, ha az eljárás az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 38. §-ában szabályozott bírói kezdeményezés, illetőleg a 48. § szerinti alkotmányjogi panasz alapján folyik. Tekintettel arra, hogy az indítvány nem tartozik e körbe, ezért a már hatályát vesztett jogszabályi rendelkezés vizsgálatának jelen eljárásban nincs helye. Megjegyzi az Alkotmánybíróság, hogy egy jogszabályi rendelkezés megsemmisítése egyébként sem eredményezi a korábban hatályos szöveg feléledését: a hatályon kívül helyezett jogszabályi rendelkezés alkotmánybírósági eljárás keretében nem „éleszthető fel”, tehető utólag hatályossá, és így alkotmányossági vizsgálat tárgyává. Az Alkotmánybíróság ezért az Eht. 2008. augusztus 31-ig hatályban volt 21. § (6) bekezdésének megsemmisítésére irányuló indítványi kérelmet hatáskörének hiányára tekintettel az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat (ABK 2009 január, 3.) 29. § b) pontja alapján visszautasította. Budapest, 2010. február 9. Dr. Paczolay Péter s. k., az Alkotmánybíróság elnöke