19/2013. (X. 31.) NVB határozata. A Nemzeti Választási Bizottság H. G. magánszemély (a továbbiakban: beadványozó) által benyújtott országos népszavazá

(1)bekezdésében foglalt egyértelműség követelményének. Az egyértelműség követelménye a népszavazáshoz való jog érvényesülésének garanciája, melyet a választópolgár és a jogalkotó aspektusából is vizsgálni szükséges. Az egyértelműség követelménye azt jelenti, hogy a kérdésnek egyértelműen megválaszolhatónak kell lennie. Ahhoz, hogy a választópolgár a népszavazásra feltett kérdésre egyértelműen tudjon válaszolni, az szükséges, hogy a kérdés világos és kizárólag egyféleképpen legyen értelmezhető, a kérdésre igennel vagy nemmel lehessen felelni. A kérdés egyértelműségének megállapításakor azt is vizsgálni kell, hogy a népszavazás eredménye alapján az Országgyűlés el tudja-e dönteni, hogy terheli-e jogalkotási kötelezettség, és ha igen, milyen jogalkotásra köteles. A Nemzeti Választási Bizottság álláspontja szerint a népszavazásra feltenni kívánt kérdés az alábbi okok miatt nem felel meg az egyértelműség követelményének. A Bizottság megállapítja, hogy a kérdésben szereplő „deviza alapú hitelszerződés” olyan pénzügyi fogalom, melynek pontos és precíz ismerete általánosan nem elvárható a választópolgároktól, emiatt a kérdés nem felel meg a választópolgári egyértelműség követelményének. A köznyelv a deviza alapú hitel tekintetében ugyanis gyakran a devizahitel fogalmat használja, miközben a két hitel között lényeges különbség van, mely a folyósítás és a törlesztések devizanemében jelenik meg. Devizahitelnél a folyósítás és a törlesztés is ténylegesen devizában történik. Deviza alapú hitelnél a folyósítás és a törlesztés forintban történik, de devizában van meghatározva a hitel és a törlesztő részlet összege. Bár az Nsztv. 13. §

(1)bekezdésében foglalt egyértelműség követelménye nem írja elő, hogy a népszavazás kezdeményezője a kérdés megfogalmazásakor az egyes jogágak kifejezéskészletét, a jogszabályokban meglévő fogalmakat, illetve az egyes tudományágak, szakterületek terminus technicusait vegye alapul, mégis szükséges, hogy a kérdésben olyan kifejezések és fogalmak szerepeljenek, melyek pontos ismerete általánosan elvárható valamennyi választópolgártól. Tekintettel arra, hogy a kezdeményezés által használt pénzügyi fogalom tekintetében mindez nem elvárható, a választópolgárok a kérdésben tartott népszavazás esetén nem tudnák egyértelműen megítélni, hogy pontosan miről döntenek. A Nemzeti Választási Bizottság az egyértelműség fentiekben ismertetett követelményén túl hivatkozva az Alkotmánybíróság 26/

1. (IV. 25.) AB határozatában kifejtett érvrendszerre, annak szerves részének tekinti azt is, hogy a népszavazási kérdésben foglalt döntési kötelezettség ne legyen kivitelezhetetlen, végrehajthatatlan, következményeiben kiszámíthatatlan. A Bizottság álláspontja szerint az aláírásgyűjtő ív mintapéldányán szereplő kérdés alapján nem lenne egyértelmű, hogy a kérdésben tartott eredményes népszavazás milyen változásokat okozna a hazai pénzpiac rendszerében, és ennek milyen társadalmi, pénzügyi és egyéb hatásaival kellene számolni. A Bizottság megítélése szerint tehát a kérdés oly módon van megfogalmazva, hogy egy arról tartott népszavazás esetén a választópolgároknak az eredményes népszavazás következményei ismeretének hiányában kellene döntenie a kérdés támogatásáról vagy elvetéséről. A népszavazásra feltenni kívánt kérdésből nem derül továbbá ki, hogy a kezdeményezés az Országgyűlést olyan tartalmú jogszabály megalkotására kívánja kötelezni, mely szerint a pénzügyi intézmény a kezdeményezésben szereplő árfolyamot a futamidő végéig alkalmazza vagy olyan tartalmú szabályozás megalkotására irányul, hogy a pénzügyi intézmény a futamidőnek csak egy részéig alkalmazza a hitel folyósításakor alkalmazott árfolyamot. A Bizottság álláspontja szerint, tekintettel arra, hogy a kérdés valójában az elvárt szabályozásnak csak hozzávetőlegesen adja meg a tárgyát, annak tartalmára azonban érdemi utalást nem tesz, nem felel meg a jogalkotói egyértelműség követelményének. Nem egyértelmű továbbá az sem, hogy a kezdeményezésben foglaltak alapján az Országgyűlésnek olyan tartalmú szabályozást kellene megalkotnia, mely egyértelműen csak arra ad lehetőséget, hogy a pénzügyi intézmény kizárólag egyoldalúan módosítsa a hitelszerződést, vagy a kezdeményező olyan tartalmú szabályozás megalkotását várja el, mely lehetőséget ad arra is, hogy a szerződő felek a hitelszerződésben állapodjanak meg a pénzpiaci változások esetén, annak feltételeit is meghatározva az árfolyam alkalmazásának feltételeiről. A Nemzeti Választási Bizottság megállapítja továbbá, hogy a népszavazásra feltenni kívánt kérdés kizárólag csak a
2. január
3. után kötött deviza alapú hitelszerződés esetében kívánja alkalmazni az abban nevesített árfolyamot, a
4. január
5. előtt kötött hitelszerződések vonatkozásában nem. A Bizottság álláspontja szerint a kezdeményezésben szereplő, a hitelszerződés megkötésének időpontja alapján tett megkülönböztetés sérti Magyarország Alaptörvényének (a továbbiakban: Alaptörvény) XV. cikkében foglalt hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvét. A Nemzeti Választási Bizottság álláspontja szerint a kérdésben megtartásra kerülő országos népszavazás eredményének az Országgyűlés csak úgy tudna eleget tenni, ha a megalkotandó jogszabályban az Alaptörvényben meghatározott alkotmányos jogot korlátozna, mely által a kérdés az Alaptörvény módosítását is szükségessé tenné. Ez azonban az Alaptörvény
6. cikk

(3)bekezdés a) pontja alapján tiltott tárgykörnek minősül. A Nemzeti Választási Bizottság megállapítja továbbá, hogy az Alaptörvény B) cikk

(1)és

(3)–

(4)bekezdései szerint Magyarország független, demokratikus jogállam. A közhatalom forrása a nép, mely hatalmát választott képviselői útján valamint kivételesen közvetlenül gyakorolja. A közvetlen hatalomgyakorlás módja a népszavazás, melyet az Országgyűlés hatáskörébe tartozó kérdésben lehet tartani. A népszavazás, mint a népszuverenitás gyakorlásának kivételes módja megvalósulása esetén a képviseleti hatalomgyakorlás fölé kerül, mely által az Országgyűlés végrehajtó szerepbe kerül. Az érvényes és eredményes népszavazással hozott döntés az Országgyűlésre a népszavazás megtartásától számított három évig kötelező és az Országgyűlés köteles a népszavazás döntésének haladéktalanul eleget tenni. A népszavazásnak a fentiekben ismertetett kivételes szerepével a Nemzeti Választási Bizottság álláspontja szerint nem összeegyeztethető, hogy a beadványozó egy időben, ugyanabban a tárgykörben, egymáshoz képest minimális eltérésekkel 12 darab népszavazási kezdeményezést nyújtson be. A választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény 349. §

(1)bekezdés

1. c)pontja az országos népszavazási kezdeményezések tekintetében a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény (a továbbiakban: régi Ve.) rendelkezéseit rendeli alkalmazni. A Bizottság álláspontja szerint a beadványozó magatartása a régi Ve. 3. §
2. d)pontjában szabályozott jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás elvébe ütközik. A jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás elve irányadó az országos népszavazási kezdeményezés benyújtójára is. A Bizottság álláspontja szerint – egyetértve az Alkotmánybíróság több határozatában is kifejtett álláspontjával – a régi Ve. egészének rendszerében – a régi Ve. 3. §-ában foglalt általános alapelvekre is figyelemmel – ítélendő meg a hitelesítésre szánt aláírásgyűjtő ív. Erre tekintettel az aláírásgyűjtő ívek hitelesítése során az Nsztv. 10. §
3. e)pontja alapján vizsgálandó az is, hogy a kezdeményezés megfelel-e a régi Ve. 3. §-ában szabályozott eljárási alapelveknek, ezek között a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás követelményének. Jelen esetben a beadványozó megsértette a választási eljárás hivatkozott alapelvét. Az eljárás kezdeményezője ugyanis 12 darab népszavazási kezdeményezésre irányuló kérdésből álló csomagot nyújtott be a Nemzeti Választási Bizottsághoz. A Bizottság álláspontja szerint közjogi értelemben nem tekinthető sem jóhiszemű, sem rendeltetésszerű joggyakorlásnak az olyan kezdeményezői magatartás, amely egy időben és ugyanabban a tárgykörben több népszavazásra bocsátandó kérdés hitelesítésére irányul. A Nemzeti Választási Bizottság tekintettel arra, hogy a kérdésben nem lehet népszavazást tartani, a kérdés megfogalmazása nem felel meg a jogszabályban foglalt követelményeknek, és az aláírásgyűjtő ív nem felel meg a régi Ve.-ben foglalt követelményeknek, ezért az Nsztv. 10. § b),
4. c)és
5. e)pontja alapján az aláírásgyűjtő ív hitelesítését megtagadta. II. A határozat az Alaptörvény B) cikkén, a XV. cikkén és a 8. cikk

(3)bekezdés a) pontján, a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény 349. §

(1)bekezdés c) pontján és

(2)bekezdésén, az Nsztv.

1. §-án, a
2. §-án és a
3. §

(1)bekezdésén, a régi Ve. 3. §-án és a 124/A. §

(3)bekezdés b) pontján, a jogorvoslatról szóló tájékoztatás a régi Ve. 130. §

(1)bekezdésén, az illetékekről szóló tájékoztatás az 1990. évi XCIII. törvény 37. §

(1)bekezdésén, 39. §

(3)bekezdés d) pontján, 42. §

(1)bekezdés g) pontján valamint a 62. §

(1)bekezdés s) pontján alapul. Budapest,

1. október
2. Dr. Patyi András s. k., a Nemzeti Választási Bizottság elnöke