10/2010. (I. 28.) AB határozata

10/2010. (I. 28.) AB határozata. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság által országos népszavazás kezdeményezésére irányuló aláírásgyűjtő ív és az azon szereplő kérdés hitelesítése tárgyában hozott határozat ellen benyújtott kifogás alapján meghozta a következő határozatot: Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság 294/2009. (VI. 23.) OVB számú határozatát helybenhagyja.

Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.

Indokolás I. 1. A választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény (a továb biak ban: Ve.) 130. § (1) bekezdése alapján kifogás érkezett az Alkotmánybírósághoz az Országos Választási Bizottság (a továb biak ban: OVB) 294/2009. (VI. 23.) OVB határozata (a továb biak ban: OVBh.) ellen.

A kifogástevők 2009. május 22-én országos népszavazás kezdeményezésére irányulóan aláírásgyűjtő ív mintapéldányát nyújtották be az OVB-hez hitelesítés céljából, amely aláírásgyűjtő íven az alábbi kérdés szerepelt: „Egyetért-e azzal, hogy az Országgyűlés alkosson törvényt arról, hogy az Országos Választási Bizottság Országgyűlés által választott tagjai között kapjon helyt magyar nyelv- és irodalom tanári képesítéssel rendelkező választópolgár?”

Az OVB vitatott határozatával az aláírásgyűjtő ív mintapédányának hitelesítését megtagadta. Az OVBh. indokolásában kifejtette, hogy az Alkotmányból a taxatív módon felsorolt tiltott tárgykörökön kívül a népszavazásnak más korlátai is levezethetőek. Ilyen korlát, hogy csak olyan népszavazási kérdés tekinthető alkotmányosan megengedhetőnek, amely nem áll ellentétben a népszavazásnak az alkotmányos berendezkedésben betöltött szerepével. Az OVB megállapította, hogy a népszavazásra feltenni kívánt kérdés az Alkotmány és az országos népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló 1998. évi III. törvény (a továb biak ban: Nsztv.) preambuluma alapján összeegyeztethetetlen a népszavazás alkotmányos szerepével és szabályaival. Az Nsztv. preambuluma szerint „[a] demokratikus hatalomgyakorlás része, hogy az ország sorsát érintő legfontosabb ügyek eldöntésében, ille tő leg a képviseleti döntések befolyásolásában vagy megváltoztatásában a nép közvetlenül, szavazás útján részt vehessen”. Az ország sorsát érintő legfontosabb ügyek eldöntésére szolgáló intézményt nem lehet felhasználni abszurd vagy komolytalan kérdések felvetésére. A Ve. 3. § d) pontja a népszavazási eljárásban is kizárja a népszavazás intézményének rendeltetésével ellentétes joggyakorlást. Mindezek alapján az OVB az aláírásgyűjtő ív mintapéldányának hitelesítését megtagadta.

Véleményük szerint az OVB az Nsztv. preambulumát hivatkozási alapként fel sem hozhatta volna, mivel a rendelkezésben foglalt „szavazás”-ra csak a népszavazás kitűzésével kerülhet sor, a jelen eljárás tárgya pedig a népszavazásra feltenni kívánt kérdésnek az Nsztv. elő írásaival való megfeleltethetősége.

A kifogástevők hivatkoznak továbbá az Nsztv. 10. §-ára, amely szerintük taxatíve meghatározza, hogy az aláírásgyűjtő ív hitelesítését mely esetekben lehet megtagadni. A Ve. alapján csak akkor lehet megtagadni az aláírásgyűjtő ív hitelesítését, ha az nem felel meg a Ve. rendelkezéseinek. Nézetük szerint tehát a kérdés szövegezésével és tartalmával kapcsolatban a Ve. 3. § d) pontjában foglalt szabály alkalmazása fel sem merülhet.

A kifogástevők álláspontja szerint mivel az OVB a hitelesítés megtagadását alaptalan és irreleváns jogszabályokra alapította kizárólag annak érdekében, hogy a kérdés hitelesítését megtagadja, eljárása nem felel meg a Ve. 3. §

II. Az Alkotmánybíróság határozatának meghozatala során a következő jogszabályokat vette alapul:

Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezése: „2. § (2) A Magyar Köztársaságban minden hatalom a népé, amely a népszuverenitást választott képviselői útján, valamint közvetlenül gyakorolja.”

Az Nsztv. preambulama: „Alkotmányos alapelv, hogy a hatalom birtokosa a nép. Hatalmát az Alkotmány keretei között, elsősorban választott képviselői útján gyakorolja. A demokratikus hatalomgyakorlás része, hogy az ország sorsát érintő legfontosabb ügyek eldöntésében, ille tő leg a képviseleti döntések befolyásolásában vagy megváltoztatásában a nép közvetlenül, szavazás útján is részt vehessen.”

A Ve. alkalmazott szabályai: „3. § A választási eljárás szabályainak alkalmazása során a választásban érintett résztvevőknek érvényre kell juttatniuk az alábbi alapelveket: (...)

III. A kifogás nem megalapozott.

Határozatának meghozatala során az OVB követte az Alkotmánybíróság korábbiakban kialakított gyakorlatát.

A 2/1993. (I. 22.) AB határozat a következőket állapította meg: „A Magyar Köztársaság alkotmányos rendjében a népszuverenitás gyakorlásának elsődleges formája a képviselet. Népszavazás csak az Alkotmány és az alkotmányosan hozott törvények keretei között dönthet az Országgyűlés hatáskörébe tartozó ügyekben.

Az Alkotmány 2. § (2) bekezdése szerint, »a Magyar Köztársaságban minden hatalom a népé, amely a népszuverenitást választott képviselői útján, valamint közvetlenül gyakorolja«. Az Alkotmányból levezethető általános elv az Országgyűlés által történő hatalomgyakorlás. Ehhez képest a népszavazással való döntés kivételes. Az Alkotmány

19. §a az Országgyűlést a Magyar Köztársaság legfelsőbb államhatalmi szervévé nyilvánítja. Mindezek alapján

megállapítható, hogy a Magyar Köztársaságban a népszavazás – hasonlóan más parlamentáris államok alkotmányos rendszeréhez – az Alkotmány keretei között a parlamenti hatalomgyakorlás kiegészítésére, annak befolyásolására szolgáló intézmény. A népszavazás a parlamentáris rendszerben a hatalom képviseleti gyakorlásának kiegészítésére, befolyásolására irányul, tehát komplementer jellegű. (ABH 1993, 33.) Az 52/1997. (X. 14.) AB határozat elvi tételként állapította meg, hogy a közvetlen hatalomgyakorlás a népszuverenitás gyakorlásának kivételes formája, de meg valósulásának esetében a képviseleti hatalomgyakorlás fölött áll. (ABH 1997, 331.) A népszavazási kezdeményezés tekintetében a rendeltetésellenes joggyakorlás mércéjét az Alkotmánybíróság 18/2008. (III. 12.) AB számú határozatában fogalmazta meg. Ezen határozatában az Alkotmánybíróság rámutatott, hogy az aláírásgyűjtés kezdeményezése a népszavazáshoz való jog gyakorlásának részjogosítványa, a választópolgárok által kezdeményezett népszavazási eljárásnak döntő eleme, melynek célja – rendeltetése – a népszavazási eljárás elindítása. E jog gyakorlása akkor rendeltetésszerű, ha összhangban áll az Alkotmány 2. §

Az Alkotmánybíróság a határozat közzétételét az OVB határozatának a Magyar Közlönyben való megjelenésére tekintettel rendelte el.

Budapest, 2010. január 26. Dr. Paczolay Péter s. k., az Alkotmánybíróság elnöke