10/2010. (I. 28.) AB határozata. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság által országos népszavazás kezdemé

10/2010. (I. 28.) AB határozata. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság által országos népszavazás kezdeményezésére irányuló aláírásgyűjtő ív és az azon szereplő kérdés hitelesítése tárgyában hozott határozat ellen benyújtott kifogás alapján meghozta a következő határozatot: Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság 294/2009. (VI. 23.) OVB számú határozatát helybenhagyja. Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi. Indokolás I. 1. A választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény (a továb biak ban: Ve.) 130. § (1) bekezdése alapján kifogás érkezett az Alkotmánybírósághoz az Országos Választási Bizottság (a továb biak ban: OVB) 294/2009. (VI. 23.) OVB határozata (a továb biak ban: OVBh.) ellen. A kifogástevők 2009. május 22-én országos népszavazás kezdeményezésére irányulóan aláírásgyűjtő ív mintapéldányát nyújtották be az OVB-hez hitelesítés céljából, amely aláírásgyűjtő íven az alábbi kérdés szerepelt: „Egyetért-e azzal, hogy az Országgyűlés alkosson törvényt arról, hogy az Országos Választási Bizottság Országgyűlés által választott tagjai között kapjon helyt magyar nyelv- és irodalom tanári képesítéssel rendelkező választópolgár?” Az OVB vitatott határozatával az aláírásgyűjtő ív mintapédányának hitelesítését megtagadta. Az OVBh. indokolásában kifejtette, hogy az Alkotmányból a taxatív módon felsorolt tiltott tárgykörökön kívül a népszavazásnak más korlátai is levezethetőek. Ilyen korlát, hogy csak olyan népszavazási kérdés tekinthető alkotmányosan megengedhetőnek, amely nem áll ellentétben a népszavazásnak az alkotmányos berendezkedésben betöltött szerepével. Az OVB megállapította, hogy a népszavazásra feltenni kívánt kérdés az Alkotmány és az országos népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló 1998. évi III. törvény (a továb biak ban: Nsztv.) preambuluma alapján összeegyeztethetetlen a népszavazás alkotmányos szerepével és szabályaival. Az Nsztv. preambuluma szerint „[a] demokratikus hatalomgyakorlás része, hogy az ország sorsát érintő legfontosabb ügyek eldöntésében, ille tő leg a képviseleti döntések befolyásolásában vagy megváltoztatásában a nép közvetlenül, szavazás útján részt vehessen”. Az ország sorsát érintő legfontosabb ügyek eldöntésére szolgáló intézményt nem lehet felhasználni abszurd vagy komolytalan kérdések felvetésére. A Ve. 3. § d) pontja a népszavazási eljárásban is kizárja a népszavazás intézményének rendeltetésével ellentétes joggyakorlást. Mindezek alapján az OVB az aláírásgyűjtő ív mintapéldányának hitelesítését megtagadta. 2. A kifogástevők véleménye szerint a határozat jogszabálysértő, és a kezdeményezést – jogszabálysértés hiányában – az OVB-nek hitelesítenie kellett volna. Nézetük szerint a választópolgár alkotmányos joga eldönteni, hogy az általa feltenni kívánt kérdést milyen tartalommal állítja össze. A kérdéssel, valamint az eredményes népszavazás esetén a törvényalkotással kapcsolatban az OVB-t véleményezési jog nem illeti meg. Az indítványozók hivatkoznak az Alkotmány 77. § (2) bekezdésére, melynek értelmében az Alkotmány és az alkotmányos jogszabályok mindenkire nézve kötelezőek, és ebből a rendelkezésből nem lehet arra a következtetésre jutni, hogy a választópolgárok nem ismerik a rájuk vonatkozó jogszabályok tartalmát. Véleményük szerint az OVB az Nsztv. preambulumát hivatkozási alapként fel sem hozhatta volna, mivel a rendelkezésben foglalt „szavazás”-ra csak a népszavazás kitűzésével kerülhet sor, a jelen eljárás tárgya pedig a népszavazásra feltenni kívánt kérdésnek az Nsztv. elő írásaival való megfeleltethetősége. A kifogástevők hivatkoznak továbbá az Nsztv. 10. §-ára, amely szerintük taxatíve meghatározza, hogy az aláírásgyűjtő ív hitelesítését mely esetekben lehet megtagadni. A Ve. alapján csak akkor lehet megtagadni az aláírásgyűjtő ív hitelesítését, ha az nem felel meg a Ve. rendelkezéseinek. Nézetük szerint tehát a kérdés szövegezésével és tartalmával kapcsolatban a Ve. 3. § d) pontjában foglalt szabály alkalmazása fel sem merülhet. A kifogástevők álláspontja szerint mivel az OVB a hitelesítés megtagadását alaptalan és irreleváns jogszabályokra alapította kizárólag annak érdekében, hogy a kérdés hitelesítését megtagadja, eljárása nem felel meg a Ve. 3. § d) pontjában foglalt alapelvi rendelkezésnek, ezért eljárása jogszabálysértő. A határozat tényleges elutasítási indokot nem tartalmaz, ezért véleményük szerint az elutasítás motívuma személyes jellegű és szubjektív indíttatású. Mindezek alapján kérik az OVBh. megsemmisítését és az OVB új eljárásra utasítását. II. Az Alkotmánybíróság határozatának meghozatala során a következő jogszabályokat vette alapul: Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezése: „2. § (2) A Magyar Köztársaságban minden hatalom a népé, amely a népszuverenitást választott képviselői útján, valamint közvetlenül gyakorolja.” Az Nsztv. preambulama: „Alkotmányos alapelv, hogy a hatalom birtokosa a nép. Hatalmát az Alkotmány keretei között, elsősorban választott képviselői útján gyakorolja. A demokratikus hatalomgyakorlás része, hogy az ország sorsát érintő legfontosabb ügyek eldöntésében, ille tő leg a képviseleti döntések befolyásolásában vagy megváltoztatásában a nép közvetlenül, szavazás útján is részt vehessen.” A Ve. alkalmazott szabályai: „3. § A választási eljárás szabályainak alkalmazása során a választásban érintett résztvevőknek érvényre kell juttatniuk az alábbi alapelveket: (...) d) jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás, (...)” „130. § (1) Az Országos Választási Bizottságnak az aláírásgyűjtő ív, ille tő leg a konkrét kérdés hitelesítésével kapcsolatos döntése elleni kifogást a határozat közzétételét követő tizenöt napon belül lehet – az Alkotmánybírósághoz címezve – az Országos Választási Bizottsághoz benyújtani. (2) Az Országgyűlés népszavazást elrendelő, valamint kötelezően elrendelendő népszavazás elrendelését elutasító határozata elleni kifogást a határozat közzétételét követő nyolc napon belül lehet – az Alkotmánybírósághoz címezve – az Országos Választási Bizottsághoz benyújtani. [...] (3) Az Alkotmánybíróság a kifogást soron kívül bírálja el. Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság, ille tő leg az Országgyűlés határozatát helybenhagyja, vagy azt megsemmisíti, és az Országos Választási Bizottságot, ille tő leg az Országgyűlést új eljárásra utasítja.” III. A kifogás nem megalapozott. 1. Az Alkotmánybíróságnak a jelen ügyben irányadó hatáskörét az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 1. § h) pontjában foglaltaknak meg fele lően a Ve. 130. §-a határozza meg. Az Alkotmánybíróságnak a kifogás alapján lefolytatott eljárása jogorvoslati eljárás. Ennek során az Alkotmánybíróság – alkotmányos jogállásával és rendeltetésével összhangban – az OVB határozata és az azzal szemben benyújtott kifogás keretei között azt vizsgálja, hogy az aláírásgyűjtő ív és a népszavazásra szánt kérdés megfelel-e a jogszabályi feltételeknek, és hogy az OVB az aláírásgyűjtő ív hitelesítési eljárásában az Alkotmánynak és az irányadó törvényeknek meg fele lően járt-e el. 2. Az OVB határozatának indokolásában megállapította, hogy a benyújtott, országos népszavazásra feltenni kívánt kérdés az Alkotmány és az Nsztv. preambuluma alapján összeegyeztethetetlen a népszavazás alkotmányos szerepével és szabályaival, következésképp az aláírásgyűjtő ív mintapéldányának hitelesítését megtagadta. Határozatának meghozatala során az OVB követte az Alkotmánybíróság korábbiakban kialakított gyakorlatát. A 2/1993. (I. 22.) AB határozat a következőket állapította meg: „A Magyar Köztársaság alkotmányos rendjében a népszuverenitás gyakorlásának elsődleges formája a képviselet. Népszavazás csak az Alkotmány és az alkotmányosan hozott törvények keretei között dönthet az Országgyűlés hatáskörébe tartozó ügyekben. Az Alkotmány 2. § (2) bekezdése szerint, »a Magyar Köztársaságban minden hatalom a népé, amely a népszuverenitást választott képviselői útján, valamint közvetlenül gyakorolja«. Az Alkotmányból levezethető általános elv az Országgyűlés által történő hatalomgyakorlás. Ehhez képest a népszavazással való döntés kivételes. Az Alkotmány 19. §-a az Országgyűlést a Magyar Köztársaság legfelsőbb államhatalmi szervévé nyilvánítja. Mindezek alapján megállapítható, hogy a Magyar Köztársaságban a népszavazás – hasonlóan más parlamentáris államok alkotmányos rendszeréhez – az Alkotmány keretei között a parlamenti hatalomgyakorlás kiegészítésére, annak befolyásolására szolgáló intézmény. A népszavazás a parlamentáris rendszerben a hatalom képviseleti gyakorlásának kiegészítésére, befolyásolására irányul, tehát komplementer jellegű. (ABH 1993, 33.) Az 52/1997. (X. 14.) AB határozat elvi tételként állapította meg, hogy a közvetlen hatalomgyakorlás a népszuverenitás gyakorlásának kivételes formája, de meg valósulásának esetében a képviseleti hatalomgyakorlás fölött áll. (ABH 1997, 331.) A népszavazási kezdeményezés tekintetében a rendeltetésellenes joggyakorlás mércéjét az Alkotmánybíróság 18/2008. (III. 12.) AB számú határozatában fogalmazta meg. Ezen határozatában az Alkotmánybíróság rámutatott, hogy az aláírásgyűjtés kezdeményezése a népszavazáshoz való jog gyakorlásának részjogosítványa, a választópolgárok által kezdeményezett népszavazási eljárásnak döntő eleme, melynek célja – rendeltetése – a népszavazási eljárás elindítása. E jog gyakorlása akkor rendeltetésszerű, ha összhangban áll az Alkotmány 2. § (2) bekezdésében foglaltakkal, a népszuverenitás közvetlen, de kiegészítő gyakorlásával: „A rendeltetésszerű joggyakorlás követelménye a hitelesítési eljárás kezdeményezése során azt jelenti, hogy az aláírásgyűjtés kezdeményezőjének az országos népszavazás alkotmányos rendeltetésére, a közvetlen hatalomgyakorlás kivételességére, az állam életében betöltött szerepére és súlyára tekintettel kell eljárnia. Felelősségteljesen, annak tudatában kell benyújtania kezdeményezését, hogy az általa útjára indított népszavazási eljárás állásfoglalásra készteti az ország valamennyi választópolgárát, és annak eredményeként az Országgyűlést kötelező döntés születik, amely országgyűlési döntéssé, törvénnyé válva hosszabb távon meghatározza a polgárok jogait, kötelezettségeit, befolyásolja a társadalom életét.” (ABH 2008, 212.) Mindezek alapján az OVB határozatában foglalt indokolással egyetértve az Alkotmánybíróság a kifogást nem találta megalapozottnak, és a 294/2009. (VI. 23.) OVB határozatot az abban foglalt indokok helyességére tekintettel helybenhagyta. Az Alkotmánybíróság a határozat közzétételét az OVB határozatának a Magyar Közlönyben való megjelenésére tekintettel rendelte el. Budapest, 2010. január 26. Dr. Paczolay Péter s. k., az Alkotmánybíróság elnöke