48/2009. (IV. 24.) AB határozata. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság folyamatban lévő ügyben alkalmazandó jogszabály alkotmányellenessé

48/2009. (IV. 24.) AB határozata. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság folyamatban lévő ügyben alkalmazandó jogszabály alkotmányellenességének megállapítására irányuló bírói kezdeményezés tárgyában meghozta a következő határozatot: 1. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy Gadács Község Önkormányzata Képviselő-testületének a szociális igazgatásról és a szociális ellátások helyi rendszeréről szóló 8/2008. (VI. 16.) rendelete 16. § (1) bekezdésének „önhibáján kívül” szövegrésze és a 16. § (3) bekezdése alkotmányellenes, ezért azokat megsemmisíti. A 16. § (1) bekezdése a következő szöveggel marad hatályban: „Átmeneti segélyben lehet részesíteni azt a személyt, aki létfenntartását veszélyeztető rendkívüli élethelyzetbe került, valamint időszakosan vagy tartósan létfenntartási gonddal küzd, feltéve, hogy a kérelmező családjában az egy főre jutó havi jövedelem nem haladja meg a nyugdíjminimumot, egyedülélő esetén annak 150%-át és a kérelmező családja nem rendelkezik vagyonnal.” 2. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy Gadács Község Önkormányzata Képviselő-testületének a szociális igazgatásról és a szociális ellátások helyi rendszeréről szóló 3/2006. (III. 31.) rendelete 2008. június 15-éig hatályban volt 17. § (1) bekezdésének „önhibáján kívül” szövegrésze, valamint a 17. § (3) bekezdése alkotmányellenes volt, ezért ezen rendelkezések a Somogy Megyei Bíróság előtt 5.K.20.318/2008. szám alatt folyamatban lévő ügyben nem alkalmazhatóak. Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi. INDOKOLÁS I. 1. Az indítványozó bíró az előtte folyamatban lévő eljárás felfüggesztése mellett kezdeményezte Gadács Község Önkormányzata Képviselő-testületének a szociális igazgatásról és a szociális ellátások helyi rendszeréről szóló 3/2006. (III. 31.) rendelete (a továbbiakban: Ör1.) 17. § (1) bekezdésének „önhibáján kívül” szövegrésze, valamint a 17. § (3) bekezdése alkotmányellenessége megállapítását és megsemmisítését. A kifogásolt rendelkezések értelmében csak az Ör1.-ben meghatározott önhibán kívüli rászorultság esetén adható átmeneti segély. Az indítványozó bíró szerint ez a szabályozás ellentétes az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésével, mivel az önkormányzat az önhiba, mint kizáró ok bevezetésével és annak tartalma meghatározásával túl terjeszkedett a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 45. § (1) bekezdésében kapott felhatalmazás keretein. Az indítványozó az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt, a jogállamiság körébe tartozó jogbiztonság sérelmét látta az „önhiba fogalmának önkényes, és a jogalkalmazó számára tág, ellenőrizhetetlen alkalmazását lehetővé tevő” meghatározásában. Ez a szabályozás álláspontja szerint – ugyanezen ok miatt – az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében deklarált hátrányos megkülönböztetés elvét is sérti. 2. Az Alkotmánybíróság az eljárása során megállapította, hogy az indítványozó által sérelmezett Ör1.-et Gadács Község Önkormányzata Képviselő-testületének a szociális igazgatásról és a szociális ellátások helyi rendszeréről szóló 8/2008. (VI. 16.) rendelete (a továbbiakban: Ör2.) 26. § (2) bekezdése 2008. június 16-ával hatályon kívül helyezte. Az Alkotmánybíróság ugyanakkor azt is megállapította, hogy az Ör2. a 16. §-ában az indítványban kifogásolt szabályozással egyező rendelkezéseket tartalmaz. Az Alkotmánybíróság következetesen érvényesített gyakorlata, hogy amennyiben a korábbi szabályozás helyébe lépő jogszabály azonos rendelkezési környezetben változatlanul tartalmazza a támadott rendelkezést, az Alkotmánybíróság a vizsgálatot az új szabályozás tekintetében folytatja le (137/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 456, 457.). Az Alkotmánybíróság hatályon kívül helyezett jogszabályi rendelkezés alkotmányosságának vizsgálatát kizárólag akkor végzi el, ha annak alkalmazhatósága is eldöntendő kérdés (335/B/1990. AB határozat, ABH 1990, 261, 262.). A konkrét normakontroll két esetében, az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 38. § (1) bekezdésében foglalt bírói kezdeményezés és 48. § szerinti alkotmányjogi panasz alapján – mivel ilyenkor alkalmazási tilalom kimondására van lehetőség – az Alkotmánybíróság a már nem hatályos rendelkezés alkotmányellenességét is vizsgálja [10/1992. (II. 25.) AB határozat, ABH 1992, 72, 76.]. A jelen ügyben az indítvány az Abtv. 38. § (1) bekezdése alapján benyújtott bírói kezdeményezés, ezért az Alkotmánybíróság a támadott Ör1. rendelkezései alkotmányosságát is érdemben megvizsgálta. II. 1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései: „2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokrati kus jogállam. (...) 44/A. § (2) A helyi képviselőtestület a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal. (...) 70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.” 2. Az Ör1. érintett rendelkezései: „17. § (1) Átmeneti segélyben lehet részesíteni azt a sze mélyt, aki önhibáján kívül létfenntartását veszélyeztető rendkívüli élethelyzetbe került, valamint időszakosan vagy tartósan létfenntartási gonddal küzd, feltéve, hogy a kérelmező családjában az egy főre jutó havi jövedelem nem haladja meg a nyugdíjminimumot, egyedülélő esetén annak 150%-át és a kérelmező családja nem rendelkezik vagyonnal. (...) (3) E rendelet alkalmazásában önhibának minősül, ha kérelmező vagy családja a házukhoz tartozó kertet nem művelik, a kérelmező vagy családtagjai rendszeresen élvezeti terméket fogyasztanak (feketekávé, cigaretta, alkohol), a kérelmező vagy családtagjai felelőtlen költekező életmódjuk miatt a család gazdasági létalapját elvonják.” 3. Az Ör2. érintett rendelkezései: „16. § (1) Átmeneti segélyben lehet részesíteni azt a sze mélyt, aki önhibáján kívül létfenntartását veszélyeztető rendkívüli élethelyzetbe került, valamint időszakosan vagy tartósan létfenntartási gonddal küzd, feltéve, hogy a kérelmező családjában az egy főre jutó havi jövedelem nem haladja meg a nyugdíjminimumot, egyedülélő esetén annak 150%-át és a kérelmező családja nem rendelkezik vagyonnal. (...) (3) E paragrafus alkalmazásában önhibának minősül, ha kérelmező vagy családja a házukhoz tartozó kertet nem művelik, a kérelmező vagy családtagjai rendszeresen élvezeti terméket úgymint feketekávét, cigarettát, alkoholt fogyasztanak, a kérelmező vagy családtagjai felelőtlen költekező életmódjuk miatt a család gazdasági létalapját elvonják.” III. A bírói kezdeményezés megalapozott. 1. Az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdése szerint a helyi önkormányzat feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal. A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 16. §-ának (1) bekezdése előírja, hogy a képviselő-testület a törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, továbbá a törvény felhatalmazása alapján, annak végrehajtására önkormányzati rendeletet alkot. Az Sztv. több tárgykörben is rendeletalkotásra hatalmazza fel az önkormányzatok képviselő-testületeit. Így a 45. § (1) bekezdése értelmében a települési önkormányzat képviselő-testülete a létfenntartást veszélyeztető rendkívüli élethelyzetbe került, valamint időszakosan vagy tartósan létfenntartási gonddal küzdő személyek részére a rendeletében meghatározott átmeneti segélyt nyújt. Az Sztv. 32. § (3) bekezdése kimondja, hogy ha maga az Sztv. másként nem rendelkezik, a települési önkormányzat képviselő-testülete rendeletben szabályozza a hatáskörébe tartozó pénzbeli ellátások megállapításának, kifizetésének, folyósításának, valamint ellenőrzésének szabályait. 2. A vitatott rendelkezésekben a képviselő-testület az átmeneti segély megállapítását egy további feltételhez, nevezetesen az általa önhibaként meghatározottak hiányához kötötte. Az Alkotmánybíróság megállapította: az Sztv. nem adott felhatalmazást arra, hogy az önkormányzatok az átmeneti segély igénylésének törvényi feltételeit bővítsék, s így az önhibán kívüliséget, mint feltételt előírhassák. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az ilyen tartalmú önkormányzati rendeleti szabályozás ellentétes az Sztv. előírásaival, ekként az Ör1. 17. § (1) bekezdésének „önhibáján kívül” szövegrésze és a 17. § (3) bekezdése, valamint az Ör2. 16. § (1) bekezdésének „önhibáján kívül” szövegrésze és a 16. § (3) bekezdése az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdését sérti. Az Alkotmánybíróság az alkotmányellenesnek nyilvánított Ör2. 16. § (1) bekezdésének „önhibáján kívül” szövegrészét és a 16. § (3) bekezdését megsemmisítette [lásd 29/2002. (VII. 2.) AB határozat, ABH 2002, 543.; 30/2002. (VII. 2. ) AB határozat, ABH 2002, 555.; 31/2002. (VII. 2.) AB határozat, ABH 2002, 564. ]. Mivel az Alkotmánybíróság az Ör1. és az Ör2. érintett rendelkezéseinek alkotmányellenességét az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésébe ütközése miatt megállapította, ezért az Alkotmány 2. § (1) bekezdése, valamint a 70/A. § (1) bekezdése állított sérelmének vizsgálatát az eddigi gyakorlatát követve [31/1991. (VI. 5.) AB határozat, ABH 1991, 133, 136.] mellőzte. 3. Az Abtv. 43. § (1) bekezdése értelmében az alkotmányellenes jogszabályt az Alkotmánybíróság határozatának a hivatalos lapban való közzététele napjától nem lehet alkalmazni. Az Abtv. 43. § (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az alkotmányellenessé nyilvánítás és megsemmisítés nem érinti a határozat közzététele előtt létrejött jogviszonyokat. Az Abtv. 43. § (4) bekezdése viszont lehetővé teszi, hogy az Alkotmánybíróság e két hivatkozott rendelkezéstől eltérően dönthessen az alkotmányellenes jogszabály hatályon kívül helyezése vagy konkrét esetben történő alkalmazhatósága kérdésében, ha ezt a jogbiztonság, vagy az eljárást kezdeményező különösen fontos érdeke indokolja. Ebben az ügyben folyamatban lévő eljárás felfüggesztése mellett az eljáró bíró kezdeményezte az alkotmányellenesség megállapítását. Az Alkotmánybíróság az alkotmányellenesnek ítélt Ör1. rendelkezéseit, mivel azokat időközben hatályon kívül helyezték, nem semmisíthette meg, az Abtv. 43. § (4) bekezdése alapján azonban úgy rendelkezett, hogy a konkrét ügyben kizárja azok alkalmazhatóságát. Az Alkotmánybíróság e határozatának közzététele az Abtv. 41. §-án alapul. Dr. Holló András s. k., Dr. Kiss László s. k., alkotmánybíró alkotmánybíró