796/B/2005. AB végzés. Az Alkotmánybíróság állami irányítás egyéb jogi eszköze alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyá

796/B/2005. AB végzés. Az Alkotmánybíróság állami irányítás egyéb jogi eszköze alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő v é g z é s t: 1. Az Alkotmánybíróság a Budapest főváros közigazgatási területén a járművel várakozás rendjének egységes kialakításáról, a várakozás díjáról és az üzemképtelen járművek tárolásának szabályozásáról szóló 24/2009. (V. 11.) Főv. Kgy. rendelet 2. § h) pontja, 10. § (5) bekezdése, 47. § (1)–(9) bekezdései, 48. § (1)–(3) bekezdései, alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában az eljárást megszünteti. 2. Az Alkotmánybíróság az indítványozó által közelebbről meg nem jelölt parkolással kapcsolatos ügyekben született ítéletek, illetve fővárosi, valamint legfelsőbb bírósági állásfoglalások alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt visszautasítja. 1. Az Alkotmánybírósághoz több indítvány érkezett a Budapest főváros közterületein és erdőterületein a járművel várakozás rendjének egységes kialakításáról, a várakozás díjáról és az üzemképtelen járművek tárolásának szabályozásáról szóló 19/2005. (IV. 22.) Főv. Kgy. rendelet (a továbbiakban: Ör.1.) 41. § (1)–(6) bekezdései, 48. § (2)–(3) bekezdései, 49. § (1) bekezdése, 50. §-a, 53. § (1)–(2) bekezdései, 61. §-ának g) pontja, valamint „az alkotmánysértő módon született ítéletek, illetve az ügyben született fővárosi, valamint legfelsőbb bírósági állásfoglalások” alkotmányellenességének megállapítását, és az egyik indítványozó szerint fennálló mulasztásos alkotmányellenesség megszüntetését kérve. Az indítványozók álláspontja megegyezik abban, hogy a parkolás a közterület közlekedési célú használatának minősül, és mint ilyen közjogi és nem magánjogi jogviszonyt keletkeztet a gépjármű használója, valamint a jogalkotási felhatalmazással élő önkormányzat között. Az Ör.1. hivatkozott rendelkezései az egyik indítványozó szerint „jogkör-átadásról” rendelkeznek, amelynek címzettje egy közelebbről meg nem határozott gazdálkodó szerv. A fővárosi önkormányzat az Ör.1.-et nem tulajdonosként, hanem a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény (a továbbiakban: Kkt.) 2. §-a, 15. § (3) bekezdése, valamint a közúti közlekedés szabályairól szóló 1/1975. (II. 5.) KPM-BM együttes rendelet (a továbbiakban: KRESZ) 41. §-a alapján, helyi közhatalmi minőségében alkotta meg. Ezért a várakozó gépkocsi használója nem az önkormányzat által nyújtott szolgáltatást veszi igénybe, hanem közlekedési szabadságát gyakorolja meghatározott normatív feltételek között. A díj- és pótdíjfize- tési kötelezettség elmulasztása esetén ezért az indítványozó szerint „kizárólag és csakis közvetlen önkormányzati hatáskör”-ről lehet szó, az ebből befolyt pénz pedig közpénz. Mindezek alapján úgy véli az Ör.1. magasabb szintű jogszabályi előírásokkal ellentétes, s így sérti az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdését, illetve a jogállamiság alkotmányos elvével szoros összefüggésben álló jogbiztonság követelményét [Alkotmány 2. § (1) bekezdés]. A másik indítványozó ugyanezen Ör.1.-beli rendelkezés alkotmányellenességét azzal az érvvel támasztja alá, hogy az önkormányzat mint jogalkotó a közjogi jellegű parkolási jogviszony magánjogi jogviszonyként kezelésével jogalkotói hatáskörét lépte túl, ami az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésének sérelmét eredményezi. Ugyanezen indítványozó úgy véli, hogy az Ör.1. parkolási díjakra és pótdíjakra vonatkozó szabályai is alkotmányellenesek, mivel „a díjmegállapítás ténye, a díj – mint olyan – közigazgatási jogviszonyt feltételez, és hatóság-ügyfél kapcsolatot”. Az indítványozó álláspontja szerint, tiltott perbizományról van szó, amennyiben ezen díjakat a parkolótársaságok saját nevükben érvényesítik. Az Alkotmánybíróság az indítványokat azok tartalmi egyezőségére tekintettel egyesítette és egy eljárásban bíráltra el. 2. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Ör.1.-et 2009. június 1. napjával hatályon kívül helyezte a hatályba lépése óta többször módosított, Budapest főváros közigazgatási területén a járművel várakozás rendjének egységes kialakításáról, a várakozás díjáról és az üzemképtelen járművek tárolásának szabályozásáról szóló 24/2009. (V. 11.) Főv. Kgy. rendelet (a továbbiakban: Ör.2.). Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint hatályon kívül helyezett jogszabály alkotmányellenességét utólagos normakontroll eljárásban csak akkor vizsgálja, ha a hatályát vesztett jogszabály helyébe lépő szabályozás tartalmilag a korábbival azonos vagy lényegét tekintve hasonló [335/B/1990. AB végzés, ABH 1990, 261.; 47/2009. (IV. 21.) AB határozat, ABK 2009. április, 410, 420.]. Összevetve az önkormányzati rendeletek jelen eljárás szempontjából releváns rendelkezéseit megállapítható, hogy azok lényegüket tekintve tartalmilag nagyban hasonlók, illetve azonosak. Az Ör.2. az indítványokban támadott szabályozási módot továbbra is fenntartotta, hiszen az indítványozó által sérelmezett várakozási díjak, várakozási díjkülönbözet és a pótdíj megállapításának logikáján, a parkolásüzemeltető definícióján nem változtatott. Így az Alkotmánybíróságnak az eljárását az utólagos normakontrollra irányuló indítványok kapcsán az Ör.2. megfelelő rendelkezései, valamint a közelebbről meg nem határozott bírósági döntések tekintetében kellett elvégeznie. 3. Az Alkotmánybíróság 109/2009. (XI. 18.) AB határozatában (a továbbiakban: Abh.; ABK 2009, november 1971, 1984.) már vizsgálta többek között az Ör.2. jelen in dítvánnyal érintett rendelkezéseit. E határozatában az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Ör.2. megalkotására felhatalmazást adó jogszabályok: a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. tövény (a továbbiakban: Kkt.) 15. § (3) bekezdése és a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 63/A. § h) pontja az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe ütköznek, mivel e törvényi rendelkezések egyrészt nem határozzák meg a díjmegállapítás kereteit, szempontjait, és korlátait, ami a fővárosi közgyűlés (és az önkormányzati képviselő-testületek) jogalkotási jogkörét önkényessé teszi, másrészt pedig azért, mert a felhatalmazó rendelkezések nincsenek tekintettel sem az önkormányzatok díjmegállapításban fennálló és a szolgáltató kilététől független, gazdasági érdekeltségére, sem pedig az önkormányzatok árhatósági funkciójára, amely a közszolgáltatást igénybe vevők, a fogyasztók érdekeinek védelmét szolgálná. Mindezen indokok alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a jogalkotási hatáskör kereteit illetően nem érvényesülnek az Alkotmány 2. § (1) bekezdéséből fakadó követelmények, azaz a jogalkotó közhatalom, a (fővárosi közgyűlés) tevékenységét – a törvényi felhatalmazások tartalma miatt – nem tudja alkotmányosan gyakorolni. Az ilyen, korlátok nélküli és a közszolgáltatások biztosításának speciális körülményeit figyelmen kívül hagyó felhatalmazás ellentétes az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével. Megállapította továbbá az Abh., hogy a jogalkotó nemcsak a díjszabásra vonatkozó felhatalmazás tekintetében, hanem a közúton járművel történő várakozással keletkező jogviszony egészének törvényi szabályozásával maradt adós, hiszen nem foglalt állást abban a kérdésben, hogy közigazgatási, közlekedés-igazgatási kérdésként kívánja kezelni a járművel történő közterületi várakozást, vagy magánjogi kérdésként. Amennyiben közjogi természetűnek tekinti, akkor a jogalkotónak meg kell teremtenie a jelenleg hiányzó intézményi és eljárási rendet, amely lehetőséget ad arra, hogy a közutakon járművel közlekedőket gazdaságos és felelős, a biztonságot és mindenki jogait szem előtt tartó magatartásra lehessen szorítani. Ugyanakkor a szabályszegésért fennálló felelősséget, avagy a jogszerűtlen hatósági fellépést megfelelő garanciákkal biztosított eljárásban lehessen tisztázni. Ezen szabályozásbeli hiányosságok okán az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet állapított meg, és az Ör.2. egészét 2010. június 30. napjával megsemmisítette. 4. Az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat (ABK 2009. január 3.; a továbbiakban: Ügyrend) 31. § c) pontja értelmében „ítélt dolog” címén az eljárás megszüntetésének van helye, ha az indítvány az Alkotmánybíróság által érdemben már elbírált jogszabállyal azonos jogszabály (jogszabályi rendelkezés) felülvizsgálatára irányul és az indítványozó az Alkotmánynak ugyanarra a §-ára, illetőleg alkotmányos elvére (értékére) – ezen belül – azonos alkotmányos összefüggésre hivatkozva kéri az alkotmánysértés megállapítását. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az indítványban felvetett kérdés akkor „res iudicata”, ha az újabb indítványt ugyanazon jogszabályi rendelkezésre vonatkozóan azonos okból vagy összefüggésben terjesztik elő (1620/B/1991. AB határozat, ABH 1991, 972, 973.). Ha az újabb indítványt más okra, más alkotmányossági összefüggésre alapítják, az Alkotmánybíróság az újabb indítvány érdemi vizsgálatába bocsátkozik [35/1997. (VI. 11.) AB határozat, ABH 1997, 200, 212.; 17/1999. (VI. 11.) AB határozat, ABH 1999, 131, 133.; 5/2002. (II. 22.) AB határozat, ABH 2002, 78, 81.; 37/2004. (X. 15.) AB határozat, ABH 2004, 908, 911.]. Az Ör.2. hivatkozott rendelkezései alkotmányossági vizsgálatára irányuló indítványok az Alkotmánybíróság által érdemben már elbírált kérdéseket vetnek fel. Ezért az Alkotmánybíróság e kérdésben az eljárást az Ügyrend 31. § c) pontja alapján megszüntette. 5. Az Alkotmánybíróság a következőkben az egyik indítványozónak a parkolással kapcsolatos ügyekben született közelebbről meg nem határozott bírósági ítéletek, illetve fővárosi, valamint legfelsőbb bírósági állásfoglalások alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésükre irányuló kérelmét vizsgálta. Az Alkotmánybíróság hatáskörét az Alkotmány, továbbá az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) határozza meg. Az Abtv. 1. § b) pontja alapján az Alkotmánybíróság hatásköre kiterjed a jogszabályok, valamint az állami irányítás egyéb jogi eszközei alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára. Az indítványozó által vizsgálni kért döntések – amelyeket egyébként egzakt módon meg sem jelölt – nem tartoznak ezek közé, ezért az Alkotmánybíróság ezen indítványi kérelmet az Ügyrend 29. § b) pontja alapján visszautasította. Budapest, 2010. július 12. Dr. Balogh Elemér s. k., Dr. Bragyova András s. k., alkotmánybíró előadó alkotmánybíró