1157/B/2008. AB határozat. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvá

1157/B/2008. AB határozat. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő h a t á r o z a t o t: Az Alkotmánybíróság a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. LXXX. törvény 25. §-a és a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. LXXXI. törvény 22/A. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja. I. 1. Az indítványozó a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvénynek (a továb- biakban: Tbj.) a Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetését megalapozó egyes törvények módosításáról szóló 2006. évi CXXI. törvény 14. § (9) bekezdésével megállapított 25. §-a, valamint a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvénynek (továbbiakban: Tny.) a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény, valamint egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2006. évi CVI. törvény 5. §-ával megállapított 22/A. §-a alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. Álláspontja szerint a Tbj. támadott rendelkezése egyfelől az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében rögzített jogállamiság követelményét sérti azáltal, hogy a Tbj.-ben rögzített biztosítási elvvel ellentétben nyugdíjjárulék fizetésére kötelezi a már nyugállományban lévő foglalkoztatottat, másfelől az egészségbiztosítási járulék-fizetési kötelezettség előírása az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésébe ütközően hátrányosan különbözteti meg a munkát vállaló nyugdíjasokat a nem dolgozó nyugdíjasoktól. A Tny. kifogásolt szabályát az indítványozó azért tartotta a diszkrimináció tilalmába ütközőnek, mert a nyugdíjasként foglalkoztatottak nyugdíja kisebb mértékben emelkedik, mint ahogyan – a szolgálati idő és átlagkereset függvényében – az aktív munkavállalók várható nyugdíja növekszik. 2. A Tny. 22/A. §-a az indítvány benyújtását követően többször módosult, de ez az indítványban felvetett problémát nem érintette. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata, hogy utólagos normakontroll keretében a hatályos rendelkezéseket vizsgálja [137/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 456, 457.; 138/B/1992. AB határozat, ABH 1992, 579, 581.], ezért a Tny. indítvánnyal érintett, hatályos rendelkezésének alkotmányosságát bírálta el. II. Az Alkotmánybíróság az indítvány elbírálásánál a következő jogszabályi rendelkezéseket vette figyelembe: 1. Az Alkotmány indítványozó által hivatkozott rendelkezései: „2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.” „70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.” 2. A Tbj. támadott rendelkezése: „25. § A saját jogú nyugdíjas foglalkoztatott a járulék alapot képező jövedelme után természetbeni egészségbiztosítási járulékot és nyugdíjjárulékot fizet. Ha a nyugdíj folyósítása szünetel, a saját jogú nyugdíjas foglalkoztatott pénzbeli egészségbiztosítási járulékot is köteles fizetni.” 3. A Tny. érintett szabálya: „22/A. § (1) A saját jogú nyugellátásban részesülő sze mély – ideértve azt a személyt is, akinek nyugellátása a 83/A-83/B. § szerint szünetel – nyugellátását kérelemre minden, 2006. december 31-ét követően saját jogú nyugdíjasként történt foglalkoztatása, illetve egyéni vagy társas vállalkozóként kiegészítő tevékenysége 365 napja után, az általa ezen időszakban fizetendő nyugdíjjárulék alapja havi átlagos – a 13. § (3) bekezdése szerint növelt – összegének 0,5 százalékával meg kell emelni. (2) Az (1) bekezdés szerinti átlagos havi összeget úgy kell meghatározni, hogy a nyugellátás folyósítása, illetve szüneteltetése alatt elért, nyugdíjjárulék-alapot képező kereset, jövedelem együttes összegét el kell osztani tizenkettővel.” III. Az indítvány nem megalapozott. 1. Az indítványozó szerint a Tbj.-ben rögzített biztosítási elvvel ellentétes, hogy a foglalkoztatott nyugdíjasok nyugdíjjárulék fizetésére kötelesek. A Tbj. 2. § (2) bekezdésében rögzíti: „A kötelező társadalombiztosítási rendszerben a biztosítási elv, a társadalmi szolidaritás és a tulajdonhoz fűződő jogok alkotmányos keretek közötti korlátozása együttesen érvényesül.” Ezért az Alkotmánybíróság azt vizsgálta, fellelhető-e a Tbj. előbbi, illetőleg a támadott rendelkezése olyan ellentmondás, amely alkotmányellenességet eredményez. Rámutat azonban, hogy az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint önmagában az a tény, hogy egyes tényállások ellentétes törvényi rendezést nyernek, még nem jelent szükségképpen alkotmányellenességet. „Az ilyen rendezés alkotmányellenessé csak akkor válik, ha az egyben az Alkotmány valamely rendelkezésének a sérelmével is együtt jár, vagyis, ha az ellentétes tartalmú szabályozás anyagi alkotmányellenességhez vezet, tehát például ha a rendelkezések valamelyike meg nem engedett diszkriminációt, egyéb alkotmányellenes helyzet megteremtését, vagy alkotmányos alapjog korlátozását eredményezi.” [35/1991. (VI. 20.) AB határozat, ABH 1991, 175, 176.] A társadalombiztosítás rendszerében az egészségbiztosítás és nyugdíjbiztosítás alapvetően kötelező biztosítási forma, amelynek lényege, hogy törvényben meghatározott mértékű járulékfizetés ellenében a biztosítót helytállási kötelezettség terheli. E rendszer azonban nem tisztán biztosítási alapú, a biztosítási elem mellett jelen vannak a szociális elemek is. A Tbj. 5. § (1) bekezdés a) pontja alapján biztosított az a munkaviszonyban álló személy, aki a 18. § (1) bekezdés a) pontja értelmében természetbeni egészségbiztosítási járulékot, pénzbeli egészségbiztosítási járulékot és munkaerő-piaci járulékot, valamint nyugdíjjárulé kot köteles fizetni minden, a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) szerinti, az összevont adóalapba tartozó, az önálló és nem önálló tevékenységből származó bevételből az adóelőleg-alap számításnál figyelembe vett jövedelme után. E szabály alól kivételt teremt a támadott rendelkezés, amely a saját jogú nyugdíjasok esetében csak természetbeni egészségbiztosítási járulék és nyugdíjjárulék fizetését írja elő. A saját jogú nyugdíjasnak a nyugdíj melletti foglalkoztatásából származó jövedelme az Szja tv. 1. § (3) bekezdése értelmében adóköteles és ennek folytán járulékköteles, amelynek ellentételezéseként illeti meg a Tbj. 6. § (2) bekezdése értelmében az egészségügyi szolgáltatás, valamint a Tny. 22/A. § (1) bekezdése értelmében a nyugdíjemelés. Ezzel a biztosítási elv – a törvény egyéb elveivel együtt – érvényre jut, a kifogásolt rendelkezés nem ellentétes ezen alapelvekkel, így nem állapítható meg a jogszabályon belüli normakollízió. A fentiekre figyelemmel az Alkotmánybíróság a Tbj. 25. §-ának az Alkotmány 2. § (1) bekezdésére alapított alkotmányellenessége tekintetében az indítványt elutasította. 2. Az indítványozó szerint a Tbj. kifogásolt szabálya hátrányos megkülönböztetést tesz a munkát vállaló és a nem foglalkoztatott nyugdíjasok között azáltal, hogy az előbbieket egészségbiztosítási járulékfizetésre kötelezi. Ugyancsak diszkriminatívnak tartotta a Tny.-nek a foglalkoztatott nyugdíjasok nyugdíjemelése mértékére vonatozó rendelkezését. Az Alkotmánybíróság számos korábbi határozatában foglalkozott az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése szerinti hátrányos megkülönböztetés alkotmányossági kérdéseivel. A 9/1990. (IV. 25.) AB határozatában kifejtette, hogy „a diszkrimináció tilalma nem jelenti azt, hogy minden, még a végső soron nagyobb társadalmi egyenlőséget célzó megkülönböztetés is tilos. A megkülönböztetés tilalma arra vonatkozik, hogy a jognak mindenkit egyenlőként (egyenlő méltóságú személyként) kell kezelnie, azaz az emberi méltóság alapjogán nem eshet csorba, azonos tisztelettel és körültekintéssel, az egyéni szempontok azonos mértékű figyelembevételével kell a jogosultságok és a kedvezmények elosztásának szempontjait meghatározni.” (ABH 1990, 46, 48.) A diszkrimináció vizsgálatánál központi elem annak megállapítása, hogy a szabályozási koncepció szempontjából kiket kell egy csoportba tartozónak tekinteni. A diszkrimináció alkotmányos tilalma csak a szabályozás szempontjából egy csoportba tartozókra vonatkozik. A diszkrimináció vizsgálatának ennek megfelelően csak az egy csoportba tartozók közötti különbségtétel vizsgálata a tárgya. [752/B/1990. AB határozat, ABH 1991, 512, 513.; 1009/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 479–480.; 49/1991. (IX. 27.) AB határozat, ABH 1991, 246, 249.] A Tbj. kifogásolt rendelkezésével érintett nyugdíjasok a nyugellátás mellett adóköteles jövedelemmel is rendelkeznek. Nyugdíjuk – mint az Szja tv. 3. § 72. pontja szerint adóterhet nem viselő járandóság – nem képez járulékalapot, csak az ezen felül szerzett jövedelmük tekintetében nem mentesülnek az egészségbiztosítási járulék-fizetési kötelezettség alól. Erre tekintettel a Tbj. szabályozási koncepciója szempontjából nem tekinthetők a munkát nem vállaló és adóköteles jövedelemmel nem rendelkező nyugdíjasokkal azonos csoportba tartozónak. Ezért ebben a vonatkozásban az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította. A Tny. támadott rendelkezése a foglalkoztatott nyugdíjasoknak a nyugdíj mellett elért jövedelmük után járó – és a Tny. 101. § f) pontjában foglalt felhatalmazás alapján megalkotott jogszabályokban foglalt, minden nyugellátást érintő emeléstől független – nyugdíjemelését írja elő. E szabályt az indítványozó az aktív dolgozók várható nyugdíjának – a Tny. 12. § (1) bekezdése szerinti, a szolgálati időtől és a havi átlagkeresettől függő – számítási módjával vetette össze, és állította a nyugdíjasok hátrányos megkülönböztetését. E rendelkezés tárgya azonban eltérő – a várható nyugellátás tényezőit foglalja magában, és más személyi körre – aktív dolgozókra – vonatkozik, alanyai tehát nem alkotnak azonos csoportot, nem hasonlíthatók össze. Így a jogalkotói különbségtétel nem veti fel az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésének sérelmét, ezért az indítványt Alkotmánybíróság ebben a vonatkozásban is elutasította. Budapest, 2010. július 12. Dr. Paczolay Péter s. k., az Alkotmánybíróság elnöke