1065/B/2007. AB határozat. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvá

1065/B/2007. AB határozat. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő Az Alkotmánybíróság a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény 125. § (3) bekezdése „húsvéthétfő” valamint „pünkösdhétfő” szövegrészének az alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja. I. Az indítványozó a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Mt.) 125. § (3) bekezdése „húsvéthétfő” valamint „pünkösdhétfő” szövegrészének az alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére terjesztett elő indítványt az Alkotmánybíróságnál. Álláspontja szerint a támadott törvényi rendelkezés sérti az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdését, mivel hátrányos megkülönböztetést alkalmaz a Magyarországon bírósági nyilvántartásba vett egyházak között. Az indítványozó utalt arra, hogy a törvényalkotó a vitatott törvényi rendelkezéssel a keresztény egyház hétköznapra eső két ünnepnapját (a „húsvéthétfőt” és a „pünkösdhétfőt”) munkaszüneti nappá nyilvánította, melynek következtében a munkáltatót terheli – az említett munkaszüneti napokra eső – és a munkavállalót megillető távolléti díj megfizetésének a kötelezettsége. Az indítványozó szerint az egyházak közötti hátrányos megkülönböztetést jelent az, hogy a törvényalkotó a keresztény egyházon kívüli többi egyház számára – „igény szerint az időarányosság függvényében” – nem biztosított olyan hétköznapra eső ünnepnapokat, amelyek munkaszüneti nappá lettek nyilvánítva. Az indítványozó alap indítványában jelezte, hogy indítványát visszavonja abban az esetben, ha az Országgyűlés – az Alkotmánybíróság döntését megelőzően – megszünteti az általa állított hátrányos megkülönböztetést, és erre az indítványában két lehetőséget is felvázolt. Az első szerint, olyan törvényi szabályozást látna indokoltnak, amely „az időarányosság függvényében” és az egyház igénye szerint valamennyi bejegyzett egyház számára biztosítaná azt, hogy a hétköznapra eső egyházi ünnepnapja egyben munkaszüneti nap is legyen (azzá legyen nyilvánítható). Ebben az esetben – függetlenül attól, hogy melyik egyház vallási ünnepéről van szó – a munkáltató lenne köteles a munkavállalót megillető távolléti díj megfizetésére. A másik szerint a hétköznapra eső, de munkaszüneti nappá nyilvánított egyházi ünnepnap esetén a munkavállalónak járó távolléti díjat teljes egészében annak a bejegyzett egyháznak kellene viselni, amelynek a hétköznapra eső vallási ünnepnapját a törvényalkotó munkaszüneti nappá nyilvánította. Az indítványozó indítványához két kiegészítést is csatolt. Az elsőben a 10/1993. (II. 27.) AB határozat (a továbbiakban: Abh.; ABH 1993, 105.) alapján azt fejtette ki, hogy az általa előterjesztett indítvány és az Abh. alapjául fekvő ügy miben tér el egymástól, miért nem állapítható meg „ítélt dolog”. Indítványkiegészítése összegzésében az indítványozó megismételte az alap indítványában kifejtetteket, és utalt arra, hogy amennyiben az Alkotmánybíróság helyt adott volna az Abh. alapját képező indítványnak, úgy az, semmiben nem befolyásolta volna a jelen ügyben előterjesztett indítványát, mivel nézete szerint a két ügynek „semmi köze nincs” egymáshoz. A második indítványkiegészítésben az indítványozó kifejtette, hogy az általa állított hátrányos megkülönböztetés szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a munkáltató által a munkavállalónak (a munkaszüneti napra tekintettel) megfizetett távolléti díjat utóbb a költségvetés megtéríti-e a munkáltatónak. A hátrányos megkülönböztetés szempontjából azt emelte ki, hogy a távolléti díjat nem az érintett egyház, hanem helyette a munkáltató fizeti meg. Az Abh. indokolására utalva az indítványozó az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésének a sérelme mellett azzal is érvelt, hogy szerinte a hátrányos megkülönböztetés nemcsak akkor valósulhat meg, ha egy egyház valamennyi egyházi ünnepét munkaszüneti nappá nyilvánítja a törvényalkotó, hanem az által is, ha akár csak egy vallási ünnepnapját is munkaszüneti nappá nyilvánítja. Az indítványozó végül arra is utalt, hogy az alapbeadványát nem küldte meg az Országgyűlésnek, mivel véleménye szerint „az esetleges alkotmányellenessé nyilvánítás esetén” is meglesz a lehetősége a törvényalkotónak arra, hogy megszüntesse az általa állított hátrányos megkülönböztetést. II. 1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezése: „70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül. (…)” 2. Az Mt. támadott rendelkezése: „125. § (3) Munkaszüneti nap: január 1., március 15., húsvéthétfő, május 1., pünkösdhétfő, augusztus 20., október 23., november 1. és december 25–26. (…)” III. Az indítvány nem megalapozott. Az Alkotmánybíróság – figyelemmel az Abh.-ban foglaltakra – az indítvány alapján elsőként azt vizsgálta, hogy az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat (a továbbikaban: Ügyrend; ABK 2009. január, 3.) 31. § c) pontja alapján az indítvány „ítélt dolognak” tekinthető-e. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint az indítványban felvetett kérdés akkor res iudicata, ha az újabb indítványt ugyanazon jogszabályi rendelkezésre vonatkozóan azonos okból vagy összefüggésben terjesztik elő. Az érdemi döntéssel elbírált ügyben hozott határozat ugyanis az Alkotmánybíróságot is köti. (1620/B/1991. AB végzés, ABH 1991, 972, 973.) Az Ügyrend felhívott rendelkezése értelmében „ítélt dolog”, ha az indítvány az Alkotmánybíróság által érdemben már elbírált jogszabállyal azonos jogszabály (jogszabályi rendelkezés) felülvizsgálatára irányul, és az indítványozó az Alkotmánynak ugyanarra a § -ára, illetőleg alkotmányos elvére (értékére) – ezen belül – azonos alkotmányos összefüggésre hivatkozva kéri az alkotmánysértés megállapítását. Az Abh.-ban az Alkotmánybíróság már vizsgálta az Mt. 125. § (2) bekezdését – amely tartalmát tekintve azonos volt az Mt. jelen ügyben vizsgált 125. § (3) bekezdésével – az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében foglalt alkotmányi rendelkezés alapján és elutasította az említett törvényi rendelkezés alkotmányellnességének a megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt. Az említett ügyben az indítványozók azt kifogásolták, hogy az Mt. 125. § (2) bekezdése munkaszüneti nappá nyilvánította a húsvéthétfőt és a karácsonyt, azaz az állam a keresztény vallások legnagyobb ünnepein biztosította azt, hogy ne kelljen munkát végezni. Az indítványozók szerint az állampolgári jogegyenlőség tételét sérti az, hogy a zsidó vallás legnagyobb ünnepein nem biztosított a törvényalkotó lehetőséget a munkaszüneti napként való ünneplésre. E mellett az Alkotmány 60. §-ának a sérelmére is hivatkoztak, mivel az tiltja a vallások közötti különbségtételt. A jelen ügyben az indítványozó az Mt. 125. § (3) bekezdésének részben más szövegrészét támadta, és az általa kifejtett alkotmányos indokok is eltérőek így erre tekintettel „ítélt dolog” nem állapítható meg melyre figyelemmel az Alkotmánybíróság az indítványt érdemben (tartalmilag) bírálta el. Az Alkotmánybíróság ugyanakkor a jelen ügyben is megfelelően irányadónak tekintette az Abh. indokolásában foglaltakat, és abból a vizsgált ügyre vonatkozóan az alábbiakat emeli ki. A vallási ünnepek munkaszüneti nappá nyilvánítása hosszú történelmi folyamat eredménye, amit jórészt a hagyományok befolyásolnak. A vallási ünnepek és a munkaszüneti napok közötti összefüggés (ti., hogy a törvényalkotó mely egyház milyen ünnepeit nyilvánítja munkaszüneti nappá) minden államban – így Magyarországon is – csak viszonylagos, és történetileg változó. A munkaszüneti nappá nyilvánításban a törvényalkotót általában a társadalmi hagyományok és elvárások vezetik, és nem valamely egyház előnyben részesítése. Az állam alkotmányos kötelezettsége e téren kettős: egyrészt nem részesíthet egyetlen vallást kizárólagosan kivételezett elbánásban – például azzal, hogy annak valamennyi ünnepét munkaszüneti nappá nyilvánítja – illetve nem akadályozhatja meg egyetlen – alkotmányos keretek között működő – vallás híveit sem a hitük szabad gyakorlásában. Az Abh.-ban az Alkotmánybíróság az Mt. 125. § (2) bekezdésében foglalt szabályozáshoz kapcsolódóan megállapította, hogy a kifogásolt szabályozás megfelel ezeknek az alkotmányos kritériumoknak. Az Alkotmánybíróság – osztva az Abh. fentebb idézett indokolásában foglaltakat – a vizsgált esetben is úgy foglalt állást, hogy az Mt. kifogásolt rendelkezései nem tesznek alkotmánysértő különbséget a Magyarországon bejegyzett/nyilvántartásba vett egyházak között. A kifogásolt munkajogi tárgyú rendelkezések szabályozási tárgya [az Mt. 125. § (3) bekezdésében szereplő, támadott munkaszüneti napok] a munkáltató és a munkavállaló között fennálló munkajogviszonyt (közelebbről: a munkavállalót terhelő munkavégzési kötelezettséget, az ez alóli mentességet) érintik, és nem kapcsolódnak sem az egyházak hitéleti tevékenységéhez, sem pedig a hívők szabad vallásgyakorlásához. Az, hogy a támadott munkaszüneti napokon a munkát nem végző munkavállalóknak járó távolléti díjat [Mt. 151. § (2) bekezdés d) pont] a munkáltató viseli, a munkáltatót, és nem az egyházat érintő kötelezettség; ez a törvényi rendelkezés az egyházak számára hátrányos megkülönböztetést nem okoz. Az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy a törvényalkotó az Abh. idézett indokolásában foglalt szempontokra is figyelemmel szabadon mérlegekhet abban a kérdésben, hogy mely napokat nyilvánít munkaszüneti nappá. Ebből következően a jelenleg az Mt. 125. § (3) bekezdésében munkaszüneti napként megjelölt napok köre is bővülhet (vagy akár szűkülhet) így nem eleve kizárt annak a lehetősége, hogy a munkaszüneti napok körébe más egyházak ünnepnapjai is bekerülhessenek. A kifejtettekre tekintettel az Alkotmánybíróság elutasította az Mt. 125. § (3) bekezdésének a „húsvéthétfő” valamint „pünkösdhétfő” szövegrészei alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt. Budapest, 2010. november 16. Dr. Paczolay Péter s. k., az Alkotmánybíróság elnöke