85/2011. (XI. 10.) AB határozata. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság által országos népi kezdeményezés

85/2011. (XI. 10.) AB határozata. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság által országos népi kezdeményezésre irányuló aláírásgyűjtő ív mintapéldánya, és az azon szereplő kérdés hitelesítése tárgyában hozott határozat ellen benyújtott kifogás alapján meghozta a következő határozatot: Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság 44/2011. (V. 6.) OVB határozatát a jelen határozatban foglalt indokolással helybenhagyja. Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi. Indokolás I. 1. A választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény (a továbbiakban: Ve.) 130. § (1) bekezdése alapján kifogás érkezett az Alkotmánybírósághoz az Országos Választási Bizottság (a továbbiakban: OVB) 44/2011. (V. 6.) OVB határozata (a továbbiakban: OVBh.) ellen. A kezdeményezők – akik azonosak a kifogástevőkkel – 2011. április 14-én országos népi kezdeményezésre irányulóan aláírásgyűjtő ív mintapéldányát nyújtották be, amelyen az alábbi kérdés szerepelt: „Kezdeményezzük: az Országgyűlés tárgyalja meg, hogy a köztársasági elnök által kinevezett bírák szolgálati viszonyát a köztársasági elnök a bíró 62. életévének betöltésével – bírói nyugdíjra való jogosultság megszerzése okából – megszüntesse.” Az OVB az aláírásgyűjtő ív mintapéldányának hitelesítését 2011. április 28-án megtartott ülésén megtagadta. Megállapította, hogy a kezdeményezésben foglalt kérdés nem felel meg az országos népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló 1998. évi III. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 17. §-ában foglaltaknak, mely szerint a népi kezdeményezésnek pontosan és egyértelműen tartalmaznia kell a megtárgyalásra javasolt kérdést. Az OVB álláspontja szerint nem egyértelmű a kérdés, nem állapítható meg ugyanis, hogy a beadványban szereplő kérdés a bírák öregségi nyugdíjkorhatárának, illetve a külön jogszabályban meghatározott legmagasabb életkorának megváltoztatását kívánná-e kezdeményezni. A jelenlegi szabályozás szerint a jogszabályban meghatározott életkor elérésekor a bíró jogviszonya – külön intézkedés nélkül – megszűnik, ezen életkor elérése előtt pedig a kérdésben meghatározott szolgálatijogviszony-megszüntetés intézménye nem értelmezhető. Továbbá az OVB szerint azért sem felel meg a kezdeményezés az egyértelműség követelményének, mert a választópolgár számára azt a látszatot kelti, mintha a kérdésben megfogalmazott „bírói nyugdíj” jelenleg létező jogintézmény lenne. Végül az országos népi kezdeményezésben feltenni kívánt kérdés az OVB álláspontja értelmében azért sem tekinthető egyértelműnek, mivel annak megfogalmazása megtévesztő a választópolgárok számára. Az Alkotmány 28/D. §-a szerint az Országgyűlésnek a kérdés napirendre tűzésére és megtárgyalására van kötelezettsége, döntésének tartalmát a népi kezdeményezés nem kötheti meg, a kezdeményezés nem irányulhat egy kötelező döntés meghozatalára, ezért a népi kezdeményezésnek mindaddig, amíg az alkotmányosság keretében marad, nem kell és nem is szabad konkrét jogalkotási kötelezettséget megfogalmaznia. Az OVB szerint a jelen eljárásban tárgyalt országos népi kezdeményezés nem annak Országgyűlés általi napirendre tűzésére irányul, hanem a törvényalkotó számára konkrét cselekményt kíván meghatározni, mely azonban a hatályos jogszabályok alapján népi kezdeményezés tárgya nem lehet. Ezenkívül az OVB álláspontja szerint a kezdeményezés „a köztársasági elnök hatáskörébe tartozó kérdést tartalmaz, tekintettel a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 1997. évi LXVII. törvény 1. § (2) bekezdésére [helyesen: 2. § (2) bekezdésére], mely szerint a bírót a köztársasági elnök nevezi ki, és menti fel”; az Alkotmány 28/D. §-a értelmében viszont országos népi kezdeményezés csak az Országgyűlés hatáskörébe tartozó kérdésekben tűzhető ki. Mindezekre tekintettel az OVB – hivatkozással az Alkotmány 28/D. §-ára, az 1997. évi LXVII. törvény 1. § (2) bekezdésére [helyesen: 2. § (2) bekezdésére], az Nsztv. 2. §-ára, 17. §-ára és 18. §-ának a) és b) pontjára – a kérdés hitelesítését megtagadta. 2. A kifogástevők 2011. május 11-én, a Ve. 130. § (1) bekezdésében meghatározott 15 napos jogvesztő határidőn belül kifogást nyújtottak be az OVBh. ellen, kérve az Alkotmánybíróságtól az OVBh. megsemmisítését és az OVB új eljárásra utasítását. A kifogástevők érvelése szerint az országos népi kezdeményezési eljárásra nem irányadó az Nsztv., ugyanis a kezdeményezők az Alkotmány 28/D. §-ában foglaltak szerint meghatározták az Országgyűlés által megtárgyalandó kérdést; álláspontjuk szerint pedig a „kérdés” szóhasználat itt nem a magyar nyelv szabályai, hanem a „megtárgyalandó kérdés” értelemben használandó. A kifogástevők továbbá hivatkoztak arra, hogy a törvényalkotás nem a köztársasági elnök, hanem az Országgyűlés hatáskörébe tartozik, ahogy a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 1997. évi LXVII. törvényt is az Országgyűlés fogadta el, aminek alapján a köztársasági elnök a bírókat kinevezi. Ehhez hasonlóan a népi kezdeményezés is az Országgyűlés jogalkotására vonatkozik, amelynek tekintetében az Országgyűlés szabadon határoz, hogy milyen döntést kíván hozni. A kifogástevők szerint a bírák mentális és fizikai leterheltsége miatt indokolt egy külön nyugdíjat létrehozni, ami az önálló „bírói nyugdíj” nevű jogintézmény lehetne, amelynek Országgyűlés általi megtárgyalását és az abban való határozathozatalt nem zárja ki az, hogy ez a jogintézmény jelenleg nem létezik, hiszen éppen az annak megalkotásában való döntés az Országgyűlés hatásköre. Végül mivel a kérdés szövegértelmezési kérdés, ezért az OVB határozata a kifogástevők véleménye alapján azért is törvénysértő, mert az OVB tagjai – nem lévén kompetenciájuk erre – nem vettek igénybe „magyar nyelv és irodalom szakértőt”. Mivel pedig szerintük az Alkotmánybíróság tagjai sem rendelkeznek ilyen képesítéssel, „ezen a területen szükséges felsőfokú képzettséggel és szakmai jártassággal”, ezért kérik, hogy az Alkotmánybíróság „kérje fel az MTA Nyelvtudományi Intézetét egy felkészült szakértő kijelölésére és szakértői vélemény adására”. II. A kifogás – az alábbi indokok alapján – nem megalapozott. 1. Az Alkotmánybíróságnak a jelen ügyben irányadó hatáskörét az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 1. § h) pontjában foglaltaknak megfelelően a Ve. 130. §-ára tekintettel a Ve. 131. §-a határozza meg. Az Alkotmánybíróságnak a kifogás alapján lefolytatott eljárása jogorvoslati eljárás. Ennek során az Alkotmánybíróság – alkotmányos jogállásával és rendeltetésével összhangban – a beérkezett kifogás keretei között azt vizsgálja, hogy az OVB az aláírásgyűjtő ív hitelesítésének megtagadása során az Alkotmánynak és az irányadó törvényeknek megfelelően járt-e el. 2. Az OVB a kifogással támadott határozatában megállapította, hogy a kérdés nem felel meg az Nsztv. 17. §-ában foglalt egyértelműség követelményének, mely szerint a népi kezdeményezésnek pontosan és egyértelműen tartalmaznia kell a megtárgyalásra javasolt kérdést. Az Alkotmánybíróság egyetért az OVB-vel abban, hogy nem állapítható meg egyértelműen, hogy a beadványban szereplő kérdés a bírák öregségi nyugdíjkorhatárának, illetve a külön jogszabályban meghatározott legmagasabb életkorának megváltoztatását kívánná-e kezdeményezni. Ugyanakkor az Alkotmánybíróság az OVB hitelesítést megtagadó határozatának azon álláspontját, miszerint azért sem felel meg a kezdeményezés az egyértelműség követelményének, mert a választópolgár számára azt a látszatot kelti, mintha a kérdésben megfogalmazott „bírói nyugdíj” jelenleg létező jogintézmény lenne, nem osztja. Az országos népi kezdeményezés intézményének indoka az, hogy a választópolgárok meghatározott köre – legalább 50 000 választópolgár – kezdeményezésére az aláírásgyűjtő íven szereplő kérdést az Országgyűlés tűzze napirendjére és tárgyalja meg, ennek eredményeképpen pedig – akár pozitív, akár negatív módon – döntsön róla. A népi kezdeményezés abban az értelemben azonban nem köti az Országgyűlést, hogy kötelessége lenne a kezdeményezéssel egyetértő, az aláírásgyűjtő ívet aláíró választópolgárok által óhajtott irányban törvényt alkotni az adott tárgyban. Nem ért egyet továbbá az Alkotmánybíróság azzal az érvvel sem, hogy a kezdeményezés a köztársasági elnök hatáskörébe tartozó kérdést tartalmazna azon az alapon, hogy az 1997. évi LXVII. törvény értelmében a bírót a köztársasági elnök nevezi ki, és menti fel. A kezdeményezés ugyanis még abban az esetben sem róna a köztársasági elnökre kötelezettséget, ha az Országgyűlés nem egyszerűen pusztán napirendjére tűzné és megtárgyalná az aláírásgyűjtő íven szereplő kérdést, hanem döntene is róla oly módon, hogy e döntéssel – egy erre vonatkozó törvény megalkotásával – megváltoztatná a köztársasági elnöknek a bírák kinevezésével és/vagy felmentésével kapcsolatos feladatait. A kérdés tehát egyértelműen az Országgyűlés jogkörét érinti: egyrészt az abban való döntést, hogy történjen-e jogalkotás – egy új jogintézmény létrehozásával, illetve egy jelenleg létező jogintézmény megváltoztatásával – vagy ne; másrészt az előbbi feltételeként az e döntés alapjául szolgáló kérdésnek a megtárgyalását. Az OVB fenti értelmezése olyan következményekkel járna, hogy minden, országos népi kezdeményezésre irányuló kérdést el kellene utasítani, mivel az Országgyűlés – esetleges, a napirendre tűzést és megtárgyalást követő, jogalkotásra vonatkozó döntése esetén – ezen értelmezés alapján elkerülhetetlenül az Országgyűlésen kívüli állami szervekre, illetve természetes személyekre és más jogalanyokra róna kötelezettséget. Végezetül az Alkotmánybíróság nem fogadta el a kifogástevők azon érvét, miszerint az országos népi kezdeményezési eljárásra azért nem irányadó az Nsztv., mert a „kérdés” szóhasználat itt nem a magyar nyelv szabályai, hanem a „megtárgyalandó kérdés” értelemben használandó. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság – az OVB határozatában foglalt indokolással részben egyetértve – a kifogást nem találta megalapozottnak, ezért a 44/2011. (V. 6.) OVB határozatot a kifejtett indokolással helybenhagyta. Az Alkotmánybíróság a határozat közzétételét az OVB határozatának a Magyar Közlönyben való megjelenésére tekintettel rendelte el. Budapest, 2011. november 8. Dr. Paczolay Péter s. k., az Alkotmánybíróság elnöke