Ez a törvény a nemzetközi munkaügyi normák alkalmazásának előmozdítása érdekében folytatott háromoldalú tanácskozásokról szóló, 1976. évi 144. számú Egyezményt hirdeti ki Magyarországon. Célja, hogy biztosítsa a kormányok, munkaadók és munkavállalók közötti hatékony egyeztetéseket a nemzetközi munkaügyi kérdésekben.
2000. évi LXXI. törvény a nemzetközi munkaügyi normák alkalmazásának előmozdítása érdekében folytatott háromoldalú tanácskozásokról szóló, a Nemzetközi Munkaügyi Konferencia 1976. évi 61. ülésszakán elfogadott 144. számú Egyezmény kihirdetéséről - Hatályos Jogszabályok Gyűjteménye Ugrás az oldal tartalmához Hatályos Jogszabályok Gyűjteménye fejléc Új Jogtár bejelentkezés Oldal nyomtatása Hatály: ( 2000.VI.25. - ) A jelek a bekezdések múltbeli és jövőbeli változásait jelölik. Megnyitom a Jogtárban Jelen dokumentum a jogszabály 1. weboldalát tartalmazza. A teljes jogszabály nyomtatásához valássza a fejlécen található nyomtatás ikont! 2000. évi LXXI. törvény a nemzetközi munkaügyi normák alkalmazásának előmozdítása érdekében folytatott háromoldalú tanácskozásokról szóló, a Nemzetközi Munkaügyi Konferencia 1976. évi 61. ülésszakán elfogadott 144. számú Egyezmény kihirdetéséről * 1. § Az Országgyűlés a nemzetközi munkaügyi normák alkalmazásának előmozdítása érdekében folytatott háromoldalú tanácskozásokról szóló, a Nemzetközi Munkaügyi Konferencia 1976. évi 61. ülésszakán elfogadott Egyezményt e törvénnyel kihirdeti. (A Magyar Köztársaság megerősítő okiratának letétbe helyezése a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal főigazgatójánál 1994. január hó 4. napján megtörtént. Magyarországra nézve az Egyezmény 1995. január hó 4. napján hatályba lépett.) 2. § Az Egyezmény hivatalos magyar nyelvű fordítása a következő: „144. számú Egyezmény a nemzetközi munkaügyi normák alkalmazásának előmozdítása érdekében folytatott háromoldalú tanácskozásokról Nemzetközi Munkaügyi Szervezet Általános Konferenciája, amelyet a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal Igazgató Tanácsa hívott össze Genfben, és amely 1976. június 2-án hatvanegyedik ülésszakára ült össze, és emlékezve a meglévő nemzetközi munkaügyi Egyezmények és Ajánlások, különösen az egyesülési szabadságról és a szervezkedési jog védelméről szóló 1948. évi, a szervezkedési és kollektív tárgyalási jogról szóló 1949. évi Egyezményekre és az 1960. évi konzultációs (ágazati és országos) Ajánlás azon rendelkezéseire, amelyek megerősítik a munkaadók és a munkavállalók jogát arra, hogy szabad és független szervezeteket alapítsanak, és amelyek megkövetelik, hogy intézkedéseket foganatosítsanak annak érdekében, hogy országos szinten hatékony konzultációkat folytassanak a hatóságok és a munkaadók és munkavállalók szervezetei között, valamint számos olyan nemzetközi munkaügyi Egyezményre és Ajánlásra, amelyek előirányozzák a tanácskozásokat a munkaadók és a munkavállalók szervezetei között a foganatosítandó intézkedésekről, azok érvényesülésének érdekében, és miután megfontolta az ülésszak napirendjének negyedik kérdését, amelynek címe „Háromoldalú eljárások létrehozása a nemzetközi munkaügyi normák végrehajtásának előmozdítása érdekében” és, miután úgy határozott, hogy különböző javaslatokat fogad el a nemzetközi munkaügyi normák végrehajtásának előmozdítását szolgáló háromoldalú tanácskozások tárgyában, és miután úgy döntött, hogy ezeket a javaslatokat Nemzetközi Egyezmény formájában adja közre, a mai napon, 1976. június 21-én, elfogadja az alábbi Egyezményt, amely „a háromoldalú konzultációról (nemzetközi munkaügyi normák) szóló 1976. évi Egyezmény” néven idézhető: 1. Cikk A jelen Egyezményben az „érdek-képviseleti szervezetek” kifejezés az egyesülési szabadságot élvező legreprezentatívabb munkaadói és munkavállalói szervezeteket jelenti. 2. Cikk 1. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet minden olyan tagállama, amely ratifikálja a jelen Egyezményt, kötelezettséget vállal arra, hogy létrehoz olyan eljárásokat, amelyek biztosítják a hatékony konzultációkat a kormányok, a munkaadók és a munkavállalók képviselői között azokban a kérdésekben, amelyek a Nemzetközi Munkaügyi Szervezetnek az alábbi 5. Cikk 1. bekezdésében felsorolt tevékenységére vonatkoznak. 2. A jelen cikk 1. bekezdésében előirányzott eljárások jellegét és formáját minden országban az országos gyakorlatnak megfelelően határozzák meg az érdek-képviseleti szervezetekkel folytatott konzultációk után, amennyiben ilyenek léteznek, és ha ilyen eljárásokat még nem hoztak létre. 3. Cikk 1. A jelen Egyezmény által meghatározott eljárások céljára a munkaadók és a munkavállalók képviselőit ezek érdek-képviseleti szervezetei szabadon választják, amennyiben ilyen szervezetek léteznek. 2. A munkaadók és a munkavállalók képviselői egyenlő arányban képviseltetik magukat minden olyan testületben, amelyben ezekre a konzultációkra sor kerül. 4. Cikk 1. A jelen Egyezményben lefektetett eljárások lebonyolításának adminisztratív támogatása az illetékes hatóság kötelessége. 2. Megfelelő megállapodásokat kell létesíteni az illetékes hatóság és az érdek-képviseleti szervezetek között, amennyiben ilyenek léteznek, azon személyek mindennemű szükséges oktatása költségei tekintetében, akik részt vesznek ezekben az eljárásokban. 5. Cikk 1. A jelen Egyezmény által előirányzott eljárások tárgyát az alábbiakról folytatott konzultációk kell, hogy képezzék: (
MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.