1160/B/2008. AB határozat. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvá

1160/B/2008. AB határozat. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő h a t á r o z a t o t: Az Alkotmánybíróság az ingatlanok forgalmi értékadatainak szolgáltatási rendjéről és az adatszolgáltatás igazgatási szolgáltatási díjáról szóló 33/2007. (XII. 23.) PM rendelet alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja. Az indítványozó jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítványában az ingatlanok forgalmi értékadatainak szolgáltatási rendjéről és az adatszolgáltatás igazgatási díjáról szóló 33/2007. (XII. 23.) PM rendelet (a továbbiakban: PMr.) – amely többek között szabályozza a bíróságok és más hatóságok által kirendelt igazságügyi szakértők számára történő adatszolgáltatást – alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. Érvelése szerint a jogalkotó a jogszabály megalkotásakor megsértette az Alkotmány 7. § (2) bekezdését, valamint annak 36. §-át, mivel nem tett eleget a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat.) 20. §-ában meghatározott kötelezettségének, mely szerint a társadalmi szervezeteket és érdekvédelmi szerveket be kell vonni azon jogszabályok tervezetének elkészítésébe, amelyek az általuk képviselt és védett érdekeket, illetve társadalmi viszonyokat érintik. Egyben hivatkozott az igazságügyi szakértői kamarákról szóló 1995. évi CXIV. törvény (a továbbiakban: Iszktv.) 1. § (2) bekezdésének f) pontjában foglaltakra, amely a szakértői kamara jogává és kötelességévé teszi, hogy véleményt alkosson az igazságügyi szakértőket érintő jogszabályok megalkotásánál. II. 1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései: „7. § (2) A jogalkotás rendjét törvény szabályozza, amelynek elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges.” „36. § Feladatának ellátása során a Kormány együttműködik az érdekelt társadalmi szervezetekkel.” 2. A Jat. hivatkozott rendelkezése: „20. § A jogalkalmazó szerveket, a társadalmi szerveze teket és az érdekképviseleti szerveket be kell vonni az olyan jogszabályok tervezetének elkészítésébe, amelyek az általuk képviselt és védett érdekeket, illetőleg társadalmi viszonyokat érintik.” 3. Az Iszktv. hivatkozott rendelkezése: „1. § (2) A kamara (…) f) véleményezési jogot gyakorol a szakértők tevékeny ségét érintő jogszabályok megalkotásánál”. III. Az indítvány nem megalapozott. 1. Az Alkotmánybíróság jelen eljárása során azt vizsgálta, hogy sérült-e az Alkotmány 7. § (2) bekezdése, valamint 36. §-a annak folytán, hogy a jogalkotó nem vonta be az Igazságügyi Szakértői Kamarát a kifogásolt PMr. jogszabályi előkészítésébe. Az Alkotmánybíróság már több határozatában vizsgálta a véleményezési jog mellőzésével meghozott jogszabály alkotmányellenességét [így legutóbb a 109/2008. (IX. 26.) AB határozatában (ABH 2008, 886, 900–903.); illetve a 87/2008. (VI. 18.) AB határozatában (ABH 2008, 707, 725–727.)]. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint általában nem teszi egy jogszabályt alkotmányellenessé – közjogilag érvénytelenné –, ha jogszabály előkészítése során az erről szóló jogszabályokat nem tartották be. A 496/B/1990. AB határozat – utóbb többször megerősített – megállapítása szerint a „jogszabályelőkészítő szervek [a Jat. 27. § c) pontja szerinti] vélemények beszerzésével kapcsolatos kötelezettségszegése (…) önmagában nem érintheti az adott törvény érvényességét. A jogszabály előkészítésre vonatkozó törvényi előírások megsértése az illetékes szervek államigazgatási jogi, esetleg politikai felelősségét alapozhatja meg csupán” [ABH 1991, 493, 495–496.; megerősítései például: 30/1991. (VI. 5.) AB határozat, ABH 1991, 421.; 14/1992. (III. 30.) AB határozat, ABH 1992, 338, 342.; 54/1996. (XI. 30.) AB határozat, ABH 1996, 173, 195.; 50/1998. (XI. 27.) AB határozat, ABH 1998, 387, 395.; 39/1999. (XII. 21.) AB határozat, ABH 1999, 325, 349.]. Kivételesen azonban, ha a jogalkotási eljárás szabálytalansága egyben alkotmányellenes volt, lehetséges a jogszabály közjogi érvénytelenségének megállapítása. Ilyen volt az Alkotmánybíróság 30/2000. (X. 11.) AB határozata, amely szerint „a jogszabály által kifejezetten és konkrétan megnevezett, egyetértési, illetve véleményezési jogkörrel rendelkező szervezetek – a demokratikus döntéshozatali eljárásban betöltött szerepük miatt az egyeztetési kötelezettség vonatkozásában – közhatalminak, így a jogalkotó számára megkerülhetetlennek minősülnek” (ABH 2000, 202, 206. –Nehéz tehergépkocsi). Ebben a határozatában az Alkotmánybíróság megsemmisítette a törvény által előírt kötelező véleményeztetés nélkül elfogadott kormányrendeletet. A jogszabály közjogi érvénytelensége csak a jogalkotási eljárás alkotmányellenessége esetén állapítható meg, a jogszabály előkészítésének esetleges hiányosságai viszont nem vezetnek érvénytelenséghez. Ennek megfelelően a 7/2004. (III. 24.) AB határozat szerint „a vélemények beszerzésével kapcsolatos kötelezettségszegés nem érintheti az adott törvény érvényességét (…), a Jat. rendelkezéseinek figyelmen kívül hagyása önmagában nem vezet a törvény alkotmányellenességének megállapításához, hanem csak akkor, ha az egyben az Alkotmány valamely szabályába ütközik (…), az előkészítésre vonatkozó szabályok megsértése az előterjesztő államigazgatási jogi, esetleg politikai felelősségét alapozza meg (ABH 2004, 98, 101.). Az Alkotmánybíróság hangsúlyozta: „a törvényalkotási eljárás ügydöntő, érdemi része a törvényjavaslat benyújtásával kezdődik, annak nem eleme a törvénytervezet elkészítése, és ugyanígy kívül esnek rajta az előkészítés során lefolytatott egyeztetések és véleményezések” (ABH 2004, 98, 105.). Az Alkotmánybíróság jelen ügyben is irányadónak tekinti a 7/2004. (III. 24.) AB határozatában foglaltakat, amelyet legutóbb a 109/2008. (IX. 26.) AB határozatában (ABH 2008, 886, 900–902.) és a 417/B/2008. AB határozatában (ABK 2009. május, 643, 646.) is megerősített. Ismételten hangsúlyozza, hogy az Alkotmánybíróságnak a jogalkotó szervek általános egyeztetési kötelezettségével kapcsolatban következetes az álláspontja abban, hogy „a jogalkotási törvény rendelkezéseinek figyelmen kívül hagyása csak akkor eredményezheti a jogszabály alkotmányellenességének megállapítását, ha az adott jogszabály egyben az Alkotmány valamely rendelkezését is sérti.” [39/1999. (XII. 21.) AB határozat, ABH 1999, 325, 349–350.] Az Alkotmánybíróság jelen ügyben is érvényesnek tekinti a 30/1991. (VI. 5.) AB határozatában rögzített azon megállapítását, mely szerint „[a]z Alkotmány 36. §-ának az a megfogalmazása, hogy »Feladatának ellátása során a Kormány együttműködik az érdekelt társadalmi szervezetekkel«, a Kormány számára tevékenysége ellátásához módszerbeli ajánlást jelent. Ez, az Alkotmánybíróság álláspontja szerint nem azonos a már hivatkozott, a jogalkotásról szóló törvényben foglaltakkal. Az alkotmányos ajánlás annál sokkal tágabb értelmű és általánosabb kötelezettség, minthogy abból közvetlenül levezethető lenne az indítvánnyal érintett jogszabály alkotmányellenessége.” (ABH 1992. 99.) Ugyanakkor változatlanul fenntartja a 30/2000. (X. 11.) AB határozatban foglalt azon álláspontját, mely szerint „az Alkotmány 36. §-ával kapcsolatos Jat. szerinti általános egyeztetési kötelezettség be nem tartása önmagában nem eredményez alkotmánysértést. A jogszabály alkotmányellenessége csak akkor következik be, ha az általános egyeztetési kötelezettség figyelmen kívül hagyása esetén egyúttal más alkotmányi rendelkezés is megsérül.” (ABH 2000, 202, 206.) Az Alkotmánybíróság vonatkozó határozataiban [3/1997. (I. 22.) AB határozat, ABH 1997, 33, 40.; 29/1997. (IV. 29) AB határozat, ABH 1997, 122, 128.; 52/1997. (X. 14.) AB határozat, ABH 1997, 331, 345.] hangsúlyozta, hogy „a törvényalkotási folyamat egyes eljárási szabályainak betartása a törvény érvényességének az Alkotmány 2. § (1) bekezdéséből levezethető jogállami követelménye. Ezért az Alkotmánybíróság megsemmisíti a jogszabályt, ha a jogalkotási eljárás során olyan súlyos eljárási szabálytalanságot követtek el, amely a jogszabály közjogi érvénytelenségét idézte elő, illetőleg, amely másként nem orvosolható, mint a jogszabály megsemmisítésével.” [39/1999. (XII. 21.) AB határozat, ABH 1999, 325, 349.] Mindezek alapján az Alkotmánybíróság jelen eljárásában nem találta alkotmánysértőnek, hogy az Igazságügyi Szakértői Kamara az Iszktv.-ben előírt általános véleményezési jogát – amint az indítványozó állítja – a PMr. jogszabály előkészítése során nem gyakorolhatta. Az indítványozó nem jelölte meg, hogy az egyeztetési kötelezettség elmaradása milyen alkotmánysértéshez vezetett, és ilyet az Alkotmánybíróság sem talált. Ugyanakkor a fentiekben már részletesen kifejtett gyakorlatával összhangban megjegyzi az Alkotmánybíróság, hogy az előzetes érdekegyeztetés elmaradása a jogalkotás előkészítéséért felelős szerv politikai vagy közigazgatási felelősségét érintheti, de a megalkotott jogszabály közjogi érvényességét nem befolyásolja. Az Alkotmánybíróság a Jat. rendelkezéseinek és ezzel összefüggésben az Alkotmány 7. § (2) bekezdése sérelmé vel kapcsolatban utal a 496/B/1990. AB határozatára, melyben kimondta, hogy a Jat. „egyes rendelkezéseinek figyelmen kívül hagyása önmagában nem vezet az elfogadott törvény vagy egyéb jogszabály alkotmányellenessége megállapításához, hanem csak akkor, ha egyben az Alkotmány valamely szabályaiba ütközik. Az Alkotmány 7. § (2) bekezdésének értelmében ugyan a jogalkotás rendjét törvény szabályozza, amelynek elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges. Ez a rendelkezés azonban önmagában nem tette alkotmányos szabállyá a jogalkotásról szóló törvény normáit.” [ABH 1991, 493, 496.] A Jat. megsértése csak akkor valósít meg alkotmánysértést, ha egyúttal alkotmányi rendelkezésbe is ütközik. Ez azonban – a fentiekben kifejtettek szerint – jelen ügyben nem volt megállapítható. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az indítványt a fentiek vonatkozásában elutasította. Budapest, 2009. szeptember 22. Dr. Balogh Elemér s. k., Dr. Bragyova András s. k., alkotmánybíró előadó alkotmánybíró